-Ahm... - Sakura kábultan nyitotta ki a szemeit a napfény hatására. Legszívesebben megtörölte volna zöld smaragdjait, de úgy égtek, hogy inkább mellőzte ezt a cselekedetet.
-Mmhm...
A lány megdermedt. Egész biztosan Sasuke mormogása volt, de olyan közelről hallotta, hogy azt hitte, csak a képzelete játszik vele. Azonban amint balra fordította a fejét és körülbelül két centire az arcától a fiúéval találkozott, kis híján kiugrott a szíve a helyéről. A sokk hatására a lány fejében robbanásszerűen ugráltak vissza a tegnap éjjel emlékei, ami miatt először hang nélkül pánikolni kezdett, de aztán lenyugtatva magát Sasuke arcát kezdte el felmérni.
Sok szörnyű dolog történt vele Sasorinál, amikre nem szívesen emlékszik vissza, de a fiú arcát látva jelen helyzetben egyet sem tud felidézni. Mióta visszakerült Konohába, ez az első alkalom, hogy teljesen nyugodtnak érzi magát és tudja, hogy ez a ninja és a szavai miatt van.
-Köszönöm... - suttogta lágyan, majd óvatosan a fiúra húzta a takaróját. Ekkor vette észre, hogy a ninja szemei nyitva vannak. - Hyaa! - hőkölt hátra a lány, kis híján hátra is esett volna, ha Sasuke nem kapja el a csuklójánál. A fiú ösztönösen magához rántotta az egyensúlyát elvesztő Sakurát, aki tehetetlenül Sasuke mellkasára érkezett.
A két ninja pár másodpercig meghökkenve bámulta egymást. Sasuke elidőzött Sakura arcának a vizsgálásával, elhessegetve azt a tényt a fejéből, hogy valami igen puha dolog nyomódik a felsőtestéhez.

-J-Jó reggelt! - pattant fel a lány, megtörve a kínos szemkontaktust.

-Um... neked is - fordult el Sasuke félig sajnálkozva, félig pedig örülve annak, hogy Sakura nem maradt rajta, így nem tudta érzékelni a szívének a vad kalapálását. - Tegnap éjjel, amikor az ágyhoz hoztalak, nem engedted el a pólómat, ezért... - vakarta meg a tarkóját a fiú, miközben próbálta megmagyarázni a dolgot. Bár igazat mondott, mégis úgy érezte belül, mintha csak kifogásokat gyártana. Elvégre ha nagyon akarta volna, kihámozhatta volna a ruháját.

-Ah... öhm... S-Sajnálom, hogy gondot okoztam, Sasuke-kun - hajolt meg bocsánatkérően Sakura. - Megyek, elkészítem a reggelit! - hátrált gyorsan az ajtó felé vöröslő fejjel, majd elviharzott.

Sasuke ott maradt a futonon ülve, és zavarában hátradobta magát az ágyon.

-Mekkora egy idióta vagy, Uchiha Sasuke... - morogta saját magának, majd becsukta a szemét, hogy összeszedje a gondolatait, viszont hirtelen egy édes illat zavarta meg. Nem tudta, honnan jön, de nagyot szippantott a levegőbe. Enyhe virágillat, ami nagyon ismerős volt neki. Már ezerszer érezte, de nem tudja felidézni, hol... Mintha legutoljára akkor érezte volna, amikor Sakurát cipelte...

A fiú szemei kipattantak, és olyan gyorsan felült a futonon, hogy szinte kiesett belőle. Feje még vörösebb lett, ahogy végignézett a párnán és a takarón, amiket Sakura illata itatott át.

-Ez így nem lesz jó... - sóhajtott, majd gyorsan elhagyta inkább Sakura szobáját.

A reggeli elfogyasztása némán zajlott le. A két ninja szótlanul étkezett mindig ügyelve arra, hogy legyen valami a szájukban, véletlenül se kelljen megszólalniuk. Bár a kínos csend sem volt a legjobb megoldás, de még mindig elviselhetőbb volt, mint a zavaros gondolataik forgatagából valami értelmes témát elővarázsolni.

A reggeli vége felé Sasuke kezdte felfogni, hogy a neheze még csak most jön. Bár Sakura végre eszik, és nyugodtabbnak tűnik, ez nem azt jelenti, hogy teljesen jól van már. Ráadásul most csend van, de mivel nem hagyhatják el a házat, így nincs más választásuk, mint egymás társaságában elütni a nagyon-nagyon hosszú időt.

A reggeli végeztével Sakura a mosogatóhoz lépett a használt tányérokkal.

-Majd én - állt fel Sasuke, hogy kivegye a szivacsot Sakura kezéből, de a lány a háta mögé dugta.

-Szó sem lehet róla. Tegnap is te csináltad a teát - fújta fel az arcát, mire Sasuke felvonta a szemöldökét.

-Te csináltad a reggelit és ki is takarítottad a házat. Remélem, nem azt akarod mondani, hogy nem mosogathatok el, miután ennyi mindent megtettél - kereste Sasuke a szemeivel a lány háta mögött a szivacsot, majd amikor meglátta, érte nyúlt. - Add azt ide.

Sakura ezúttal a feje fölé emelte a sárga takarítóeszközt, mire Sasuke majdnem elnevette magát.

-Ugye tudod, hogy sokkal magasabb vagyok, mint te? - kapta el a lány kezét, akinek esze ágában sem volt átengedni a mosogatást.

-Az lehet, de én erősebb vagyok - nézett Sakura farkasszemet Sasukével, aki egy vigyor kíséretében belement a játékba.

-Azt mondod? - kérdezte gúnyosan. - Akkor mi lenne, ha kötnénk egy fogadást? Ha el tudom venni tőled a szivacsot, és mosogatok, plusz kérhetek tőled valamit, ha nem megy, akkor te mosogathatsz el, és kérhetsz tőlem valamit.

-Áll az alku - mosolygott Sakura magabiztosan.

Sasuke egy darabig nézte a lányt. Nem igazán volt semmi terve, így elkezdte húzogatni a szivacsot, ami Sakura erős szorításának hála, mozdulatlan maradt. Ezután jobb ötlet híján, elkezdte böködni Sakura oldalát, mire a lány elkezdett nevetni.

-N-Ne, S-Sasuke-kun, ez cs-csikiz! Hé! Áh!

Ah, mennyire hiányzott ez a nevetés... Ez az utolsó gondolat, amire Sasuke emlékszik. A következő pillanat, amire feleszmélt, hogy a kezét Sakura arcára csúsztatja, mire a lány nevetését a döbbent csend váltotta fel.

-Sasuke...kun? - emelte Sakura a fiúra zöld szemeit.
Sasuke tekintete ködös volt, ő maga sem tudta teljesen felfogni, mit csinál éppen. Arcát a lány arca felé kezdte közelíteni, majd amikor ajkaik egy centire sem voltak egymástól, megállt. Bár jelen helyzetben az ösztönei irányítják, mégis fogcsikorgatva, türtőztetve magát elkanyarodott a lány szájától, majd megállapodott a fülénél.

-Sakura... - suttogott a kunoichi fülébe, aki megremegett a hang hallatán és összehúzta magát. - Én nyertem - kapta ki a szivacsot a lány kezéből. A kővé dermedt Sakura ekkor fogta fel, mi történt.

-H-Hé! Ez csalás volt! - hebegte rákvörös arccal.

-Nem állítottunk semmilyen szabályt arra, hogy vehetem el - tolta gyengéden arrébb a lányt Sasuke. - Most, ha megbocsátasz, mosogatok - engedte meg a csapot a ninja.

Sakura duzzogva húzta fel a vállait.

-Sasuke-kun! - ragadta meg a meglepett fiú vállát mérgesen, maga elé fordította és lábujjhegyre állva egy puszit nyomott az arcára. - A háború még csak most kezdődik - szaladt ki a konyhából, hátrahagyva a lesokkolt ninját, akinek a vér minden egyes testrészéből a fejébe szállt, így kicsit megszédült. A konyhapultnak akart támaszkodni, de a vizes felület miatt a keze megcsúszott, majd ő a földön összerogyva végezte. Szinte a lélegzete elállt, ahogy felidézte az előbb történteket, majd hálát adott minden létező istennek, hogy Sakura kiment a konyhából, mert a torkán keresztül érezte, hogy a szíve körülbelül kétszázhússzal ver, és véleménye szerint, ez akár a szomszéd szobából is tökéletesen hallható.

-Ez így nagyon nem lesz jó... - jelentette ki ismét, majd nekiállt összeszedni magát, hogy elkezdje a megnyert mosogatást.