A szemeim kipattantak a helyéről.Körbe néztem.Nem.Csak álmodom már.Az agyam játszik velem.Újra becsuktam a szemem és hagytam,hogy elaludjak.
Mikor megébredtem éreztem ahogy a kezem szorosan közre ölelik.Kinyitottam a szemem és Harryt néztem.Szorítja a kezem.
-Harry??-suttogtam.Hangom mégis kiabálásnak hatott.Nem szólt.A szorítása megmaradt.Simogatni kezdtem a hüvelykujjammal a kezét.-Itt vagyok szívem.Rosszat álmodsz?-az egyik ujja megmozdult.A szorítás erősebb lett.-Harry,szerelmem itt vagyok.Semmi baj.-a kisfiúval az ölembe felálltam és Harryhez hajolva az arcára nyomtam egy nagy csókot.-Itt vagyok édesem.-döntöttem a homlokom az övének.Egy picit úgy maradtam.Hiányzik,hogy ilyen közel kerüljek hozzá.Mivel Will megébredt lassan vissza helyezkedtem a székbe.
-Anya éhes vagyok.-motyogta álmosan.
-Lemegyünk és eszünk.-letettem a kisfiút aki gyorsan belebújt a cipőbe.Felkeltem és a táskámat a vállamra helyezve megfogtam a kezét.-Mindjárt jövünk Harry.Sietünk.-egy csókot nyomtam az arcára.Willel együtt lementem a büfébe ahol együtt reggeliztünk.Számtalan dolgot mesélt ami az oviban történt tegnap,de nem tudtam figyelni jól.Kimerültem és Harry hiánya egyre inkább eluralkodik rajtam.Mikor végeztünk lassan felindultam a babával.
Vele nem lehet szaladni.Ahogy felértünk megpillantottam Annet aki éppen akkor lépett be a kórterembe.Na nem!Willt felkaptam és besiettem.
Anne ijedtem kapta ránk a fejét.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem ingerülten.Willt letettem aki nem tudta,hogy mit csináljon így a lábamnál maradt.
-Em,látnom kell a fiamat.-suttogta.
-Te tetted ezt vele!Megint!
-Nem.Veszekedni kezdett velem,mert minden visszajött neki.Én csak...odaadtam neki a dolgokat és akkor elindult de nagyon mérgesen.Hívni próbáltam,de nem vette fel.-motyogta.
-Nem érdekel.Tönkre tetted az életünket!-kezdtem sírni.-Elvetted tőlem Harryt aztán Willt.Mit gondoltál??Tizenhét éves voltam!Harry volt nekem csak.Ő volt az egyetlen!-zokogtam mire Will is sírni kezdett.-Ne sírj,semmi baj kicsim.-vettem a karjaim közé.-Szerinted jót tettél mikor Harryt elvetted tőlem?-megrázta a fejét.
-Nem.De meg kell értened.
-Nem,nem értem meg.Kitöröltél engem és a babát is Anne.Miért tetted ezt velünk?-próbáltam már nem sírni de nehezemre esett.Will is egyre hangosabban sírt.Szorosan öleltem magamhoz.
-Emilia te örültél volna,ha megtudod,hogy a fiad barátnője egy kurva?
-Nem voltam kurva!Nem próbáltál megismerni.Sosem akartam ártani Harrynek!Nem boldogságból választottam azt...-sóhajtott,de én nem tudtam rá se nézni...A baba lassan abbahagyta a sírást.Annyira veszekedtünk,hogy észre se vettük Harry küszködését.A takarót szorította.Ahogy észre vettem oda léptem és a szabad kezemmel az arcát kezdtem simogatni.
-Itt vagyok.Semmi baj Harry.Jól vagyok,Will is jól van.Ugye picim?Apa nem szereti,ha sírunk.
-Nem sírok apa.-rázta meg a fejét Will.
-Bizony nem sírunk.-simogattam Harry haját hátra.Anne érdeklődve figyelt minket.A kezével már nem szorított.Az anyjára néztem aki ránk.
-Ne haragudjatok.Kérlek.-csak bólintottam.Nem akartam már beszélni veke,csak Harryt akarom már semmi mást.Anne távozott én meg fáradtan ültem le a székbe Willel.
-Will...-sóhajtottam.-Lassan haza kell mennünk.Meg kell fürdeni,aludnod kell.
-De maradjunk apával.
-Én is apával akarok maradni,de kicsim muszáj lefürödni és aludni is.Főleg neked.-Bólintott.Harryre néztem.Nem akarom itt hagyni.-Harry haza kell mennem Willel.-a kezét a kezembe helyeztem.-Kérlek próbálj meg felkelni.Nem merlek itt hagyni.-néztem őt egy darabig de nem történt semmi.Sóhajtottam és a táskámmal együtt felálltam.Willt letettem és megfogtam a kezét.-Mennünk kell Harry.Majd sietek vissza csak akkor már egyedül.-adtam csókot az arcára.-Will köszönj el apától.
-Szia apa!-nézett Harryre.
-Szeretlek édésem.-adtam még egy puszit az arcára.Elindultunk.Még vissza néztem az ajtóból,de aztán muszáj voltam indulni.Ahogy haza értünk az üres lakásba a hiány fogott el.Willt azonnal elvittem fürdeni majd az ágyába tettem és mesét olvastam neki.Hamar elaludt így én is fürdeni mentem.A forró víz égette a bőröm de szükségem volt erre.Annyira hiányzik nekem.Azt akarom,hogy itt legyen...azt,hogy most bejöjjön az ajtón és velem fürödjön.Ölelni akarom és soha többé el nem engedni.Soha nem fogom elengedni többet.Meg sem szabadulhat tőlem,ő a végzetem ez kétségtelen.A zuhanyzás után felöltöztem és benéztem Willre.Pont úgy alszik most,mint Harry általában.Megsimogattam a haját és betakartam.Kimentem a konyhába ahol összepakoltam.Ott voltak még a képek a pulton.Emlékszek ezekre a képekre,tudom mikor készültek.Aznap mondtam el,hogy terhes vagyok.Utána nem találkoztunk....de később igen.Ha most tudná,hogy mennyire hiányzik nekem.Bár sose ment volna el....bárcsak elmentünk volna olyan messzire amennyire messzire akartam menni vele.Egy új életet kellett volna kezdjünk.Csak ő és csak én,meg a baba.Kár,hogy nem léptük ezt meg.Úgy kellett volna,mint Harry barátjának.Vajon vele most mi lehet?Várjunk....és az én legjobb barátommal??Elővettem a telefonom és megnyitottam az üzenetet.Ez az a lány.Azonnal válaszoltam neki.Megnéztem a képeit,tényleg ő az.Megbeszéltem vele egy találkozót.Mivel én nem tudok elmenni ezért megadtam a címem,hogy jöjjön ide.Még velem is volt egy régi képe kint az oldalán.Milyen gyerek arcom volt,nem mintha sokat változtam volna három év alatt.Fél óra múlva kaptam egy smst,hogy itt van.Lesiettem a kapuhoz.Azt kinyitottam és mosolyogva öleltem át a legjobb barátnőm.Ő sírni kezdett de én is.
-Em!Te jó isten!Tényleg te vagy!-kuncogott fel.
-Te is te vagy!-nevettem fel és megtöröltem a szemem.-Gyere be Nic.-tártam ki a kaput.Felmentünk a lakásba.
-Úristen annyi megbeszélni valónk van.Nem tudom,hogy mi történt veled.Egyről a kettőre tűntél el.-pillantott rám.
-Igen...balesetem volt és elvesztettem az emlékeim.Csak pár napja vagyok tudatában azzal,hogy mi történt.-elképedve nézett engem.
-Harry?Veletek mi történt?-miközben beszéltünk leültünk a kanapéra egy tea mellett.
-Nagyon boldogok voltunk,de az anyja nem akarta ezt.Harry balesetet szenvedett és nem emlékezett rám és itt jön a csavar.Rá egy pár hónapra én is balesetet szenvedtem.
-Te jó isten!-simogatta meg a vállam.-Akkor ti már....ti már nem vagytok együtt?Nem hiányzik?Annyira szerelmesek voltatok.-elmosolyodtam.
-Képzeld,arra az egyetemre adtam be a jelentkezést ahova ő is járt.Találkoztunk és összejöttünk.
-Ne...ez annyira romantikus!És?
-Együtt vagyunk már egy ideje,de ő is emlékezni kezdett és elment az anyjához...-elmeséltem mindent részletesen.Már a fejét fogta a történtektől.
-Istenem annyjra sajnálom.Hidd el rendbe jön.Minden rendben lesz.
-És veled mi történt?
-Én elutaztam és kint folytattam a sulit.Pár hónapja tértem vissza.Keresgélni kezdtelek,megtaláltalak.-mosolyodott el.
-Valóban és annyira örülök neked!-öleltem át ahogy ő is engem.Még rengeteget beszélgettünk és kiderült,hogy nem is lakik messze.Annyira jó volt vele beszélni,sajnos lassan neki mennie kellett,de megbeszéltük,hogy találkozunk valamelyik nap.Az ajtót bezártam miután őt lekísértem,vissza mentem a nappaliba.A telefonom csörögni kezdett.
-Igen?
-Emilia Richards?
-Igen,Harry?
-Nos...

Szép hétvégét!💕💞💕💞💕