Ahogy kinyitottam a szemem és magamhoz tértem éreztem,hogy már nem az ágy szélén vagyok,hanem középen és az is feltűnt,hogy engem ölel.Ilyenkor jó vagyok.Meg akkor is,ha kanos.De a barátai előtt csak egy ismerős vagyok.Persze ezt sejtettem.Az összes apró fura kis valamilye.Ezek mind azért vannak,mert terhes vagyok és ő ezt kibaszottul szégyenli.Meg engem is.Persze,felcsinált egy tizenhét éves lányt aki amúgy árva és még ribanc is volt.Mire is vártam?Arra,hogy majd végre nyugalom lehet az életemben.Lehet mégis csak játszik velem?A karjait lehámoztam magamról és nagy nehezen kiszálltam az ágyból.
-Em...-mormogta a reggeli rekedtes hangján amit imádok.
-Mivan?
-Szeretlek.Gyere vissza kérlek.
-Harry szerintem nem vagy tisztában a szeretlek szó jelentésével.
-De!Bújj ide kérlek.-sóhajtottam.Nem nagyon bírok neki ellenállni.Szeretem.Nem tehetek róla.Bebújtam hozzá újra.Hosszasan megcsókolt aztán a szemembe nézett.
-Szerelmes vagyok beléd nagyon!Azért mondtam,hogy egy ismerős vagy,mert ez a fiú nem a haverom.Ő pont egy ellenségem.Összeverekedtünk mielőtt még jöttél.Li alig tudott minket szét szedni.Nem akarom,hogy tudjanak rólad,mert félek,hogy utána bajod eshet.Te nem ismered ezeket az embereket.Aljasak és előszeretettel akarnak nekem ártani,ha megtudják,hogy te vagy a barátnőm akkor félek,hogy bajod esik.Neked meg a kicsinek.-simított végig a hasamon.-Kérlek ne haragudj.
-Miért nem tudtad ezeket előbb mondani?
-Mert azt hitted volna,hogy menekülök vagy hazudok.Lehet most is azt hiszed,hogy hazudok neked.De nem.Nem hazudok.Őszinte vagyok veled.
-Jó...mostanában olyan,mintha titkolnál valamit.-adtam apró csókokat a szájára.
-Nem csak,kicsit félek,hogy nehogy észre vegyenek téged velem és rosszat akarjanak neked.
-De te itt vagy és megvédesz.Harry bízz benne,hogy nem lesz baj.De nem is lesz.
-Jó.Kérlek megbocsájtasz a tegnapiért?-nézett rám szomorúan.A szemeibe néztem és teljesen elgyengültem.
-Meg.Szeretlek te hülye.
-Én is téged.-kuncogott fel.Újra megcsókolt,de annyira,hogy kezdtem elfelejteni az egészet.Az apró ártatlan kis csókokból,forró és vad csókolózás lett de ezt a szerelmes kis pillanatot az ébresztő zavarta meg.
-Istenem ez a szar.-állította le.Nevetve átöleltem.
-Picit aludjunk még.
-Aludjunk.-mosolyodott el.Ölelkezve lassan elaludtunk.Életem legszebb álmát álmodtam vele.Minden álmomban együtt vagyunk.Szeretem,ha mellettem van még álmomban is.Sose aludtam még délig,de mikor megébredtem és az órára néztem már delet ütött.Harry a mellemen feküdt és úgy ölelt.Alszik még de nekem muszáj felülnöm,mert érzem,hogy hánynom kell.Lehámoztam magamról és felültem.
Holnap kell vissza mennem az orvoshoz.Feltétlen megkérem Harryt is,hogy jöjjön.Nem akarok egyedül menni.Egyre inkább hányingerem lett.Utálom ezt.Felkeltem és kisiettem a mosdóba.Persze minden kijött belőlem.Nem is ettem pedig.Miután elintéztem magam vissza tántorogtam a szobába és Harry mellé ültem az ágy szélére.Éppen ébredezett.
-Rosszul vagy?-simította a hátamra a kezét.
-Uhum.
-Édesem nem kéne elmenni egy orvoshoz?
-Nem csak a terhesség.De a hányás lefáraszt.
-Tudom kicsim.-felült és magához ölelt.-Mondd el mivel tudok neked segíteni.
-Az a baj nagyon semmivel sem.
-Ha nem múlik a hányás el megyünk orvoshoz nincs mese.-bólogatni kezdtem és hozzá bújtam.A hasamat kezdte simogatni.-Szeretlek kicsikém.
-Én is téged.-néztem a szemébe.-Oh tényleg,holnap orvoshoz kell mennem.
-Babáshoz?
-Uhum.
-Elkísérlek.Van kép amúgy róla?
-Uhum.-felpattantam és a táskámhoz léptem.Kihalásztam a képet a babáról és nagy mosollyal az arcomon léptem Harryhez.Felé nyújtottam ő meg elvette és mosolyogva nézegetni kezdte.
-Még nagyon egy gömböc.
-Tudom.-nevettem fel.Nézte egy kicsit még majd rám nézett és az arcomra egy nagy csókot nyomott.
-Nagyon sajnálom a tegnap estét.
-Harry nyugi.
-De olyan szemét voltam veled.Em te vagy az életem mindene.Nem akartam olyan lenni!Fontos vagy.Te vagy a legjobb dolog ami velem valaha történt...tegnap este azthittem mindennek vége és nagyon megijedtem.
-De nem lett.Itt vagyok.Szeretlek,ne aggódj ezen.
-Jó.Igyekezni fogok,hogy olyan férfi legyek akit tényleg megérdemelsz.
-Olyan vagy,csak önmagad légy.-öleltem magamhoz.
A napunk telhetett volna megint az ágyban,de a friss levegő hiánya nagyobb volt.Mivel már jobban voltam ezért autóba ültünk és a jó idő végett elmentünk arra a helyre ahol már lerobbantunk egyszer.Most nem fogunk,mert előre gondolkodtunk.
-Végre a szabadban.-terítettem le egy pokrócot.Elmosolyodott és leült én meg hanyat feküdtem és behunytam a szemem.Megéreztem a kezét a nyakamon amit simogatni kezdett.
-Komolyan Emilia olyan vagy,mint egy porcelán.
-Miért?
-Mert a bőröd világít a naptól,egy porcelán baba vagy.-nyomott egy csókot a halántékomhoz.Elmosolyodtam és a nyakába akasztottam az egyik kezem.Olyan jó itt lenni.A madarak dalolnak a nap sűt,a szél csak egy enyhén fúj.A szemem lassan kinyitottam és oldalra fordítottam a fejem.Mindemt virágok borítanak.Olyan szép látvány.Ezt csak megkoronázza,hogy ő itt van.A hajába túrtam és hátra kezdtem simítani a barna szálakat.Ő mosolyogva pillantott rám.A szemei a fénytől csak jobban világítanak.Hogy lehet ilyen szép szeme valakinek?Örülök,hogy kibékültünk és nem tettem azt amit mondtam neki.Sose tudnám elhagyni őt.Túlságosan szerelmes vagyok belé,de reménykedtem is benne,hogy megbeszéljük.
-A héten találkozok anyámmal.
-Szerinted kedvelni fog engem?-kezdtem puszilgatni az orra hegyét.
-Biztosan.Nem tartom vele annyira a kapcsolatot amúgy.A nővéremet utálom az anyám semleges az apám valahol lakik gondolom az új családjával.Szar családom volt.
-Sajnálom Harry.
-Ne sajnáld,nem is tudom hány évesen költöztem el.Fiatalon elhúztam az anyám kicsit azóta is pikkel rám.
-Akkor van okom félni?
-Nem.Megvédelek.
-Jólvan.
-Ha minden jól megy,utána be is mutatlak.
-Alig várom.Azt is mondd el,hogy nagyon kedves vagyok.
-Jó.-nevetett fel.-Anya Emilia extra kedves.
-Pontosan.-nevettem fel.
-Ne aggódj,rendben lesz.-bólintottam és szomorú fejjel néztem a bibijeit.

-Szegénykém jól összeverekedtetek.Nagyon fáj?

-Nem kicsim,szokásos verekedés.

-Harry ti fiúk olyan bolondok vagytok.-felnevetett és felém kerekedett.

-Azért szívesen elnézném,hogy valakit megtépsz miattam.

-Ne akard,hogy arra sor kerüljön.

-Nem,csak viccelek.Meg amúgy is,én csak a tiéd vagyok!

-Bizony.-húztam le a nyakától fogva,hogy szorosabban tudjam ölelni.
Rájöttem,hogy a végzetem ő.Kár,hogy nem tudtuk kiben bízhatunk meg....
Szép napot!💞