A buszmegállóban a menetrendet tanulmányoztam.Még húsz perc,mire jön.
Tökéletes addig elgondolkodhatok az életemen.
Leültem és a telefonomat elővéve néztem meg az időt.Gondolataim furcsa módon terelődtek át arra,hogy nincsenek szüleim.Be kell valljam,sosem éreztem szükségét,hogy legyen.Megvagyok egyedül...néha rossz,néha jobb.De nem hiányzik,hogy legyen.
Gondolataimat hangok zavarták meg.Oldalra néztem és két talán velem egykorút láttam meg.Sörös üveg volt a kezükben és látszólag sem voltak túl biztatóak.
-Hé cica!-kiáltott ide az egyik.Nem figyeltem rájuk,hátha elmennek.De nem így lett.Ide jöttek.-Helloka,nincs kedved játszani?
-Bizony.Egy ilyen lánnyal jót tudnánk.-kacsintott a másik és felhúzott ülő helyzetemből.
-Nem én vagyok az a lány akit kerestek.-ráztam a fejem.Istenem...konkrétan remegtem.
-Oh szerintem pedig de.-vigyorgott.Kezét a pólóm alá vezette és megfogta a mellem.
-Nem!-löktem el magamtól.-Hagyjatok békén!-indultam meg az egyik irányba.
-Oh hova,hova?-szaladt az egyik elém.-Ugyan cica csak játszunk.
-Nem érted,hogy NEM??
-Tudjuk,hogy akarod.-fogott le a másik.
-Nem!-kiabáltam rá.-Engedj el!!
-Jajj már ne hisztizz.-A másik épp a nadrágjával bajlódott.
-Itt meg mi a fene folyik?-hallottam meg az ismerős mély hangot.Hirtelen elengedett a fiú aki lefogott és megfordult ahogy én is.Harry és pár barátja.
-Nem mindegy az neked?-köpte a szavakat oda a nadrágjával már nem bajlódó...Én sietősen álltam Harry mögé.
-Nem,nem mindegy!-lökte a fiút olyan erővel az üvegnek,hogy az megrepedt.-Csak egyszer lássalak meg titeket a közelébe!Eltöröm a csontjaitokat.-egy újabb lökést adott amitől az üveg teljesen összetört.A fiú meg elesett.Harry megfordult és a másikra nézett akit szintén a földre lökött.-Srácok nyugodtan.-fordult meg és a barátainak intézte a szavait.Harry mellém lépett és engem átkarolva húzott maga után.A barátai a másik két fiúhoz mentek.Még vissza néztem de már csak azt láttam,ahogy ütik őket.Harry egészen az autójáig húzott ahol segített beülni majd ő is beült.Állkapcsa teljesen megfeszült ahogy a kezein és végig a karján is kidagadt az ér.
Haját hátra túrta és rám nézett.
-Nem nyúltak hozzád?-kérdezte.Hangja sokkal mélyebb lett a szavaktól...vagy a súlyától.
-Nem.-ráztam a fejem.
-Jól vagy?-simított végig arcomon.
-Köszönöm.-fogtam meg a kezét ami az arcomon pihent.
-Ne köszönd.-hunyta be a szemét.-Én...mindjárt felrobbanok az idegtől.Istenem,hogy lehettem ekkora hülye?Tudtam,hogy vigyáznom kell rád...
-Miről beszélsz?-suttogtam.
-Mindegy.Aludj nálam.-nézett rám.Bólintottam.Elindult,közben pedig a kezét a combomon pihentette.Az én kezem meg az ő kezén pihent.
Hozzá hamarabb megérkeztünk,mint ahogy hozzám érkeztünk volna.
-Csak én vagyok itthon.Szóval ne aggódj.
-Nem aggódom.-kuncogtam fel.Kiszálltunk az autóból és egyenesen mentünk egy emeletes házba.Még csak lépcsőzni se kellett,a földszinten a harmadik ajtóig húzott,majd azt kinyitotta.Bementünk a lakásba ami nagyon rendezetten fest.
Mindennek megvan a helye.
-Ez az én szobám.-húzott ismét maga után.-Nem sokáig.-nevetett fel.
A szobában azonnal megcsapott Harry kellemes illata.Maga a szoba amúgy is nagyon az ő személyiségét tükrözte.-Adok pólót meg ilyesmiket,meg törölközőt.-észre vettem,hogy nagyon pörög ami miatt mosolyognom kellett.
Adott mindent és segített mindenben.Fürdés után betopogtam a szobájába.Azonnal elvörösödtem ahogy megpillantottam egy szál alsóban.
-Zuhanyzok én is és jövök.-simogatta meg az arcom.
-Okés.-ültem az ágyra.
Nem kellett sokat várjak rá.Immáron felöltözve jelent meg előttem.Bedőlt mellettem az ágyra.
-Hulla vagyok.-nevetett fel.
-Én is.-dőltem el.Oldalra fordítottam a fejem,hogy arcára láthassak.
-Elviszlek reggel suliba.-húzott közelebb.
-Jó.-simogattam az orra hegyét.Elmosolyodott és kinyitotta a szemét.
-Olyan szép vagy.
-Ne hozz zavarba.-nevettem fel.
-Nem az a célom.Csak,hogy tudassam mennyire csodás vagy.-vigyorogva néztem a szemébe ahogy ő is az enyémbe.A szeme is mosolygott ami mindent elárult.
A nyakába rejtettem a fejemet és őt ölelve lassan elaludtam.Békésebb álmom nem is lehetett volna nélküle,mert biztonságban éreztem magam mellette és tudtam,hogy ő nem fog bántani.
De egy valamit nem értettem...Miért tudta,hogy vigyáznia kell rám?Egyáltalán,hogy volt ott pont akkor,pont ott.Hiszen nem tudta,merre dolgozok azt se tudja merre megyek haza.Hirtelen volt ott és nagyon furcsán felelt az autóban.Valami nem stimmel.Hisz alapból nem is volt ott a klubban,akkor mégis mit keresett arra?Tudom,hogy nincs okom az aggodalomra.De azt hiszem Harry valamit titkol előlem...lehet rá kell kérdezzek a dolgokra,hiszen ő az egyetlen aki erre választ tud adni.

Sok mindenre adhatna választ....
❤❤❤