- Nagyon félek, hogy nem fog működni - a földet pásztázva öntöm ki a lelkem Joanienak, aki némán ballag mellettem. New Orleans sötét utcáit rójuk épp, hisz Joanie feltétlen be akart iktatni egy gyors találkozást, így amikor Milot magára hagytam az utolsó bent töltött éjjelére, Joanie a kapuban toporogva várt rám.

- De azt mondtad, nagyon édes. Mindig hatalmas csodálattal beszéltél róla, kislány. Most meg egyszerűen csak megfutamodsz? Nem így ismerlek, ez nem te vagy - Joanie a vállát vonogatja, valahol igaza van. Eddig mindig csak úgy áradoztam Miloról, most azonban, hogy kijelenthetem, hogy a sráccal valóban egy párt alkotunk, tartok az egésztől, bizonytalan vagyok és nem merek belegondolni, hogy hogyan tovább. Egyszerűen csak túl gyorsnak érzem ezt az egész kapcsolat-mizériát... - mellesleg te mentél bele. Mondhattad volna, hogy még nem állsz készen.

- Óh, fogd már be - mordulok fel, majd felsóhajtva szorosan összefogott hajamba túrok, ezzel elrontva a munkámat. Mesés, foghatom össze újra, gondolom magamban, majd rájövök hogy mióta Milo megjegyezte, hogy nagyon tetszik neki így a hajam, mert kiemeli a szememet és a számat, csak így hordom. A megvilágosodástól is a hideg ráz. Miért van rám ekkora hatással?? - Joa, én...én csak annyira elfogult vagyok vele kapcsolatban! Tudod olyan helyes és dögös, annyira fullos, hogy el tudok tekinteni a függőségétől és az egész rossz oldalától. Azok a göndör fürtök...meg az a gyönyörű, édes szeme!

- Fúj, sosem mondtál még ilyet - nevet fel hangosan, mire elmosolyodva vonok vállat.

- Talán mert sosem éreztem még így.

- Ezer meg egy pasid volt a függőséged előtt, de nem voltál még szerelmes? Kötve hiszem, csajszi - szórakozottan kuncog, látszólag nagyon élvezi a helyzetet.

- E-ez...a francba, ez nem csupán szerelem, rajongok a srácért! Betegesen oda meg vissza vagyok érte, de mégis olyan fura ez az egész...talán úgy gondolom tudat alatt, hogy Ő túl jó hozzám..? Csak mert valljuk be, a jelenlegi drogos külsőm nagyon nem passzol egy Milo-fajta tíz per tizes sráchoz!

- Egyszer muszáj vele találkoznom - mondja, mire elvigyorodva kapom rá a tekintetem. - jaj...miért gondolom azt, hogy az ötletednek köze van a bátyáidhoz?

- Mert nagyon is jól ismersz - felnevetek és ördögien összedörzsölöm a tenyereimet. Joanie mindkét bátyámmal járt, ezért kissé kínos a hangulat, amikor Ő és a testvéreim is nálunk vannak. Dennisszel tíz és fél hónapot, de ez eltörpül a Simonnal való kapcsolata mellett, az ugyanis kicsit több, mint két évig tartott. Mindkét szakítás oka Joa volt, nos igen, a csaj nem egy hűséges típus, a hosszú és tartós kapcsolat nem az Ő reszortja. Világéletében egy extravagáns, laza személyiség volt, csoda, hogy Dennis mellett kihúzta szűk tizenegy hónapig, az pedig egyenesen lehetetlen, hogy annak idején két teljes éven át boldogította nagyobbik bátyámat. Mindig is az idősebbekre bukott, talán ezért lehet, hogy a nála három évvel idősebb Simon mellett évekig, míg a vele egyidős Dennissel csak hónapokig maradt meg. - Den ma jött, Sim pedig holnap érkezik. Vasárnap lesz egy nagyszabású közös vacsoránk, amire gondoltam elviszem bemutatni Milot. Jöhetnél te is - vigyorogva várom a reakciót, bár Joa meglep. Nem egy mosolygós "legyen"-re számítottam, sokkal inkább elvártam volna tőle egy kisebb idegösszeomlást vagy ilyenek.

- Akkor vasárnap - mutat rám vigyorogva, majd befordul az utcájába. Tanácstalanul és döbbenten meredek rá, majd fejemet megrázva magamhoz térek és zavartan folytatom az utamat hazafelé.

Hosszú, hosszú percek múltán beérek az utcánkba, ahol a gyorsat egy kényelmes tempóra váltom, és lassan ballagva felsóhajtok. Tegnap óta csak ez jár a fejemben, Milo boldog tekintete és a hirtelen "meggondoltam magam" érzés. Kétség sem fér hozzá, hogy mennyire vonz a személyisége és a külseje egyaránt, bár azt sem szabad a szőnyeg alá söpörni, mennyire friss az ismeretségünk.

- Megjöttem, gondolom mindenkit érdekel - mormogom az orrom alatt, amikor belépek a lakásba. Rögtön amivel szembetalálom magam az a kisebbik bátyám, ahogy a kanapén elterülve chipset majszolva nyomkodja a telefonját. Tipikus Dennis... - hé bátyja - huppanok le mellé, mire felvonja a szemöldökét és felpillant rám. - ma taliztam Joaval.

- Igen? - elmosolyodik a név hallatán. Joanie nem tudom hogyan csinálja, de mindig úgy válik el a fiúktól, hogy jó kapcsolatban marad velük. Az én testvéreim helyzetében ez mindkét alkalommal nehezen ment, hisz Joanie bűntudat nélkül csalta Dennist Simonnal, valahogy mégis megoldotta, hogy így három év múltán kissé kínos és feszült, de mégis elfogadható a kapcsolatuk. Nem mondom hogy öribari puszipajtik, de minden bizonnyal megvannak egymás mellett, feltéve ha a másik bátyám nincs a közelben és ez természetesen fordítva is így van. - Valamikor átugrik, nem?

- Meghívtam vasárnapra - bólintok, mire anya a vasárnap hallatán már mellettünk is terem.

- Joat? Vagy Milot? Vagy mindkettőt? - és ezzel el is szúrt mindent, vagyis már ami a Miloról való vallásomat illeti Dennisnek.

- Szóval Milo, hm..? - mosolyodik el pimaszul. Felsóhajtva forgatom meg a szemem, ezzel pedig kezdetét veszi a vallatás. - Milyen Milo? Hány éves? Mikor és hol ismerted meg?

- Állj le - halkan felnevetve óvatosan rácsapok a felkaljára, mire vigyorogva vonja fel a szemöldökét. - Milo Malik, annyi idős mint te és az elvonón néhány hete...

- Malik, Malik, Malik...óh, Malik! Vágom - bólint, majd ismét a telefonjára néz, én pedig elkerekedett szemekkel bámulok rá. Ismeri Milot??? - göndör haj, kék szem, szemöldök piercing...

- Piercingje már nincs és várj mi? Te ismered Őt?

- Dehogy, a Facebook pillanatokon belül kiadta - nevet fel, közben felém fordítja a telefonján megnyitott adatlapot. Megkönnyebbülten felnevetek. Nem lenne előnyömre, ha tényleg ismerné Őt, ráadásul a bajos oldalát is, vagy csak azt. - szóval ameddig én halálra tanulom magam, te pasizgatsz. Aha, oké Cam, értem...

- Meg készülök az érettségire - sértődötten teszem karba a kezem. Kikérem magamnak, tényleg gőzerővel hajtom magam! Az csak egy dolog, hogy drogozok és iszok, de mindezek ellenére fontos számomra a továbbtanulás és az életem megalapozása.

* * *

- Jön Joa és a pasija is - biccent felém Dennis, mire Sim felvonja a szemöldökét. Már mindenki a vacsorára készül, Milo hamarosan megérkezik és Joanie is úton van már.

- Joanak pasija van? - nevet fel Simon hangosan. - Szegény srác...bár kétségtelen, hogy élvezni fogja azt a néhány napot, amit együtt töltenek...

- A pasi nem Joaé. Valami Milo és Camié - mondja Den, miközben begombolja sötétkék ingét. Simon épp a gyűrűjét igazítja, amikor felfogja, amit öccse mondott. Döbbenten kapja rá, majd rám a tekintetét, ami meglep, hisz ezelőtt is elég sok barátom volt, nem kéne ezen fennakadnia. Még mielőtt bármit kérdezhetne, a csengő megszólal és egyszerre kapjuk a fejünket az ajtó irányába, majd mind egyemberként indulunk meg ajtótnyitni. Izgatottan tárjuk nagyra a bejáratot, majd míg a két srác csalódottan és kissé dühösen sóhajt fel, én kuncogva ölelem át a vendéget. - Joa, hát persze...ki más?

- Én is téged, Den - kacsint volt barátjára, majd nevetve néz másik exére. - szex után nem voltatok ilyen csalódottak, skacok - jegyzi meg, mire mind felmordulunk, bár Joanie és én nevetésben törünk ki.

- Jesszus - fordít hátat Simon, Dennis pedig követi.

- Az utca végén láttam valami bordó inges félistent. Meglesed velem? Eskü felszedem. Erre jött, szóval elég ha kijössz velem a postaládához, mintha levelet keresnél, én majd leszólítom - mondja, mire halkan kuncogva bólintok és útközben hátrapillantok egymásfelé néző bátyáimra, akik csak szemüket forgatva tituálják el magukban, hogy Joa semmit sem változott. - annyira dögös, ne tudd meg! A te Milod rá se nézhet - nevet fel miközben a postaládához érünk. - óh, óh Camila! Ott van, istenem!

- Tényleg helyes - bólintok mosolyogva, közben a postaládának dőlők, mire a magas srác mellénk ér, Joanie pedig megszólal.

- Hé, hazakísérhetlek? - pillant Joanie a srác felé, aki mosolyogva összevonja a szemöldökét és megáll mellettünk. - Joa vagyok és szüleim azt mondták, kövessem az álmaimat.

- Én pedig Milo vagyok és a barátnőm azt mondta, ne is figyeljek arra a Joanie nevű lányra, aki velünk lesz a vacsin - nevet fel Milo, majd elém lépve derekamnál fogva magához húz és szenvedélyes csókot nyom ajkaimra.

_______

Ez van Joa, Milo Camié💁‍♀️😂

2019. 01. 29.
Kedd

// 2019. 05. 14.
Kedd