Evés után az ágyában ültem és éppen egy novellát olvastam. Ő az asztalánál ült és valamit nagyon írt. Sokszor kaptam rá a fejemet de meg sem mukkant csak írt tovább. Mit csinál? Harry maga a misztikum a számomra. Nem beszél sokat,ha meg beszél akkor túl keveset.Nehéz nekem megfejteni a gondolatait. Már azt is épp érdekesnek találtam,hogy egy kicsit is megnyílt felém. Kezdem azt érezni,hogy igazán semmit sem tudok róla. Tényleg ismerem,vagy csak szeretném megismerni? Sóhajtva az éjjeli szekrényre tettem a könyvet és felálltam. Kényelmes a pólójában lenni meg a zoknijában,ami egy kicsit amúgy is lecsúszik. Lassan oda sétáltam mellé és átöleltem hátulról. Éreztem,hogy kizökkentettem abból amit csinál,mert egy percre megmerevedett aztán folytatta. Lehet el is feledkezett arról,hogy amúgy én itt vagyok. 

-Mi jót csinálsz?

-Esszét.-motyogta és fel sem pillantott rám.

-Az jó.Segítsek? 

-Nem.-rázta a fejét.

-Jó.-sóhajtottam és a könyves polchoz léptem ahol a könyvek nem igazán voltak rendszerezve,némelyik egymás hátán pihent.-Mikor költözöl el?

-Azt akarod,hogy elköltözzek?-mély hangja szinte végig futott a gerincemen,egészen a gyomromig. 

-Nem,csak annyit hangoztattad és felmerült bennem,hogy most akkor mit is akarsz igazából.

-Egy darabig nekem jó itt.Ha elköltözöm az egyetem kollégiumába akkor messzebb leszek tőled,most ez pont egér út nekem,te is közel vagy meg az egyetem is. 

-Oh...-értettem meg.-Nekem is már csak egy évem van hátra.

-Kettő.

-Ha ezt nem számolom egy.-Dőltem a falnak és őt fürkésztem.

-Emilia,ha nem számolod a számtani sorozat első tagját akkor a másodikat,hogy akarod leírni?

-Jól van Harry,elég a matekból tudod,hogy sík hülye vagyok hozzá.Inkább mondd el mi bajod van.-ültem az ágyára és a hátamra feküdtem. A hasamat kezdtem simogatni és a kínos csendben a plafont bámultam. Elmormolt az orra alatt egy semmit. Na ha semmi baja sincsen akkor fogalmam sincs,miért ilyen csendes és levert.Vagy egy hete történt a kibékülésünk és azóta sokat lógok vele,ami nekem jó meg neki is de az utóbbi napokban furcsán viselkedik. Inkább jobb,ha hagyom. Ez az érdekes benne,ha nem hagyom hisztizik,ha hagyom akkor is. Lényegtelen melyik utat választom,okoskodva mond egy frappáns választ és már is vége a beszélgetésnek. Behunytam a szemem és csak próbáltam pihenni.Pár perc múlva megéreztem ahogy az ágy besüpped és ahogy a keze a hasamra simul.A nyakamba tette a fejét és egy puszit nyomott oda.

-Alszol?

-Nem.Vártam,hogy megadd magad és ide bújj.-nyitottam ki a szemem és egy nagy sunyi mosolyt varázsoltam az arcomra. 

-Tudom,ismerem a te kis trükkjeidet.-csókolt meg.-Szeretem a sunyi fejedet.

-Én is a te sunyi fejedet.Mi volt a baj?

-Semmi,csak koncentráltam a feladatra. Ennyi az egész.

-Jól van.-néztem az arcára.Elmosolyodott és újabb csókkal ajándékozott meg aminek én úgy örültem,mintha csak nyertem volna valamit.De a romantikus kis összebújásunkat a telefonja zavarta meg. Elvált tőlem és a zsebébe nyúlt,hogy felvegye.Ahogy beleszólt és valaki válaszolt neki már is felpattant és kiment a szobából.Mi a szar?Miért megy el ilyenkor?Szóval titkolózik.....Vajon ki az akivel telefonál?Valami másik lány az biztos....Egy pár perc múlva vissza tért és úgy bújt hozzám,mintha az előbb nem ment volna ki egy szó nélkül. 

-Ki volt az?

-Senki.

-Ha senki nem volt az akkor miért mentél így ki?Itt hagytál csak úgy Harry,szóval mondd el ki hívott.-sóhajtott és mérgesen nézett rám.

-Senki!Csak egy haverom!Nyugodj már le.

-Akkor miért mentél ki?

-Mert nem akartam,hogy tudják,hogy csajjal vagyok.

-Nem egészen értelek.

-Ezek olyanok mint a cápák,kiszagolják,hogy csajjal vagyok.Már hónapok óta feltűnt nekik,hogy más vagyok.Nem megyek bulizni velük és nem piálok velük.Nem csinálok semmit sem velük.Nem akarom,hogy tudják,hogy mi van,mert nem tartozik rájuk,amúgy se akarlak ilyen dilis részeges bandának bemutatni.Ez az igazság,ne is gondolj arra,hogy valami nő van a dologban.-motyogta.

-Con ismer engem.

-Ő már nincs a bandában és amúgy is elutazott már.Cica értsd meg,jó?

-Megértem.Azt hittem azt akarod titkolni,hogy terhes vagyok...vagyis szégyellsz.

-Emilia,ne butáskodj.Soha életemben nem jutott ez eszembe.Soha!

-Jó.-mosolyodtam el és megcsókoltam.Visszacsókolt és kényelmesen elfeküdt rajtam ami belőlem nevetést váltott ki.

-Nehogy összenyomjam a magot.-simította a hasamra a kezét.

-Nem fogod.-pillantottam az arcára.Vajon tényleg készen állunk ennyire az elején így megkomolyodni?

-Mi az Em?

-Szerinted nem lesz nagyon nehéz?

-A szülés?-kezdte az arcom simogatni.

-Minden.

-Nem lesz.-ölelt át jobban.Sóhajtottam és beletörődtem. Sok mindent csinálnék szívesen. Szeretném egész addig nézni az eget ameddig le nem megy a nap. Szeretnék Londonba költözni és ott életet kezdeni,szeretnék több barátot szerezni akikkel át bulizhatnám a péntek estéket,inni nem fogok de szívesen röhögnék és táncolnék velük olyan szabadon. Minden vágyam egy boldog és teljes élet,hogy ott legyek ahol akarok és azzal akivel akarok.Harryre néztem és elmosolyodtam.Vele akarok lenni az idők végezetéig, és még annál is tovább vele akarok lenni.Ha a sors ő és én,akkor sosem vállunk el,mert a sors mindig vissza vezet hozzá még akkor is,ha egy nagy hatalom akarna minket elválasztani.A szerelem egyszerű,legyőzhetetlen. 

-Em...majd beakarlak mutatni az anyámnak.-Oh jajj ne....

Remélem tetszett ez a rész is!🥰💕