Az ölelő karok között lenni a legjobb a világon.A szemébe néztem,ő meg az enyémbe.
-Jól vagy?-kérdezte.Egyre álmosabban pislogtam.Bólintottam és közelebb bújtam hozzá.-Gyorsan el kell menjek az egyetemre.Utána sietek vissza,ígérem.Addig aludj.-kuncogott fel.
-Nem.Megvárlak.-nyomtam csókot a szájára.Mosolyogva bólogatott és közben kikelt az ágyból.Sietősen felöltözött miközben engem nézett.
-Sietek életem.Olyan hat fele végzek.-nyomott egy újabb csókot a számra.
-Jó.-mosolyogtam.A kulcsot direkt itt hagyta,mert én itt vagyok.Az ajtót bezártam aztán vissza feküdtem.Egy órán keresztül Harry párnáját öleltem és majdnem elaludtam.Az órára néztem.Inkább meglepem.Felöltöztem és siettem a buszhoz. Remélem örülni fog majd,ha meglát,lassan hat lesz és én ott fogok állni és őt fogom várni. Úgy szeretem,senkit soha nem szerettem így. Néha gonosz és néha ő a legbrutálisabb ember akit ismerek,de tudom,hogy engem szeret és mindig megvéd majd.Biztonságban vagyok vele.Ezek mellett ő a világon a legjobb ember és a legkedvesebb is.A busz lassan megállt én meg boldogan szálltam le.Végre újra életem értelmével lehetek,hülyeség de egy perc is éveknek tűnik nélküle.Az egyetem épülete a szemem előtt volt mégis úgy döntöttem megállok az utca sarkán és a fa mellett megvárom őt.Már,ha egyáltalán észre vesz,ha nem oda megyek.Tíz percet sem kellett várnom már is megláttam őt és egy pár ismerős arcot. Ezek nekem onnan ismerősök,hogy mikor kerestem a.....mi?Harry ismeri őket?A fejem sajogni kezdett és mint egy film zúgott le bennem a felismerés. Oh te jó ég! A lábam földbe gyökerezett és csak néztem a fiút aki kiszúrt és épp felém tartott volna,ha én nem tűnők el az ismeretlen utca ködében. Bolyongtam egy darabig,de mikor már elég messze voltam megálltam.A padra ültem és utat engedtem a könnyeimnek. Lehet,hogy egész végig csak a bolondját járatta velem?Hogy is nem ismertem fel?Azt a fiút akivel elvesztettem...aki a gyerekem apja....az alkohol túl tesz mindenen,de ezt egyszerűen képtelen vagyok elhinni. És ő tudta. Le merem fogadni,hogy mikor azokhoz a nem túl kedves emberekhez oda mentem érdeklődni már látott és tudta. Belegondolt,hogy játszunk vele egy kicsit és most tessék megvan az eredménye!Hirtelen mindenkibe vetett hitem eltűnt. Az üresség ezer foltja csillogott a bőrömön,az egész hónapjaim borzalmassága. Lehet jól kiröhögött a hátam mögött és ma még képes volt újra ágyba bújni velem??Komolyan mondom nem tudom elképzelni ki is ő valójában. Azon a padon ültem egy órán keresztül egészen odáig amíg egy autó meg nem állt előttem.Fáradt tekintetem fel sem emeltem.Mikor az ismerős cipő megjelent a látó körömben a szívem felgyorsult.

-Emi szívem tudod,hogy milyen régóta körözök az utcákban?Mi a baj?-guggolt le.Kezét az arcomra simította és a szemembe bámult.

-Hazudtál nekem. Tudtad,hogy te vagy az apja a gyerekemnek és mégis ezt játszottad....aztán meg azokkal a szemetekkel kibeszélsz!Hogy tehetted ezt velem?És ma még képes voltál...Harry!

-Mi van?-nézett rám kikerekedett szemekkel.-Miről beszélsz?

-Ne játszd meg magad!-csaptam meg a karját és felálltam.Ő is felegyenesedett és a fejét rázva kidagadtak az erek a nyakán.

-Nem játszom meg magam.Te hallod magad?Tiszta dilis vagy!Emilia mondd el mi ez az egész.

-Tudtad,hogy a bulin te meg én voltunk?Azon a bulin...azon az egyetemin amiben azt a fura nevű fiút búcsúztatták.Aztán most itt van valaki a hasamban emiatt.Azokkal akikkel kijöttél a suliból,beszéltem velük a buli után és szinte kiröhögtek,de most már tudom,hogy a te barátaid!Szerinted ez nem elég érdekes?-fontam össze a karjaim magam előtt.Elgondolkodott de nagyon.Sóhajtott és megrázta a fejét.

-Emlékszek igen....tényleg,te voltál meg én.De nem tudtam eddig.Nem is gondoltam rá,mert nem mondtad,hogy abban a buliban voltál. Jeremy a neve amúgy.De ne legyél már ilyen ostoba!Szerinted játszottam veled?Ha ezt hitted kurva hülye vagy drágám,a szívemet eléd teszem te meg azt hiszed nekem ez egy kibaszott játék.Felfogtad,hogy egy fiú se maradt volna meg egy idegen csaj mellett aki terhes?Ha nem,akkor felvilágosítalak nem erre vágynak a pasik,de én tiszta szívemből szeretlek és téged akarlak!Most,hogy ezt tisztáztuk menjünk.-motyogta.Szomorúan pillantottam rá.Hogy lehetek ilyen buta?Meg sem szólaltam csak beültem az autóba ahogy ő is.Néha rá pillantottam de ő csak az útra koncentrált.A kezére tettem a kezem de elvette és sóhajtott egyet.Bólintottam és inkább a másik irányba fordultam.Bámultam az elsuhanó fákat.Tudom,hogy nem sokáig leszünk összeveszve.Szeretem őt.Kell nekem.

-Sajnálom.

-Mindegy.Huh legalább én vagyok az apja.-nevetett fel.

-Legalább.-mosolyodtam el és a kezét a számhoz emeltem,hogy megtudjam puszilni.-Szeretsz még?

-Egyértelmű.

Már kibékülve mentünk a lakásba és azon belül a szobájába ahol azonnal az ölébe másztam és szorosan átöleltem.Úgy öleltem,mintha bármelyik pillanatban elmehetne és nem láthatnám többé. 

-Életem végéig szeretni foglak.-tolt el,hogy a szemembe nézhessen.

-Én is téged.-nyomtam óriási puszikat az arcára.
Bárcsak erősebben öleltem volna...bárcsak ne ment volna el.

Remélem tetszett,szép napot!💕💟💕💞