Kedves Liza, szar szülinapot.

Február negyedike van, novemberben szakítottunk, a telóm meg bedobta ma értesítésként, hogy szülinapod van, ez először felbaszott, miért kell ezt bedobni, szóval kitöröltem, aztán rájöttem, hogy mekkora jó amúgy, hogy nem vagyunk együtt.

Mármint, a gyökér volt haveromon kívül ki a szar akar egy olyan csajjal járni, aki lazán megcsal a haveroddal?

Három és fél hónapja szakítottunk, több, mint negyed éve, ez alatt szépen elbasztad az életemet, elbasztál engem, a kedvemet, úgy kábé mindent, csak azért, mert tavaly májusban beléd estem, összetörtem, szarul voltam miattad, miattad, vágod, egy olyan lány miatt, aki félrelépett a haverommal, kemény, ma viszont, ahogy ezredszerre is bevillantál, ezzel együtt minden más is, az is, hogy milyen indokolatlanul jó voltam hozzád amúgy, még amikor együtt voltunk, mennyi szar dolgot megtettem érted feleslegesen, mennyi mindent félredobtam miattad, aztakurva, ekkora faszságot, belegondoltam, és megállapítottam.

Mekkora egy ribanc, geci.

Nyilván szar még minden, de most már inkább csak úgy vagyok vele, hogy baszdmeg, de undorító, amit műveltél velem, mint hogy mégegyszer csak a bekönnyezés gondolata is rámtörjön.

Szóval így ébredtem valahogy, aztán közben lementem a konyhába, hogy egyek valamit.

- Roli, kérsz te is pirítóst? – kérdezte Anya, ahogy meglátott, mire ránéztem.

Be volt pörögve, ezzel meg engem már le is fárasztott, azt se tudtam, mi ez a nagy lelkesedés.

- Csinálok magamnak – mondtam végül vállat vonva.

- Vajat kérsz hozzá? Kiraktam már ide a pultra, hogy olvadjon és könnyebben lehessen kenni.

Ezzel a nagy energiával nem is csak simán kizökkentettek a gondolataimból, konkrétan kitéptek onnan, pedig most egész szívesen benne maradtam volna még.

Kezdtem élvezni, hogy ma valahogy full máshogy jelent meg a fejemben a volt barátnőm, mint egész eddig, de mindegy.

Apa tegnap hazacuccolt, sőt, nem a kanapén vagy a vendégszobában aludt, mondom, mi a fasz, és esküszöm, hogy nem volt semmi gáz egész hétvégén, meg ma se.

Tippem sincs, mit kezdjek ezzel az egésszel, annyira random a váltás, hogy eskü beteg szerintem.

Tegnap volt Pityu szülinapja, nem itthon, de tartott bulit, jó alibi volt, hogy oda megyek, nyilván nem ott voltam, de a bátyámmal ledumáltuk, hogy használhatom a sztorit.

Miután kimenekítettem magam a családom köréből, felmentem a szobámba, kiültem az ablakomba szívni egyet, közben meg elővettem a telómat, hátha van valami.

Visszaírtam pár haveromnak, aztán épp elraktam volna a telefonom, amikor jött egy streakem.

„Bettina Tátor sent a Snap"

Fel se fogtam, hogy mit nyomkodok, amikor már megnyitottam a streak-jét, pedig amúgy egy csomószor csak kihúzom az értesítést, aztán majd valamikor megnézem, most konkrétan, ahogy megjött a streak, tíz másodpercen belül már meg is nyitottam.

Nem időzítős volt, nem is léptem ki belőle egyből, jobb dolgom nem volt, szóval megnéztem – csak egy tükörszelfi, tipik lányos, cukin bepózolva, látszott az arca, az alakja nagy része.

Aztán miután jól megnéztem a képet, kiléptem.

Délután elmentem edzeni, kondiba – már rutinszerűen, amióta abbahagytam a vízilabdát, főleg az utóbbi egy-két héten egyre rendszeresebben járok ide, levezetem a feszültséget, amennyire tudom, szóval most is beraktam a fülesemben a zenét, és csak toltam, ahogy szoktam.

Az ismétlések közben van, hogy elkalandoznak a gondolataim, csak úgy, és most is ez volt, emlékszem, asszem épp a harmadik sorozat húzódzkodásomban voltam, amikor random kizökkentem a gondolataimból, és ahogy realizáltam, hogy ki körül forogtak eddig, egész végig, még engem is ledöbbentett. Mi van?

Nap elején még a volt barátnőmön gondolkodtam, meg a szülinapján, most viszont, ó basszameg, kezdjük újra.

Nem, nem, ezt fix, hogy nem.

Már beleszoktam, hogy a volt barátnőm kell, ő érdekel egyedül, és úgy vagyok más lányokkal, hogy amúgy rohadtul nem érdekel, csak mert miért ne, annyit felszedtem és dobtam az utóbbi hónapokban, gond nélkül, hogy már rutinná vált az egész, életmóddá, erre komolyan most kell ennek megváltozni?

Beszökött a gondolataimba, fel se tűnt, és már ott van, szar jel.

Épp ma kezdtem el túltenni magam Liza hiányán, neee, Élet, könyörgöm, ne bassz fel.

Legutóbb is így kezdődött, most viszont ilyen tuti, hogy nem lesz.

- Szia Roli – mosolygott rám Betti másnap, amikor reggel, első óra előtt beültem mellé.

- Helló – köszöntem vissza.

- Készülj fel, kiosztják a töri dogákat. Meglátjuk, mennyire magyaráztam jól – nevette el magát, mire akaratlanul elmosolyodtam – Kérsz kekszet? – kínált meg, ha már úgy is a kezében volt egy csomaggal.

- Nem, kösz, de jó étvágyat.

- Köszi.

Betti lerakta a kekszes csomagot a padra, majd lehajolt, hogy kiszedjen valamit a táskájából, eddig pedig úgy se látott, úgyhogy esküszöm, nem tudatosan, de ezt a pár másodpercet megadtam magamnak, hogy rápillantsak.

Hogy a francba nem tűnt még fel nekem eddig?

A rohadt életbe.

A törim amúgy hármas lett – esküszöm, négyes is lehetett volna, ha hülye vagyok, nem gondolok arra, hogy a tanárom nem fogja bevenni, hogy hirtelen tanulni kezdtem és többet másolok Bettiről.

- Ügyes vagy – dicsért meg Betti elmosolyodva.

Igazából amúgy csak miatta lett hármas, szóval kajak a megmentőm a csaj.

Töri után Betti odament a tanárhoz valamit kérdezni tőle, szóval felállt mellőlem és a tanári asztalhoz ment, amivel önmagában nincs gáz, a probléma az, hogy utána néztem, és még ennél is nagyobb probléma, hogy full akaratlanul.

Ezt már egyszer eljátszottam – beszélni kezdtem egy szép, cuki, kedves lánnyal, aki egyik napról a másikra belopta magát először csak a gondolataimba, másodszor azon kapom magam, hogy nézni akarom, hogy kitűnik a többi közül, a neve, a hangja, hogy random mosolyogni kezdek, ha eszembe jut, vagy ha velem van, aztán láthatom be, hogy érdekel, onnantól meg vége.

Most kezdem csak túltenni magam a volt barátnőmön, az egyetlen dolog, amit minél inkább igyekezni akartam elkerülni, hogy megint felkeltse valaki az érdeklődésemet, ráadásul ennyire hirtelen.

Basszameg.