Ott ült vágyakkal, lelkesedéssel még is melyik legyen az-az egy amit leír. Elvégre még nem biztos benne, hogy ez a csoda könyv mennyi dolgot képes végrehajtani. Úgy döntött elsőnek a túlélésére fókuszál, mert ha a könyv nem is, de a toll kifogyhat a tintából.

Kedves Naplóm!

Szeretnék partot találni, ahhoz viszont jó lenne egy evező ami ezt egygyerűbbé teszi, hogy elérjem.

Ott termedt az evező, és amint megdörzsölte a szemét egy lakatlan sziget pár méterre a láthatáron kiéleződött. Előre, jobbra, majd hátrafele nyomta az evezőt, így haladt előre. Az evező végére ránehezedő víz miatt érezte, hogy feneketlennek tűnik ez az óceán. Eddig kételkedett benne, hogy tenger-e vagy sem, de teljes mértékben egy óceán főleg mivel egy sziget is előtte hever. Az evező egy idő után már nem a vizet hanem a homokot szelte. Megérkezett, szilárd talaj volt a lába alatt. Mind ezt a könyvnek köszönhetően. Megölelte majd megcsókolta azt és megköszönte hogy nem hagyta hogy végezzen vele a nap, a sós víz, vagy az éjszaka. Most hogy egy időre ezek a tényezők nem jelentettek számára veszélyt rátérhetett arra, hogy megtudja ki ő valójában. A naplóját kérdezte.

Kedves Naplóm!

Ki vagyok én? Mi a nevem? Hogy kerültem ide?

Főhősünk várt, de nem kapott választ. Aha, ez az első határ. A könyv nem tud válaszolni, az meg kissé ijesztő lenne ha egy rák idehozna egy táblát rajta a nevével, meg az irataival, kissé vicces is lett volna, de megértette hogy van amit nem kaphat meg a könyvtől. A kérdések viszont eltűntek. Tehát lehet kapott válaszokat csak nem vette észre? Vagy a szövegek eltűnése nem éppen azt jelentené, hogy a kívánságát elfogadták az égiek, vagy bárki aki ezt a varázskönyvet létrehozta. Valami mással próbálkozott.

Kedves Naplóm!

Adj egy jelet, hogy ki vagyok.

Itt már történt valami, eszébe jutott a neve. Adam. Szépen cseng, de még is ő inkább nézett ki egy Steve-nek, vagy egy Rob-nak mintsem egy Adamnek. A víz tükre lehet hogy torzította az arcát azért tűnhetett annak, de végtére is boldog volt, hogy tudta a nevét.

Kedves Naplóm!

Adj egy jelet, hogy hogyan kerültem a csónakba!

Nem kapott semmit. Csak újra eszébe jutott ahogy felkel a csónakból elsőnek. Netán? Ez tényleg az első emléke? Nincs édesanyja? Nincs senkije csak itt kezdődött minden? Neki csak egy könyv jutott míg másoknak emlékekkel teli élet, és más emberek, de még is... neki az a könyv nem csak egy könyv volt. Ha tehette emlékeket írhatott magának, embereket hogy beszéljenek vele, egy civilizációt építhet fel, és nagyon úgy nézett ki, hogy a könyv ezt megadhatta Adamnek. "Hm... Adam" gondolta. Minél többet mondta el magában a nevét annál jobban és jobban tetszett neki.