24

Reggel alig bírtam ki kelni az ágyból de muszáj voltam.Egy egyszerű ruhát kaptam magamra meg egy kardigánt.Belebújtam a torna cipőmbe és a táskámat megfogva indultam meg le. Nem gondoltam már semmire, kiürült az agyam.Ijedten pillantottam meg az ismerős autót.Ő kiszállt belőle. Remek...

-Mit akarsz még?

-Nézd be voltam állva,beszéljük meg.Szeretlek.Kérlek.

-Nincs erőm ehhez Harry.-néztem rá kábán.

-Szívem,hé.Ez az egész.Elbasztam,jó?Tudom.Beszéljük meg.Kérlek.Itt vagyok egész este itt voltam.Tudom,hogy szörnyű amit mondtam,de megbántam.Nem is gondolkodtam.Kérlek.-állt elém és a kezét az arcomra simította. Csak bólintottam. Beszálltunk az autóba. Elindult közben.

-Nem akarok veled beszélni...időre van szükségem.-pillantottam rá.

-Sajnálom az egészet.-pillantott rám. 

-Lényegtelen.-néztem magam elé.Megérkeztünk a sulihoz ahol azonnal kiszálltam és meg sem vártam,amíg elköszön.
Elindultam az épület felé.
-Ne!Kérlek!-hallottam.meg szipogós hangját.Elém lépett és megállított.-Sosem mondtam senkinek sem ilyet,de szerelmes vagyok beléd,ahogy megpillantottalak és megismertelek tudtam,hogy te kellesz nekem.Kérlek szépen adj egy esélyt...bevoltam állva és egy gyökér voltam.Vannak hibáim,de szeretlek!-nézett mélyen a szemembe könnyes szemeivel.A szívem felgyorsult és hirtelen nem tudtam,hogy mit csináljak.-Nézd tudom,hogy boldoggá foglak tenni,és ez az egyik legfontosabb dolog az életemben.Te.Adsz egy esélyt,hogy bebizonyítsam én vagyok az akire szükséged van?Hogy én tényleg az vagyok aki veled vagyok.-a mondata végére lehajtotta a fejét.Szeretem őt,tudom amit mondott szörnyű,de mit gondolhatott volna akkor rólam?Sóhajtottam.
-Egyenlőre az a feladatod akkor,hogy bizonyíts.Mert szörnyen....-nem engedte,hogy befejezzem a mondatomat mert szorosan magához húzott és ajkait az enyémre helyezete.
Eltoltam és a szemébe néztem.-Fájt amit mondtál.
-Sajnálom.Sajnálom...-hajtotta le a fejét.
-Harry....te tényleg tudatmodosító szereket használsz?-elmosolyodott és adott még egy csókot.
-Imádom ahogy használod azt az okos kis szókincsed.Jahh...szoktam olykor.
-Ezért vérzett az orrod...
-Igen.-bólintott már komoly arccal.
-Nekem kisbabám lesz.Nem lehetek valaki olyannal....
-Aki drogos.Tudom.Leszokok.Nem fogom használni.Bízz meg bennem!Szeretlek!Ti vagytok a fontosak.Kérlek.-tette a hasamra a kezét.Bólintottam és átöleltem.
-Menj be hercegnő,aztán érted jövök.
-Hagyd csak.Hamar végzek.
-Akkor hol találkozzunk?
-Jó gyere értem délre.Na szia!-siettem el.Kifújtam a levegőt és nyugodtan léptem be.Most úgy érzem bízalmasabban kezdhetek Harryvel valamit.A teremben a barátnőm a szokásos helyünkön ült.Sietősen ültem mellé.
-Úgy néz ki kibékültünk.-pillantottam a füzetébe merülő lányra.
-Mi?
-Igen.Tegnap haza vitt a plázából...-kezdtem a beszédembe ami pontosan 15 percet vett igénybe.A csengő jelzésére kilyukadtam ott,hogy Harry értem jön délre.Ő csak a fejét rázta tátott szájjal.
-Gyönyörű...mindegy.Remélem,hogy ezek után jól meglesztek.Tudom,hogy szereted ezt a fiút.Ha képes a kocsiban aludni érted,akkor ő is téged.Minden rendbe jön Em.-tette nyugtatóan a vállamra a kezét.Bólogattam.Az óráinkon végig untam magam.Szoktam unatkozni de szerintem más is.Ahogy végeztem boldogan léptem ki.Harry az autójának dölve várt.A haját igazgatta és ahogy rám kapta a fejét elmosolyodott.Elvigyorodtam és hozzá sétáltam.Magához ölelt.A nyakába kulcsoltam a kezeimet és szorosan öleltem.Fűszeres illatát beszívtam aztán ránéztem.
-Haragszok attól még.
-Hát persze édesem.Gyere elviszlek enni.
-Talán mégsem haragszok.-mutattam fel a mutató ujjam.Kinyitotta az ajtót mire beszálltam.Ő is beült mellém és beindította az autót.Kitolatott és a helyes irányba elindult.Komoran tekintett az útra.Na most mi baja van?
-Mi a baj?
-Itt hagytad a papírt a kocsiban.-Oh...-Komolyan számba vetted,hogy elvetesd?-pillantott rám és hirtelen nem tudtam eldönteni,hogy haragszik vagy sem.
-Hát igen.-néztem a kezemre és a bőrt kezdtem tépkedni.Most kell neki is apáskodni felettem....-Nem gondoltam erre,csak tudod...mikor mi ketten összevesztünk akkor megijedtem,vagyis nem....inkább túlságosan kétségbeestem.Nem azért,mert te nem vagy velem,sokkal inkább azért,mert úgy éreztem elcseszek mindent magam körül.Nem tudtam mi a franc van velem.
-Emilia,fiatal vagy.De ő már ott van.Örökbe adáson is gondolkodtál?-kérdezte mire bennem megfagyott a vér.Ő ezt akarja?Ha mi ketten együtt leszünk akkor a kisbaba menjen?Vagy most ezzel mire akar kilyukadni?Lehet engem is emiatt hagytak el?-Nem nem úgy gondoltam.Ne kezdj el magadban tanakodni azon,hogy te miért vagy ott Em.Csak simán kérdeztem.
-Nem gondolkodtam ilyenen.Nem fogom őt elhagyni.Nézd meg hol tartanak azok akiket elhagytak.Csak nézz rám.-dőltem az ablaknak.
-Egy erős független nőt látok.-ránéztem.Arca komoly volt ahogy a szavai is.-Nem lesz baj.Itt vagyok neked.Mindenben segítek.Sajnálom,hogy úgy beijedtem és elszaladtam,mint egy gyáva nyúl.Csak nehéz volt megemészteni a dolgokat.De...akartam írni neked.Sokszor próbáltam.Csak nem tudtam mit írjak.
-Mindegy,a lényeg az,hogy itt vagy.
-Szóval hiányoltál.
-Egyértelműen.-fogtam meg a kezét.Összekulcsolta az ujjainkat.Hátra döltem és a másik kezem a hasamra tettem.Egyre nehezebbnek érzem magam.Harryre néztem aki az útat figyelte.
-Szerinted látszik,hogy terhes vagyok?-rám pillantott és elmosolyodott.
-Nem igazán.De a hasadon már egy picit igen.
-Szerinted meddig tudom még titkolni?
-Hát szerelmem,a fehérneműkben egyértelműen észrevehető lesz.
-Már csak pár hétig kéne mennem,de Valerievel megbeszélem,hogy nem megyek és ja.
-Jól van.
-Te verted össze a főnököm?
-Aha a fiúkkal.-vigyorodott el fél oldalasan.
-Mindig ilyen bajkeverő vagy?
-Dehogy Em.Veszély szerető vagyok.Az igazi Harrynek adj egy esélyt.-pillantott rám.
-Mesélj magadról igazi Harry.
-Okés.Szeretek fűvezni,meg hát nem vetem meg a drogokat.-kuncogott fel mire megráztam a fejem.-De már nem fogok ilyesmiken élni,mert megkomolyodok.Szóval ugye cigizek,motorozni is szoktam egyetemen mindenki fél tőlem.Még csak most kezdem igazán kialakítani a kultuszom,olyan leszek mint Hitler.
-Harry te bolond vagy.
-Csak kicsit nárcisztikus.-nevetett fel.
-Nem vagy az.Miért mondasz ilyet?
-Em....mielőtt megismerkedtünk,egy igazi fasz voltam.Ne tudd meg,hogy miket gondoltam mielőtt megismertelek.-nézte az útat.
-Rólam?
-Nem.Az olyan helyekről ahol te is dolgoztál.
-Meg az ottani nőkről.-halkult el a hangom.Bólintott.
-Mikor először ott voltam,fejbe tudtam volna lőni mindenkit,mert szánalmasnak tartom.A te helyzeted más,mert terhes vagy és szükséged volt a baba miatt a pénzre.-magyarázta.Elengedtem a kezét és az ablakon bámultam kifelé.-Szívem kérlek.Megváltoztam.
-Most úgy érzem magam,mintha zsidó lennék a te tökéletes országodban.
-De már nem itélem el azokat a nőket.Kivéve azokat akik amúgy ezt jó poénnak fogják fel....de szeretlek.Nem vagy zsidó az országomban.Az országom belőlled áll.-Elmosolyodtam.
-Esküdj meg.
-Esküszöm Emilia,hogy szeretni foglak amíg csak élek.Téged is meg őt is.-nézett mélyen a szemembe.Elmosolyodtam és újra megfogtam a kezét.Úgy érzem még vannak dolgok amiket nem tudok róla,de nem akarom őt kellemetlen helyzetbe hozni.Beszéljen,ha ő úgy akarja.De kiváncsi vagyok ki is az igazi Harry...

Vajon az igazi Harry nem is olyan,mint amilyennek az elején mutatta magát?
Remélem tetszett ez a rész is!😚😊

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top