-Em...-lassan lehajtottam a fejem.
-Elakarják venni a babát.A nevelőm elmondta,hogy nem elég az,hogy te nagykorú vagy.Ideiglenes családhoz fogják őt kihelyezni ameddig nem töltöm be a nagykorúságot.Azután egy bizonyos egzisztenciát meg kell teremteni és akkor majd...akkor majd vissza igényelhető a szülőségünk.-kikerekedett szemmel nézett engem.
-Mondtam,hogy ne menj vissza!!Mi a szarnak kellett neked vissza menni?Megoldottuk volna!-kezdett kiabálni mire összerezzentem.-Remek.Jó tudni,hogy elveszik a gyereket.Pedig én ezt nem fogom engedni.Dolgozok van pénzem és van lakás is.Nem fogom engedni!-bólogatni kezdtem.Rám nézett és ide jött.-Megijedtél?Semmi baj nem lesz.Megoldjuk.-bólogatni kezdtem és átöleltem.
-Szeretlek nem akartam,hogy ez történjen.
-Én is szeretlek kicsim.Imádlak.Megoldjuk.
-Jó.-kezdtem simogatni az állát.-Nagyon haragszol?
-Nem.Ne gondolj erre.
-Jó.-öleltem szorosabban.
-Jól vagy már?
-Uhum-bólogattam.
-Együnk gyere.-bólogattam és kimentem vele enni.Miután jól laktunk hozzá bújtam és a nyakába rejtettem a fejem.Betakart engem és közben a kötelezőt olvasta.Kissé rázott a hideg így az,hogy ilyen közel bújt elkezdett felmelegíteni.Sok vért vettek ma tőlem.
-Hideg vagy.-simította a derekamra a kezét.
-Tudom.Sok vér.
-Tudom.-nevetett fel.-Aludj Em.
-Jó.-mosolyodtam el.Közelebb bújtam és lassan engedtem,hogy elaludjak.Végig aludtam az estét.Reggel volt egy enyhe hőemelkedésem de vettem be gyógyszert és bementem a suliba.Illetve Harry elvitt.A barátnőm gyakorlatokon vett rész szóval az iskolát is kihagyta,de nem is beszéltünk már.Telefonon sem.Az óráimon aludtam volna de helyette inkább igyekeztem..
Muszáj figyelnem,mert nem tudok otthon már olyan jól tanulni mint eddig.Pedig fontos,hogy a tanulásaim behozzam.Így is tettem.Egész héten magoltam a sok anyagot miközben ettem és ettem.Az étvágyam egyre aktívabb lett ahogy a baba is.Sokat mozgott már.Furcsa érzésem volt.Nem igazán éreztem a kötődést amiről sokat olvastam.Szeretem őt,de nem tudom....lehet csak a hormonok okozzák a kavarkádot a fejembe.Akarok kötődni...de lehet,hogy kötődöm csak nem tudom felfogni.Ma csütörtök van.Egy pár napja nem beszéltem Harryvel.Írtam neki,hogy ha ráér hívjon fel.Azonnal hívni kezdett.
-Szia szerelmem!-hallottam meg mosolygós hangját.
-Szia szívem!Kérdek valamit.Te érzel kötődést a babánkkal?
-Hogy érted ezt?
-Még nem érzek olyan huuuuu ANYA LESZEEEK dolgot.
-Ez természetes.Szívem fiatal vagy.Én is.Nem érzek én sem ilyet,de majd mikor ott lesz a karjaidban akkor más lesz.Várod már,hogy a karodba tartsd?-hallottam meg mosolygós hangját.
-Uhum.-vigyorogtam.-Te?
-Én is.Hogy telt a heted?
-Elég jól.Sokat tanultam.-sóhajtottam.
-Én is bébi.Holnap érted megyek és egész hétvégén együtt leszünk.
-Alig várom.-suttogtam.
-Én is.
Telefonáltunk egy darabig de olyan álmos voltam,hogy nagy nehezen el kellett búcsúzzak Harrytől.
Reggel sietősen mentem a suliba de ahogy oda értem meglepő módon mindenki kint várt.Oda mentem az egyik osztálytársamhoz.
-Mi történt?
-Gáz szag volt,valahonnan árad.
-Gyerekek!-az igazgató úr kiabálása betöltötte a teret.-Mindenki menjen haza!Az iskolát előre láthatóan egy hétig be fogjuk zárni!Addig is tanuljatok,viszontlátásra!-intett és egy ismeretlen alakhoz lépett.
Mindenki elköszönt és megindult a maga útjára.Én gyorsan küldtem Hazzanak egy smst,hogy a sulit bezárták szóval ne jöjjön értem.
Nem lepődtem meg,hogy azonnal írta,hogy menjek hozzá.Már ezt vártuk azóta,hogy elhozott hétfőn.Boldogan szálltam buszra.Leültem és néztem az elsuhanó tájat.Úgy örülök,hogy minden rendben van.Harry anyja elfogad,Harry nem haragszik rám és megnyugtatott,hogy megoldjuk.Remélem tényleg sikerül,lehet majd az anyukáját kéri meg,hogy intézkedjen.Szeretnék találkozni vele biztos nagyon kedves asszony és én hálás vagyok,hogy Harry létezik neki köszönhetően.Ahogy megérkeztem leszálltam.Meglepetés ért,mert Harry a megállóban várt.Azonnal a karjaiba vetettem magam és úgy öleltem.
-Szia életem!-mormogta a fülembe.
-Szia!-pillantottam rá.-Úgy hiányoztál.
-Nekem is te.-adott egy nagy csókot.Meglepődtem,hogy kivételesen melegítőben van ami nagyon jól áll neki.Bár neki minden.
-Mi az?-fogta meg a kezem és húzni kezdett a házak felé.
-Semmi.-vigyorogtam.-Csak tetszik rajtad ez.
-Mi?-kuncogott fel.
-Ezzzz....-néztem totális zavarban rá.
-Uhum értem Emilia.-mosolyogva átkarolt.Felmentünk az emeletes házba.Utána bementünk a lakásba és a szobájába.Levettem a táskám és az ágyába dőltem.Elvigyorodott és felém kerekedett.
-De szeretlek így látni.-csókolt meg hosszasan.Elmosolyodtam és a hátára simítottam a kezem.-Ahh szívem.-az órájára nézett aztán rám.-Mennem kell.
-Tudom.
-Sietek haza.Csak egy pár órám lesz aztán itt is vagyok.Majd hozok kaját.-kelt fel és levette a nadrágot ami rajta volt.Mosolyogva néztem ahogy másikat keres a szekrényébe.Komolyan miért van jobb feneke mint nekem?Mindig zavarba jövök a hirtelen ruha levételeitől.
-Ne bámulj Emike.-motyogta nekem.
-Nem tudom le venni a szemem rólad sajnálom.
-Ajaj.-fordult meg egy nadrággal a kezében amit elkezdett felvenni.
-Mindig feketében vagy és most elsőre látok rajtad kék farmert te jó ég.
-Ez sötét kék,majdnem fekete.
-Haha.-néztem rá szűkített szemekkel.
-Mennem kell édes.Sietek.
-Jó,kérek még egy puszit.-elmosolyodott majd oda jött és egy nagy puszit nyomott a számra.
-Szeretlek.
-Én is.-vigyorogtam.Elvett egy füzetet és már ment is.
Egy pár perc múlva a bejáratin kopogni kezdtek.Felkeltem és ki siettem.Az ajtót kinyitottam és meglepődve néztem egy ismeretlen lányra.
-Te ki vagy?-kérdezte.
-Öm...te ki vagy?
-Amy.
-Öm....szia kit keresel?
-Harryt.-az arcom egy grimaszba ment át.
-Harry elment az egyetemre.-A lány sóhajtott és újra rám emelte a tekintetét.
-Jó kösz.-indult el a másik irányba.Ki ez a lány?Az ajtót bezártam és bementem.Lehet valami barát csak.Nem érdekelt tovább,rendet raktam Harrynél aztán könyvet olvasgatva vártam,hogy mikor jön haza.
Azért érdekel,kik ezek a random lányok.
Szép napot mindenkinek!💕💞