-Naruto! - vágta ki a Hokage irodájának ajtaját egy látszólag ideges és a futástól csapzott egyén.

-S-Sakura-chan, mi a...- a kérdést egy kéz szakította meg, ami olyan gyorsan kapta el a gallérját, mint egy kígyó az áldozatát.

-Mit mondtál Sasukének? - lihegte a rózsaszín hajú lány villámló szemekkel.

-M-Mit mondtam volna?! - takarta el a fiú ösztönösen, védekezés gyanánt az arcát, hátha az elkövetkezendő pofonok így elviselhetőbbek lesznek, de amint felfogta a kérdést, a szemei döbbenten kipattantak és leeresztette karjait. - Miért, mi történt?

-Haaaaa... - engedte el Sakura a mit sem sejtő fiút. - Ezt nagyon nehéz elmagyarázni úgy, hogy én sem tudom... Azonban! - vetett egy dühös pillantást az előtte állóra. - Ez nem azt jelenti, hogy nem te vagy a hibás! Ha nem tudta volna meg, milyen állapotban vagyok, ez biztos nem történik meg!

Nehéz csend ereszkedett a szobára.

-Most viccelsz, ugye...? - hajtotta le Naruto a fejét, de a kérdés után olyan erővel ragadta meg Sakura vállát, hogy a lány felszisszent. - Mégis mit kellett volna tennem?! Vártam volna meg, amíg az alváshiánytól már összeesel? Vagy hogy lassan annyira lefogysz, hogy a csontjaid már látszani kezdjenek?! Hogy kisvártatva belefáradsz majd ismét az életbe?! - A fiú szemét könnyek fátyolozták el, ahogy a kunoichi arcába kiabált. - Van fogalmad róla... hogy mit éreztem, amikor halottnak hittelek...? - hajtotta le ismét a fejét, aminek hatására egy-két könnycsepp a földre hullott.

Sakura lefagyva állt Naruto előtt. Bele se gondolt, hogy a halálhíre mennyi embert és milyen mértékben viselhetett meg. Valamint az utána következő dolgok... A félelem, a tehetetlenség... ezeket nem csak ő érezte, hanem minden számára fontos ember. Sasuke is, és Naruto is...

-Sajnálom, Naruto... - simogatta meg a fiú szőke haját, majd gyengéden átölelte. - Igaz, még nem mondtam, de köszönöm, hogy megmentettél.

Naruto viszonozta Sakura ölelését, de pár pillanat múlva elengedte a lányt.

-Én köszönöm - törölte le az arcáról a könnyeket. - Jó téged megint ilyen magabiztosan látni - nevetett fel halványan.

-Hát van, amiben egyáltalán nem vagyok biztos, és ezért kérném ki a véleményed... - nézett Sakura zavartan a földre.

-Persze, ülj le - kínálta fel a ninja az íróasztal előtt árválkodó széket, majd ő maga is lehuppant a Hokage székébe. - Szóval mi történt?

-Nos... - kezdett bele Sakura. - Szerinted mit jelent az...

-Igen?

-...ha Sasuke...

-Hmm, hmm.

-...megcsókolt?

-Oh... hogy megcsókolt, értem, érte... HOGY MICSODA??! - pattant fel Naruto a székéből, miközben akkorát csapott az asztalra, hogy az azon álló papírstóc felborult.

-Hé, az iratok... -nézett Sakura a fontos dokumentumok után, amik úgy szállingóztak le az asztalról, akár a hulló falevelek.

-NE TERELD A TÉMÁT! Mi történt?! PONTOSAN! -hangsúlyozta ki a fiú az utolsó szót.

-Mondtam már, hogy nem tudom! Bent voltam a fürdőszobában, ő feldúltan rám nyitott, valószínűleg rosszat álmodott és...

-M-MEZTELEN VOLTÁL?! -fújtatott Naruto.

-SZÁMÍT EZ MOST, IDIÓTA?! - vágta bele Sakura az öklét Naruto fejébe, mire a fiú visszahuppant a székbe. - Szóval a fürdőben átölelt, és utána megcsókolt!

-És te mit csináltál?

-A sokktól hagytam neki, hogy megtegye. Utána visszavittem a szobájába, mert elájult. Kissé lázas, jelenleg is ágyban fekszik. Az ANBU tagokra bíztam a megfigyelését, amíg eljöttem gyógyszerért neki, és közben beugrottam hozzád, mert nem tudom, mit tegyek.

-Értem... - Narutonak fogalma sem volt arról, mit mondjon. Tökéletesen tudta, mit jelent ez, de... ezt nem az ő szájából kell megtudnia Sakurának. - Ha felkel, kérdezd meg tőle. Többet nem tudok mondani. Néha fogalmam sincs, mi jár annak az idiótának a fejében. Főleg ha nő ügyekről van szó. Bár szerintem te is sejted, mi folyik itt... - nézett rá a lányra, aki vörös arccal meredt maga elé.

-Én... nem vagyok elég magabiztos, ha Sasukéről van szó. Én sem tudok eligazodni rajta, ráadásul évek óta nem láttuk. Szinte álomszerű, hogy ilyen könnyen visszajött a faluba csak miattam.

-Nem erről van szó... - Naruto elkomorult. Sakura nem tudja, hogy Sasuke miket élt át, miután megtudta, hogy a lány meghalt. Sakura leminősíti magát. Nem sejti, hogy Sasuke életében mennyire fontos szerepet tölt be és, hogy a fiú mi mindent áldozna fel érte.- Valahogy úgy érzem, kicsit elvesztette a célt a szeme elől. A bosszúja beteljesült, Orochimaru halott, a maradék Akatsuki tagokat minden erőnkkel keressük. Nem telik már sok időbe, hogy béke legyen az egész országban. Eddig csak a harcnak éltünk, mint ninják, de most majd koncentrálhatunk olyan dolgokra is, amik eddig háttérbe szorultak... például a szerelem - mosolygott Naruto jelentőségteljesen a lányra. - Szerintem menj haza. Ha nem te vagy ott az ágyánál, amikor felébred, biztos aggódni kezd - tette hozzá lágyan.

Sakura egy pár pillanatig csak nézte a fiút, majd beleegyezően bólintott.

-Köszönöm, Naruto - állt fel és az ajtóhoz sietett, ahol még visszanézett a ninjára. - Igazi barát vagy - mosolyodott el, majd becsukta maga után az ajtót.

Naruto még mindig a székben ült, majd amikor Sakura kiment, hatalmasat sóhajtott.

-Nehéz dolgod van ezzel a kettővel, mi?

-Ah...- nézett hátra a ninja. - Mióta vagy itt, Shikamaru?

-Az eleje óta. Csak gondoltam, megbújok az irattárban, hogy ne zavarjak - mondta egy ravasz vigyor kíséretében.

-Ugye tudod, hogy ha Sakura-chan ezt megtudja, kitekeri a nyakad? - vigyorgott vissza rá Naruto, mire Shikamaru nyelt egyet.

-Csak a szokásos - vonta meg a vállait. - Nők...

-Igen... a nők... - bólintott együttérzően a Hokage tanonc. - De tudod... remélem, ez a kettő végre boldog lesz együtt. Már annyi ideje kerülgetik egymást, hogy azt rossz nézni.

-Te mindent megtettél értük, innentől már csak rajtuk múlik az egész.

-Igen - nyújtózott egyet a szőke fiú. - Folytassuk a munkát. Itachi emlék szertartása két nap múlva lesz.

-Jól van, akkor az első feladat... ezt a katasztrófát megszüntetni - nézett Shikamaru a földre hullott iratokra.

-Francba... - vakarta meg a tarkóját Naruto, majd elkezdte felszedegetni a papírokat a földről barátja társaságában.

*************************************

Tudom, lassan egy év telt el, mióta részt raktam ki... SAJNÁLOM! >w< De nem felejtettem el a műveket, ne aggódjatok! Mindenképpen befejezek mindent előbb-utóbb. 

A részről egy kicsit: Ebben a részben kicsit Sakura és Naruto barátságára koncentráltam, lévén elég sok műben elfelejtik, hogy pótolhatatlanok egymásnak.  A támogatás és törődés, amit egymástól kapnak mindig is lenyűgözött, és ezt nem akartam kihagyni innen, főleg, hogy Naruto nélkül Sakura sem lenne életben sem ebben a regényben, sem az animében/mangában. 

U.I.: Valaki észrevette, hogy az előző részben három hónap eltelt, amikor Sakurának csak másfél hónapig kell Sasukére ügyelnie? Ez amolyan "rejtett részlet" volt tőlem, hogy aki szemfüles, már az elején tudni fogja, hogy valami nem stimmel. Valójában csak Sasuke álmában telt el 3 hónap, a műben most fog letelni a másfél hónap házi őrizet, amit az Itachira megemlékezés zár le. (Eltemetni, már eltemették, de ugye a kettő nem ugyanaz, ezt majd bővebben kifejtem a következő részben.)

Végül, remélem, élveztétek ezt a részt is, tudom, hogy az olvasók száma megcsappant a hosszú szünetek miatt, de aki kitart, annak nagyon köszönöm! :))