Vajon a léleknek mi kell ahhoz, hogy békére leljen? Ez a gondolat villant be Sasuke fejébe, amikor felébredt szülei és bátyja oltáránál. A szeme égett a tegnap esti sírástól, és bár eleget aludt, úgy érezte, mintha le se hunyta volna őket. Ébenfekete hajtincsei az arcába lógtak, így amikor felállt, fésülés gyanánt, ujjaival beléjük túrt, hogy eligazgassa őket. Kómásan elsétált a nagy tolóajtóhoz, ami a folyosóra vezetett. A kilincset megfogva egy határozott mozdulattal félretolta, ám az ajtó a szokásosnál sokkal könnyebben csúszott oldalra, ami felkészületlenül érte, így elvesztette az egyensúlyát, és egy kicsit előre dőlve még pont belekapaszkodott  az ajtófélfába.
-S-Sasuke-kun?! - a fiú szembe találta magát két zöld szempárral, amik eléggé tágra voltak nyílva a döbbenettől. Az első, ami feltűnt Sasukének, hogy mennyire közel vannak, aztán lassan realizálta a helyzetet. A lány arca körülbelül két centire volt az övétől, olyan közel, hogy a fiú érezte a lány illatát. A ninja nagy zavarában próbálta visszaállítani magát egyenesbe úgy, hogy ellökte magát az ajtófélfától. Viszont azt elfelejtette, hogy ez a ház elég régi és használatlan volt sokáig. Így, amikor testsúlyát a korhadt faoszlopra helyezte, az egy reccsenés kíséretében félbe tört. Sasuke itt már nem sokat tudott tenni, csak annyit, hogy megfogta Sakura fejét, hogy tompítsa a lány esését.
-Sakura! Jól vagy? - kapta fel a fejét a fiú, miután a lányra esett.
-Ah... - Sakura felnézett a rajta fekvő fiúra. - M-Minden rendben... - kapta el az arcát.
-Hm? Miért fordítottad el a fejed? - Sasuke elkezdte a lányt vizslatni. - Megsérültél valahol? - hajolt közelebb Sakura arcához, aki nem bírta már tovább.
-T-TÚL KÖZEL VAGY! - tolta volna el Sakura a fiú fejét, viszont egy kicsit erősebbre sikeredett, mint akarta, így Sasuke hanyatt vágódva ért földet fél méterrel távolabb. - Sasuke-kun! - Sakura, amikor realizálta a helyzetet, felpattant és a fiúhoz szaladt. - Sajnálom, nem akartam! - koncentrált chakrát a kezébe, amivel a ninja kipirosodott állát kezdte el gyógyítani.
-Pfft...!- Sasuke mosolyogva beleharapott az alsó ajkába, hogy elfojtsa a nevetését. - Nem gondoltam, hogy valaha tőled kapok ekkora pofont - nézett fel a lányra, akinek a feje paradicsomvörösre változott.
-S-Sajnálom, tényleg!- hebegte, majd a két ninja kis szünet után együtt kuncogott a történteken.
Sasuke alaposan szemügyre tudta venni Sakurát, ahogy a lány fölé hajolt az álla gyógyítása közben. Bár már több hónap is eltelt azóta, hogy visszahozta Konohába, még mindig nagyon sápadtnak és vékonynak tűnt. Mintha bármelyik pillanatban ismét élettelenül rogyna össze a fiú szeme előtt, és ez a felismerés elég nagy aggodalommal töltötte el a ninját. Rá akart kérdezni, van-e valami baj, de Sakura hirtelen felpattant.
-Készen vagy - mosolyodott el. - Fáj még valahol?
-Nem - dörzsölte meg Sasuke a helyrehozott állát. - Köszönöm.
-Nincs mit. A reggelid az asztalon van, nekem még ki kell takarítanom a ház többi részét.
-Ah... Reggeli után én is csatlakozom. Segítek, elvégre az én házam - vette a ninja a konyha felé az irányt.
-Rendben. A nappaliban leszek, ha keresnél. Jó étvágyat - majd Sakura el is sietett az ellenkező irányba.
A fiú a konyhába belépve a frissen főtt leves és rizs illatával találkozott. Az asztalon szépen ki volt készítve a reggelije, ami miso leves, onigiri és paradicsom volt. Sasuke elégedett mosollyal nyugtázta, hogy a lány még mindig emlékszik a kedvenc ételeire, majd neki is állt a finomságoknak.
Evés után megkereste Sakurát, aki már majdnem végzett a nappali teljes takarításával.
-Teljesen úgy néz ki, mintha el sem mentem volna...- nézett körül a ninja, amikor belépett a szobába.
-Örülök, hogy így gondolod. Mivel egy darabig itt fogunk élni együtt, gondoltam, jobb, ha kicsit újra adunk a háznak a régi fényéből. Ha gondolod, nekiállhatsz az ablakoknak - dobott egy rongyot Sasuke felé, amit a fiú egy laza mozdulattal elkapott. A tiszta vízzel teli vödröt a nagy ablakok mellé helyezte, majd elkezdte némán törölgetni a poros ablakokat.
Csend ereszkedett a két ninja közé. Mindegyik a saját feladatával törődött, és jó is volt ez így. Sasuke amúgy is egy kicsit kényelmetlenül érezte magát a lány közelében a tegnap történtek után. Még soha senkinek sem mutatta meg ezt a gyenge oldalát, mégis... kicsit megkönnyebbült. Már nem szorongatja a torkát az a kellemetlen, kaparó érzés, ami nem hagyott nyugtot neki, mióta visszatért a faluba. Jelenleg... minden olyan békés. Érzi, hogy az élete lassan visszatérhet a régi kerékvágásba, azonban... elvesztette Itachit. És azt, ahogy viselkedett vele, soha életében nem tudja majd saját magának megbocsátani. Inkább bele sem akar gondolni, ha mindent tudott volna, lehet, a bátyja is itt takarítana velük, és ő is azt a békét érezné, amit Sasuke az előbb.
-Hahh... - a fiú szomorúan sóhajtott egyet. Már nem érdemes ezen bánkódni. Megígérte magának, hogy a bátyjáért tisztességes életet fog élni. És ehhez az első lépés, hogy letölti a házi őrizetet.
-Ahh! - hirtelen Sakura felszisszent. Sasuke odakapta a fejét, és látta, hogy a lány megvágta a tenyerét.
-Sakura! - sietett oda a fiú, majd elkapta a lány sérült kezét. - Mit csiná...
-NE! - A fiú be sem tudta fejezni a mondatot, mert a lány, amint a kezeik találkoztak, elcsapta a ninjáét. Sasuke döbbenten nézett fel Sakura halálra rémült, sápadt arcára. A lány üveges, zöld tekintetét a fiúra szegezte. - Ne érj hozzám... - szemei megteltek könnyekkel, amik végigfolytak az arcán. Állkapcsát összeszorította, és kezeit védekezően maga köré fonta, mintha csak össze akarná roppantani saját magát.
-Sakura... - Sasuke csak állt a lány előtt tehetetlenül, amikor hirtelen a lány szemeibe visszatért a fény, és felismerte a fiút.
-Ah...- kapott a lány a fejéhez, majd meglátta a sebét. - L-Lemosom a kezemet! Sajnálom az előbbit! - majd amilyen gyorsan csak tudta, otthagyta a még mindig lesokkolt fiút.
Sasuke kis ideig még állt egymagában, majd leroskadt a földre és idegesen beletúrt a hajába.
-Békés élet, mi? - nevetett keserűen. - Mégis mi a franc volt ez?

**************************
Sziasztok!
Sajnálom, amiért ilyen lassan érkeznek a részek, igyekszek minél jobb munkát kiadni a kezem közül.
Egy darabig biztos nem lesz rész semmihez, mert 16.-án repülök Japánba, szóval kívánjatok szerencsét! :))
Esetleg a Retsuden olvasóihoz szólva: ha hiányoljátok a részeket, tudom ajánlani a Boruto anime 282-286-ig tartó részeit, ahol bár kissé hiányosan, de meg lett animálva a könyv. Jó szórakozást hozzá és persze ehhez a fejezethez. :))