A tenger közepén egy hajóban tért magához egy barna hajú kissé tépett ruhájú srác aki nem emlékezett semmire, se a nevére, se a múltjára, se arra hogy hogy került oda. Csak volt. Csak volt és még is úgy érezte mivel nincsenek emlékei ezzel az összes problémája megszűnt, ám ez nem okozott neki örömöt mert rögtön ezután egyből előtörtek a jó emlékek hiányai. "Voltak egyáltalán jó emlékeim?" kérdezte magától, de mivel a semmi közepén van, így nem kapott választ. Azt sem tudta hogy ez tenger-e vagy valamelyik óceán, azt se  tudta hogy kié ez a csónak, vagy hogy esetleg honnan származik. Evezőt se kapott, tehát arra a következtetésre jutott hogy valószínűleg megpróbáltak álom közben megszabadulni tőle. Persze ez nem adna választ az emlékei eltűnésére, de valahogy ez tűnt a legközelebbinek a valósághoz. Úgy érezte közel a megfejtés.
Hamar rátört az éhség így pecabot után nézelődött vagy valami evező szerűségéért hogy partot találjon magának és a csónaknak, de csak egy tollat talált és egy üres könyvet, tele üres lapokkal, ám egy átlagos könyvhöz képest ebben jó ha volt hat lap amire írhat.

Egyre éhesebb lett de hogy erről megfeledkezzen elkezdett írni ebbe a könyvbe, összesen csak hat lap, szóval hamar véget ér az ötlete, de legalább nem fog unatkozni.

Kedves Naplóm

Éhes vagyok.

Egyetlen egy dolga volt, hogy ne gondoljon erre, de elszúrta. Így inkább hogy még jobban erre emlékeztesse magát valahogy véletlenül bezárta a könyvet.

Hirtelen valami kopogtatta a hajóját. Egy egytál étel hajókázott a vizen. A benne pihenő csirkeszárny, rizs, és barack befőtt egyből arra kéztette, hogy felemelje és ha még vizes is kissé de nem hal éhen. Jól lakott. Az első lakomája a Földön... mondhatni, mert nem emlékszik másikra. A könyvre tekintett. Amit eddig írt eltűnt belőle, mind a hat lap tiszta üres maradt, viszont jól lakott, tehát emlékszik hogy a kívánság amit akart megvalósult. Vajon... ha leírta azt és teljesült akkor más is fog? Kapzsi ember fantáziája, de vagy ez vagy a vízen hal meg, ha nem is éhen akkor a naptól vagy az éjszaka fogakat diderítő szellőjétől.
Kis dolgokról álmodott előszőr, mondjuk egy párnáról mert ez a hajó kényelmetlen.

Kedves Naplóm!

Szeretnék egy párnát ami nagyon puha.

Csoda történt, oda jött hozzá tutajon egy párna ami minden kényelmetlenséget egy ággyá varázsolna. A hajóba emelte és a görnyedő hátát csodálatosan megmaszírozta, tehát a napló érti a nyelvét, tudja mit akar.

A srác így egyre inkább azon kezdett tanakodni, hogy mit tud kezdeni ezzel a könyvvel, mi lehet a határa, mi az amit nem tud teljesíteni, van-e egyáltalán olyan amit nem tud teljesíteni? Ki adta neki ezt a könyvet és miért van egy tenger vagy egy óceán közepén emlékek nélkül?

Boldog volt mert a könyv egy olyan dolgot adott neki ami eddig nem volt nagyon az életében. Célt.