Még idő elött jöttem le a színpadról.
Hányingerem lett és muszáj volt lemennem inni.Valerie rámnézett és furcsán méregetett.
-A színpadon kéne lenned.
-Nem érzem jól magam.
-Megvan három órád!Egy órát kibírsz.-morogta.
-Sajnálom de nagyon hányingerem van.Nem tudok vissza menni.-motyogtam.A főnök ide sétált.
-Nem kellett volna lejönnöd!Menj vissza.
-Hányingere van.-nézett a főnökre Valerie.
-Mit érdekel engem?Menjen táncolni.-ragadott karon és szó szerint vissza rángatott a színpadra.
A sírás kerülgetett de nem mondhattam semmit.Folytattam a dolgomat.Éreztem,hogy ez nem lesz jó így.Itt kell hagynom ezt a kocerájt...mi lesz így velem?Mi lesz a babával?Az étkezésem így is szar.Ma is egyszer ettem és csak két órát aludtam.Én ezt már nem bírom...
Összeomlottam.Lelkileg és testileg is egy roncsnak érzem magam.Folyamatosan az órát bámultam.Mikor az lejárt én szinte szaladtam le a színpadról.Nem érdekelt,hogy kinek megyek neki.A mosdóba rohantam ahol azonnal elkapott a hányás.Nem jött ki sok minden,mi jött volna ki?Nem is ettem ma sokat.A wct lehúztam majd vissza ültem a földre.
A hányás után a földön ülve bőgtem.A vállaim csak úgy rázkodtak.
-Nem bírom ezt tovább.-szipogtam.A megalázás csak egy dolog.Hívjon ahogy akar,de a kialvatlanság és a többi rossz dolog együtt,kibírhatatlan.Lassan tápászkodtam fel és mentem az öltöző helyiségbe.
Felvettem a köntöst és leültem a székbe.Az órára néztem,még van legalább fél órám és addig nem mehetek haza.Ittam egy kis vízet majd a rágót a számba vettem.
-Csibe,várnak a nyolcasba.-nyitott be Valerie.
-Megyek.-tápászkodtam fel.Elindultam a folyosók felé.Akkor vettem észre,hogy a lenge kis köntös még rajtam van.
Levettem és a kezemben tartva nyitottam be a szobába.
Meglepődve vettem tudomásul mikor megpillantottam egy nagyon helyes fiút ülni a kanapén aki a telefonján írt,de ahogy beléptem rámnézett.
Hát az biztos,hogy a szavam eláll tőle.Az ajtót bezártam majd bénán intettem.
-Miért sírtál?-kérdezte.Ő az...a hangját megismerem.Oh basszus a sminkem...a fekete festék végig folyhatott az arcomon.
-Lényegtelen.
-Vedd fel.-mutatott a kezemben lévő anyagra.Bólintottam majd felvettem.-Ülj ide.
-Jó.-lassan oda topogtam és leültem mellé.Illata azonnal megcsapott.A mentol és a vanilia,enyhe fűszeres és dohos beütéssel.Illik hozzá.Tetszik az illata.
Engem nézett.De olyan égetően,hogy teljesen felforrósodott a bőröm.Elég közel ült hozzám,hogy a térdünk össze érjen.Rápillantottam.
-Nem akarod hogy?
-Nem.-rázta a fejét.Bólintottam.Akkor mit akar,ha nem azt,hogy táncoljak?Előre néztem mert teljesen zavarba jöttem tőle.Megéreztem a kezét ahogy az arcomon simít végig.Ránéztem.A szemembe bámult.Olyan zöldek a szemei akár a smaragd.
Teljesen elvörösödtem a pillantásaitól.Valamit megmozgatott bennem,de fogalmam sincsen,hogy mit.Azt sem gondoltam,hogy egy ilyen fiatal fiú.
-Jól vagy?-kérdezte mire bólintottam.Nem gondoltam volna,hogy tényleg lesz valaki akit érdeklek.De ő itt van.Megkérte,hogy vegyem fel a köntöst,hogy ne legyek csak egy fehérneműbe.Kérdezte,hogy hogy vagyok és úgy érzem semmi hátsó szándék nincs ebben.De ki ő valójában?Már nem tudtam kérdezni semmit.Mert a csendünk túl gyorsan telt.Az ajtón kopogtattak.Ránéztem.
-Mennem kell.
-Tudom.-súgta.
-Majd találkozunk még.-álltam fel.
Bólintott.Elköszöntem és kimentem.Sietve öltöztem át és mostam le a vakolatot magamról.Boldog voltam,hogy végre haza indulhatok.
Érdekes módon az egész útamon csak az idegenre gondoltam.Nagyon tetszik nekem.Furcsa érzéseim vannak vele kapcsolatban.
Otthon gyorsan zuhanyoztam le és döltem az ágyba.Akkor jutott eszembe a levél.Kivettem a táskámból és újra meg újra elolvastam...A kedves levélre aludtam el.
Az első reggelem mikor úgy ébredtem,hogy boldog vagyok.Furcsa érzés támadt bennem.Tán az idegentől?Már a gondolata is mosolyra késztetett.A hasamra néztem amin észrevettem a változást.
-Nem tán növekedsz kisember?-kezdtem simogatni a hasam.Felöltöztem és az iskolába menet még reggelit is vettem.Fontos,hogy jól táplálkozzak ami mostanában nem valósult meg.Pedig muszáj leszek.A tananyagokat is csak itt tudom igazán bevésni.De úgy döntöttem átmegyek estire,mármint akkor,ha már növekszik a hasam.Úgy lesz a legegyszerűbb.Nemsokára végzek és akkor sinen leszek,főleg ha felvesznek az egyetemre.
Még fogalmam sincsen,hogy mi lesz mikor kiderül a terhességem,de nagyon remélem,hogy minden rendben lesz.Nem szeretnék megvállni a picikémtől.Sosem tartoztam senkihez,nem akarom,hogy ő is ezt tapasztalja meg.
Szörnyű érzés senkihez sem tartozni...olyan vagyok mint egy virág a fű között.Az egyetlen.
Ha őt is elveszik akkor végképp nem lesz semmim....

💟💟💟