Egész nap ott voltunk. Szendvicset ettünk amit mi gyártottunk és talán még soha sem voltunk ilyen szabadok,mint ott. Talán valami messzi helyre kéne költözzünk ahol csak ő van meg én.Minket a világ nem érdekel csak együtt legyünk. Ez így van jól,mert ahogy ő rá nézek nekem a világ megszűnik és nem létezik más csak ő. Annyi képet csinált a régi polaroid fényképezővel,hogy egy reklámot is csinálhattunk volna belőle. De ahogy beesteledett lassan vissza indultunk a kis városba. Egy nagyon életvidám dal ment a rádióban amire azonnal járni kezdett a fejem.Ő meg teli torokból énekelni kezdte mire nevetni kezdtem.
- Dancing in the moonlight everybodys feeling warm and bright Its such a fine and natural sight.- folytatta rám nézve.- Mondjuk figyelj megállhatunk táncolni a holdfénybe. 
- Kicsit para az út szélén leállni.
- Emilia otthon köteles vagy táncolni velem erre a dalra.
-Esküszöm,hogy táncolni fogok veled Harold erre a dalra.-vágtam komoly fejet de a végére elmosolyodtam.Gyorsabban haza értünk,mint amire számítottam.Együtt lezuhanyoztunk aztán az ágyban feküdve csak az járt a fejemben,hogy az anyja kedvelni fog-e engem.
Ha nem tartják Harryvel annyira a kapcsolatot...akkor nem tudom mire számítsak.Hiszen nem is ismer engem,de majd megfog persze.Csak kedveljen is,bár ez rajtam is múlik de én kedvelem amiért Harry egyáltalán létezik.A másik dolog amin az eszem járt,hogy híztam.Nem akarok annyira elhízni most pedig felszedtem szóval koplalással fogom leereszteni magam,olyan vagyok ugyanis,mint egy lufi. Harryre néztem aki a telefonján írt az egyik barátjával.Egy kicsit közelebb csúsztam,hogy átölelhessem,a hasam miatt ez nehezebb.Már nem tudok annyira neki préselődni pedig ez lenne minden vágyam.

-Na mi van életem?-pillantott rám.

-Semmi híztam.

-Dehogyis.-húzott közelebb.

-De.Lassan úgy fogok kinézni,mint egy fóka bébi.

-Azok édesek.-vigyorodott el.

-Hát nem hiszem,hogy olyan édes leszek,mint ők.

-Édesebb leszel.-tette le a telefonját és felém fordulva összeérintette a szánkat.

-Nem hiszem.-súgtam és megcsókoltam.Amennyire csak lehetett még közelebb kerültünk egymáshoz az éjjel.Reggel nagy félve szorongattam a kezét a kórházban.Nem érti miért aggódom,persze ez jogos.Na de egyértelmű.Lehet,hogy a nevelőm nem tudja ezt az orvosi címet de rizikós,hogy nem-e vagyok valami körözött személy időközben.A nővérke kijött és az én nevem mondta. Harryt magammal húzva indultam be a szobába.Onnan elirányítottak az öltözőbe és a szokásos menet zajlott.Mikor visszamentem felültem a székre amit utálok.

-Mesélj,hogy vagytok?

-Minden rendben.Csak többet hányok mostanában.-motyogtam.A doktornő a hasamra tette a hideg zselét és elkezdte ultrahangon nézni a babát.

-Az nem baj,szedj több olyan vitamint amit legutóbb felírtam és jobb lesz.Nagyon lassan növekszik ez a kisember.Azt javaslom,hogy többet egyél,bármit amit megkívánsz és figyelj a megfelelő víz bevitelre is.

-Rendben.

-A stresszt is próbáld meg elkerülni. Az iskolával mi a helyzet?

-Most nem igazán járok be és szeretnék majd beszélni az igazgatóval,hogy jobb volna nekem az esti.

-Igen de nemsokára nyári szünet és lassan jön a baba is szóval minden rendben lesz.-bólogattam és Harry felé néztem aki csendben ült a székben.A doktornő még mondott pár dolgot aztán átöltöztem és nagyjából ennyi is volt.Az autóban ülve is túl nagy csend volt.Talán most jutott el az agyáig,hogy amúgy ez tényleg egy baba?Nem is igazán gondolkodtam ezen,az jobban aggasztott,hogy a nevelőim mit akarnak csinálni most.Ők a gyámjaim de a babát nem vehetik el,mert Harry nagykorú és mivel ő a biológiai apja ezért ezzel meg is van oldva a helyzet.Lehet mégis csak vissza kéne mennem és megbeszélni az egészet,lehet nem rosszat akartak én meg csak elmenekültem...szokásosan. Harry se jár miattam be a suliba ami nem jó...és nekem is járnom kéne. Muszáj vissza mennem és leülni beszélgetni a nevelőmmel,csak így derülhet ki mi lesz. Harryre pillantottam aki tanakodva vezetett.

-Tudod vissza kell mennem beszélni a nevelőmmel.Meg szerintem a suli miatt is...tudod...

-Mit?Jobb volna egy kicsit szét széledni?-pillantott rám komoran.

-Arra gondoltam,hogy suliba muszáj menni és hétvégén tudnánk együtt lenni,meg mikor ráérsz.Fontos az egyetem Harry nem csinálhatod azt,hogy rám vigyázol és közben megfeledkezel a kötelességeidről. 

-Az egyik legfontosabb kötelességem az,hogy rád és a gyerekre vigyázzak!Most megint jössz ezzel a szarral és elvárod,hogy úgy tegyek,mintha nem félnél pedig csak menekülsz előlem és a felnőtté válás elől is.

-Nem!Ez ne így van.Csak jó úton akarok járni.Miért nem látod be,hogy nem csak az a fontos ami köztünk van?Szeretlek és te is engem,itt vagyunk egy órányira egymástól ez nem nagy dolog Harry.-motyogtam.Megrázta a fejét és lassan leparkolt.

-Akkor pakolj össze és visszaviszlek.-pillantott rám.Hirtelen azt sem tudtam,hogy mit mondjak neki.Várjunk ilyen gyorsan???-Most miért nézel rám így?Még lesz egy pár órám szóval jobb,ha igyekszünk. 

-Persze.-bólintottam.Felmentem vele és amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam.Úgy tettem közben,mintha minden oké volna és nem éppen életem legnehezebb lépése lenne elhagyni a szobáját ahol nem csak biztonságban érzem magam de otthon is.Hogyan engedheted el azt a személyt aki az otthont jelenti?Nem a szoba az otthonom,hanem ő.Minden féltékeny gondolatom előjött és nem tudtam koncentrálni másra csak arra,hogy nem akarok elmenni.Az egész valósággá vált,mikor a kapuból néztem az elsuhanó autót és nekem bizony be kellett mennem a helyre amit régen tényleg az otthonomnak hívtam.Már mos hiányzik.Lassan beléptem és felsiettem a szobámba.Miután lepakoltam leindultam és kopogtattam az amolyan titkársághoz hasonlító részen.Nem lepődtem meg mikor a nevelőm arca jelent meg az égbe szökött szemöldökével.Kiinvitált a kertbe ahol mellettem sétálva faggatni kezdett.

-Nem mertem szólni.-suttogtam.

-Emilia ez nem így működik.Mi felelősséggel tartozunk az összes gyermekért.Azonnal szólnod kellett volna a terhességedről.

-Tudom de féltem,hogy elveszik majd őt.Nem akartam,hogy azt gondolja ő egy selejt.

-Emilia,nem tudom azt ígérni,hogy ez nem fog bekövetkezni.-azonnal rá pillantottam.

-Nem következhet be,mert a babának van apja és ő már nagykorú.

-Azért ehhez egy kicsit több kell,mint nagykorúság.-Oh ne...mit tettem.Nem kellett volna vissza jönnöm.

-Jogom van cselekedni.

-Nem,nincsen.Hivatalosan én felelek érted és mivel még nem vagy felnőtt ezért a babádat gyámság alá fogják helyezni.Lényegtelen,hogy nagykorú az apja,de ezeknek a dolgoknak komolyabb intézkedései vannak.Ne aggódj egy olyan családot fogunk találni aki majd szeretni fogja a babát.Később még igényelheted az anyaságodat.-elképedve néztem a nőre.Meg sem mertem szólalni,bármit mondhattam volna a vége ugyanaz lett volna.Miután felvették a kapcsolatot a nőgyógyásszal akihez járok felmehettem a szobámba. Könnyeim lassan utat törtek és elkezdtem azon tanakodni,hogy mit fogok mondani neki és mit fogok mondani a babának,ha idősebb lesz.Ott álltam a szobám közepén érzelmileg kisemmizve és jól eltaposva.Hogyan tehetünk tönkre emberi életeket anélkül,hogy megpróbálnánk segíteni?

Úgy döntöttem kiteszem hamarabb az új részt,remélem tetszett.Az elkövetkező részekből egyre több dologra derül fény.
Szép estét!😇😊