-Mi?Nincsenek?Hogy érted?
-Nevelő otthonban tengetem szánalmas kis életem napjait.Nem is tudnám annak nevezni.Tudod körforgás az egész.Felkelek,elmegyek suliba,haza megyek,ledőlök.Dolgozok,haza megyek és ledőlök.Nehéz ezt csinálnom de szeretnék hamar elmenni innen és...ja.-rántottam vállat.
-Sajnálom.Tapintatlanul kérdeztem rá olyan dolgokra amikre nem kellett volna.
-Nem baj.Jó érzés,hogy benned bizalomra lelhetek.-dőltem a vállára.
-Honnan tudod Emilia?Lehet,hogy megyek és szólok valakinek.-karolt át.Felnéztem az arcára mire elnevette magát.-Viccelek.Bennem megbízhatsz.
Ezután egy kis csend telepedett ránk.Néztem a tájat miközben nekidőltem.Olyan jó érzés,ha ilyen biztonságban vagy...csak ő volt meg én,meg a baba de ő nem nagyon fogja fel a dolgokat hiszen a hasamban van.A fiúra néztem aki vágyakozó tekintettel nézte a tájat.Nem tudja,hogy terhes vagyok.Ha megtudná lehet,hogy már menne is és mondaná,na ez nincs benne a dologban.Most kezdte az egyetemet...Biztosan egy ekkora nagy nyűgre vágyik.Hisz az eddigi lakótársai is zavarták őt.Ő kifejezetten a nyugalmat szereti.Én is ezt szeretem de,hamarosan teljesen anyuka leszek.Pár hónap és vége az egyedüli énemnek.Lesz egy pici baba aki sokat fog sírni,nekem pedig sokat kell majd őt etetni és ilyesmi.
-Emilia,te mindig úgy elgondolkozol.Remélem legalább valami hasznoson töröd a buksidat.-simogatta meg az állam mire elmosolyodtam.
-Persze.Szokásomhoz híven.
-Fáradt vagy?
-Nem igazán.
-Ma is dolgozol?
-Sajnos.-rántottam vállat.Pedig nem akarok bemenni.Félek a főnökömtől.Mi van,ha egyszer valami olyan bajom lesz ami árthat a kisbabámnak?Senki sincs ott velem.Ott teljesen magamra vagyok utalva.Hülye voltam,hogy belevágtam ebbe az egészbe.Nem kellett volna.De aztán ahogy Harryre néztem úgy éreztem ezt az egy dolgot mégsem bántam meg.Találkoztam vele...Ez nekem nagyon sokat jelent.Valami igazán megmagyarázhatatlan dolgot érzek iránta.
-Ne menj.Kérd ki,vagy valami.
-Sajnos...muszáj mennem.Már csak egy hónapot kell kibírjak.
-Miért?
-Addig szólt a szerződésem.Otthagyom ezt a kócerájt.Alig várom már.-mosolyogtam szélesen.A gondolata is erőt ad.Már nincs sok hátra.
-Értem.-tördelte az ujjait.Már most kíváncsi vagyok,hogy mit fog szólni,hogy amúgy én terhes vagyok.Szerintem azt sem tudja,hogy én vagyok az a lány a klubban.Akkor minek megy oda ahhoz a lányhoz?Vagyis hozzám,de ott nem tudja,hogy én vagyok Emi...vagy igen?Fogalmam sincs.
Egy kis kínos csend telepedett közénk.Én néha őt néztem,ő meg túlságosan elvolt gondolkodva.Nézte a vizet és mintha valamin nagyon tanakodna.Vajon rajtam?Vagy min?
Oldalba böktem mire rám emelte tekintetét.
-Baj van?-kérdeztem.
-Nem dehogy.-rázta a fejét.-Csak elbambultam,bocsi.-mosolyodott el.Valamiért ez a mosoly nem volt túl őszinte.Tudom,hogy valami nincs rendben csak nem mondja el.
-Oké.
-Gyere.-húzott fel.Felálltam,felvette a pulcsit a földről és elindult.-Gyere.-kuncogott.Sietve lépkedtem utána.Most merre megyünk?
-Harry a hosszú lábaid után képtelenség menni.Futni kell!-nevettem fel mire vigyorogva megrázta a fejét.
-Bocsánat,lassítok.
-Köszi.-karoltam belé.
-Nem vagy amúgy éhes?
-Nem,most.-kuncogtam.Elmosolyodott.Tovább sétáltunk a messzi,messzi tájban.Nagyon jó napom volt vele.Szinte a semmiről is eltudtunk beszélgetni.Milyen meglepő,valakivel úgy beszélgetni,hogy konkrétan bármi szóba jöhet megbeszélitek.Nem vágytam haza de sajnos muszáj volt,így könnyes búcsút vettünk egymástól...
De tényleg egy valami nem fér a fejembe.Tudja,hogy az a lány én vagyok?Halhatta ott is a hangomat.Az egy dolog,hogy egy új embert kreáltam magamból.De a hangom nem változott.Bár most a munkámmal kapcsolatosan nem nyíltam meg neki....fogalmam sincs mit tegyek vagy mondjak.Ez nehezebb,mint gondoltam.Érezhetően ridegebb lett a végére.Úgy éreztem,mintha hirtelen elkezdett volna eltávolodni tőlem.Borzasztóan rossz,hogy nem tudom mi ez az egész köztünk.Azt hiszem számára amolyan baráti...egy kedves barát.
Azt sem tudom igazán,hogy az emberek,hogy esnek szerelembe.Az csak megtörténik?Vagy valamit tenni kell érte?Otthon volt annyi időm,hogy elkészüljek és elinduljak a munkába.
A szokásos procedurám ment végbe,mint minden alkalommal mikor itt vagyok.Mikor végeztem kimentem.Akkor láttam meg,hogy a főnököm aki kint issza a pezsgőt,hogy néz ki.
A szeme megduzzadva a vörös összes árnyalatába.A szája felrepedve.Az arcán is foltok vannak....mi történt?
Nem akartam megkérdezni,vagy ilyesmi.Sietve felmentem a színpadra,mielőtt belém kötött volna.Nem hisztiztem és mentem le,túlságosan féltem elhagyni a helyem..Négy óra táncikálás után azonban nagyon gyengének érzem magam.Vizet se ihattam.Lépteim súlyossá váltak.Le mentem ahol az öltöző felé vettem az irányt.Ittam a vizemből,közben leültem.
A levegőt csak úgy kapkodtam.Mi van velem?A terhesség miatt történik mind ez?Egyre nehezebben mennek a dolgok.Próbáltam normálisan venni a levegőt de nehezemre esik.
A szemeim becsuktam és a mai napom emlékei által lassan megkönnyebbülve vettem levegőt.
Az órára néztem.Még lenne egy kis időm.Vajon itt van ő is?
-Haza mehetsz.-nyitott be Valerie hirtelen.Bólintottam.
Harry nem jött el?Mi történik konkrétan vele?
Gyorsan átöltöztem és lemostam a sminkemet.A hajamat kifésültem,a paróka után az én hajam olyan,mint egy fészek.Mikor ezekkel megvoltam,elindultam szépen a szokásos kis utamon és tán ma éreztem először,hogy nem követ senki...

Szép estét mindenkinek!😊