Az én titokzatos idegenem és egy másik fiú jöttek le az emeletről.
A barátja azonnal rám nézett és egy meglepő arckifejezéssel illetett.Remélem ezzel csak azt jelezte,hogy nem vagyok a bolt megjelenéséhez való.
Ő is rám emelte tekintetét és elmosolyodott.
-Sorban állsz?-kérdezte tőlem mire megráztam a fejem.
-Nem.-álltam arrébb.-Nic megvagy már?Mennünk kéne.
-Igyekszek.Megmutatná még a másikat is?-folytatta eszmecseréjét a boltos fickóval.Éreztem ahogy a fiú engem néz.Ránéztem és még jobban elmosolyodott.
-Tán baj van?-suttogtam.Oh istenem Emilia miért beszélsz mindig??Folyton be nem áll a szád!
-Ja,nem bocsi.-rázta meg a fejét.A barátja a másik eladónál fizetett aki éppen most jött ki hátulról.-Mi a neved?-jött közelebb ő.
-A nevem?
-Uhum.
-Emilia.-Bólintottam.
-Örülök a találkozásnak Emilia.
-Én is.Öm a te neved?
-Harry vagyok.-Harry...milyen jó név.
-Én is örvendek Harry.-mosolyodtam el.Tudja ki vagyok?Vagy csak random megtetszettem neki és lemondott arról a lányról akivel kedves volt abban a klubban?
Újra a barátnőmre néztem aki viszont még mindig az eladóval tárgyalt.
-Ide valósi vagy?-tördelte az ujjait Harry.
-Hát végül is,igen.Te?
-Oh én nem.Nem itt élek,csak nem messze járok egyetemre.
-Oh,az klassz.
-Te is egyetemista vagy?
-Nem,én még csak harmadikos vagyok a gimiben.-szemei kitágultak és bólintott.
-Akkor elég fiatal vagy még.-jegyezte meg.Bólintottam.-Én elsős vagyok az egyetemen.
-Akkor te sem vagy valami idős.-kuncogtam fel mire széles vigyorra húzta ajkait.
-Hát nem.
-Mehetünk haver?-jött oda a barátja.Harry bólintott és rámnézett.
-Örülök a szerencsének.-indult el mosolyogva.
-Na megvagyok.-jött ide mellém Nic de én csak a fiú után néztem aki kifelé ment.Aki most teljesen máshogy viselkedett velem.Barátságos volt,kedves és szégyenllős.Ha a klubban kettesben vagyunk egy kicsit ridegebb,a hangneme is más.Nem érzem azt a barátságos fiút aki most közvetlenül kérdezősködött.
Nicre néztem aki szintén a két fiút szemlélte.De már hiába mert szépen elmentek.
-Ki volt ez?
-Mesélek csak menjünk már.-húztam magam után.Kiléptünk az üzletből és egy nagyobb társaságban pillantottam meg Harryt a távolban.Ismerős társaság.
-Na?
-Az a fiú akivel beszéltem,ugyanaz a fiú aki a levelet írta.
-Mi???-ha a magas c nem jött ki Nic torkán akkor nincs is magas c.
-Halkan!Tudom.Ez olyan furcsa.Ő az.Beszélt velem.Oh istenem olyan cuki!-kapálóztam a kezemmel.Nic mindenttudóan elvigyorodott.
-Fülig szerelmes vagy de komolyan.
-Oh azért ne essünk túlzásba.
-Higyj nekem.Szerelmes vagy.-húzott maga után a kijárat felé.
Fogalmam sincsen,hogy mi vagyok.Csak azt tudom,ha a közelemben van a világ legboldogabb és legszerencsésebb emberének érzem magam.Csak azt akarom,hogy mindig a közelemben legyen.Mi a fene ütött belém?Tényleg egyre inkább csak szerelmes vagyok belé.
Még visszanéztem a banda felé de már nem láttam ott őt.Miért van az,ha a pillangó majdnem a kezünkben van,mégis elszáll?
Kezdtem örülni,hogy őt tényleg érdeklem.De rá kellett jönnöm,hogy lehet tévedek.
Azért sem jár már be.Az út hátra levő részében meg sem szólaltam.Úgy éreztem az érzéseimet el kell temetnem.Csak a babámra kell koncentráljak,ő a fontos most.
A barátnőmék kitettek otthon.Felsiettem a szobámba és az esti rutinjaim elvégzése után az ágyba feküdve olvasgattam mindenféle dolgot a baba várásról.Fel kell készüljek,hogy tökéletes anyuka legyek a számára.
Hiszen nem én választottam ki őt,hanem ő választott ki engem.A pici kis angyalkám.
Az olvasás után bealudtam és álmaimban sem láttam mást csak a zöld szemeket...amiknek a gondolatától is szerelembe esem...

Szép napot mindenkinek! ☀️☀️