Mivel letelt a munkaidőm...vagyis kivettem azt a pár hetet ami maradt belőle ezért igyekeztem befelé,hogy véglegesen elmondjam mi a helyzet.Harry kint a kocsiban vár én meg a szokásos ajtón,hátul beléptem.Szerinte mondjam el az igazat és ne kerteljek.Szóval ez lesz.Egyenesen mentem az irodához ahol kopogtam és benyitottam.A főnök az asztalnál ült,rám emelte a tekintetét és meglepődve figyelt.A szobát a dohány szag megtöltötte...hát persze.
-Emilia?
-Jó estét!-léptem be és próbáltam nem a szagra koncentrálni.
-Jobbat,letelt az idő?
-Igen....szóval.
-Igen az utolsó pénzed itt van.-nyomta a kezembe a borítékot.-Később akarsz még itt dolgozni?
-Nem.Igazából....nem...mert,öm én terhes vagyok.
-Nem mondtál újdonságot,Valerie tudta.
-Oh...észre vette?
-Nyilvánvaló volt.Sok sikert meg minden.Most dolgom van.-intett.Bólintottam és köszönés kíséretében távoztam.Nem tudtam,hogy tudják.Ahogy kifelé igyekeztem nekem jött egy férfi.Fekete haj,kék szem.Fogalmam sincs ki ez.Eddig nem volt itt.
-Bocsánat.-vigyorodott el.
-Semmi.
-Most kezdtem itt,pultos vagyok.Te?
-Nem itt dolgozom.-siettem el.Végülis igaz.Nem is akarom,hogy tudjon bármit is,semmi köze hozzá.
-Jaaa.-jött utánam.-Bocs.-kijött velem a hátsó ajtón.A kuka miatt.-Szép vagy.Mi a neved?
-Kösz...-néztem rá furán.
-Mehetünk?-kiáltott ide Harry.Felé kaptam a fejem.Az autónak támaszkodva rám várt.Elég messze volt a hangja még is tökéletesen kifejtette,hogy ő a csajom.Elindultam felé ott hagyva az idegent.Örülök,hogy Harry felbukkant.Nem vagyok jó az emberek lekoptatásában.Harryhez siettem.Kinyitotta nekem az ajtót mire beültem.Át sietett az ő oldalára is ahol ő is beszállt.
-Ki volt az a csávó?-indult el az autóval.
-Nem tudom,random oda jött,hogy most kezdett meg ilyenek.
-Aha...
-Meg megjegyezte,hogy szép vagyok.-néztem Harryre aki jobban kezdte szorítani a kormányt.
-Nem vagy szép.Gyönyörű vagy!Meg az enyém!
-A tiéd vagyok!!!-kuncogtam fel és egy csomó csókot nyomtam az arcára.-Szeretlek.
-Én is téged.-fordult felém és megcsókolt.-Kis édesem.-karolt át.Vállára dőltem és néztem előre.Az eső szemerkélni kezdett és teljesen megnyugodtam.Nincs többé pokol,csak mennyország.
-Nem vagy éhes?-kérdezte egy kis idő múlva.
-Nem.-ásítottam.Leparkolt én meg ránéztem.-Mikor találkozunk?
-Talán holnap.De nem vagyok biztos benne.Dogám lesz.-nézett engem.Bólintottam.-De írunk majd.
-Jó.-mosolyodtam el.Nyomtam egy csókot a szájára amitől nagyobb lett a vigyora.
-Vigyázz magadra Em.
-Te is Harry.-szálltam ki az autóból.Elindultam be az épületbe,az ajtóból még vissza néztem rá.Elhajtott én meg bementem.A nevelőmet távolról már felismertem.A dokival beszélt.Mikor az ajtó mögöttem becsapódott ők rám néztek.A beszélgetés elhalkult.
-Emilia,gyere ide.Beszédünk van veled.-motyogták.Mi?Lassan oda sétáltam.-A doktornő megvizsgál.Most.
-Mi?Minek?
-A legútóbbi vérvételi eredmény megérkezett.Kimutatta,hogy terhes vagy.-A szívem felgyorsult.Oh nekem.-Válaszokat várunk!Mivel a vérvételi eredmény csak most jött meg és maga a vérvétel három hónapja volt ezért feltételezzük,hogy már annyi idős terhes vagy.-a keresztbe tett kezek csak még inkább megijesztettek.-Emilia beszélj!!-nem tudtam mit mondhatnék.Helyette csak egyenesen szaladni kezdtem a szobámba.Bezártam az ajtót és nyugodtan kifújtam a levegőt.Most mi a szart fogok csinálni?Az ágyra dőltem és csak gondolkodtam.Reggelig tanakodtam az életemen.Összepakoltam jó pár holmit és az összes pénzemet is a táskámba tettem.Nagyon korán van ahhoz,hogy bárki is fent legyen.Egyszerű lesz így kimenni.Úgy siettem,mint még soha.A lábam nem érte a földet mikor hajnalban ott hagytam az eddig otthonnak hitt épületet.Felgyalogoltam a buszmegállóba.A köd elöntötte az útat.A fák halkan lengedeztek és egy kis napfény bújt elő az egyik rügyező ágai közt.Most mihez fogok kezdeni?Harry már biztos az egyetemre készül,sőt inkább alszik.Sok dolga van és nem akarok az a fajta lenni aki mindig a nyakába liheg...pedig amúgy olyan vagyok.A busz megérkezett én meg felszálltam.Most jó nagy szarban vagyok.Nem tudom mit fognak tenni ezek után.Biztos,hogy nem lesz egyszerű,de valahogy meg kell oldanom.Harry szerencsére mellettem van bármiben,ha annyira szereti a veszélyt akkor gondolom egy szökésben is benne van.Persze ez a leghülyébb ötletem,de mit csináljak.Van egy sejtésem,hogy majd szépen megszabadítanak a bennem növekedő kisbabától...és én ezt nem akarom!Az utam az iskolába vezetett.Egy darabig a kerítésnek dőlve vártam.Írtam a legjobb barátnőmnek,hogy gáz van és jöjjön előbb.Hamarosan álmos arcát megpillantottam az egyik irányból.Észrevett és siettősebbre fogta.
-Mi történt?
-Kiderült,hogy terhes vagyok....megtudták.
-Mi??
-Igen.
-Baszki és most mi lesz?
-Nem tudom.
-Harry?
-Ma dolga van,nem akartam zavarni.
-Ez nem erről szól.Bajban vagy.Hívd fel!
-Nem.Nem akarom,hogy aggódni kezdjen.-bólintott.
-Akkor gyere nálam lecuccolunk.Ne menjünk be,lehet itt fognak keresni.-Hevesen bólogatni kezdtem.Igaza van,itt keresni fognak.Már lehet,hogy a tanárnak is szóltak.Hamar megérkeztünk Nichez.A barátja már dolgozni van szóval csak ő meg én vagyunk a lakásban.
-Szerintem szólnod kéne Harrynek.
-Majd.-dőltem el a kanapén.-Most fogalmam sincs mi legyen.
-Semmi nem lesz.
-Ha a rendőrséggel kezdenek kerestetni akkor kurva nagy bajba kerülünk.
-De nem fognak.Pukkadjanak meg amúgy is.-indult be a fürdőszobába.Öt perc múlva kijött és a telefonom az asztalra tette.
-Minek van nálad a telefonom?
-Szóltam a lovagodnak,ide jön.
-Mi???Miért szóltál?Dogája lesz!Nem akartam kizökkenteni...kösz szépen...
-Nyugi már.
-Nincs nyugi.-ráztam meg a fejem.Durcásan néztem magam elé és húsz percig legalább ilyen csendben voltam.Nem hiszem el,miért kellett a hátam mögött intézkedni?Nem akarok senki terhére lenni,jobb lett volna,ha eleve Harryhez megyek.Mikor az ajtón kopogtattak azonnal tudtam,hogy ő az és nagyon örültem neki.Nic kinyitotta az ajtót Harry meg egy óriási lendülettel lépett be és keresett engem szemmel.Ahogy megpillantott az arca megnyugodott és felém közelített.
-Miért nem szóltál?
-Nem akartam,hogy miattam elrontsd a dogádat.
-Em ez vészhelyzeti eset.Semmi sem fontosabb nekem nálad.-húzott fel.
-Jó...
-Gyere menjünk.
-Mi?Mentek?
-Megyünk.-mondtuk Harryvel egyszerre.Elvette a táskám tőlem és maga előtt kezdett tolni kifele.
-Majd találkozunk.-néztem a barátnőmre.
-Jólvan,vigyázzatok magatokra.-Sietve mentünk le,beültünk a kocsiba és egymásra néztünk.
Nyomott egy csókot a számra és utána a nyakamba tette a fejét.
-Megijedtem.-ölelt magához.
-Én is.Este állítottak meg és...jaa...
-Azonnal szólnod kellett volna.
-Mindegy.Alig aludtam.
-Haza megyünk és alszunk.Ne aggódj...megoldjuk.

Azonnal megnyugodtam a közelében.Magához vitt és addig virrasztott mellettem ameddig én el nem aludtam és még utána is csak ott feküdt engem ölelve.Csókokat nyomtam az arcára mire kinyitotta szemeit.
-Szeretlek.
-Én is téged Em.-simogatta meg az arcom.Megcsókolt miközben közelebb húzott magához.Nyelvével lassan simogatta az enyémet,felül kerekedett rajtam.Keze már a ruhám alatt volt és egy könnyű mozdulattal vette le rólam.Elpirultam és úgy néztem a szemébe.Ő csak elmosolyodott és végigmért.Eltakartam a szemem egy pillanatra de ő csak elvette a kezem nevetve.
-Emilia nem tán szégyenlős vagy?Pedig nem kéne...-kezdte csókokkal behinteni a nyakam.Akármennyire is csinálta jól visszahúztam a számhoz,mert nem bírtam ki az ő ajkai nélkül.Csókunkat még inkább elmélyítettem de ő elvált tőlem és a szemembe nézett.
-Mi a baj?-kezdtem az arcát simogatni.
-Semmi csak....akarod biztos?Nem akarok veled...tiszteletlen lenni.-elmosolyodtam és lassan újra megcsókoltam.
-Csak téged akarlak!Örökké.

Szép napot mindenkinek!
Sok sikert az érettségizőknek holnap és sok boldog anyák napját az anyukáknak,nagy mamáknak!💞💋💝