Bill

- Ez most valami vicc, igaz? - fakadt ki Bill, amint Dippert követve belépett az ajtón és megpillantotta, hogy mégis hogyan kell eljutnia a lány szobájába.

Nem, ez biztosan valami fatális félreértés lesz...

- Miért irtózol tőlük ennyire? Hiszen csak pár lépés az egész! - mondta Dipper. Bill kihallotta a hangjából, hogy mosolyog.

- Inkább az az igazi kérdés, hogy te miért nem teszed? - fanyalgott Bill.

Mérges pillantást vetett a Kalyiba felső emeletére vezető lépcsősorra. Vajon miért ragaszkodnak az emberek ilyen csökönyösen a lépcsőkhöz?!

- Muszáj felmenni ahhoz a halandóhoz? Nem jöhetne le ő inkább?

- Ezt meg se hallottam - háborgott Dipper. - (S/n) valószínűleg miattad fekszik ájultan a szobában. Hangsúlyozom, ájultan. Az a legkevesebb, hogy odamész hozzá, és megvizsgálod.

Bill forgatni kezdte a szemeit. Akármennyire is szüksége volt az információra, a legkevésbé sem kívánt még egyszer ilyen megaláztatást elszenvedni, miszerint van olyan, amit egy egyszerű halandó jobban csinál nála.

Dipper várakozva nézett rá.

- Legyen! - horkant fel végül Bill, és kezét lassan a korlátra helyezte, akár egy mártír. - De ha ki mersz nevetni, Fenyőfa, a szavamat adom, hogy a legközelebbi alkalommal kiátkozom a szemgolyóidat a koponyádból!

Dipper azonnal felnevetett.

- Nagy szavak egy erejét vesztett álomdémontól - vigyorgott Dipper gúnyosan. - Na, nyomás!

Bill összeszorította az ajkait, és kelletlenül elindult a lépcsősoron.

Majd meglátja még, hogy mennyi ideig lesz ő erejét vesztett..! Elvégre, csak néhány lépcsőfok választja el az információtól.

Utána bosszút állhat mindazért, amit vele műveltek.

***

Dipper

Bill a múltkorinál valamivel könnyebben vergődött fel a fokok tömkelegén, habár ez nem jelentett többet, mint hogy ezúttal egyszer sikerült nem meginognia, amint a következő fokra lépett. Dippernek még mindig nem fért a fejébe, hogy mi lehet ilyen rémes a lépcsőkben.

- Elegem van ebből a testből - morogta lihegve Bill, mikor diadalmas lépéssel a legfelső fokra jutott, és nagy sóhajtással leporolta magát.

- Miért utálod ennyire az emberi testet? - értetlenkedett Dipper.

- Hogy miért? Ez nem is kérdés, kölyök! Az emberi test túl ügyetlen, túl alulmaradott, túl primitív, túl...

- Értem, elég lesz, kösz - szakította félbe Dipper. Egyenesen személyes sértésnek vette, amit Bill összehordott itt az emberi testről.

Míg Bill megpróbálta összeszedni magát a lépcsőzés után, Dipper barna tincsei közül a lépcsővel szemközti ajtóra pillantott. A faajtó súlyos akadályként magaslott előtte. Jól tudta, hogy ki fekszik a túloldalán, de esze ágában sem volt az ájult, falfehér lányra gondolni, aki ott várta őt. Remélte, hogy Bill képes meggyógyítani őt...

- Erre van - mondta halkan, és az ajtó felé biccentett.

- Minek suttogsz? - kérdezte Bill.

- Mert alszik. Nem akarom felriasztani.

- Nincs ébren?

- Nincs. Szerinted mit jelent az, ha valaki ájultan fekszik, Bill?

- Akkor hogyan tudjam meg, hogy látta-e azt, amit kellett? - Bill zavartan köhécselt. - Mármint, azt, hogy valóban én betegítettem-e meg, és hogyan történt a... a dolog.

- Démon vagy, nem? A te fajtád okozta betegségeket ránézésre is felismered - legyintett Dipper.

- Az én fajtám? - visszhangozta hüledezve Bill.

- Miért kaptad fel úgy a vizet? Te halandózol le mindenkit lépten-nyomon!

- Mert azok is vagytok, kölyök.

- A kölyökről nem is beszélve - forgatta a szemeit Dipper. - A lényeg az, hogy nem szeretném, ha felkeltenéd. Lehetőleg ne is lásson meg téged.

- Miért ne?

- Csak ne és kész! - vágta rá durcásan Dipper. Még magának sem akarta bevallani, de talán egy csepp féltékenység is megbújt a hangjában.

Bill azonban mintha kihallotta volna: erre a mondatra azonnal felkapta a fejét, mint egy vadászkopó, és vigyorogva rásandított.

- Á, vagy úgy! Szóval féltékeny vagy rám!

Dipper felvonta a szemöldökét.

- Miért lennék az? - játszotta az értetlent. - Egyszerűen csak nem akarom, hogy rájöjjön, hogy egy démon van a szobájában. Fogalmam sincs, hogyan reagálna rád.

- Én azt hiszem, sejtem.

Bill arany szemei Dipper értetlen tekintetével találkoztak. Bill gondterhelten felsóhajtott, majd közelebb lépett hozzá, és félig lehunyt szemekkel lenézett a fiúra.

- Akkor elmagyarázom... Tudod, Fenyőfa, a halandók gyakran hasonlítanak minket, démonokat a vámpírokhoz. Mind a kettőnkben van valami... vonzó. Valami megmagyarázhatatlanul vonzó, ami titeket, embereket úgy láncol hozzánk, akár a lámpafény láncolja magához a molylepkéket. Nem tudtok ellenállni nekünk, holott a halált jelentjük a számotokra... Érted, hogy miről beszélek, ugye?

Bill önelegült vigyorral díjazta Dipper pillanatról pillanatra vörösebb arcát. A démon álmodozva felsóhajtott. Dipper már szinte a bőrén érezte a leheletét. Megborzongott. Bill diadalmas mosolyra húzta ajkait.

- Igen... azt hiszem, érted, mire célzok.

Bill egy utolsó gúnyos pillantást vetett rá, ellépett tőle, majd felsóhajtva így szólt:

- Oké, essünk túl rajta. Nem érek rá egész nap.

Dipper igyekezett visszarendezni az arcvonásait a normál állapotába. Utálta, mikor Bill ezt csinálta vele.

De az még jobban idegesítette, hogy ilyenkor képtelen volt visszavágni neki.

Érezte magán Bill kárörvendő tekintetét, de (mint az összes eddigi alkalommal), úgy döntött, igyekszik tudomást sem venni róla, és inkább más hangnemet ütött meg, elterelve a témát.

- Ha csak egy rossz mozdulatot is teszel (S/n) közelében... - fenyegetőzött Dipper, de Bill szokásához híven a szavába vágott.

- Csigavér, fiú, nem érné meg bántanom őt. Az volt az egyezségünk, hogy ha meggyógyítom a lányt, szabadon engedsz.

- Legalább is, megfontolom... - pontosított Dipper, de Bill türelmetlenül legyintett.

- Mehetünk végre?

Dipper egy utolsó, szigorú pillantást vetett Billre, valami olyasmit, hogy "ha csak egy rossz szót szólsz, azt megemlegeted", majd puhán lenyomta az ajtó kilincsét, és nesztelenül kitárta Bill előtt.

- Oda ne lépj! - figyelmeztette gyorsan Billt, mikor a szőke démon át akarta lépni a küszöböt. - Az a deszka nagyon nyikorog.

- Ó, szíves elnézésedet kérem, Fenyőfa! - Bill elvigyorodott, és nagy kegyesen átlépte azt a bizonyos deszkát.

Dipper hallotta, ahogyan Bill gúnyosan felhorkant.

- Mi az? - kérdezte Dipper, mire Bill nevetve megcsóválta a fejét.

- Semmi... Csak hihetetlen, hogy egy szimpla halandó lány így az ujjai köré tudott téged csavarni.

- Dehogy! - tiltakozott Dipper, míg ő is lábujjhegyen belépett a szobába, majd a leggyengébb mozdulatokkal behajtotta az ajtó lapját maga mögött, szinte levegőt sem véve.

A dolgával végezve az ágy felé fordult. Bill vigyorogva mérte végig.

- Dehogy, mi? - incselkedett a démon.

- Csak nem akarom, hogy felébredjen! - válaszolt Dipper.

- Ugyan már, le sem tagadhatod! Elvégre, kirángat az erdőbe, éjnek idején, majd mikor csak szimplán elájul, te az életedet kockáztatva az univerzum legveszélyesebb démonjához rohansz segítségért. - Bill ismét elvigyorodott. - Ez a lány úgy játszik veled, mint valami bábbal, pedig még csak nincs is eszméleténél... Egészen kedvelem - állapította meg mélázva Bill, és sanda vigyort küldött Dipper felé, aki a füle hegyéig vörösödött haragjában.

- Pofa be, Cipher, és nyomás! - suttogta haragosan Dipper.

Bill vigyorgott. Dipper pedig azon tűnődött, hogy vajon mivel kéne arcon ütnie, hogy eltűnjön az a vigyor a képéről.

Egészen addig, míg meg nem látta őt.

A legfinomabb léptekkel jutott el az ágyhoz. Dipper elszorult szívvel nézte, ahogyan a holdsugár felragyog (S/n) arcán. A lány lehunyt szemmel, eszméletét veszítve feküdt ott, szinte már hullamereven.

- Ez lenne ő? - kérdezte Bill, mikor Dipper mellé lépett.

- Miért, talán látsz más eszméletlen lányt a szobában?

Arra számított, hogy Bill visszavág neki, de ehelyett csak lassan megrázta a fejét. Szemében szokatlanul csillant meg a holdfény.

- Nem, én csak... másra számítottam - suttogta.

Dipper felvont szemöldökkel nézett rá, de a démon nem mondott többet.

A barna hajú fiú és a szőke démon lehajtott fejjel álltak a lány ágya mellett. Dipperben felmerült, hogy az egész szituáció olyan, mint egy groteszk, kifordított tündérmese. A megmentő elhozza magával a gonoszt is az alvó királylányhoz...

- Na, mi lesz, megmondod, hogy mi a baja? - suttogta Dipper.

Bill megrezdült, mintha csak Dipper a legmélyebb gondolataiból rángatta volna ki.

- Valami baj van? - vonta kérdőre a démont Dipper.

- Nem, semmi - rázta a fejét Bill. Dipper látta, ahogyan nagyot nyel, majd végül bólint egyet. - Jobb, ha hozzálátok.

Dipper ellépett az ágy mellől, és szótlanul figyelte, ahogyan Bill tesz egy lassú kört a szobában. A szőke démon aprólékosan megvizsgálta a lány arcát, rövid lépteket téve az ágy körül.

- Eddig semmi szokatlant nem látok - jegyezte meg Bill halkan. - Pont olyan, mintha csak aludna.

Dipper felsóhajtott. Ha Bill nem emlékszik, hogyan támadt fel, hogyan betegítette meg (S/n)-t, és még meggyógyítani sem tudja, akkor végképp kifogyott az ötletekből.

Akármennyire is utálta, Bill volt az utolsó reménye arra, hogy pillantása találkozhat még valaha a lány (sz/sz), csillogó szemeivel...

Bármit megadott volna, hogy újra láthassa őket.

A gondolataiba mélyedve meredt a lány lehunyt szemeire, mintha csak a puszta akaratával felnyithatná őket, mikor is a szeme sarkából látta, hogy Billnek hirtelen (S/n) jobbjára szaladt a tekintete. A démon megtorpant.

- Mi az? - kérdezte gyorsan Dipper, még a lélegzetét is visszafojtva. - Találtál valamit? Mit látsz?

- Nem tudom - suttogta Bill, és összezavarodva rázta a fejét, míg folyton pislogott. - Mintha...

- Mintha mi?

- Nem is tudom... nem tudom - susogta Bill, és szinte öntudatlanul, megbabonázva nyújtotta remegő kezét (S/n) jobbja felé. Majd a mozdulat közepén megállt, és Dipper felé fordult.

- Szabad..? - kérdezte bátortalanul, (S/n) jobb kezére pillantva.

Dippert igencsak meglepte ez a szokatlan, hirtelen előszökő udvariasság. A döbbenet hatása alatt jóváhagyón intett egyet.

- Csak nyugodtan - suttogta.

Kővé meredve nézte Billt, amint (S/n) keze felé nyúl. Hirtelen eszébe villant, mikor az éjszaka ő maga is megpróbálta felhúzni a lányt a kezénél fogva. (S/n) jobbja akkor tűzforró volt...

Vajon mindennek köze lehet Billhez?

Bill ujjai már csak miliméterekre voltak (S/n) kezétől. Majd Dipper újabb meglepetésére Bill nem megbökte a lány kezét, vagy csak egyszerűen megérintette; hanem szinte már olyan gyöngéden simította végig ujjbegyeivel a lány jobb tenyerét, mintha csak egy virágsziromhoz érne.

Abban a minutumban, amint Bill a lány bőréhez ért, (S/n) szemhéja felpattant. Levegő után kapva fellendült az ágyában - és ugyanazzal a lendülettel egy faltörő kost is megszégyenítő erővel homlokon fejelte az ágya mellett térdelő Billt.

- Aú! - nyögte Bill az ágy mellé rogyva, és fájó szisszenéssel a homlokához kapta a kezét.

Dipper a legkevésbé sem törődött vele.

- (S/n)! Hála az égnek! - kiáltott fel megkönnyebbülten Dipper, és akaratlanul is a megszeppent lány nyakába borult. Mikor eljutott a tudatáig, hogy orrát épp (S/n) hajába fúrja, azon nyomban fülig elvörösödött, és eltolta magától a lányt.

- Én csak... izé... ne haragudj - motyogta zavartan.

Nem tudta kiverni a lány hajának bódító illatát az agyából...

- És én sem haragszom, kölyök - zavarta meg egy méltatlankodó hang a padlóról.

A szőke álomdémon feltápászkodott a földről, még mindig a fejét masszírozva, és furcsa módon a haragos helyett inkább elismerő pillantást küldött (S/n) felé. - Szép ütés, kölyök. Nem is olyan rossz... egy halandóhoz képest.

Dipper felsóhajtott. (S/n) döbbent arccal bámulta Billt, mint aki kísértetet lát. Tekintete hol Dipperre, hol a szőke démonra suhant a padlón, aki továbbra is a fejét masszírozta.

Szinte hallotta, ahogyan (S/n) gondolatai fogaskerekekként kattognak az agyában, azon töprengve, hogy vajon ki lehet ez az ismeretlen, szőke fiú, és mit keresnek éjnek idején a szobájában?

Muszáj volt valami alibit kitalálnia, méghozzá sürgősen, ha nem akarja, hogy Bill leleplezze mindkettejüket...

- Minden rendben van, (S/n)? Jól érzed magad? Nem fáj semmid? - Dipper igyekezett terelni a témát, és pont úgy hajolt a lány elé, hogy kitakarja a padlón heverő Billt.

- Persze, minden oké... de, öhm, kicsoda ez itt, Dipper? És miért hívott az előbb halandónak? - suttogta (S/n), elhajolva Dipper mellett, fejével az ismeretlen szöszi felé bökve.

Dipper szemei kétségbeesetten cikáztak ide-oda.

- Ja, hogy ő? - Dipper feszengve nevetgélt. - Hát ő csak a...

Gyerünk már, muszáj kitalálnod valamit!

- Ő csak... izé, őőő... az unokatestvérem - nyögte ki végül Dipper.

(S/n) kistányér méretű, kerek szemekkel nézett rá. Pláne akkor, mikor Bill megszólalt mögötte:

- A micsodád? - Dipper Bill hangjára összeszorította az állkapcsát.

- Az unokatestvérem - ismételte meg nyomatékosan Dipper, a fogait csikorgatva.

- Nem is tudtam, hogy idelátogat az unokatestvéred is - mondta (S/n), de Dipper érezte, hogy a gyanakvását egy kicsit sem oltotta el, sőt, talán inkább fokozta.

- Nem meséltem, hogy ma jön... Will? - játszotta a döbbentet Dipper.

- Will? - akadékoskodott Bill mögötte.

- Igen, Will, ez a neved - sziszegte hátra Dipper a vállai felett.

Visszafordult, hogy az ágyban ülő lány gyanakvó szemeibe nézhessen.

- Biztosan elkábult egy kicsit... Jó nagyot fejelhettél rá - nevetgélt kínosan Dipper. - Pedig nagy koponya a srác. Öhm, izé, orvostan hallgató a... khm, az egyik egyetemen - Dipperből csak úgy özönlöttek a jobbnál jobb hazugságok, és képtelen volt megállítani az áradatot. - Leutazott hozzánk egy kicsit pihenni... tudod, hogy milyen az egyetemisták stresszes élete. Vizsgák hegyén-hátán, ilyenek... Általában ez szokott lenni a szobája, csak elfelejtettem neki mondani, hogy épp te alszol itt. Mondtam neki, hogy nyugodtan jöjjön be, ha éjszaka ér ide, nem kell felkeltenie minket Mabellel. Ne haragudj, hogy felébresztett, fel kellett volna hívnom, hogy tudja, hogy ez a szoba már foglalt.

Dipperben vegyes érzések kavarogtak. Részben büszke volt magára, amiért sebtében ilyen komplex hazugságot rittyentett, másrészről szorított, hogy (S/n) bevegye, amit mondott.

- Aham - bólintott végül bizonytalanul (S/n). - Na és, miért hívott engem halandónak?

- Ez az egyik szokása - Dipper megvonta a vállát. - Engem is, amióta csak az eszemet tudom, halandónak szólít. Meg néha kölyöknek is. Azt hiszi, csak mert többet tud, egyből felsőbbrendű lesz.

És most még csak nem is hazudott...

- Érdekes szokás - jegyezte meg a lány. Dipper jól tudta, hogy hazugságon akarja rajtakapni, de nem tört meg.

Bár el lehetett volna mondani ugyanezt Billről is!

- Ez így is van, kölyök. Nem tehetek róla, sok mindent tudok - Bill elvigyorodott. - De hát, ez a létemmel jár. Jóval több tapasztalatom van, mint nektek, halandóknak...

- Igen, az orvosin sok érdekeset tanul az ember - mondta gyorsan Dipper, és szorgalmasan bólogatott mellé.

- Miféle orvosin? - értetlenkedett Bill. - Miket hordasz itt össze ennek a szerencsétlen lánynak, Fenyőfa?

Dipper lehunyta a szemét, és vékony vonallá préselte az ajkait. Majd a legmézesmázosabb mosolyával (S/n) felé fordult.

- Ha nem haragszol, váltanék pár szót az... khm... az uncsitesómmal. Megmutatom neki, hogy melyik szobában is fog aludni, ha már ebben te vagy... rendben?

- Hát jó... - mondta (S/n) bizonytalanul. Dipper szinte a bőrén érezte a gyanakvó tekintetét.

- Pihenj egy kicsit, mindjárt visszajövök.

Dipper azon nyomban csuklón ragadta Billt. A démon fellendült a padlóról, és a lány korabbi ütésétől kótyagosan kacsázott utána. Dipper feltépte az ajtót, és a folyosó túlfelére rángatta az álomdémont.

- Meg vagy te húzatva? - sziszegte Bill felé, mikor úgy gondolta, (S/n) már nem hallhatja meg őket. - Egyetlen dolgot kértem: hogy ne áruld el magad (S/n) előtt, erre te az első adandó alkalommal lehalandózod!

- Kezdek kételkedni benne, hogy színtiszta halandó. Ha tudnád, milyen erősen lefejelt...

- És ráadásul mikor próbálom elegyengetni a tévedésedet, te újból belekotnyeleskedsz! - háborgott Dipper. - Komolyan, Bill, én még értelmesnek tartottalak, de...

- Ugyan, ne hízelegj, kölyök! - legyintett Bill, és vigyorgott, mikor látta, hogy Dipperben újra felmegy a pumpa.

- Nem hiszlek el, Bill Cipher!

- Tudom, kölyök, sokan így vannak vele. Szívesen hallgatnálak tovább, de mégis, jobb lenne, ha lehiggadnál. Így mégis hogyan mondom el neked a diagnózist, ha meg sem hallgatsz?

Ez hatott. Dipper azonnal elcsendesedett.

- Diagnózist? - vonta fel a szemöldökét Dipper.

- Halandó orvosi szakszó. Ha már az orvosira járok, akkor legyek hiteles - kacsintott kajánul Bill.

Dipper nem vette fel a sértést.

- Azt hittem, mikor felébresztetted, meg is gyógyítottad (S/n)-t - mondta halkan Dipper. Bill megrázta a fejét.

- Korántsem. A lány baja jóval nagyobb, mint azt gondoltam. Egyben magyarázatot ad arra is, hogy miért fáradok el, miért van szívverésem, miért tudok átmenni a Kalyiba körüli erőpajzson, és ami a legfontosabb, hogy miért is tértem vissza emberi formámban.

Dippernek elkerekedtek a szemei.

- Úgy érted, hogy...

- Igen, pontosan úgy - bólintott Bill. - A kis halandó barátnődnek fogalma sincs, micsoda erő van a birtokában...

- De hát ez szörnyű! - rémüldözött Dipper. - Mégis hogyan adhattad át neki az erődet?

Bill vállat vont.

- Gyenge voltam, rosszkor volt rossz helyen, véletlen csupán... ki tudja? A lényeg az, hogy a lány napjai meg vannak számlálva.

- De hát miért?

- Emlékszel, amit a molylepkékről és a lámpafényről mondtam?

- Ki se tudnám verni a fejemből - motyogta dühöngve Dipper, mire Bill elvigyorodott.

- Képzeld el a lámpafényt inkább úgy, mit a tüzet! Tételezzük fel, hogy mi történne, ha a tűz ereje valahogyan egy gyenge kis molylepkébe szivárogna át! Nem nehéz kitalálni, hogy mi történne: a test szépen, lassan, belülről emésztődik fel, lángok martaléka lesz, míg végül nem marad más belőle, csak egy kupac por és hamu.

Dipper falfehérré sápadt. Ez nem történhet meg... Nem lehet igaz, hogy a sok hűhó - Bill kiszabadítása, az alku, a tömérdek kockázat - csak a semmiért történt! Kell lennie valamilyen módszernek, amivel (S/n) meggyógyítható!

- A molylepkék nincsenek hozzászokva akkora erőhöz, mint amekkora a tűzben lakozik, ahogyan a kis barátnőd halandó teste sincs hozzászokva az én démoni erőmhöz - folytatta Bill kegyetlenül. - A lány haldoklik, és csak egyetlen dolgot lehet tenni ellene.

Dipper azon nyomban felfigyelt.

- Hogyan tudom kiűzni ezt belőle? - kérdezte elszántan Dipper.

- Te? Sehogy.

- Akkor ki tudja?

- Van egy módszer, egyetlen egy, amivel megmenthetnéd őt, de előre szólok, nem fog tetszeni...

- Mi az? - követelte a választ Dipper. Abban a pillanatban úgy érezte, bármit megadna azért, hogy (S/n)-t végre biztonságban tudhassa.

Bill halványan elmosolyodott.

- Az egyetlen módszer, hogy a lány alkut köt velem, amivel visszaszállítja az erőt ahhoz, akihez az tartozik, és akiben az nem okoz semmi kárt - vagyis hozzám - fejezte be Bill, és a szája sarka ravaszul megrándult.

Dipper kővé dermedt.

- Azt várod, hogy hagyjam, hogy visszakapd az erődet, és egy újabb káoszt hozz a nyakunkra?

- Nem. Azt várom, hogy megments egy lányt a biztos haláltól - Bill elmosolyodott, és Dipper füléhez hajolt, hogy belesuttoghasson. - Elvégre, valami ilyesmit csinálnának a jók, nem?

Dipper megborzongott. Kell, hogy legyen valami más módszer!

- Miből tudjam, hogy nem hazudsz? - firtatta Dipper.

- Ha nem lenne a lányban az erőm, már rég megöltem volna - válaszolt Bill nemes egyszerűséggel. - De ott van. Érzem, hogy ott lapul benne. Látom a szemében. A kezében. A szavaiban. Ott vibrál benne valami, ami az enyém.

- És mi a garancia rá, hogy nem hozol újra káoszt Gravity Fallsra?

- Semmi az égvilágon. De ha neked az megfelel, akár adhatom a szavam - vigyorgott Bill.

Dipper mélyet sóhajtott. Nem akarta, hogy Bill visszakapja az erejét. Pláne azt nem, hogy viszontlássa a lángokba boruló, káoszba fulladó Gravity Fallst...

- Engednéd őt meghalni? - suttogta neki Bill.

...de irtózott a gondolattól, hogy hagyja (S/n)-t szenvedések közepedte meghalni.

Hiszen miatta történt ez az egész. Ha az este jobban figyel rá, akkor most nem haldokolna egy démon miatt...

Dipper lehajtotta a fejét, és lassan megingatta. Szinte hallotta, ahogyan Bill elvigyorodik.

- Remek. Nem kell mást tennünk, mint visszamenni, elárulni, hogy démon vagyok, és hagyni ezt az egész halandó orvosos történetet. Én majd megtanítom (S/n)-t, hogyan használja az erejét, megtanítom, hogyan kell alkut kötni, és mikor végeztünk, megkötjük az egyezséget, hogy visszakaphassam, ami az enyém.

- Várj csak! - Dipper felemelte a kezét. - Ha ez egy alku, akkor vannak záradékai is, nem?

Bill meghökkenve nézett rá.

- Persze. De miért kérdezed?

- Megengedem, hogy meggyógyítsd (S/n)-t, ha, hansúlyozom, ha az alkuba belefoglaljuk azt is, hogy nem használhatod az erődet pusztításra és káoszkeltésre. Soha többé.

Dipper arra számított, hogy Bill majd megbotránkozva néz rá, de ehelyett háracsapott fejjel felkacagott.

- Hát ez imádnivaló! Azt hiszed, hogy te diktálod a szabályokat, kölyök? A lány haldoklik. És csak én tudom meggyógyítani.

- Szerintem meg hazudsz - kockáztatta meg Dipper. Elmosolyodott, ahogyan látta, hogy Bill magabiztos mosolya megremeg egy kissé. - Igen, hazudsz. Van más módszer is a démoni erő kiűzésére.

Pár pillanatig csöndbe burkolózva álltak ott, farkasszemet nézve a másikkal.

- Á! Szóval így állunk... Okosabb vagy, mint hittem, Fenyőfa - sziszegte Bill. - De nem számít, még ha van is olyan módszer, a kis barátnőd meghalna, míg megtalálod a megoldást. A naplókat megsemmisítettem, és ha jól tudom, a kis Fordsie piszok messze van a Kalyibától. Egyedül nem találod meg.

Dipper egyetlen mozdulatával sem akarta elárulni, hogy Bill most megfogta.

- És ha ebben is hazudsz? Ha (S/n) nem is annyira beteg? Ha még több ideje van, mint állítod? - firtatta Dipper.

- Mindig az a sok ha... nézd, kölyök, nekem sem érdekem, hogy a lány meghaljon. Úgy sosem kapnám vissza az erőmet. Most megmondom neked, hogy lánynak csak napjai vannak, talán egy hete... többet nem bír el a halandó teste. Ezért kell most cselekednünk.

Dipper hallgatott. Majd hirtelen felcsillant a szeme.

- Pontosan, Cipher. Te sem akarod, hogy meghaljon!

- Mire célzol? - vonta fel a szemöldökét Bill.

- Ha (S/n) meghal, oda az erőd. Így hát kénytelen leszel olyan alkuba belemenni, amilyet én mondok.

- Na ne nevettes! Azt állítod, hogy hamarabb hagynád meghalni a lányt, minthogy visszakapjam az erőmet?

Dipper megvonta a vállát.

- Talán te élnél emberi testben az életed hátralévő részében? Inkább teljesen erőtlenül maradnál, mikor lehetőséged lenne az erőd korlátozásával élni? Képes lennél úgy létezni, mint mi? Halandóként?

Billnek ismét megrándult az arca, mintha csak egy fájó fogával harapott volna bele egy citromba. Dipper győztesen elmosolyodott.

- Akkor sem hagynád meghalni - ragaszkodott Bill csökönyösen az elképzeléséhez.

- Így sosem jutunk előrébb... Nézd, egy biztos: mindkettőnk érdeke, hogy (S/n)-t életben tartsuk - válaszolta Dipper. - Legyen elég egyelőre ennyi. Te elkezded tanítani őt a démoni erő használatára, és addig mind a ketten megfontoljuk egymás ajánlatát. Rendben?

Várt, de Bill a gondolataiba mélyedt. Dippert majd' szétvetette a kíváncsiság, hogy megtudja, mi járhat a démon fejében.

- Legyen - válaszolt végül Bill. Arca kifürkészhetetlen volt.

Dipper is bólintott.

Egy darabig némán ácsorogtak, míg Dipper meg nem szakította a csendet:

- Akkor szerintem menjünk is vissza és... mondjuk el neki, Bill.

Bill odakapta a fejét.

- Ja, bocs, hozzám szóltál? Én csak Will vagyok, az orvosiról. Nem ismerek semmilyen Billt - gúnyolódott a szőke démon.

- Kac-kac, nagyon vicces - dörmögte Dipper. - Ahhoz képest, hogy nincs úgy a véremben a hazudozás, mint neked, egészen jó történetet találtam ki, el kell ismerned.

Bill felnevetett, és vállával játékosan megbökte Dippert, aki annyira meglepődött a mozdulattól, hogy rögvest fülig vörösödött.

- Nem szeretem, ha bökdösnek, Bill. Pláne, ha te teszed.

A szőke fiú azonban csak leszegett fejjel, titokzatosan elmosolyodott. Kezét (S/n) szobájának a kilincsén pihentette.

- Nem ártana különórákat venned tőlem, Fenyőfa - Bill arany tekintete találkozott Dipper barna szemeivel.     - Valóban pocsékul hazudsz.