Naruto nagyot sóhajtott és lenyelte az utolsó korty instant ramenjét. Szerette az utolsó nyelést, amikor még egyszer érezheti, ahogy a forró folyadék, pár elkallódott, agyon ázott tészta és szárított zöldség kíséretében leszáguld a torkán egyenesen a gyomráig, ahol kellemes, meleg érzést hagy maga után. Bár, mint a legtöbb jó dolog az életben, ez sem tart örökké. A ramen íze Narutonál egy vacsora erejéig tart, nem tovább. De a mai nap addig sem tartott. Annak ellenére, hogy a ninja imádja a rament, ma nem élvezte annyira az ízét, mint máskor. Talán megfázott volna és azért volt íztelen? Vagy rossz a márka?

Nem. Naruto pontosan tudta, miért van ez. Hiszen a mai este merőben más, mint a többi. Ma ugyanis nincs egyedül az asztalnál. Egy régi ismerős ül előtte, akiről sose gondolta, hogy valaha ellátogat hozzá. Csak az a baj, hogy nem éppen kellemes meglepetés érte a váratlan látogató láttán. Jelenleg csak a rossz szájízt érzi, amit még a ramen fűszeres leve sem moshatott le.
A szemben ülő ninja nem beszélt, csak várt. Talán azt várta, hogy Naruto befejezze a vacsoráját, amit valójában a szőke fiú csak zavarában kezdett enni. Vagy mást várt. Mondjuk, hogy Naruto megtámadja. Vagy hogy kiabálni kezd, vagy esetleg riadóztatja az egész falut. De semmi ilyen nem történt. Naruto ugyanis tudta, hogy a meglepő látogatás valamiért nagyon fontos lehet. Olyan fontos, hogy az előtte ülő annak ellenére, hogy körözik és a falu ellensége, besurrant egészen a fiú házáig.

- Miért jöttél? - állt fel Naruto és kidobta az üres műanyag leveses poharat. - Hm... Sasuke?

Igen, Sasuke Uchiha tért vissza Konohába olyan két órája. Már a házban várta Narutót, aki a döbbenettől még megtámadni is elfelejtette a törvényen kívüli ninját.

- Megvannak a saját okaim - nézett körbe Sasuke félszegen a lakásban. - És csak akkor mondom el, ha beleegyezel néhány feltételbe.

Naruto felhördült. Sasuke jött hozzá, mégis neki kellene jó képet vágnia? Ráadásul azok után, amiket tett?

- Felejtsd el. Bármi miatt is jöttél, nem érdekel. Azt ajánlom, tűnj el minél hamarabb, ha nem akarod, hogy riadót fújjak - indult el Naruto a bejárat felé.

- Sakura életben van - hallatszott egy magabiztos mondat, ami miatt Naruto lába a földbe gyökerezett.

- Mit mondtál? - fordult vissza elképedve Sasuke felé.

- Sakura életben van. Csak ennyit mondok. Ha kíváncsi vagy a részletekre, egyezz bele a feltételeimbe.

Naruto végignézett Sasukén. Érezni lehetett a fiú hangjában a feszültséget, mégis próbált nyugalmat színlelni. Valami nem stimmelt. Sasuke Uchiha sosem volt az a személy, akiben lehetett olvasni, mégis most Naruto pontosan meg tudta mondani, mennyire össze van zavarodva. És emiatt a szőke ninja lassan visszaült a helyére Sasuke elé, keresztbe fonta a karját és előrébb hajolt, hogy minden egyes szót elkapjon abból, ami következni fog.

- Mit akarsz?

- Információt. Az Uchiha klánról és a bátyámról. Az összes jelentést, feljegyzést, mindent - Sasuke rendíthetetlen tekintete keresztezte Narutoét.

- Lehetetlen. El vannak zárva egy titkos részlegen. Még ha meg is tudnám szerezni, nem adnám ki neked. Túl veszélyes lennél, ha valami titkos technika kerülne a kezeid közé.

- Hidegen hagy. Ezt akarom. Ha nem élsz vele, nem mondok semmit.

- Sasuke... - mosolyodott el elégedetten Naruto. - Nem tudom, miért, de kellek neked valamire és nem arra, hogy ellopjak pár tekercset. Mondhatnám, hogy emiatt én fogom a gyeplőt, de ez nem igaz, mert neked és nekem is információk kellenek. Ezért a javaslatom: ha visszajössz Konohába és otthagyod Orochimarut, megkapod az infókat. Plusz kaphatsz egy külön küldetést, amivel megkeresheted a bátyádat, ha szeretnéd.

Sasuke kissé meglepve végignézett Naruton. Tudta, hogy erősebb lett és okosabb is. Ahogy azt is tudta, hogy a pletykák valószínűleg igazak arról, miszerint a következő hokage ül előtte. És talán pont ezért, de hitt Narutonak. Tudta, hogy megkapja, amit akar, ha visszajön a faluba. Orochimaru már régóta hidegen hagyja, ő maga elég erős lett ahhoz, hogy egyenrangú ellenfélként küzdjön meg Itachival.

- Rendben, legyen. Visszajövök Konohába, amint elvégeztem a feladatomat.

- Feladatod? - húzta fel a szemöldökét Naruto.

Sasuke előhúzott egy fekete tekercset az erszényéből és Naruto elé dobta az asztalra.

- Ezt Sasoritól szereztem. Ő az a bábmester, aki megölte Sakurát - miközben Sasuke magyarázott, Naruto kinyitotta a tekercset és elkezdte átfutni.

- Shibou Tensei? - nézett fel a fiú Sasukére.

- Ez egy olyan technika, amivel élettelen tárgyakhoz csatolsz lelkeket. Ez annak a tekercsnek a másolata, amit Orochimarutól lopott el Sasori. Az a féreg Sakura lelkét egy bábhoz csatolta és elzárta az elméjét.

- Honnan veszed ezt?

- A saját szememmel láttam - hajtotta le a fejét Sasuke, amint visszagondolt Sakura kétségbeesett segélykiáltására. - Viszont a tekercs végén van egy fontos információ. Ahhoz, hogy a lélek a tárgyban maradjon, muszáj megőrizni az eredeti gazdatestet. Ennélfogva...

- A folyamat visszafordítható? - képedt el Naruto. Alig akarta elhinni. De a tekercs volt a bizonyíték arra, hogy Sasuke igazat mond.

- Megkeresem Sasorit... - törte meg a döbbent csendet Sasuke. - És kiszabadítom Sakurát.

- Veled tartok - mosolyodott el félszegen Naruto. Ő is meg akarja menteni a lányt. Azonban... vajon Sasukének mi a célja ezzel? Ő is meg akarja menteni? De miért? Hiszen sosem kedvelte. Mindig haszontalannak tartotta.
A szőke ninját kétségek gyötörték, de esze ágában se volt rákérdezni Sasukénél. Nem kapna választ. Sőt. Félt attól, hogyha a fiú ráébred a Sakura iránti kötődésére, megijed, és elvágja a köteléket azzal, hogy nem menti meg a lányt. Ezt semmiképp sem akarta.

Sasuke végignezett Naruton és elégedetten elmosolyodott. Ezeket a szavakat akarta hallani a fiútól, bár csak azért, hogy meggyőződjön, az ő oldalán áll.

- Te nem jöhetsz - emelte ébenfekete szemeit az elképedt srácra.

- Mi? - Naruto teljesen összezavarodott. Most mi van? Ha nem tarthat Sasukével, akkor mi a francért jött? A szőke ninja kezdte elveszíteni a türelmét.

- Hátráltatnál, Naruto - jelentette ki Sasuke hidegen. Te nem vagy bűnöző, én viszont a gyorsabb és könyörtelenebb megoldást tudom választani, ha kell. Azonban... ez nem azt jelenti, hogy nincs szükségem a segítségedre. Ugyanis ahhoz nem ér el elég hosszúra a kezem, hogy egyedül megtaláljam a bábmester búvóhelyét.

Narutot keserédes érzés járta át. Sasukének igaza van. Nem egy leányálom megtalálni egy akatsukis búvóhelyét. Még az anbu egységnek is évekbe telik, főleg mert folyamatosan mozgásban vannak és soha nem térnek vissza egy olyan helyre, ahol már voltak régebben. Sok kis nyom vezet el a célig, és gyakran nem a legszebb szavak kellenek a válaszok kihúzásához. Azonban... Ez nem az a helyzet.

- Valaki tudja, hol van a bábmester - tette keresztbe a karjait Naruto. Sasuke szemei kicsit szélesebbre nyíltak. - Sakura Chiyo nagyi oldalán harcolt, amikor megölték. Sasori az unokája.

- Mi van? - Sasuke felvonta a szemöldökét. Nem értett semmit az előző mondatokból.

- Chiyo nagyi Homokrejtek egyik vénje volt. Ő pecsételte le az egyfarkút Gaara testében. Medinin és bábmester volt, aki kitanította Sasorit.

- Volt?

- Meghalt. Az életét áldozta Gaara megmentéséért. Viszont a feljegyzései fenn maradtak. Ott megtalálhatjuk a választ.

Sasuke vonakodva nézte egykori riválisát. Ez egyáltalán nem száz százalék. Lehet, semmit sem tudnak meg a rejtekhelyről. Azonban... Ez egy halvány esély, amit meg kell ragadni. Nem tapogatózhatnak állandóan a sötétben.

- Akkor irány Homokrejtek - adta be a derekát Sasuke. Csak ennyi kellett neki. Remény. Viszont ahol remény van, ott kétségbeesés is. Vajon képesek lesznek feléleszteni Sakurát? Vagy már túl késő és Sasukének egész életében azzal az űrrel kell majd élnie, amit a lány elvesztése hagyott maga után?