Azonnal a kórházba igyekeztünk.A folyosón végig haladva a félelem új érzéseket táplált bennem.Nem akartam őt elveszíteni.
Egy váró részlegre értünk ahol a magas fiú oda ment egy számomra ismeretlen nőhöz.Ő lenne Harry anyukája??
A nő rám emelte a szemeit és ide jött.Elég haragosan lépdelt felém de még én sem számítottam arra ami akkor történt mikor elém ért.
Hirtelen felindulásból a keze az arcomon csattant.Meglepődve pillantottam rá.
-Te kis lotyó!Még van képed ide állítani?Azok után,hogy felcsináltatod magad a fiammal,majd azt hiszed,hogy a jövőjét tönkre teheted???-a szemeimbe könnyek gyűltek és fogalmam sem volt arról,hogy mit mondhatnék.-Soha többet nem fogsz a fiam közelébe menni világos?!?Egy olcsó kis szajha vagy,ez meg hülye volt és rögtön egy kis libát szedett össze magának.Mikor megtudtam,hogy hol dolgozol az volt maga a vicc.Most szépen takarodj el innen ameddig szépen mondom!-morogta.Megráztam a fejem,úgy nyeltem könnyeim.Harry barátja mellettem állt és a vállamra tette a kezét.
-Addig nem megyek el ameddig nem láttam őt!
-Nagyon is jól van!Nincs szüksége rád,felfogtad?Fej sérülése lett.Agyrázkódást kapott.Nem fog emlékezni rád se a kölyködre.
-Mi?-a fiúra néztem aki szintén sokkban volt.
-Jól hallottad.Most azonnal menj el.
-Em gyere.-húzott ki a fiú.Nem messze vitt csak egy emelettel lejjebb.Sírva öleltem át.Úgy sírtam ahogy még sosem.-Annyira sajnálom Em.Ha tudom,hogy az anyja ezt teszi ide se hozlak.
-Miért tette ezt?Nem megyek el addig amíg nem láttam Harryt.
-Semmi baj.Én vissza megyek és küldök egy smst,ha elment.Bízz bennem.
-Ígérd meg.-néztem a szemébe mire bólintott.
-Ígérem.Menj a mosdóba,töröld meg az arcod.-bólogatni kezdtem és megindultam a mosdó irányába.Ez az a kórház ahol a nőgyógyászat van így tudom a járást.A mosdóban megmostam az arcom majd megtöröltem azt.Az egyik arcom nagyon piros lett,nem csodálom...Húsz percet itattam az egereket a mosdóban.De a fiú küldött egy üzenetet,hogy Harry anyukájával elmennek Harry cuccaiért.Vártam egy kicsit aztán felmentem.Már senki nem volt ott csak egy nővérke.Szóltam neki ő meg beengedett a szobába.A szívem kihagyott.Harry ott feküdt tapaszokkal.A fején kötés,sok más sérülés is elhelyezkedett rajta.Oda léptem és megfogtam a kezét.
Újra sírni kezdtem és csak néztem a fiút akivel nemrég még az ágyban feküdtünk.
-Harry nagyon szeretlek!Sosem veszítesz el.-motyogtam.Az egyik ujja megmozdult de más nem történt.Nyomtam egy csókot az arcára és egy darabig csak beszéltem hozzá és néztem őt.Addig voltam vele ameddig csak tudtam,de hamarosan jött az üzenet,hogy megjöttünk.Egy utolsó puszit nyomva a szájára kisiettem a kórteremből majd a kórházból.
Vissza igyekeztem a lakásra.A szőnyeg alatt lévő pótkulcsal besiettem és megnéztem a szobát.Az anyja nem csak Harry ruháit de Harry többi dolgát is elvitte.A képeink is eltűntek a falról ahogy minden más is.Mit akar ez a nő?Ki akar engem törölni Harry életéből?Az emlékeiből?
Az én cuccom a helyén volt.Össze pakoltam és az asztalon heverő papírra írtam a telefonszámom és azon belül azt is,hogy hívjon fel engem.Egy darab matek könyv maradt ott.Abba rejtettem az üzenetem.Tudnia kell rólam.Nem felejthet el!Ahhoz túlságosan szeret engem,hogy elfelejtsen.Ugye?
Utolsó pillantásokat vetettem a szobára és örökké kiléptem abból a lakásból.A kulcsot a helyére tettem.
Ahogy megérkeztem a régi otthonomba az ágyba vetettem magam és hagytam,hogy a könnyeim újra utat törjenek.Már abban sem kételkednék,ha a balesetet az anyja okozta volna.Abból ahogy oda jött és engem megütött sok minden kiderül.Nem hagyom,hogy elérje a célját.Nem hagyom,hogy Harry elfelejtsen engem.
Pár nappal később újra a kórház felé vezetett az utam.Nem aludtam semmit.Csak ő rajta járt az eszem.Halkan mentem a kórtermek felé.Elég halkan,hogy azonnal meghalljam az ő hangját aztán az anyjáét,egy orvossal beszéltek.
-Most tényleg igaz ez az emlék vesztős dolog?-kérdezte Harry hanyagul.
-Igen.Nagyon megsérült a fejed még szerencséd van,hogy a mentővel időben ide szállítottak téged.Vak is lehetnél most.
-Azt se tudom hol a francba voltam doki.-nevetett fel.A nevetése pillangókat ébresztett a gyomromban de az,hogy nem tudja hol volt az fájt.
-Nálam fiam.De ne aggódj elhoztam minden cuccodat.Egy darabig nálam laksz majd,az egyetem már értesített a kollégiumról is.Majd utána oda mész.
-Jó anya.Öm...a haveromnál laktam nem?Vagy hol laktam?Ha emlékezni próbálok csak jobban fáj a fejem.
-Ne erőltesse.Lehet csak évek múltán fognak derengeni az emlékei.Hagyjon mindent a maga idejére.
-Hát ja csak most egy csomó mindent be kell pótoljak.-újabb nevetés csendült fel.
-Mennyire emlékszik?
-Semmire,konkrétan semmire.Talán arra,hogy Jeremy a haverom elköltözik.Ennyire emlékszek.
-Semmi gond Harry.Minden rendben lesz.
-Bizony.Itt vagyok fiam és mindenben segítek.
-Később még jövök.-az orvos túl.hamar libbent ki mert rám nézett és elsétált mellettem.-Segíthetek?-fordult vissza.
-Nem.-ráztam a fejem és minél gyorsabban tűntem el a helyszínről.
Itt ért véget az életünk....

Szép napot mindenkinek!💫