[egy hónappal később]

- Basszus, Betti, hagyjál már - forgattam meg a szemeimet, ahogy kinyomtam a volt barátnőmet.

Amikor szakítottam Bettivel egy hónapja a ballagás főpróbája előtt, nem számítottam arra, hogy még július közepén is rám lesz tapadva.

Konkrétan rám szállt, hívogat vagy kétnaponta, irogat, és már rohadt idegesítő.

Alapból részben azért szakítottam vele, mert már felbasztak a hisztijei, de akkor legalább még a barátnőm volt, szerettem, együtt voltunk, satöbbi, most ugyanezeket a hisztiket hallgatom, de legalább most már semmi köze hozzám, csak ő akarja, hogy legyen.

Az évzárón talákoztunk utoljára, én már rég túltettem magam a témán, neki nem sikerült, sajnálom, biztos szar, de rohadt idegesítő, hogy rám van szállva.

Szóval ja, kezd az agyamra menni.

- Te még a jobbik eset vagy - vont vállat Ricsi, aki a mellettem lévő fotelban tévézett, közben meg valami kínai kaját evett, amit nemrég rendelt magának (a kinézetétől is elhányom magam, hogy lehet ezt megenni, te jó ég) - Engem passzolt a Rebi a fültágítóm miatt, most meg leköltözött Pécsre.

Oké, mondjuk Rebikéhez ne mérjük magunkat, mert simán beírnám a "top10 legnagyobb ribanc a világon" listába.

Tesómnak komolyan jót fog tenni, hogy Rebiék elköltöznek.

- Amúgy kéne már neked egy barátnő, nem? Mióta szingli vagy már - jegyezte meg Ricsi röhögve.

- Egy hónapja csak kábé - számoltam ki gyorsan (na, a matektanárom büszke lenne rám, miután 1,63-mal simán megvágott, kár hogy utálom).

És amúgy ez egyelőre jól is van így.

A legutóbbi kettő kapcsolatomból kettőnek az lett a vége, hogy felbasz, kíméljük meg magunkat ettől.

- Hát, a te időszámításodban az már sok - mondta szórakozottan - Meg amúgy is, azért, mert nem tudsz választani, nem kell ennyit tétováznod, rád az összes csaj tapad - röhögött.

Ja, ezt a sztorit a ballagásról valószínűleg életem végéig hallgatni fogom.

- Majd, ha bejön valaki, most azt élvezem, hogy senki - vontam vállat. Most szólítsak le valakit az utcán, hogy "szia, járunk?", vagy hogy? - Addig is szenvedek Bettivel - néztem a telefonomra nyöszörögve. Már megint hív, ezt nem hiszem el.

Most már kajak lassan tiltani kéne.

Ma amúgy lesz valami koncert, amire Ricsivel meg néhány haverral kimegyünk - úgy volt, hogy Ákos is jön, de neki végül nem volt jó a mai.

A Nyugatinál futottunk össze, mindenkihez viszonylag közel van, Gergő meg vonattal jött (mit keresett Szegeden? Xd), és ha már ott voltunk, plusz meg mert még volt egy csomó időnk, beugrottunk a WestEndbe.

Ja meg amúgy rohadt meleg is volt, bent meg van klíma.

- Baszki, lehet, jégeső lesz - húztam el a szám, amikor kiírta a telóm.

- Még jó, hogy szabadtéri koncert - biccentett Zotya.

Tényleg rohadt jó.

De ha lesz is jégeső, csak vége lesz addigra.

Vagy nem, ne kiabáljuk el.

Ezután kajáltunk egyet, aztán még elhülyültünk egy darabig.

- Hallod, soha nem leszel influencer, felejtsd el - röhögött Ricsi Pipacson, aki miközben a WestEndben sétáltunk, azt magyarázta nekünk, hogy influencer lesz, és hogy mennyi vlogot fog csinálni, főleg amikor nyaral, és majd erre hivatkozva videózza le a bikinis csajokat.

Ja, meg gazdag is lesz.

Jó terv, csak nem fog összejönni neki. xd

De támogató haverok vagyunk.

- És Ró, te még mindig döntésképtelen vagy? - vigyorgott rám Pipacs inkább terelve a témát.

Mondom, hogy soha nem mosom le magamról.

- Aha - bólintottam szórakozottan - Túl nagy a választék.

- Segítek én - nézett körbe röhögve - Az a fekete hajú?

Úgyhogy most ott tartottunk, hogy amiért a ballagáson nem akartam semmit egy rakás ribanctól, itt, a WestEndben a többiek keresték nekem a jó csajokat, miközben Pipacs még vette is az egészet videóra.

Erre amúgy azóta se tudok mit reagálni, de jót röhögtem rajta.

Szóval ők elvoltak, én meg ahogy mentünk az üzletek előtt, fogalmam sincs, miért, csak úgy megérzésre oldalra néztem, viszonylag messze.

Mondjuk ahogy odanéztem, már meg is értettem, miért éreztem azt, hogy egyszerűen csak oda kell pillantanom.

Bírom a megérzéseimet.

Kétszer néztem vissza, a kisebb mellékfolyosók irányába, és egyszer se tudatosan.

Azta.

- Hallod, ez a csaj nem is rossz – mondtam Ricsinek, igazából csak neki, de a többiek is hallották és arra fordultak, amerre én.

Na jó, azzal, hogy "nem is rossz", elég finom voltam, mert baszki, a lány, akit kiszúrtam, ott helyben egyszerűen azonnal elterelte a figyelmem mindenről és mindenkiről.

Kitűnt a tömegből. Olyan volt, mint egy angyal.

Nem hinném, hogy valaha láttam volna ezelőtt, mert akkor megjegyeztem volna – gyönyörű, szőke, ránézésre is eszméletlen aranyos; észre se vettem, de tuti elmosolyodtam, ahogy nevetett egyet valamin, pont nem érdekelt semmi, amivel akkor a többiek akartak lekötni.

Istenem, baszki, de gyönyörű.

Oké, azt hiszem, épp itt volt az ideje, hogy újra eldobjam az agyam.

Nem emlékeztem, hogy ez ennyire jó érzés tud lenni.

- A barna hajú? - kérdezte Ricsi.

Ja, amúgy ott volt egy barátnője is, akivel beszélgetett, sokat nem láttam belőle, de nem is nagyon érdekelt.

- Neeem. A szőke - mosolyodtam el, majd egy pillanatig összenéztünk a tesómmal, aki valahogy hasonlóan reagált, mint én - Elkérem az Instáját.

Na, a csaj nyilván abban a pillanatban ment be a mosdóba.

Mert mikor máskor amúgy?

- Hát, most nem fogod – röhögte el magát Gergő - Csaj, szóval egy pár évig bennt lesz a vécében.

Amúgy ebben van valami.

- Faszom, akkor megkérdezem a barátnőjétől - vontam vállat, majd odamentem a barna hajú csajhoz.

Ez így nem lesz a leghatásosabb, de mindegy.

Most azért, hogy elkérjek egy Instát, nem fogok mindenkit megváratni.

- Hali - pislogott rám értetlenül a barna hajú lány (nem nézett ki rosszul, de a szöszi csaj ezerszer szebb), miután köszöntem neki.

- Figyelj, a szőke lány a te barátnőd, nem? - vágtam a közepébe az ajtó felé biccentve, ahová az előbb bement.

Menjünk a biztosra.

- Öhm, heterók vagyunk - mondta, mire hitetlenül felröhögtem, ő meg a tenyerébe temette az arcát - Nem így gondoltad, ugye?

- Hát, nem nagyon - ráztam meg a fejem szórakozottan.

- Kínos - nevette el magát - Egyébként igen, barátnők vagyunk.

- Van Instája?

- Persze, megadjam? - ajánlotta fel, mire előszedtem a telefonom.

- Aha - bólintottam.

- Oké. xxlavender_224x - mondta lebetűzve, amit először értetlenül beírtam, oké, ebből így pont nem tudom meg a nevét, mindegy, majd lescreeneltem a biztonság kedvéért - Biztos örül majd neked, most kicsit össze van törve.

- Az gáz – túrtam a hajamba, miközben a profilképét nézegettem, amin egy levendulamező előtt áll mosolyogva.

De cuki.

Hogy volt szíve bárkinek is összetörni?

- Amúgy mielőtt kérdeznéd - szólalt meg újra - Egy hete volt valami előadás az internet veszélyeiről, úgyhogy amilyen adatot tudott, azt leszedte, mert kicsit beparázott szegény, de majd biztos megnyílik, ha beszélgettek - mondta, mire elmosolyodtam - És egyébként amennyire most így látlak, szerintem összeilletek.

- Majd meglátjuk - gondoltam magamban, majd elköszöntem tőle és visszamentem a többiekhez, akik amúgy egész végig minket figyeltek.

- Mi van veled? - nézett rám Zotya vigyorogva.

- Passz - túrtam a hajamba röhögve.

Senki nem érti, engedjük el.

A koncert amúgy végül elmaradt a jégeső miatt, oké, nyilván nem örültem neki, de őszintén, a gondolataim minimum fele már le volt kötve.

Rohadtul szép volt a csaj, baszki.

Láttam kábé tíz másodpercre, de fix, hogy nagyon cuki.

Ennyit arról, hogy nem érdekel senki.

- Ráírsz? - kérdezte Ricsi vigyorogva, ahogy otthon levágtam magam a kanapéra a telómmal.

- Aha - túrtam a hajamba.

Először bekövettem a csajt, és elég hamar engedélyezett, szóval gyorsan átpörgettem a fejemben, hogy most akkor ezt így hogy, és ráírtam.

Oké, szóval jelenleg ott állok, hogy megláttam életemben először egy gyönyörű, cuki, szőke lányt, akiről semmit nem tudok, de már most indokolatlanul beköltözött a fejembe.

Deja vu.

Lehet, velem van a gáz, hogy mindig ugyanazokba esek bele, full óvatlanul, de őszintén?

Ezt leginkább anyámnak üzenném.

Pont leszarom.