Ahogy besötétedett az autóval lerobbantunk egy kietlen részen.
-A haverom azt írta legalább három óra mire ideér.Itt ragadtunk.-kuncogott fel.- Kivéve,ha a másik haverom nem tud értünk jönni.
-Nembaj.-Húztam a kezét az ölembe.
-Nem fázol?
-Nem.-ásítottam és az ölébe hajtottam a fejem.De szeretem,ha gondoskodóan szeretget.
-Rendben.-kezdte a hajamat simogatni.-Elfogsz aludni bébi?
-Neeeem.Pihenek csak.
-Elfáradtál?
-Uhum.-Ja meg persze mindjárt összehányom magam.De ahogy ezt magamban kimondtam éreztem,hogy kell....gyorsan kiszálltam az autóból és ment az egész az árokba.Hallottam ahogy Harry kiszáll és hozzám siet.
-Oh baba,semmibaj itt vagyok.-simogatta a hátamat.Miután kiadtam magamból aminek már nagyon ki kellett jönnie,Harry zsebkendővel törölte meg a szám és segített beülni.
-Miért hánytál?-húzott magához.Úristen....nee....most jött el az idő?De ez lehet mindent elront....ohh te jó ég.-Em?Nagyon fehér vagy.Jól vagy?Mondd el mi a baj.
-Harry én....én terhes vagyok.-suttogtam mire szemei kitágultak.Pont ekkor állt meg mögöttünk egy autó.Kiszállt belőle Harry barátja és ide jött.
-Tudtam előbb jönni.Na pattanjatok át hozzám.Addig Con a másik autóval beindítja ezt.
-Vidd haza Emiliát,Maradok és segítek Connornak.-motyogta Harry.
-Gyere Em.-biccentett a fiú.
-Harry...
-Menj.-mondta kimérten.Bólintottam.A másik fiú után mentem.
Az egész út csendes volt.Haza vitt és ment is.Mindent elcsesztem....
Nagyszerű.Gyorsan feliszkoltam és azonnal az ágyamba vetettem magam.
A hangosnál is hangosabban sírtam....most tényleg elfog hagyni...
Órákon át csak sírtam.Ebből az állapotból a telefonom hangja zavart meg.De nen Harry volt az,hanem Valerie...írt,hogy holnap legyek bennt.Remek.Tizenhét évesen teljesen elcsesztem az életem. De nem csak azt,hanem a kapcsolataimat is.Teljesen álomba sírtam magam...
Reggel ahogy felébredtem kapkodtam a ruháimat magamra.Elfogok késni úgy ahogy lehet.Rohantam a búsz után,azután pedig rohantam a tanteremig.
Pontban csengetéskor értem be.A barátnőm meglepődött fejet vágott,leültem mellé.
-Te?
-Elbasztam Harryvel.
-Mi?
-Elkezdtem előtte hányni....kibukott belőlem.
-Istenem.Nem állt rá készen...
-Mindegy.-suttogtam.
-De jól vagy?
-Hát nem...-motyogtam.Csendbe maradtam és csak figyeltem ami körülöttem folyik.
De bennem sokkal több volt.Bennem egy világháború tört ki.Az igazolást és egyebet megbeszéltem a tanárral.Kicsit csúnyán nézett rám,de most nem foglalkoztam ezzel.Hülyének tartottam magam,hogy ráírtam ezek után is....mint egy kislány aki könyörög,hogy vegyék vissza.Rengeteget írtam neki....de egyikre se jött válasz.Mit is vártam?
Már a klubban voltam mire észhez kaptam.Ismét csak csillogtam de belül éreztem a fájdalmat.Jelzett a telefonom és reméltem ő az.
De nem....Kimentem hát a pokol csillogó szobájába...
-Nemsokára vége.-tette Valerie a vállamra a kezét mikor lejöttem.
-Hogy érted?
-Alig maradt pár heted és többé nem kell jönnöd.-Hirtelen eszembe jutott,hogy tényleg lassan ettől megszabadulok.
-Igen.-indultam is be az öltözőbe.Nincs itt.Nincs sehol.Nem ír.Vége.
Letöröltem a sok sminket és átöltöztem.Mondhatni túlóráztam de nem sírt a szám érte,nagy pénzt kaptam utána.A buszt lekéstem szóval sétálni kezdtem.Egy vendéglő nyitva volt szóval vettem egy teát és sétáltam tovább.Vágytam egy kicsit a sétára,na meg a magányra is.A tea egy kicsit égette a torkomat de nem zavart.
Legalább egy kis tűz gyúlt bennem.Egy gyönyörű reggel.Már haza se mentem,nem volt időm.Inkább az iskolába vettem az irányt.Már úgyis megszoktam,hogy alig alszom.Elkezdődött így egy kemény nap.
Borzalmas volt....de túléltem.Egyedül szokásosan.Hiába írtam tegnap neki azóta se válaszolt.Most komolyan ennyit értem neki?Azt mondta szeret engem.Mégsem szeret?Tudom....ez nagyon nagyon meglepő dolog.Most lehet azt hiszi,hogy nem csak táncolok de esetleg lefekszek is a férfiakkal....biztos ezt gondolja.Tudom.Otthon elővettem a telefont és megírtam,hogy nem fekszek le férfiakkal és hallgasson meg....csak ennyit kérek.Ezután lefürödtem és törölközőbe csavarva leültem az ágyra.A hajamat is becsavartam,gyorsabban megszárad majd.Testápolóval bekentem a vádlimat közben pedig a kedvenc dalomat dúdoltam.Ezek után a hajamat törölgettem,mikor kopogtak.
Az ajtó mögé bújtam és lassan kinyitottam,épp csak résnyire. 

-Emilia,csak szeretnélek felszólítani,hogy lassan nagykorú leszel és akkor el kell hagynod minket.-nézett velem farkasszemet a nevelőm.

-Igen,tisztában vagyok vele.

-Rendben.-fordított hátat és elsétált.Komolyan ez a nő nagyon furcsa.Az ajtót becsuktam,majd felöltöztem.Sétálni van kedvem és azt hiszem a mostani állapotomból csak ez szakíthat ki kicsit. Nem is volt kérdéses,hogy a nem messze lévő kikötőbe mentem le.Szörnyen hiányzik ő...és remélem,hogy egy kicsit neki is hiányzom,vagy legalább csak gondol rám.De persze gondolhat,azt,hogy mennyire megszívta velem.Persze...mit is gondolhattam volna,ha majd már megszereztem akkor elmondhatom ezt is és tök átsiklik felette,hiszen ez nem egy nagy dolog....oh milyen naiv vagyok.Leültem egy padra és elővettem a telefonomat.Megnyitottam az üzenetet és készültem bocsánatot kérni,de akkor ő is írni kezdett legalábbis ezt mutatta....a szívem is kihagyott a helyéről és csak vártam és vártam de semmi.Most komolyan megtörténik ez?De valóban...mikor már egy hete nem írt tudtam,hogy tényleg ezt most elcsesztem és gratulálhatok magamnak.

Remélem tetszett nektek!Szép estét mindenkinek!💕💋💕💌