Minden percet ajándékként fogtam fel, amit végre a saját lakásomban tölthettem. A luxus gyönyörű ház mintha tárt karokkal várt volna. A bírtokon található kicsi gyep le volt vágva, a ház bejárata előtt található hófehér szökőkútból csobogott a víz, a madarak megnyugtatóan daloltak és fáról fára repültek. A nyolc év alatt el is felejtettem, hogy milyen érzés itthon lenni. Minden nyugodt, halk és sehol egy kártevő, egy olyan ember, aki ártani szeretne a család hírnevének. Bár minden kapunál fegyveres őrök álltak, erre szükség is volt, ez évek óta így működöt. Még mindig próbáltam feldolgozni a történteket, de úgy döntöttem, hogy egy meleg fürdő mellett megpróbálom eldönteni, hogyan tovább. Miután meztelenre vetkőztem befeküdtem a leépített kádba és a kicsi képcsőről lelépve a buborékok közé feküdtem, miközben az egyik házvezető arany színű tálcán hozta be nekem a pezsgős poharat az alkohollal. – Köszönöm szépen! – vettem el őket.

- Nagyon örülünk, hogy újra köreinkben tudhatjuk – angyali mosollyal az arcán pillantott le rám, majd hátat fordított nekem és azonnal kilépett a helyiségből, de ekkor váratlan dolog történt. Egy meztelen női láb akadályozta az ajtó becsukódását. Összeráncolt szemöldökkel néztem, hogy megjelenik előttem egy hosszú vékony, modell alkatú láb, majd egy padlizsán színű selyem köntös, amihez csatlakozott egy gyönyörű női arc. Oldalra biccentettem a fejem. Úgy gondoltam, hogy az alkohol várhat, mert ez az elképesztően gyönyörű ördög azonnal elcsavarta a fejem. Csábítóan méregetett, majd leült a kád szélén található fa részre, és lábát kifinomultan helyezte a habok közé. – Ismerjük egymást? – szemezgettem a kávé színű tekintetével.

- Egy csomag vagyok – szántotta végig a nyakát. – Dario úgy véli, hogy szükséged van egy kis lazulásra – ekkor lassított felvételben láttam, hogy ügyes kezével kiköti a köntöst és lehúzza a vékony válláról, így szembe kerül velem a kerek meztelen melle és a kecses hattyúra emlékeztető teste. A szemem majd kiugrott a helyéről, ezért próbáltam nem eldobni tőle az agyam.

- Szóval Dario azért küldött, hogy boldoggá tegyél? – felé nyújtottam a kezem, nem akartam ellenkezni. Nem ismertem a nagyapámat fiatalkorából, de ha őt is ilyen gyönyörű hölgyek vették körbe, akkor életem legnagyobb hibája lenne visszautasítani egy ilyen gyönyörű hölgyet. Meztelen testtel velem szembe az ölembe ült, és miközben a kerek fenekébe markoltam, ő addig határozottan kezébe vette a farkamat. – Úgy! Úgy!Csak határozottan - hátra hajtottam a fejem és lehunyt szemmel élveztem, hogy játszik velem, közben haját ide oda dobta. Megrészegülve és bólintva nyugtáztam keze kifinomult érintését. – Régóta elégítesz ki férfiakat?

- Igen! De eddig te vagy a leggyönyörűbb férfi! Méghozzá egy Díjaz – összehúzott szemekkel néha erősebben rá markolt a férfiasságomra, néha le és fel húzta, csakhogy nekem jó legyen. Nekem tetszett. Nem is kicsit. A hajába markolva óvatosan hátra húztam a fejét, ajkamat az állához vezettem és leheltem rá egy csókot.

- Akkor mutasd meg, hogy mit tudsz – a kád szélére ültem, hajánál fogva pedig letoltam magamhoz és előre nézve engedtem, hogy a szájába vegyen. Amint megéreztem az ajkát, hátra hajtottam a fejem és lehunyt szemmel élveztem minden pillanatot, amit nekem adott. Természetesnek tartottam a szituációt, hiszen nyolc éve nem értem nőhöz. A nőkkel én mindig udvariasan viselkedek, soha nem beszélek velük tiszteletlenül, de ha Dario szerint ennek a nőnek feltétlenül boldoggá kell engem tennie, akkor nyugodt szívvel támogatom az ötletet. – Elképesztő ajkak – határozottan markoltam a hajába és ajkamat összeszorítva fogtam vissza magam. A lány kicsit megtörölte ajka szélét, majd a szemembe nézett. Én is elmosolyodtam. Egy hírtelen mozdulattal húztam az ölembe, lábát szétnyitottam és a szemébe nézve durván belé hatoltam. A gyönyörű nő hátra hajtotta fejét és kuncogva kezdett el mozogni rajtam. Felpezsdített és magával ragadott ez az ördögi tekintet. Imádtam és csak durvábban akartam csinálni vele.

- Milyen érzés újra nő közelében lenni? – nagyokat nyögve mozgott rajtam, a legkecsesebb mozdulatokkal fogadott magába. – Bár kicsit nagy vagy nekem. Nem ehhez szoktam hozzá – vizes hajamba túrt, ujjaival végig simította a koponyámat és ajkát nyalva a fejét rázta. – Elképesztően gyönyörű férfi vagy – miközben meztelen fenekébe markoltam és kezemmel irányítottam, addig ő nyelvét ajkam közt bedugta és hevesen megcsókolt.

- Te pedig olyan vagy mint egy ördög – tartottam a hátát. – Jössz legközelebb is?

- Ahhoz megyek, aki kér engem! – egy pillanatra megállítottam, majd hátra túrtam a haját és bólintottam.

- Mondd meg Darionak, hogy mostantól csak hozzám jöhetsz. Kicsi kurvám, hm? – fürkésztem a tekintetét. Ő csak bólintott, ezért lelöktem magamról, négykézláb állítottam és miközben mögé térdeltem lenyomtam a lapockájánál fogva és egy határozott mély mozdulattal újra benne voltam és csak élveztem az életet, szabadságot és azt, hogy megváltozik az életem.

- Na? Tíz per mennyi? – lassan gomboltam végig az ingemet és lebaktattam a márvány lépcsőn, addig Dario kíváncsi tekintettel fürkészett engem a vörös bőr kanapén szivarozva. – Bár elég sokáig tartott. Negyven percig bent volt nálad!

- Számoltad, mi? – hátra túrtam a lakkozott hajam és fáradtan leültem mellé. Dario kuncogva nyomta el a szivart a csikktartóban és kacsintva bólintott.

- Aniella gyönyörű és érzéki. Egy igazi nő!

- Olyan nőt hoztál ide, akit vagy százszor megbasztak? – nevettem el magam, de még is feltettem a kezem. – Jó lesz! Megteszi! – lábamat széttártam, majd Dariora pillantottam, aki engem fürkészett.

- A nagyapád arcát látom benned! Sajnálom, hogy váratlanul halt meg. Isten nyugosztalja!

- Ámen – rajzoltam egy keresztet azarcom elé, majd felsóhajtottam. Ez a ház a nagyapámé volt. Minden színében, és illatában jelen volt az emléke. Az aranyozott kerettel ellátott értékes egyedi festményekben, az óriási üveg kristálycsillárokban, a halk olasz zenében, de még a kertben a tökéletes formákra nyírt sövényekben is ott volt. Minden a nagyapám ízlése szerint lett berendezve, bár nagyon sajnálom, hogy nem ülhet mellettem, hogy nem húzhat magához és nem érezhetem a tömény szivar szagát. – Azért hiányzik – suttogtam. – A börtönben sokat gondoltam rá! Az ő emléke tartott életben – piszkáltam az arany karláncomat. – És most, hogy már nincs velünk... félek átvenni a helyét. Mi lesz, ha csalódást hozok az emlékére? – mivel Dario látta rajtam, hogy bizonytalan vagyok, erősen megszorította a vállam és a szemembe nézve felvonta szemöldökét.

- De az unokája vagy! Egy elegáns, tekintélyt parancsoló úriember! A véredben van a hatalom és mindenki téged fog követni. Egy igazi Díjaz vére folyik az ereidben és kételkedsz magadban? – összehúzott szemekkel nézett végig rajtam én pedig a szavait hallgatva felsóhajtottam. Igaza volt. Nem ijedhetek meg a sorsomtól. Nem tántorodhatok meg, mert azt nagyapa sem akarná. Sokszor megfordult a fejemben, hogy akarom-e ezt. A börtönben sokszor gondolkoztam azon, hogy akarom-e a hatalmat és szeretném-e folytatni a bizniszt, amit nagyapám rám hagyott. – Még nem érted, de nagyapád okkal hagyta rád a kokain ültetényeket – suttogta. – Fél év és az ország leggazdagabb embereivel fogsz tárgyalni a kokain eladásról – mosolygott. – Ehhez természetesen az kell, hogy beletanulj az üzleti világ dolgaiba.

- Értem!

- És persze akarnod is kell! – miközben egy másik szivarra gyújtott, addig a gondolataim a gyönyörű nő körül forogtak, de nem! Nem a kurva körül. Jobban érdekelt ez az Ariana Taylor.

- Jut eszembe – fontam keresztbe a lábam. – Megtudtál valamit Ariana Taylorról?

- Igen – az asztalon található tabletgépet a kezébe vette és ujjával felnyitotta. Összeráncolt szemöldökkel néztem, hogy a kezembe adja én pedig a fiatal nő képét fürkészve felsóhajtottam.

- Egy igazi angyal! Elképesztően gyönyörű – bólintottam. – Neki köszönhetem, hogy nyolc évet elvettek az életemből – Dario a szemöldökét ráncolva engem nézett.

- Raboljuk el?

- Nem! Dehogyis! Eleget kapott az élettől, viszont az ő szava vitt engem rácsok mögé, ezért beszeretném hajtani rajta ezt a nyolc évet! – és miközben gondolkoztam a szemem felcsillant és eszembe jutott egy remek ötlet. – Itt azt írja, hogy rajong az antik festményekért – mutattam a képernyőre. – Hobbija a múzeumba járás.

- Szeretnéd, hogy adjunk el neki egy festményt?

- Pontosan! Úgy ahogy mondod! Nem fogjuk elrabolni – pillantottam a lány gyönyörű ártatlan szemeibe. – Ő fog ide jönni! Csak azt nem tudja, hogy innen már nem mehet haza! – helyeztem a gépet a kanapéra és zsebre tett kezekkel sétáltam a kijárat felé.

Ariana Taylor... a kezeim közt fogod megtalálni a saját börtönödet.