- Sasuke, nyugodj már meg! - ordította Karin erélyesen, mikor az előtte, a betegágyon fekvő ninja őrjöngve felpattant, és lesöpörte az összes orvosi felszerelést az asztalról, amik nagy csörömpöléssel értek földet.

A vöröshajú lány idegesen feljebb tolta a szemüvegét, majd az üvegszilánkokon átsétálva, a fiú elé érve megmarkolta a vállát olyan erővel, hogy a körmei belemélyedtek Sasuke fehér bőrébe.

- Fejezd be... - sziszegte fenyegetően.

- Csinálj valamit – Sasuke leseperte a lány kezeit. Kialvatlan szemei villámokat szórtak.

- Na, és mit?! Megvizsgáltalak. Nincs semmi rendellenesség!

- Akkor miért nem tudok aludni éjjelente?! - a ninja megragadta Karin gallérját és megemelte. - Nem volt semmi bajom eddig. Mióta megérkeztünk ide, egy hete, azóta nem tudom lehunyni a szemem. Derítsd ki, mi okozza, különben kitöröm a nyakad.

- N-Nincs semmi bajod... - fuldoklott a vörös.

Sasuke összeráncolta a homlokát, majd ledobta Karint, aki a földön ülve végezte levegő után kapkodva.

- Semmire sem vagy jó.

- Cöhh, mondja ezt az, akinek csak a testét akarják... - mormolta Karin, amint felállt.

Sasuke arca elborult. Már nem bírt rendesen gondolkodni. A nőt hibáztatta az állapotáért minden ok nélkül. Lassan elkezdett Karin felé sétálni, aki láthatóan megérezte Sasuke szándékát, így hátrálni kezdett.

- Nem tudok mit csinálni, értsd már meg! - ordibálta ijedten, de a fekete hajú ninját ez nem hatotta meg. Karját a lány nyaka felé kezdte közelíteni, ám mielőtt elérte volna, egy erős kéz markolta meg a csuklóját.

- Suigetsu...! – kiáltotta Karin.

- Szerintem itt állj meg, Sasuke - mosolyogott kedvesen a ninja, de aztán lehervadt a vigyora. - Mielőtt még valami olyat teszek, amit megbánok.

A fekete szemű fiú lassan végignézett Suigetsun, aki állta a pillantást. Pár pillanatra megfagyott a levegő, de aztán leengedte a kezét.

- Hmpf! - húzta a száját gonosz vigyorra- Nem mintha bármit is tudnál tenni... - lökte oldalba a szürke hajú fiút, miközben távozott az orvosi szobából.

- Megvagy? - Suigetsu odament Karinhoz, aki megkönnyebbülve huppant le az orvosi székébe.

- Azt hittem, meghalok! - fújta ki a levegőt, majd előre hajolt. - Kösz a segítséget - dünnyögte az orra alatt, de ez nem akadályozta az előtte álló fiút abban, hogy meghallja.

- Nem probléma - simogatta meg a tarkóját. - Sasuke mostanság elég feszült. Nem vall rá - nézett a nyitva hagyott ajtóra.

- Nem alszik. Legalábbis nyugodtan nem - morgott Karin bosszúsan.

- Mire fel ez a hangsúly?

- A lány miatt lehet, aki meghalt - forgatta meg a szemeit az orvosi ninja. - Tudod, a volt csapattársa...

- Féltékeny vagy? - kuncogott Suigetsu.

- Haaa?!?! - Karin a kérdés elhangzása után felpattant, közben egy hatalmasat vágott az asztalra. - Dehogy vagyok! Csak jó lenne, ha már nem érdekelné ez! Akkor nem kéne azon agyalni, mikor dönt úgy Sasuke, hogy kinyír minket! - A vörös belerúgott az asztalba. - Most hagyj, mert dolgom van! - tessékelte ki az ajtón a még most is vigyorogva mulató Suigetsut.

Közben Sasuke indulatosan haladt a folyosón a szobája felé. Majd szétrobbant a feje az alvás hiányától, de egész héten hiába próbálta lehunyni a szemét, nem tudta.

Már egy hete ez a helyzet, ami azt eredményezi, hogy már homályosan látja a dolgokat maga körül, és sokkal ingerlékenyebb.

- Chh...! - Sasuke fintorra húzta a száját, amint megérkezett a szobájának ajtajához.

- Sasuke - mosolyodott el az ajtót támasztó Kabuto. - Hoztam neked valamit - nyitotta ki a tenyerét az orvosi ninja, amin egy kis, fekete gombóc formájú pirula csücsült. - Úgy értesültünk, nem alszol mostanában, ezért hoztam egy kis altatót. Rosszat tesz az egészségednek, ha sokáig ilyen állapotban maradsz, úgyhogy...

- Nincs szükségem rá... - hazudta Sasuke ingerülten, de közben le nem vette a szemét a reményt és megkönnyebbülést hozó gyógyszerről.

- Ne makacskodj, látom, hogy rosszul vagy - Kabuto arca elkomorult. - Fontos, hogy ne legyen semmi testi bajod, úgyhogy fogd - nyújtotta ki a kezét Sasuke felé, aki végigmérte a ninját, de végül elfogadta. - Aludj egyet. Nem lesz bajod belőle - mosolyodott el Kabuto nyugtatásképp, majd sarkon fordult és elment.

Sasuke magára maradt, bár ez egyáltalán nem érdekelte. Végignézett a hosszú, kihalt folyosón megszokásból, nyugtázta, hogy senki sincs a közelben, és csak ezután nyitott be a szobája ajtaján. Most is a hideg, barlangból kivájt falak fogadták, ablakok nélkül. Az egyetlen fényforrás egy olajlámpa volt az ágya melletti falon. A kis szobában csupán ez a két tárgy volt fellelhető, semmi más nem kellett a helyiségbe. A fiú amúgy is csak aludni járt a szobájába... vagyis normális esetben aludt volna, de mostanság inkább csak feküdt és bámulta a plafont. Ma se tudta meg, miért nem tudja éjjelente lehunyni a szemét.

- Chh – Sasuke idegesen huppant le a cseppet sem kényelmes ágyára. Karinra gondolt, aki a szemében még mindig csak egy idegesítő nő... Idegesítő... Mintha már használta volna ezt a szót másra. Egy lányra, aki régen még fontos volt számára...

Sasuke a fejéhez kapta a kezét. Éktelenül nagy fájdalom nyilalt a koponyájába. Úgy érezte, mintha épp porrá őrölnék a fejében lévő csontjait.

- „Aludnom kell..." – utasította magát, majd az eddig a tenyerében szorongatott pirulát bekapta, és lenyelte. A kissé kesernyés ízű bogyó gyorsan lecsúszott, ezért Sasuke lefeküdt az ágyra, és hagyta, hogy a gyógyszer kifejtse a hatását. Pár perc múlva a fiú ólom súlyúnak érezte a szemeit, amiket szép lassan le is csukott.

- Sasuke-kun... - egy halk, mégis nagyon ismerős hang töltötte meg Sasuke fejét. A ninja ijedten nyitotta ki a szemét, majd kómásan felült az ágyon. A szemei végigpásztázták a szobát, viszont senki jelenlétét nem érzékelte.

- Ki van itt? – nézett körbe ingerülten, de választ nem kapott. Helyette egy sápadt kéz cirógatta meg az arcát. A fiú nyelt egyet, mikor érezte, hogy a kéz tulajdonosának lehellete a nyakát csiklandozza. Nagy hévvel felugrott az ágyáról és azonnal megfordult, hogy lássa a betolakodót.
Amikor felismerte az ágyán térdelő illetőt, a lábai a földbe gyökereztek.

- Sakura...? – maga se hitte el, amit lát, de tényleg ő volt az. A lány cseresznyevirág színű haja meglibbent, ahogy felállt az ágyról és egy szó nélkül Sasuke elé lépett. A fiú a döbbenettől mozdulni sem bírt, még akkor sem, amikor Sakura az arcára tette ismét a kezét.

- Sasuke-kun... Ha maradsz, esküszöm, nem bánod meg! – kiabálta a lány könnyes szemmel. Sasuke ébenfekete szemeit tágra nyitotta. Azonnal felismerte ezeket a szavakat, hiszen pár éve már hallotta őket. Azon az éjszakán, amikor elhagyta a falut. – Teszek róla, hogy ne bánd meg! Erősebb leszek! Bármit megteszek, amit csak kérsz, csak kérlek... könyörgök, maradj!

A fiú nagyot nyelt, amint Sakura elcsendesült, és a fejét Sasuke mellkasára támasztva szívszorítóan elkezdett zokogni. Nem igazán értette, mi folyik itt, de egy dolog biztos volt.

- Sakura meghalt – jelentette ki hűvösen. A lány meglepetten emelte fel a fejét. Az arcán a szomorúság tükröződött vissza.

- A te hibád, Sasuke-kun... - a lány könnyei hirtelen vérré változtak. – A te hibád... – Sakura zöld szemeiből eltűnt a fény, de közben átölelte a fiút, akinek a szíve olyan vadul üvöltött, ahogy még soha. A karját bátortalanul Sakura derekára fonta, hogy elkapja a lányt, aki végül élettelenül rogyott össze.

Sasuke sokkolva bámulta a karjaiba roskadó, halott Sakurát, akiből megállás nélkül folyt a vér. A vörös folyadék először tócsába gyűlt, ami elérte a fiú lábát is. Sasuke lenézett a vértócsára, amiben állt, és abban a pillanatban minden elsötétült előtte.

****************

Kezd érdekes irányt venni a plot, bár ez még csak a bekészítése a történetnek. Remélem, eddig tetszik mindenkinek, aki olvassa. ^^