Sasuke a vastag faágakon ugrált sietve, hogy utolérje üldözöttjét, Sasorit. Körülbelül 10 perce akadt a törvényen kívüli akatsukis nyomára, aki ellopott Orochimarutól egy fontos, titkos ninjutsut, a Shibou Tenseit tartalmazó tekercset. Orochimaru Sasukét bízta meg azzal a küldetéssel, hogy szerezze vissza a feljegyzéseket. A fiú az elején nem lelkesedett a feladatért, de végül elfogadta annak reményében, hogy bátyja, Uchiha Itachi nyomára akad, aki szintén az Akatsuki tagja.
Sasuke kevés információval rendelkezett Sasoriról, valamint nagy területet kellett volna felderítenie a megtalálásához, viszont ahhoz képest, nagyon hamar a nyomára akadt.

Miután a fiú felébredt, azonnal folytatta útját a kikötő felé, ahol hajóra kellett volna szállnia. A kémek szerint a Tea Földjén látták utoljára Sasorit, ezért Sasuke is oda tartott. Azonban még mielőtt hajóra szállt, egy sólyom hozta neki a hírt, miszerint az akatsukis bábmester visszahajózott abba a kikötőbe, ahonnan Sasuke az üzenetet megkapva visszafordult, és pár óra keresgélés után meg is találta a ninját.

Hirtelen a fiú gondolatait egy feléje repülő kunai szakította félbe. A ninja előkapott egy shurikent, majd a késnek dobva eltérítette a fegyvert. Az előtte pár faágra lévő, vörös hajú ninja, mikor látta, hogy nem ért célt a kunai, azonnal irányt váltott jobbra.

Sasuke elgondolkozott, hogy talán csapdába sétál, de ettől függetlenül ő is jobbra akart tartani, de végül egy hirtelen ötlet miatt nem tette. Tovább ugrált az ágakon egyre sietősebben egyenesen, majd mikor úgy érezte, jóval előrébb jár, jobbra fordult. Ezáltal kielőzte Sasorit, így ha jól számolta, össze fognak találkozni, amint kiér az erdőből. Így is lett. Egy napsütötte, sziklákkal teli környezet fogadta a ninját. Sasori szinte azonnal utána érkezett, és amint meglátta Sasukét megtorpant és megállt előtte pár méterre ugyanazon a sziklaszirten.

Sasuke most mérte végig a bábmestert. Körülbelül egykorú lehetett vele. Vörös hajához vörös szemek társultak, alkatra semmi izom nem volt a ninján, legalábbis úgy nézett ki. Az Akatsuki tagok ismertetőjelét, a fekete alapon, vörös felhőkkel borított kabátot viselte. Sasuke, -miután szúrós szemekkel végignézett a fiún- kivonta kardját és rászegezte.

- Add vissza a tekercset, amit Orochimarutól loptál el.

Sasori tágra nyitotta szemeit, de amint felfogta az utasítást, kaján vigyorra húzta a száját.

-Ohó... Orochimaru egyik ölebe vagy? - vigyorgott. – Ugyan, ugyan, semmit nem loptam el tőle, hiszen csak egy elhagyatott barlangban találtam.

Sasuke nagyot sóhajtott. Újabb szájhős.

- Nem mondom még egyszer - aktiválta a sharinganját. - A tekercset - sziszegte.

Sasori egy pillanatra ledöbbent.

- Na, álljunk csak meg... Ezek a szemek... - dörzsölte meg az állát.- Csak nem a hírhedt Sasuke Uchiha személyesen? Itachi kisöccse vagy, ha nem tévedek, ugye?

Sasuke bátyjának neve hallatán fenyegetőbb közelségbe emelte fegyverét.

- Ha már ismered a bátyám, a tartózkodási helyét is áruld el a tekercs átadása után - Sasuke türelme kezdett elfogyni, főleg mivel most már tudja, Sasori ismeri Itachit.

- Hahahahahaha!!! Hát ez nagyon jó! Zseniális! - vihogott fel a vörös. – Álmomban nem gondoltam, hogy te fogsz jönni, Sasuke-kun!

Sasuke feljebb húzta a szemöldökét. Nem értette, min szórakozik ennyire jól a ninja, de abban biztos volt, hogy nagyon idegesítette. Főleg, hogy Sasuke-kunnak hívta az előbb.

- Sasuke-kun, Sasuke-kun! – vékonyította el a hangját Sasori, mintha egy nőt utánzott volna.

A fiú megdermedt. Ismerősen csengett neki az előbbi hangsúly. Teljesen olyan volt, mint az övé...

- Oh, Sasuke-kun, ha hallottad volna azt, amit én... Ha láttad volna azt, amit én....

Sasuke összezavarodott. Nem fért a fejébe, hogy az előtte álló őrült mit akar tőle. Sasori, aki látta ellenfele bizonytalanságát, kihasználva a helyzetet felemelte a kezét és egy ismeretlen kézjelet formált:

- Titkos bábtechnika: Sakura no Hanabira \cseresznyevirág szirom\.

Sasuke hátrább ugrott, miközben egy kisebb robbanó hang után egy nagyobb füstfelhő jelent meg Sasori előtt. Sasuke tudta, hogy egy bábot idézett meg, így elővett egy kunait, hogy a báb fejébe állítsa, de amint meglátta az idézett dolgot, a kezébe fagyott a fegyver.

- Hahahahahaha! Mi a baj, Sasuke-kun?! Csak nem szellemet látsz? Ő az új szerzeményem, hát nem gyönyörű? - Sasori elsimította a báb hajfürtjeit. - Igazán szép ez a hajszín, nem igaz? És hozzá ezek a szemek... De tudod, mit? Akkor volt a legszebb, amikor szépen lassan kiszállt belőle az élet. Ahogy a szívébe mártott késem által a fény kialudt a zöld szemeiből...

- Te... - Sasuke meg sem tudott szólalni. Mindenre gondolt, de erre az eshetőségre soha az életében. Hogy szellemet lát-e? Igen. Egy olyan szellemet, ami már egy jó ideje kísérti, és most alakot öltött előtte. A báb ugyanis nem volt más, mint Sakura életnagyságú mása. Igaz, bábu volt, de mintha az igazi állt volna előtte.

- Igazán szemrevaló, nem? Sokat dolgoztam rajta. Az alapja igaz, csak egy fabábu, de olyan anyagot húztam rá, ami képes utánozni a selymes, tiszta bőrét – Sasori Sakura mögé állt, végighúzta a kezét a lány nyakvonalán, majd megnyalta a fülcimpáját.

- Te... ölted meg? – kérdezte Sasuke a lehető leghiggadtabb hangján, visszafogva magát, ami a jelenetet látva elég nehéz volt. Legszívesebben nekiugrott volna a ninjának, és széttépte volna bármivel, ami a keze ügyébe kerül.

- Lassan fogtad fel- nézegette a körmét Sasori. - De a kérdésedre válaszolva, igen. A kis csitrivel igazán meggyűlt a bajom, de végül ő végezte holtan. Az elején csak az volt a tervem, hogy darabokra szaggatom a holttestét a bábuimhoz, de aztán rátaláltam a Shibou Tenseire. A lelkét egy bábuhoz csatoltam, hogy információkat szerezzek Konoháról. Azonban sajnálatosan hiába marcangoltam a lelkét sok különböző módon, nem árult el semmit. Kár lett volna érte, ezért úgy döntöttem, egy jutsu segítségével elzárom az elméjét, megfosztva őt a szabad akaratától. Konkrétan tényleg bábu lett – húzta közelebb magához a ninja Sakurát, aki nem reagált semmit. – Nem beszél, nem ellenkezik, és azt csinálok vele, amit akarok. Akár játszhatok is vele – húzta gúnyos vigyorra a száját a ninja.

Sasuke még mindig hitetlenkedve bámulta a Sakura bábut.

- Sakura meghalt – jelentette ki hűvösen. -Nem fog visszajönni sem a lelke, sem más.
Bár Sasuke ezt mondta, de nagyon hihetőnek tűnt a történet, főleg hogy tényleg ott állt előtte a lány.

- Ohhó, magadat próbálod meggyőzni? Csak nem... fontos volt neked? Akkor ebben az esetben, szórakoztassatok kicsit - Sasori kézjeleket kezdett formálni, majd a bábu homlokára festett, fekete szimbólum eltűnt. Abban a pillanatban Sakura szemeibe fény szökött, és kábultan nézett körbe. Pár pillanat múlva zöld szemei megpillantották Sasukét. Amint a smaragdok találkoztak az ónixokkal, Sakura lefagyott.

- Sasuke-kun! - kiáltott fel kétségbeesetten a bábu Sakura hangján, amitől a fiú szíve összeszorult. - Segíts, kérlek! Nem akarom ezt! Hadd... csak... meg akarok halni...- Sakura bár akadozva beszélt, a lényeget ki lehetett venni belőle. Két karját szélesre nyitotta, és Sasuke felé kezdett közelíteni. A fiú, aki éppenhogy felocsúdott, a kunait eldobva automatikusan kinyújtotta kezeit, felkészülve arra, hogy karjaiba zárja a lányt, de még mielőtt elérték volna egymást, Sasori visszahúzta Sakurát, majd homlokon csókolta. Sakurán abban a pillanatban megjelent újra az a fekete pecsét, ami elzárja az érzéseit.

- Ne olyan sietősen, drága cseresznyevirágom – a ninja erőszakosan felemelte a lány állát. – Te már hozzám tartozol. Semmi közöd ehhez a férfihez – nézett fel Sasori a feketehajú ninjára, majd vigyorogva szájon csókolta a bábut.

Sasuke fel tudott volna robbanni. Maga se tudta, miért érez így, de jelenleg nem érdekli sem a bátyja, sem a tekercs. Csak azon jár az esze, hogy veheti el Sakurát a vörös bábmester karmaiból.

- Sasuke-kun – Sasori a fiú lába elé hajította a tekercset. – Mivel jól szórakoztam, megkapod ezt. A bátyádat a Tea Földjén találod, a kikötőtől északra. Cserébe megtartom a lányt. Mivel erősebbnek tűnsz, mint én, nem állok le veled harcolni, de ha mégis arra kerülne a sor a jövőben, ne feledd: a legjobb bábumat küldöm ellened – nézett végig Sakurán a ninja, majd egy füstfelhő után eltűnt.

Sasuke egy ideig még csak állt. Nézte a lába előtt heverő tekercset, és a fejében visszhangzott Itachi tartózkodási helye. Megkapta, amit akart. Már tudja, hol keresse a bátyját, és a tekercset is visszaszerezte. De akkor miért? Miért járja át minden porcikáját a magatehetetlen düh? Miért akarta Sakurát a karjaiba zárni? Miért akarta visszaszerezni? Miért érez ekkora ürességet a szívében? Itachi itt van tőle egy karnyújtásnyira, mégis... ő az ellenkező irányba menne szívesebben, amerre Sasori ment, amerre Sakura van...

Talán ezért kísérti a lány. A lelke szenved, meg akar halni, de nem tud a saját erejéből. Talán őt jelölte ki a feladatra? Sakura azt akarja, hogy ő ölje meg, mert csak Sasuke képes félretenni az érzéseit?

De ha így van, akkor miért van az, hogy annyira elviselhetetlenül fáj a szíve, amikor arra gondol, hogy a lány már nincs az élők sorában?