A hét hamar eltelt és én nem is mertem Harrynek írni vagy hívni őt.Ha megtudja mi történt akkor nagyon mérges lesz rám.De ahogy kiléptem az iskola kapuján az ő autóját pillantottam meg.Sóhajtottam és lassan felé sétáltam.Nem mondom el neki még...nincs merszem. 

-Miért is kerülsz kislány?-szállt ki és azonnal magához ölelt.Szorosan öleltem és próbáltam megnyugodni karjaiban ami hamar megtörtént.-Na Em mi történt?

-Majd,most csak szeretnék veled lenni.

-Jól van.-kinyitotta nekem az ajtót és segített beszállni.Ő is beszállt és elindult.

-Arra gondoltam,hogy menjünk el.Messzire.

-Hova?-kuncogott fel.

-Hát kezdjünk valahol máshol egy új életet ketten.

-Igazából ez egy remek ötlet.Én majd droggal kereskedem te meg táncolsz.-felnevettem és megcsaptam a karját.

-Jó értem ez egy szar ötlet.Találkoztál az anyukáddal?-kezdtem a haját simogatni.Furcsa grimaszba ment az arca.-Nem kedvel??

-Mi?Ja de.Imád.-vigyorodott el mire nekem is nagy mosolyom lett.-Meg persze nagyon várja a babát.-bólogatott.

-Aw,ennek annyira örülök.Annyira szar hetem volt egész héten sírtam.

-Miért szerelmem?-fogta meg a kezemet.Csak vállat rántottam.

-Lehet,hogy a hormonok.Aludj ma nálam és jobb kedvre derítelek.-nézett rám mosolyogva.

-Jó örülnék,ha jobb kedvre derítenél.-a pirosnál megállt és egy nagy csókot nyomott a számra.-Egész hétvégén lehetek ott?

-Persze kicsim,ez nem kérdés.-újra elindult és egyenesen hozzá mentünk.Örültem,hogy végre újra nála lehetek.Rendelt pizzát és összebújva feküdtünk az ágyba.Nem zavart a csend,mert most erre van szükségem meg rá.Jó ez a közelség.-Hiányoztál.Alig bírtam ki nélküled.-motyogta a nyakamba és közben felhúzta a pólóját ami rajtam volt.Az egyre csak kerekebb hasamat kezdte simogatni.-Nőtt ez a baba a pocakban.

-Szerintem is.-kuncogtam.-Nekem is nagyon hiányoztál.Anyukád nem volt mérges?

-Nem.-köszörülte meg a torkát.

-Jól vagy?

-Persze kicsim.Csak éhes vagyok,mint a farkas.

-Mindjárt megjön a kaja és eszünk.

-Jó aztán téged is megeszlek desszert gyanánt.

-Benne vagyok.-nevettem fel.Evés után annyira tele lettem,hogy örültem,ha mozdulni tudok.Harry tamogatóan ölelt engem és aranyos dolgokat súgott a fülembe.Tudta,hogy fáradt vagyok és imádom,hogy a karjaiban altat el minden alkalommal mikor tapasztalja a gyengeségem.Nem is kérdéses,a legbékésebb alvást kaphattam meg a hét lezárásaképp.Mikor újra felébredtem az óra hajnali kettőt mutatott.Szegény más terveink voltak az estére én meg bealudtam.Végig simítottam az arcán és apró csókokat nyomtam rá.Örülök,hogy az anyukája jól fogadta a dolgokat.Szeretnék majd én is megismerkedni vele.Be akarom bizonyítani,hogy a fiának én vagyok a tökéletes.Néztem őt még egy darabig de az álmosság újra eluralkodott rajtam és percek alatt elaludtam.
Reggel a legjobb érzés volt Harry hangjára ébredni.Nekem motyogta,hogy fent vagyok-e.
-Uhum.-kuncogtam fel.
-Akkor jó.-adott egy nagy csókot.A szemem lassan kinyitottam és néztem a gyönyörű szemét.
-Nagyon szeretlek Harry.
-Én is téged Em.-suttogta. Nem tudtam másra koncentrálni csak a gyönyörű zöldekre.Félek,hogy egy nap minden amit átéltünk ketten majd csak elhalványul.Vajon minden állapot örökké tart?Tudunk szeretni egy embert életünk végéig?Mi van,ha minket ketté választ valami és az utunk valahol mégis összeér?Kell lennie valaminek.Az nem lehet,hogy,ha valakit szeretünk az mégsem lehet a miénk csak egy kicsit sem.Önző vagyok de én hozzá olyannyira ragaszkodom,hogy nem engedem el,sosem fogom elengedni!Csak jobban átöleltem.Lehet,hogy az anyukája tudna nekünk segíteni,ha ő beszélne valamelyik nevelővel vagy a gyámhatósággal,akkor minden rendbe jöhetne.De ezt még Harrynek is lassan kell beadagolnom még mielőtt kifutunk az időből.

-Miért sírtál egész héten?-tolt el,hogy a szemembe nézhessen.

-Csak...csak a hormonok.Semmi baj.-nyomtam egy csókot az arcára.

-Nem szeretném,ha szomorú lennél,szeretlek.Ha te sírsz én is sírni fogok.-kuncogott fel.Elmosolyodtam és megsimogattam a hátát.-Ez olyan biztos,mint az,ha én meghalok akkor te is.

-Ne aggódj,már jó.Itt vagy és ennél több nem kell.-a szemeim már lefelé csukódtak.Észre vette,mert lassan simogatni kezdte a hátamat.Körkörösen simogatott.Egyre fáradtabb lettem Harry karjaiban.Motyogtam valamit de nem voltam magamnál.A könnyem lassan kicsordult,ő letörölte és azt suttogta a fülembe,hogy szeretlek.Nem egyszer suttogta,hanem addig ameddig már a hallásom is tompult.Az utolsó amire emlékszek az egy hangos zaj volt.A baj,hogy erőm nem volt felébredni.

Szép estét mindenkinek.😇
"A vége felé,fáj az elengedés."