Szemeim kitágultak és nem tudtam,hogy hirtelen mit mondjak.Megrázta a fejét és elindult az autóval.
-Tudtad?
-Persze. A második alkalommal tudtam biztosra,hogy te vagy...mármint követtelek,hogy biztonságba haza érj. 
-Követtél?Annyiszor féltem...most ez komoly?
-Féltettelek....Sajnálom...csak érted.-fogta meg a kezemet.-Nem vagy éhes?
-Ki volt az a valaki?
-Em...egy haver. Ne is gondolkozz ilyeneken.Alszol nálam?
-Uhum.-dőltem a vállára.-Haragszol?
-Miért?
-Mert...a munkám.
-Nem.Nem tetszik.De tudom,hogy engem szeretsz.
-Mi?
-Vagyis...vagy nem?
-De,csak téged.-adtam nagy csókot a szájára.Elmosolyodott és rám nézett.
-Szeretlek én is.-suttogta.Hirtelen azt sem tudtam,hogy álmodok-e vagy sem...-Egyébként...gyönyörű vagy,mindenhogy. 

-Köszönöm.-adtam egy óriási puszit az arcára.

-Mit szolnál,ha megállnék a kúton és vennék nasit?Nálam nézünk egy filmet és álomba ringatlak.

-Jó...-haraptam be alsó ajkam. Megállt az egyik útba eső kúton,ahol gyorsan beszaladt venni pár dolgot és már jött is ki. Az órára néztem ami már fél hármat ütött. Ahogy beszállt el is indult,én meg a vállára dőltem és éreztem,hogy lassan elfogok aludni.Ami úgy éreztem meg is történt,mert a következő pillanatban Harry engem ébresztgetett. Eddig csak kiabáltak velem,ha keltegettek,de ő csak az arcomat simogatta édesen. Együtt felmentünk a lakásba,azon belül a szobájába. 

-Mész elsőnek fürdeni?-simított végig a karomon.Bólogattam,adott pár dolgot és a fürdőbe vettem az irányt. Csend telepedett rám,mert már hulla fáradt vagyok...konkrétan csak az alvásra vágyom.Ahogy letusoltam kimentem Harryhez,aki az ablakon nézett ki.

-Kész vagyok-

-Jó.-sétált elém és nyomott egy csókot a homlokomra.-Egy perc és a tiéd vagyok.El ne aludj.-kuncogott. Megráztam a fejem és az ágyába dőltem. A plafont néztem és éreztem ahogy a gyomrom ugrál az ő jelenlététől.Átöleltem a párnáját,miközben a hasamra feküdtem óvatosan. Úristen ilyenkor elfelejtem,hogy ki tudja mit fog szólni a babához...De gondolni se tudtam erre,mert pár perc múlva megéreztem a kezét a fenekemen. Éreztem,ahogy az egész fejem lángba borul.
-Elaludtál?
-Nem.-motyogtam a párnba.Az ágy besüppedt mellettem és simogatni kezdte a derekam.
-Jólvan.-csókolt a nyakamba.Az oldalamra fordultam,hogy szembe legyünk egymással.Széles vigyorra húzta ajkait és lassan megcsókolt.
Az egész gyomrom pattogni kezdett.Csókunka egyre mélyebb és mélyebb lett.Nyelve lassan simogatta az enyémet,éreztem ahogy a keze közben újra a fenekemre csúszik.Én a kezeimet a nyaka köré fontam.Lassan elvállt tőlem és a szemeimet nézte.
-Miaz?-suttogtam.
-Semmi,jobb ha abbahagyjuk.
-Mit?-ijedtembe felültem.
-A csókolózást,mert....tudod...nem fogok tudni leállni veled.De nem akarok semmit sem siettetni,mert szeretlek.-elmosolyodtam és oda bújtam hozzá.
-Olyan cuki vagy.
-Cuki?
-Uhum.-feküdtem rá teljesen.Szorosan átölelt és a hátamat simogatta.Nekem sem kellett több,hamar elaludtam.
Reggel meghallottam Harry szitkozódását.Lassan kinyitottam a szemem és megpillantottam őt ahogy az íróasztalánál ül és valamit csinál.
-Hazz?
Hirtelen fordult meg,az orrából kicsit folyt a vér.A kezére néztem amiben volt valami,de gyorsan elrejtette a fiókba és már szaladt is hozzám.
-jó reggelt bébi!-törölte le az orrát és ide sietett megcsókolni.
-Mi a baj?Miért vérzel?-simogattam a haját,mert a fejét a mellkasomba rejtette.
-Nyugi már nem.Csak megfájdult a fejem semmi baj cicám.
-Mennyi az idő?
-Pontosan annyi,hogy egyikünk se menjen suliba.A haverom csinált neked kamu igazolást,és még az igazgatónak is írtam emailt,nyugi bébi.
-Akkor egésznap együtt leszünk?-vigyorogtam.
-Bizony.-kacsintott.-Elmegyünk ahova szeretnél.
-Jó.-adtam sok puszit a fejére.
-Jó így pihenni rajtad.
-Annak örülök.-bújtam jobban belé.Picit még feküdtünk és utána elkezdtünk készülni.Olyan meleg volt kiint,hogy én az egyik pólóját felvettem és bőven elégnek nyilvánítottam.A kocsiban az ablakot lehúztuk és miközben valami régi nóta csendült fel,mi egyre csak gyorsabban mentünk.
-Hova is msgyünk?
-Jó kérdés.Van erre egy mező,járjuk be.
-Jó!!-tapsikoltam mire nevetni kezdett.
Nemsokára egy kis föld úton megálltunk és kiszálltunk az autóból.Picit hányingerem lett,de nem szóltam.Mit mondanék?Ja amúgy terhes vagyok.....de mindegy.Nem!
Mellettem sétált engem átkarolva.
-Jól vagy édes?
-Persze.Te?
-Uhum.-dölt el a fűben mire én meg rá döltem.-Tökéletes.-suttogta.
-Nehéz az egyetem?
-Ehh inkább unalmas és szar.Ha ott lennél nem unatkoznék.
-Ha ott lennék.-csókoltam meg a száját.Elvigyorodott és még inkább megcsókolt.Maga alá gyűrt és talán úgy csókolt engem,mint még soha.Megilletődtem mikor megéreztem a kezét a bugyim szélénél,az én kezem automatikusan az ő kezéért nyúlt.
-H-harry...
-Hm?-döntötte a homlokát az enyémnek.
-Nem sétálunk tovább?
-De.-mosolyodott el.-Bocsi az előbbiért.
-Nembaj.
-De tényleg.-húzott fel ahogy felállt
-Nyugi.-öleltem át a derekát.Elmosolyodott és elindult mellettem.
Annyit hülyültünk azon a helyen,hogy elis felejtettük az időt.De lassan sajnos el kellett induljunk.Az út közben még enni is vett és miközben én ettem,meg őt etettem teljesen úgy éreztem,hogy végre ott vagyok ahol lennem kell.Bárcsak egyszerűbb lenne az élet...

Szép napot mindenkinek,remélem tetszett ez a rész is.🥰💞