Kedves Naplóm!

Küldj egy festményt.

Írta le Adam a sokadik kérését már. Lett háza, új ruhája, és ajándékként még mosolyt is csaltak az arcára, boldog volt és imádta a könyvet. Nem is értette, hogy hogyan tudnak egy ilyen könyv nélkül élni mások, miért pont ő kapta meg ezt a hatalmat. Lehet, hogy rossz kezekben van elvégre nincsenek emlékei arról, hogy ő milyen ember. Milyen embernek tartja magát Adam? A kívánságai alapján jónak mert a túlélésre összpontosít mintsem arra, hogy itt helyben átvegye a világ felett a hatalmat. Adam boldog volt még is mintha hiányzott volna valami vagy valaki. Talán valakire nem emlékszik? Valaki fontosra? Úgy kelt fel pár napja a csónakból, hogy egy rémálom lehetett előtte amire okkal nem emlékszik. Volt célja, de ki volt ő valójában? A könyv nem tudott választ adni, de mivel új életet kezdett vele és senki sincs aki megválaszolhatja ezt Adam csak tovább élvezte a kényelmes ágyát, a kilátást a tengerre és a csónakra, a napfelkeltét. Eközben megkapta a festményt. A festményen egy virág volt és nagyon szépen volt ábrázolva. Minden szírma egy külön árnyalatba ment át, egyik színből a másikba és valamit kiváltott belőle. Nem emlékezett rá semmire előző életéből, de valahogy közel állt ehhez a festményhez. Miért pont ezt a festményt adta neki a könyv? Mi olyan különleges benne? Ahogy játszik a színekkel? Nem egészen. Úgy érzi, hogy nem látja a színeket. Nem látja őket csak egy leírást lát ahogyan kinézne az a festmény. Adam valójában... Adam? Értette ezt úgy, hogy mi van ha valaki írt előtte a varázskönyve valami olyat, hogy "Kedves Naplóm, klónozz le!", "Kedves Naplóm, hogy létre egy Adamet! Több Adam van? Több ugyanolyan srác van mint ő? Rosszabbak, jobbak? Hány Adam létezik? Adam magát írta volna bele egy könyvbe?

A festmény amit látott félelmet adott neki, félt attól hogy Adam nem okkal került a Földre hanem akarata ellenére. A könyv adta neki ezt, de ő kérte a festményt. Feltette magában a kérdést: Ki a hibás? Csak ő lehet mert a könyv nem tud beszélni. Ha csak...

Nem írja le, hogy tudjon. Legyen a naplója egy beszélő napló. Nem kellene ezentúl bele írnia és akkor csak elég lenne elmondani mindent neki. Készen állt megteremteni a dolgokat, eleget kapott már a könyvtől, ő akar adni valamit a könyvnek. Köszönetet mondani neki elsősorban. Reszketett, de Adam megtette. Leírta a mondatot.

Kedves Naplóm!

Azt akarom, hogy Tudj beszélni!

A könyv stabilan állt egy helyben, majd egy hangot adott ki. Szavakat. Mondatokat.

- Hol... hol vagyok? - Kérdezte a könyv.
- Egy lakatlan szigeten! - Válaszolta Adam egy mosollyal amit bár nem látott a könyv, de hitt benne hogy érzi.
- Egy micsodán?
- Lakatlan sziget.
- Az meg mi..?
- Hát egy sziget ami... lakatlan.
- Nem lettem okosabb. - Mondta a könyv.
- Sajnos vagy nem sajnos, de nem tudok többet mondani, egy lakatlan szigetről! - Nevetett fel Adam.
- Mi volt ez a hang?
- Mármint? - Vonta meg a szemöldökét a srác.
- Hallottam valamit.
- A nevetésem?
- Nem tudom... mutasd mégegyszer.

Adam nevetett, persze erőltetettnek hangzott, de az előző vicc számára eléggé vicces volt, hogy idáig is kitartson.
- Na? - Kérdezte meg.
- Igen ez az... csodálatos.

Adam boldog volt. Eddig a saját hangját sem tudta hogy hogyan szól mert eddig nem beszélt senkivel, most meg már volt társasága is, és lehet hogy csak egy könyv volt csupán ő, de úgy érezte hogy sok bennük a közös. Adamnek nincsenek emlékei az életéről, a könyv meg azt sem tudja nagyon, hogy mi ez a világ és amit Adam tud, az a kevés dolog az a könyv számára érdekes volt. Így boldogabb lett mert gondolhatott bármilyen szóra, bármilyen tevékenységre azt a könyvet érdekelte egyre jobban.

Akár azzal is kezdhetett beszélgetést, hogy "Hallottál arról a szóról, hogy irodai szék?"
A könyv pedig oda súgná; "Neem... mi az hogy iroda? Mi az hogy szék? Milyen ha a kettőt keresztezzük?"
Vicces volt belegondolni. Lehet hogy elnök volt Adam az előző életében, most meg arról mesél egy beszélő könyvnek, hogy mit jelent és/vagy hogyan néz ki egy irodai szék.