Június van, és holnap ballagok, nem tudom, melyik tény köt le jobban, mindenesetre ez azt jelenti, hogy végre leléphetek ebből a suliból kirúgás nélkül.

Egy biztos, ősztől konkrétan minden felállás más lesz, mint tavaly ugyanekkor, de őszintén, rohadtul nem bánom.

Múlt héten volt négy hónapja, hogy összejöttem Bettivel.

Hát ja, Betti.

Hálás vagyok neki, mindig az leszek, mert tényleg kihúzott egy szar korszakomból önmagában azzal, hogy beleestem, nem ezzel van a baj, csak... nem tudom.

Szar kimondani, de az utóbbi napokban nem nagyon érzem úgy, hogy én ezt akarom még tovább csinálni kettőnkkel.

Főleg, mert az utóbbi néhány héten konkrétan egyre többet veszünk össze, mindenen problémázik, mindenen hisztizik, én ezektől mindig felbaszom magam, kiborulok, ő elérzékenyül, én agyfaszt kapok, ennek a vége meg mindig az, hogy összeveszünk, utána ő sír, én meg szarul érzem magam.

Szerettem, komolyan, hónapokig jártunk, de egyszerűen nem passzolunk, ez senkinek nem a hibája, és tényleg, ettől még ugyanúgy hálás vagyok neki visszamenőleg, de ennek az utóbbi időben rohadtul nincs értelme.

Liza után megfogadtam, hogy soha többet nem fogom elmúlt dolgokért, vagy olyanok miatt, amiknek nincs értelme, rosszul érezni magam, csak azért, mert mit érzek, vagy éreztem, nem fogom ezt a fogadalmat kapásból első alkalommal felrúgni.

Ma volt a ballagás főpróbája, úgyhogy amikor bementem a suliba, már mindenki szervezkedett, meg mikrofonpróbált, nagy volt a pörgés, ez így le is húzott energiában.

Pláne, hogy én alapból úgy jöttem ide, hogy valószínű szakítok Bettivel, ma, hogy essünk túl rajta még a ballagás előtt.

Nagyon szar lesz, mert meg fogom vele bántani, szomorú lesz, de nem tudok mit csinálni.

Korábban jöttem a főpróbára, direkt, hogy tudjunk beszélni, mert tudtam, hogy ő úgy is itt lesz korán, úgyhogy megkerestem.

Az udvaron találtam rá, szóval odamentem hozzá.

Tegnap vesztünk össze utoljára, azóta nem is beszéltünk, úgyhogy ő se volt valami fényes hangulatban.

- Szia – mentem oda hozzá.

- Szia Roli – tűrte egy hajtincsét a füle mögé elkapva a tekintetét.

Oké, akkor nagy levegő...

- Figyelj, nem tudom, ráérsz-e most, de beszélnünk kéne – túrtam a hajamba, mire Betti rámnézett.

- Ráérek, persze – mondta, de érződött rajta, hogy tudja már, hogy mit akarok mondani, a tegnapi veszekedésünkben épp odáig elmentünk, hogy szerintem meg se lepte.

- Oké, szóval... - vettem egy nagy levegőt, de félbeszakított.

- Most fogsz szakítani velem, ugye? – találta ki a gondolataimat szomorúan elmosolyodva.

Erre nem mondtam semmit, csak a szemeibe néztem, elkapva a tekintetét, mire keserűen tudatosítva biccentett egyet.

- Tudod, hogy rohadt sok mindenért hálás vagyok, Betti, komolyan, a megmentőm vagy, tudod, mikből húztál ki, és bírtam is ezt az egészet, de ez az utóbbi pár héten... nem úgy megy, ahogy kéne, asszem – foglaltam össze röviden.

- Igen – biccentett a földet nézve – Akkor, gondolom, maradunk volt osztálytársak – nevette el magát kínosan.

- Kihúztál a legszarabb korszakomból, Betti, nyilván nem ennyi vagy nekem.

- Meg jó hatással voltam rád, vagy mi – mosolygott maga elé furán.

- Ja – túrtam a hajamba – Amit kösz mégegyszer, tényleg.

- Csak szakítasz – egészítette ki.

- Nem azért, mert ne lennék rohadtul hálás neked, Betti, csak ez így nem működik közöttünk.

Betti erre csak a szemét megtörölve, feszülten elnevette magát.

- Ez így akkor lenne igaz, Roli, ha egyébként az utóbbi pár héten nem szerettél volna ki belőlem – nézett rám.

Ezt így azért kemény volt fogadni.

- Tudod, hogy szeretlek, Betti – vágtam rá, ösztönből.

Az volt a leggázabb, hogy ahogy ezt kimondtam, még én is éreztem, hogy ezt már csak megszokásból mondom, és ő is érezte.

- Akkor miért szakítasz? – kérdezte Betti könnyes szemekkel.

- Mert nem működünk – ismételtem meg.

- Nem, azért, mert csak nem akarsz velem maradni!

Erre már nem tudtam mit mondani, csak kellemetlenül elnevetve magam a hajamba túrtam.

- Nem tudom, mit reagáljak erre – mondtam őszintén, újra ránézve.

- Mert szerinted én igen? – törölte meg a szemét a csuklójával.

Pontosan olyan szar volt, mint amire számítottam.

Tényleg az volt.

Nem volt rossz úgy elballagni, hogy előtte lévő nap szakítottam a barátnőmmel, aki egyébként végig ott állt előttem.

De elballagtam, túlestem ezen a sulin, rohadt jó.

Akkor egy korszaknak annyi, nem?

Legalább annyi jó legyen a ballagásban, hogy ezt kimondhatom.

Más kérdés, hogy a meghívott csajok idegesítően nagy százaléka engem talált meg, volt pl. egy lány társaság, akik konkrétan rám voltak tapadva, és akárhova mentem, mindig ott voltak.

- De amúúúgy neked tetszik valamelyikőnk? – kérdezte az egyik csaj mosolyogva.

Az egyik szó szerint le akarta szedni az ingem, mi a fasz, de komolyan.

Első napja vagyok szingli, konkrétan első.

- Bocs, nem tudok választani, cső – hagytam ott őket, majd inkább megkerestem Ricsit.

Tesómnál volt kaja, kiszaladt Mekibe ballagás közben. xd

Eri is ott volt a ballagáson, úgyhogy amíg mindenki érzelgett még, meg mentek a beszédek, amik senkit nem érdekeltek, de azért hallgatták, Erika, Ricsi és én kiszöktünk a suli kapuján és az egyik padon leültünk hárman kajálni.

- Szóval, Ricsi, a te crushod felszívódik, Ró meg szakított a barátnőjével és nem tetszik neki senki – összegezte Erika – Erre bontani kell valamit.

- Független vagy a nőktől, tesó – vigyorgott rám Ricsi, mire felröhögtem.

- Szabad vagyok, erre tényleg bontunk – loptam egy sültkrumplit Erikától szórakozottan.

- Roli végre szabad manóóóó – poénkodott Ricsi elvékonyítva a hangját, mire mindhárman felröhögtünk.

Ez hülye. xd

- Plusz felvettek titeket egy gimibe, ahová szeptembertől jártok, és ahonnan tíz percre fogtok lakni, béke van a családotokban végre, Rolit nem rúgták ki, visszamegy gitározni, illetve mindketten elkezdhettek végre valaki másokat crusholni. Vagyis, Roli, te inkább ne crusholj senkit – tette hozzá Eri nevetve.

- Nem terveztem, nyugi – röhögtem el magam.

- Amúgy mikor lesz a beiratkozás? – nézett rám Ricsi.

- Passz, Anyát kérdezd – vontam vállat.

- Nekem június 21-én lesz – szólt közbe Eri – Szóval valószínűleg nektek is valamikor akkor.

- Akkor jövő hét – vágtam le.

Nemsokára mindhármunknak megrezdült a telefonja egyszerre, valószínű volt, hogy valamelyik csoportba írt valaki, szóval megnéztük.

Ákos írt. Szakítottak.

Robi megcsalta Lizát.

- Pfúú, de be fogunk baszni most már – állapította meg Ricsi röhögve.

- Erre is bontsunk? – nézett rám Eri vigyorogva, mire én is csak elröhögtem magam.

- Ja, írhatjuk a többi közé.

Nem vagyok valami érzelgős típus, de ez a korszaklezárás így még nekem is tetszik.

És a legjobb az egészben, hogy kimondhatom, hogy jól vagyok.

Komolyan jól vagyok, boldog vagyok, tényleg.

Megkérdezhetnék tőlem, hogy most épp mitől, nem fogok tudni rá válaszolni egy mondatban, de őszintén?

Biztos, hogy nem fogok ilyeneken gondolkodni.