- Mi a fasz van veled? – Dario szótagolva intézte felém kérdését és suttogva ült le mellém a napozóágy szélére. Nem válaszoltam, csak ajkamhoz húztam a kristálypoharat és aprót kortyoltam a rumból. Dario csak fejét rázva a hajába túrt és sziszegve vett a kezébe egy poharat a fém tálcáról. – Miért hazudtál neki?! Te voltál az egyetlen azon az estén, aki nem szívott - suttogta, hogy csak én halljam. Nem akartam neki válaszolni, nem akartam neki magyarázkodni, ezért csak csendben ültem és élveztem a késő esti szellőt. A szellő az orromba fújta a medence friss illatát és kedvem támadt fürdeni. Sötét volt, de a leépített medence körül apró lámpák világítottak a fűbe szúrt vékony dárdán, ezért lehúztam az ingemet, levettem a cipőmet és a nadrágomat, majd a medence kivilágított lépcsőjéhez sétáltam. Egyáltalán nem volt kedvem Darionak magyarázkodni, elég volt a saját gondjaimmal foglalkozni és igyekezni, hogy ne haragítsam magamra az olasz maffiát azzal, hogy elbaszom az üzletet, ezért kifejezetten figyeltem arra, hogy minden gond nélkül történjen, mert ha valamit elbaszok, akkor itt biztos, hogy háború lesz. Előre hajoltam és határozottan ugrottam a hűvös vízbe. Fél füllel még hallottam, hogy Dario utánam szól, de nem foglalkoztam vele, inkább a mély medence aljára úsztam és előre eveztem, csak a végén löktem fel magam, hogy levegőt vegyek. Hátra csaptam a vizes hajam és visszaúsztam Dario felé, aki fejét csóválva fejezte ki nem tetszését. – El sem hiszem, hogy a nagyapád rád hagyta a raktárt – miközben belekortyolt az alkoholba, addig én hallkan elnevettem magam.

- Ezt vegyem sértésnek, Dario? – pillantottam felé összeráncolt homlokkal. Ő csak kigombolta nyakánál a vörös színű selyem inget, és hófehér farmerjára helyezte a kezét. A csokoládé színű kezét fürkészve megtámasztottam államat, a kezemen. – Honnan jöttél, Dario?

- Olaszországból de Kaliforniába születtem – biccentette oldalra a fejét. – Édesapám szintén benne volt a maffia világában. Olaszországban meglopott egy maffia vezért, ezért mielőtt kinyírták volna ide költöztünk, de sajnos ide is utána jöttek – miközben mesélt, addig én egyenesen Ariana szobája felé pillantottam. A villany még égett bent, innen tudtam, hogy nem alszik. Nem akartam neki hazudni, és szívesen elmondtam volna az igazat, viszont azzal több probléma lett volna. Számoltam az igazság következményeivel, ezért inkább hazudtam neki és drogos állatként tüntettem fel magam.

- Sajnálom a családodat!

- Fiatal voltam, amikor elkezdtem a nagyapádnál dolgozni! Talán tizenhat lehettem! Azt hiszem, hogy mellette lettem nagy fiú – tette idézőjelbe a kezét, majd sóhajtva tovább suttogott. – Szóval... miért hazudtál a szépségnek? Látom, hogy most is érdeklődsz utána – utalt arra, hogy percek óta az üveggel elkerített erkélyt fürkésztem. Csak lesütöttem a szemem és a fejemet ráztam. Mondjam el neki azt, hogy miért tűntettem fel magam bűnösként? Vajon megértené? Dario olyan okos lenne, hogy átérezni az igazság súlyát és bölcsességét? Egy kicsit ellöktem magam a medence széléről és a lábammal evezve lassan bólintottam.

- Te, hogy éreznéd magad, ha kiderülne az, hogy egy ártatlant küldtél börtönbe? Mennyire utálnád magad, miután kiderülne, hogy elvetted egy ártatlan életét? A szíved eltudná viselni a súlyt és eltudná fogadni azt, hogy nyolc évre tönkre tetted egy ember életét? – Dario lassan bólintott, ízelgette a szavaimat, majd sóhajtva oldalra biccentette a fejét.

- Tehát megvédted őt az igazság fájdalmától. Úgy gondolod, hogy utálná magát miatta?

- Szerinted? Csak nézz rá! – mostam meg az arcom. – Ő egy olyan nő, aki egy légynek sem merne ártani. Szerinted, hogy érezné magát miután megtudja, hogy mit tett velem? – tudtam, hogy csak magamnak segítenék azzal, hogy elmondom neki az igazságot, de... amíg az igazság engem ment, addig őt darabokra szedi, és el kell fogadnia a fájdalmat, hogy tönkre tette egy ártatlan életét. A bűntudat teljes egészében felemésztené őt, talán bele is bolondulna abba és nem tudná elfogadni, hogy ártott valakinek. A fájdalom, de még a bűntudat is képes a lélek mélyére hatolni és apró darabokra szedni. Nem kívántam neki a keserű fájdalmat, nem akartam, hogy mindennap arra gondoljon, hogy egy szar ember az miatt, hogy valakit ártatlanul börtönbe küldött. Nekem volt már bűntudatom, és olyan erős volt, hogy lélegezni alig tudtam tőle. Mindig ott volt a mellkasomban, és sírás formájában jött ki belőlem. Ariana egy okos, de érzékeny nő. Egyszerűen csak nem tudná elviselni a bűntudat súlyát. Ezért inkább hazudtam neki. Jobb ez így. Ha majd készen áll rá, akkor elmondom neki az igazságot, csak akkor, ha készen áll rá.

- Helló! Helló! Várjunk csak egy kicsit! – Dario nagyokat pislogva tette fel a kezét és a napozóágyon ülve előre dőlt, hogy a szemembe tudjon nézni. Mivel nem értettem, hogy mi a probléma forrása, ezért visszaúsztam a medence széléhez. – Éget szagot érzek – pillantott elkerekedett szemekkel felém, én pedig egy gyors mozdulattal felhúztam magam és kipattantam a medencéből, de ekkor Dario a hátára feküdt és elnevette magát. – Egy! Így ne menj be, mert a faszodra tapadt vizes alsónadrág szexi, de szerintem, annyira megijedne a látványodtól, hogy infarktust kapna – mérgesen pillantottam le, majd büszkén bólintottam. – Kettő! A szíved ég! Nem gondolod?

- Te idióta! – löktem meg mérgesen. – Ne hülyéskedj már! Elég volt! – húztam magamra az ingemet és lassan végig gomboltam a hasamon. – Mire akarsz kilyukadni?!

- Arra, hogy lángol érte a szíved! Belezúgtál, mi? – a kérdése egyszere döbbentett meg és keltett bennem bizonytalan érzéseket. Nem tudtam, hogy erre mi lenne a megfelelő válasz. Leültem a másik napozóágy szélére és lehorgasztottam a fejem, majd a tarkómat piszkáltam. Erre azért lenne nehéz válaszolni, mert egy kicsi részem tényleg haragszik az miatt, hogy miatta ültem a sitten, viszont a szívem egy nagyon eldugott századik utcájában azt érzem, hogy tudnám imádni és szeretni ezt az ártatlan lányt, bár ezzel vitatkoznék. Akárhányszor a szemébe nézek mindig elveszek benne és mindent elfelejtek. Szóval kettős érzést érzek iránta, de az biztos, hogy nem közömbös a számomra és abban is biztos vagyok, hogy bármit megteszek a biztonsága érdekében. Mélyen beszívtam a friss tavaszi időjárást és békésen lehunytam a szemem. Biztonságos volt az este. Összehúzott szemekkel fürkésztem, hogy a fegyveres örök lassan sétáltak a területen és a biztonságomra koncentráltak. – Nagyapám idején is fegyveres őrök védték a házat, igaz? – fürkésztem Dario arcát, aki azonnal bólintott.

- Remek kiképzésben részesültek – válaszolta együtt értően. – Van köztük zsoldos is!

- Bérgyilkos? – kérdeztem vissza vigyorogva. – Örülök, hogy itt biztonságban vagyunk – bólintottam, majd az emelet felé pillantottam, ahonnan kiszűrődött a fény. – Megnézem Arianat – álltam fel és bólintottam Dario felé, aki átvette a kristálypoharamat. Legkésőbb egy sötétszürke ingben és hófehér nadrágban kopogtam Ariana ajtaján. Válasz nem jött, de elég hangosan kopogtam ahhoz, hogy meghallja, ezért lassan benyitottam az ajtón. Ariana az ágyán ült és könnyes szemmel pillantott maga elé. Az érkezésemre nem pillantott felém, sőt az erkély felé fordította a fejét. Leültem a kanapéra és magamhoz hívtam a kutyáját, aki okosan engedelmeskedett. A lábam közé ült, én pedig elkezdtem a fejét vakargatni. Mivel Ariana imádta a kutyáját, ezért tudtam, hogy kezdeményezhetnék beszélgetést. – A Border Colliek nagyon okos kutyák! Sokan úgy tartják, hogy a világ legokosabb kutyái közé tartoznak.

- Ez így van – válaszolta hűvösen.

- Szeret úszni? – kérdésemre őszinte mosoly jelent meg az arcán és hevesen bólogatni kezdett.

- Nagyon szeret! Mindene a víz – suttogta, miközben a szemembe nézett. Én is így tettem, közben ujjaimmal a térdemen doboltam.

– Mikor fiatal voltam nekem is volt egy kiskutyám, de sajnos beteg volt és elpusztult. Én azóta nem szeretnék állatott

- Sajnálom! – ráncolta szemöldökét. Nem tudtam, hogy mit kéne mondanom, ezért csak csendben ültem és a padlót fürkésztem, de végül Ariana törte meg a csendet. – Dario a te... barátod?

- Mondjuk úgy, hogy rangban felette állok, ezért inkább egy személyi testőrnek mondanám, de mivel fiatal vagyok nem várom el, hogy magázzon engem.

- Mit dolgozol, hogy testőrre vagy szükséged? – ijedten kérdezte, szinte láttam, hogy kicsi keze remegett a térdén. Én csak összehúztam a tekintetem és próbáltam a lehető legóvatosabban fogalmazni.

- Üzletember vagyok – bólintottam. Ariana nem válaszolt, csak elfordította a fejét. Nem tudtam, hogy ebből mit talált ki, hogy mit rakott össze a fejében. Engem az érdekelt, hogy a szívén keresztül tudjam megérinteni.

- Tehát piszkos ügyeid vannak - bólintott óvatosan.

- Ez nem publikus - sziszegtem a fogaim közt.

- Okééé - suttogta. - És mi a célod velem?

- Semmi rossz - vallottam be őszintén. - Meg szeretnélek védeni! - húztam ki magam.

- Mitől?

- A világ szennyeitől - zártam le ennyivel a beszélgetést.