Nekem a szerelem az egy olyan érzés amibe külön beleszeretek.
Szar kedvem volt még ezért a barátnőm elvitt magával tetováltatni.Ez az a hely ahol Harryvel is összefutottam.
A barátnőm enyhe fájdalmas arccal díjazta a tetoválást.Közben én ültem és olvasgattam egy érdekes könyvet.
Egyszerre remélem és nem,hogy Harry itt lesz.
Én csak vágyon arra,hogy tudjam ő is így gondolja,mint ahogy én.
Fáj ez az egész,de nincs mit tennem.Nem tudom magamba folytatni,mégis azt teszem.Szerelmes vagyok és fiatal,makacs,buta és naiv.Az élet sokkal kiábrándítóbb.Ez nem egy szerelmes film...ez sokkal rosszabb.Tudod mi a vége a filmnek,itt nem tudom mi a közepe...semmit sem tudok róla.
Egyszerűen a szívem hasad ketté az egésztől,teljesen a betegévé tesz és meggyaláz.Egyszerre utálom és szeretem a szerelmet...hiába....tagadó vagyok és egyszerre éltető.
Már a mosdóban zokogtam a gondolataim hangos zajától.Annyira bánt ez az egész.Mi lett volna,ha meg sem ismerem? Az arcomat néztem ami annyira gyötörten fest...megmosakodtam és egy sóhajjal kisétáltam. A szemeim kitágultak mikor megpillantottam őt és vele egy ismeretlen lányt. Az ajtó mögöttem hangosan becsapódott,mire ő és az idegen rám nézett. Ajkai elnyíltak és úgy tűnt szólni akar de nem tette. Gyorsan indultam meg a kijárat felé...Mit művelek egyáltalán én itt? Mi a szar ez az egész?? Ohh bárcsak elaludnék....ha felkelnék ez az egész csak egy rémálom lenne,nem lennék se terhes és nem lennék szerelmes sem. Nem történne velem ez a sok átkozott rossz dolog.....bárcsak álmodnék!De közben vele akarok lenni....mindent amit csak adhatok neki akarok adni...önpusztításnak nevezem ezek után a szerelmet. Borzalmasan éreztem magam...nem akartam egyedül maradni a szar gondolataimmal így szinte azonnal a pokolba menekültem. Valerie meglepődött de nem szólt...talán ennél több sminket nem is tehettem volna már magamra és a fehérnemű már majdhogynem átlátszott ahogy megcsillantak rajta a kis strassz kövek. Őrült vagyok,hogy szépnek látom magam így...de most nem kell az ártatlant adnom,már rég nem vagyok az. Fogtam magam és kimentem hát,most minden másnak tűnt. Ismerősek voltak az arcok és nem tűnt olyan rémisztőnek,mint eddig. Felmentem a már megszokott helyemre és lazán elkezdtem mozogni a dalra...ki kell zárnom őt a gondolataimból. Valahogy a dalszöveg még sem engedte....ez ő meg én?Nem nincs olyan....de van...ő mindig te és ő voltál....hirtelen a belső gondolataim a leghangosabb nótaként szólítgatott. Most hol vagy? Bárcsak itt lennél. De nem vagy....folytattam hát a vigasz táncot....de a lelkem egésze égett. Egy szomorú Óda az életről. Egyszer sem mentem le a színpadról olyan voltam,mint aki csak kedvtelésből táncol. Egészen addig táncoltam ameddig Valerie nem intett nekem. Lesiettem hát a magas cipőben amit rühellek egyébként,ahogy Valeriehez értem mellette egy magas szőkés hajú fiú állt. Valljuk be nagyon szép fiú. 

-Igen?-kérdeztem.

-Ő itt veled szeretne beszélni.-mutatott a fiúra aztán eliszkolt. 

-Szia,miben segíthetek?-néztem rá. 

-Szia,Even vagyok. Én csak tudod szerintem nagyon szép vagy és egyébként nem járok ilyen helyekre csak tudod szóval...új vagyok erre felé,te tűnsz szimpatikusnak és nem tudom,hogy volna e kedved barátkozni?-hirtelen mosolyognom kellett. Most csak viccel?

-Even öm...biztos,hogy azt gondolod jó ötlet ilyen helyre jönni barátkozni?

-Nézd én nem...szóval nem vagy az esetem,mármint biztos jó csaj vagy fiús szemmel...de én..-ekkor leesett amit mondani akar.-Én csak,ez a kedves hölgy azt mondta te vagy a legkedvesebb itt...és megértem,ha..

-Semmi baj,ha szeretnéd találkozhatunk. Add meg a számod.

Álmodni sem mertem volna,hogy egy random fiú beállít ide,hogy ő barátkozni akar,de olyan kétségbeesett arca volt,hogy azonnal megesett rajta a szívem. Miután számot cseréltünk Valerie visszatért és azt mondta várnak rám a nyolcasba....ha ez Ő akkor nagyon nagy bajban van,többet látni sem akarom....Oh dehogynem. Lassan sétáltam a folyosón,de az ajtót markáns erővel nyitottam ki. Hát persze,hogy ő...tudja egyáltalán,hogy ez én vagyok? Vagy csak vigaszt lelni jött egy ilyen lánnyal? Rám kapta fáradt tekintetét. A megbánás ezer színe tükröződött benne. Elindult az a bizonyos dal ami kint is szólt. 

-Beszélsz más fiúkkal is?-vállat rántottam és lassan elengedtem magam a dalra. Végig a szemembe nézett,mintha a testem nem lenne elég érdekes. Lassan felállt és elém sétált,a cipőm magassága miatt most egy magasak lettünk. Túl közel jött,de nem akartam eltávolodni tőle. Egyszerre csókoltuk meg egymást amin én is meglepődtem de az egész testem ezt akarta. Olyan vadul csókolt ami csak egyre bátrabbá tett engem. Éreztem egy vasas ízt,azonnal tudtam,hogy a vére az,véletlen megharaptam a száját. Felkuncogott és tőlem elválva letörölte a vért.

-Így vagy a legszexibb.-kuncogott fel. A tükörbe néztem és megláttam a teljesen elkenődött rúzsomat. Újra megcsókolt de ebből a gyönyörű ködből az ajtón lévő kopogás rántott ki. -Találkozz velem kint...kérlek...-bólintottam. Sietve hagytam el a helyiséget és próbáltam emésztgetni ami történt...mi a francokat tettem?Harrynek fogalma sincsen,hogy én vagyok ez....Most az egészet tönkre tettem. Az öltözőben gyorsan átöltöztem...még szerencse volt nálam egy kapucnis pulcsi azt felvettem a fejemre a sminket magamon hagyva és kiléptem hátul. A parkoló résznél láttam Harryt az autójánál. Oda ballagtam ő meg meglepődött arcot vágott,az ajtót kinyitotta és hagyta,hogy beüljek. Sietve a másik oldalhoz ment ahol ő is beült. Rám nézett,én meg rá. 

-Miért nem mostad le a sminket?

-Öm....hát...én..azt se tudod izé...

-Em,miért játsszuk még mindig ezt a játékot?

And I oop...
Remélem mindenkinek kellemesen telt a húsvét és a tavaszi szünet!🐇🐰💗💫