Sebastian sosem volt még temetésen. Fura volt neki, hogy mindenki mosolygott. Nem tűnt helyesnek az ahogyan az emberek egy szerettüket temetik boldogan. Mosolyogtak. Mintha örültek volna, hogy végre eltemethetnek valakit. Félelmetes és egyben aggasztó volt, Sebastiannak hátrébb is kellett vonulnia mert habár nem úgy nézett ki hogy boldogságon kívűl más érzelmet is megtudna különböztetni, de nem érezte helyesnek hogy ezt érzi. Valami baj lehet a ketyerével, mert habár lehet hogy mindenki másnak működik, de attól még elromolhatott és a temetést elnézve mindenkinek is. Hát persze... a vihar. Lehet, hogy belecsaphatott valamibe ami a FeelDetector szerverein átvezette a feszültséget és globálian kapta meg minden egyes eszköz a hibakódot. Ez állhat e mögött. Legalábbis ezt gondolta, de aztán belegondolt abba, hogy sohasem mutatott senkinek sem más érzelmet. Sebastian sem emlékezett arra, hogy volt akár egy olyan nap ahol nem lett volna boldog. Talán mert senki sem volt sohasem... boldogtalan. Emiatt pedig mindenki boldogan bánt a másikkal, sohasem érzett senki sem stresszt, mert senkit sem szidtak még le, senkit sem rúgtak még ki, mindenki boldog volt amióta világ a világ. A boldogság egy olyan érzelem ami mindent megoldana? Akkor miért érzi azt, hogy a temetést a boldogság nem oldja meg. Egyenest visszataszító érzés mosolyogni. Ekkor meglátta a kicsi Elsa testét. Egy könny, majd mégegy. Egyedül belőle folytak könnyek. A szája lefelé kerekedett, zokogott. El kellett tűnnie mielőtt észreveszik, hogy sír. A kocsija felé vette az irányt, a vihartól kissé sáros úton haladt, majd a haladás úgy érezte nem elég így rohanni kezdett. Bezárta a kocsiajtót, elfordította a slusszkulcsot és hazafelé tartott. Hamar hazaért, és ekkor jött rá, hogy igazából bele se gondolt milyen közel lakik a temetőhöz. Ha nem lenne az a hatalmas tölgyfa akkor feltehetően innen is látná a temetést. Vajon mit mondanak róla? Azt amit tegnap Brian? Vagy temetéshez méltó beszédet kapna a kislány? Mi az a temetéshez méltó beszéd, mert a látvány, az érzelem száz százalék, hogy nem az. Sebastian be se állt a garázsba az autójával, csak a háza előtt leparkolt és bekulcsolta a bejárati ajtót amint beesett rajta. Egy rezgés dördült fel a zsebében, a telefonja, Brian.
Kinyomta.
Újra hívták.
Brian.
Kinyomta.
A mosdókagylóhoz lépett, és töltött magának egy pohár vizet. A fogai vacogtak, a szervezete nem akarta befogadni minden porcikájával a folyadékot. Épp ellenkezőleg inkább kihányta volna azt. Még is muszáj volt töltenie egy új pohárral, majd amikor a harmadikat töltötte kopogás tört fel. A harmadik pohár víz kortyolása közben egyre hangosabban hallotta a kopogást, dübörgésnek tűnt.

- Sebastian? Jól vagy? – Brian hangja volt az. - Izé... bejöhetek?

Sebastian gondolkodott, de kinyitotta az ajtót.

- Szia.
- Szia... minden rendben? Csak úgy elmentél a temetésről.
- Nem, rám tört valami hányinger.
- Hányinger? Szokatlan. Ritkán hallom, hogy lenne valakinek mostanság. – Mosolygott.
- Meglehet, hogy... – Levegőt vett és ez elég gondolkodási időt adott egy kamu válasz kitalálására. - A tegnapi viharban kaphattam el valamit... igen az lesz az.
- Nincs szükséged valamire?
- Nincs... Uhm... Milyen volt a temetés? Miket mondtak Elsáról?
- Csak annyit, hogy vigyázhatott volna jobban, meg hogy a boldogság örökre rátalált. Én elmondtam, hogy utáltam, mivel ezek szerint ezt érzem. – Mosolygott. - Én kaptam meg a megtiszteltetést, hogy hamvakká égessem. – Mosolygott. - És kiírattuk a város lakosságának könyvéből, többé ne beszéljünk róla, rendben. – Mosolygott. - Egyébként... sajnos hogy pont akkor érte ilyen sors amikor a kisöcséje úton van. Bármelyik percben apa lehetek újra. Hát nem csodálatos? – Mosolygott.

Sebastian megmosta a kezét. Elmosta a tányérokat, az evőeszközöket és a kés elmosása közben egy mosollyal Brian felé fordult. Elvágta a torkát. Újra, meg újra megszúrta. Nem ő irányította a testét.

Megszúrta a mellkasát
Az ön állapota: Boldog
A szívébe döfte és elfordította a kést
Az ön állapota: Boldog
A homlokát végezetül késtartóvá avatta fel és felállt Brian élettelen teste mellől.

Zakatolt a szíve, eldobta a kést, sírt, ordított, mérges volt, félt, szomorú volt minden érzelem benne volt amit csak eltudott képzelni de világ életében nem érezte magát bo-

Az ön állapota: Boldog

Sebastian a földre rogyott, miközben barátjának vérét itatta fel a tölgyfapadló.