Hétfő van. Nagyjából fél óra múlva lesz az a megbeszélés amire el kell menjek, fogalmam sincs mit várjak tőle. Heszna teljesen feleslegesnek állítja be és úgy érzem nem is nagyon akar elmenni, amit Naru kifejezetten ellenez. Néha úgy veszekednek mint a házasok.

Ahogy kilépek a fürdőszobából egy újabb érdekes jelenet fogad. Naru áll a konyhapult mellett, némileg gondterhelten, a valószínűleg a szekrények és a tűzhely takarásában fekvő nő előtt.

- Heszna kelj fel, fél óra múlva kezdődik a gyűlés. Még el kell készülnöd, ne most találd ki hogy nem mész - sóhajtja a fehér hajú, mialatt én a hajamat törölgetve leülök a kanapéra.

- Nem, Heszna fekszik a pult mögött és alszik, mert Heszna fáradt.

- Teremtőm... - rázza meg a fejét Naru, majd lehajol és kezében Heszna bokájával áll meg előttem, mialatt a vörös hajú teljes lelki nyugalommal fekszik a földön, középső ujját a sárkány felé tartva. - Na, kérlek, készülj. - A kezét nyújtaná neki, de az a lábával eltolja magától, majd az arcához emeli a lábait, eltolja a hátát a földtől és már talpra is ugrik. Bár a mozdulatai meglehetősen könnyednek tűnnek, ő maga úgy néz ki mint akin átment egy úthenger: a haja a kontyából a szélrózsa minden irányába elágazik, az arca kifejezetten nyúzott, amit az össze-vissza álló szürke bemelegítő csak fokoz.

- Te meg ezt készítsd el a seggedbe, jó? - ásítja, még mindig bemutatva Narunak, majd becsoszog a fürdőszobába.

- Esküszöm, tinédzserként könnyebb volt vele mint most - sóhajtja keresztbe tett karral.

- Hallom ám! - ordítja még ki Heszna.

Igazából a mai az első alkalom hogy ilyen csapzottnak látom őt, eddig valamilyen szinten mindig rendben tartotta magát. Bár azon sem nagyon lepődtem meg hogy ma így néz ki, ugyanis tegnap éjjel arra ébredtem hogy whiskyt iszik kávéval a konyhában, amikor pedig rákérdeztem volna olyan fagyos pillantást vetett rám, hogy arra jutottam nem az én dolgom.

Olyan huszonöt perccel és néhány kiabálással később, Heszna teljesen szalonképes állapotban lép ki a fürdőszobából, a korábbi kinézete pedig a múlté. Az előszobai tükörben még néhány percig sminkeli magát, majd egykor már a magassarkú bokacsizmáját veszi.

Miután én is felveszem a cipőm, megállapítja hogy mind a ketten készen vagyunk, így átlépve egy átjárón - ami számomra még mindig hátborzongató élmény - már ott is vagyunk. Fogalmam sincs hol, de ott vagyunk.

A modern, padlószőnyeges, letisztult folyosóból és az ott lévő liftből ítélve egy irodaház lehet. Bedugult a fülem, tehát magasan lehetünk.

Egy ajtó előtt állunk, ami mellett a recepciós pultnál ülő viszonylag fiatal férfi szúrós tekintettel pillant fel a telefonjából, majd közli hogy elkéstünk, és egyetlen legyintésére kinyílik előttünk az ajtó. Hesznát előre engedve lépünk be egy viszonylag kis szobába, aminek a nagy részét egy négyzet alakú asztal foglalja el, olyan nyolc ember ül körülötte, már ha ők emberek... Bár az egyik férfi hosszúkás pupillájából ítélve erősen kétlem. A szoba túlsó oldalán van egy ablak, ami elárulja hogy legalább a huszonötödik emeleten vagyunk. Mindenki előtt van néhány papírlap, és egy üveg víz, még a két üres szék előtt is, közvetlenül az ajtó mellett. Az egyiken Heszna foglal helyet, majd mellé ülök én is.

- Most, hogy némi késéssel összegyűltünk - pillant hidegen a hosszúkás pupillájú a mellettem ülőre -, el is kezdhetjük. - Ezt minden jelenlévő nyugtázza, majd egy fekete hajú, harmincöt év körüli férfi folytatja.

- Azért hívtunk össze egy megbeszélést, mivel gondolom mind hallottatok az elmúlt két hétben történt cust'ifrinn támadásairól a végtelen kövek dimenziójában. Mivel a vadászaink még mindig találkoztak errefelé is kóbordémonokkal, arra a döntésre jutottunk, hogy lépni kell ezügyben.

- Én meg láttam egy sáskát odakint, szerintem szedjük a sátorfát ameddig azok a szörnyű lények sáskajárást nem rendeznek - vezeti végig a vonallá összehúzott szemét a társaságon Heszna, mialatt az imént kezébe vett tollat pattintgatja ki-be, és elmosolyodik.

- Örülök hogy viccesnek találod, de pontosan tudod hogy milyen veszélyt jelenthetnek, ezt hiába próbálod elkerülni - szólal meg a macskaszemű mellett ülő nő. Ő legalább a nyakán ékeskedő tetoválás ellenére emberi kinézettel rendelkezik.

- Nem kibújni akarok alóla, csak azt mondom, hogy egy csepp vízből még nem lesz cunami.

- Ha ötven-hatvan őr kijutott a pokol több részéről, akkor van rá esély, hogy a náluk sokkal inteligensebbek is ki tudnak szökni, ezt úgy gondolom minden jelenlévő tudja. - Én mondjuk nem tudtam, de már meg sem lepődök.

Tudod kik vannak most itt? Csak gondolj a válaszra. - Hallom meg Heszna hangját a fejemben.

Még soha nem láttam őket, bár nem mintha az emlékeimben bízni lehetne.

Nem tudom mennyit hallhat abból amire gondolok, ezt nem tudom kontrollálni. Azt sem tudom mikor lát a fejembe és mikor nem.

Most pont belelátok, tehát ha valami perverzségre akarsz gondolni, ne most tedd. - A szemem sarkából rápillantok: eszem ágában sem volt. - Nagyrészt csak a vadászok vezetőinek a kutyái, velük viszik végbe az akaratukat, így ha valami balul sül el, mind moshatják a kezeiket. A macskaszemű pasi Minos, meg a csaj mellette Arandell két legbizalmasabb démonai, akik gondolom valamilyen "szerencsétlen véletlen" - vált némileg szarkasztikus hangnemre - során a démonokkal együtt, természetesen "szigorú ellenőrzés" alatt kijutottak. - Oldalra pillantok és látom ahogyan rosszalló fejrázással forgatja meg a szemét. - Mindegy. A lényeg hogy a jelenlévők olyan hetven-nyolcvan százaléka nem bírja a képem. - Ez nem túl megnyugtató. - Hé, ez nem rajtam múlt. Mindegy. A lényeg hogy erősen kell védekezni ahhoz hogy ne sózzanak egyikőnkre se semmi faszságot. Bármit ajánlanak, a vége úgyis mindig ugyanaz, szóval azt tanácsolom hogy ne menj bele semmibe, de persze ezt nem én döntöm el. De majd mesélek arról hogy milyen ügyesen mossák kezeiket.

Bár még nem sok tapasztalatom van ebben a világban, kicsit olyan lenne, mintha Heszna lenne ebben az egészben a gonosz. Az eddigi hallomásaim és tapasztalataim alapján egyre csak megkérdőjelezem hogy itt kellene-e maradnom.

- Tehát, ahogyan az imént említettem, Lucifer erősen visszautasította hogy kapcsolatba lépjen velünk - ahogy visszatérek a gondolatokból az egyik vadász férfi beszél, aki első ránézésre nagyobb darab nálam, pedig ez elég ritka -, ami egy elég nagy probléma. Ennek ellenére szerencsére Arandellel sikerült megegyezésre jutnunk a démoni ügy kapcsán, és már próbálja orvosolni a problémát.

- A jelenlévő két démonja is pontosan ezt mutatja - motyogja Heszna az orra alatt.

- Képes vagy arra hogy végighallgass valamit anélkül hogy megjegyzést fűznél hozzá? Miattad vagyunk itt.

- Ó, szóval miattam, ez egy érdekes fordulat, kérlek folytassátok - tekint körbe ingerülten.

- A rendkívüli helyzetre tekintettel, a Fahrou-vel és Arandellel arra jutottunk, hogy nehéz döntéseket kell meghoznunk. A Bretoux-i Egyezmény módosítása pedig segíthetne megoldani a fennálló problémákat. Hiszen a démonok máris hatalmas károkat okoztak, a vadászok pedig nem bírják a végtelenségig azt, hogy egyszerre kelljen velük elbánni, és a saját munkájukat is végezni, ha pedig tőled szabadulnának ki... Az végzetes lenne - magyarázza a nagydarab.

- Szó mi szó - szólal meg a démon nő türelmetlenül -, mindenki szerint biztonságosabb és felelősségteljesebb döntés lenne, ha teljesen lezárnánk a harmadik poklot, ami azt vonja...

- Ami azt vonja maga után, hogy engem is le kell oda zárni - vág közbe Heszna. - Mondjátok, nektek én csak egy vicc vagyok, ugye? - pislog körbe mindenkin, mialatt megfogja az állát. - Csak mert nekem eddig kurvára úgy tűnik.

- Teljesen komolyan veszünk, tudod jól. - Ez a hegyesfülű vadász az első, aki nyugodtan szól hozzá. - Csak aggódunk.

- De édes vagy, hogy meg ne koszorúzzalak... És Buckynak ehhez mi köze van? Vagy érte is ennyire aggódtok?

- Arra jutottunk, hogy az lenne a legszerencsésebb, ha ő is veled tartana. A démonok valamilyen oknál fogva őt üldözik, így ha teljesen eltűnne, valószínűleg visszavonulnának és újra minden lehetne a régiben. Nem kéne démonként bánni vele, csak mint egy normális emberrel, a te poklod így annyira nem rossz hely - magyarázza Minos.

- "A pokol annyira nem rossz hely", te hallod mit beszélsz? Amúgyis a démonok köztudottan olyan természetűek, hogyha valami nem jön össze nekik, akkor csak úgy beletörődnek, majd bűnbánóan hazakullognak! - Ahogy befejezi fejrázva csapódik a széke háttámlájának és dühösen összefonja a karjait.

A pokolba zárni... Azt hittem már a Hydránál megjártam a poklot, de bármilyen is legyen az igazi, nem akarom megtapasztalni, bármilyen érvekkel állnak elő. Nem akarok többé szenvedni. Hetven év... Ennyi időt töltöttem a fagyott pokolban. Elég volt.

- Szerintem kérdezzük meg erről Buckyt is - néz rám. - Neked mi a véleményed?

- Amit Heszna mondott - pillantok oldalra.

- Nézzétek, tisztában vagyunk vele, hogy elég rosszul hangzik, és bizonyára nem is a legjobb dolog, de néha nagy áldozatokat kell hozni az emberek biztonsága érdekében, ha valakinek, akkor neked tudnod kéne - néz egy öltönyös férfi a mellettem ülőre.

- Ó, én tisztában vagyok milyen áldozatokat követel, de ez nem áldozat, ez öngyilkosság! Egyszer már ezt eljátszottam. Másfél évre zártatok be oda, és Arandell kellett ahhoz, hogy kijuthassak, ami-

- Lassabban oldódott meg a probléma mint vártuk.

- Két hétről volt szó! Két kibaszott hétről! Ehelyett ott poshadtam másfél évig, majd mikor kijutottam mi fogadott? Minden kibaszott romokban állt! - Ekkor már idegességében az asztalra csap, majd feláll.

- Szerintem abban az esetben inkább arról volt szó, hogy nem tudod elviselni ha bárki képes nélküled is életben maradni - teszi hozzá a Minos mellett ülő démon nő.

- Egy hatalmas démon volt a földbe ágyazódva! Ha egy héttel később térek vissza, elpusztította volna a Földet mire észbekaptok, bassza meg!

- Ez elég erős túlzás. Nem akkor kezdtük a szakmát, pontosan tudtuk hogy mi volt a helyzet, és ha eljött volna az ideje elintéztük volna - az öltönyös férfi nagyon erősen próbálkozik a kedélyek lecsitításában, bár ami azt illeti engem egyikőjük sem győz meg túlságosan.

- Ha eljött volna az ideje? Jóságos Teremtő... Szerintem mind tudjuk hogy ez a beszélgetés már akkor zátonyra futott mikor leültünk ide.

- Ha hajlandó lennél kompromisszumra, könnyebben menne. Így viszont tényleg nincs semmi értelme.

- Ne próbáld meg rám kenni azt amit ti idéztetek elő. Nem fogok megint utánatok takarítani meg söpörni az utat nektek ahhoz, hogy embereket tegyetek tönkre.

- Mi is a legjobbat akarjuk mindenkinek a  lehető legkevesebb áldozattal, éppúgy mint te. De ettől még mindig lesznek olyanok, akiket fel kell áldozni.

- Jajj, tényleg, ha már itt tartunk... Minos elég jóllakottnak tűnik. Hány emberünk életébe is került az hogy most ilyen emberi alakban konzultáljunk vele?

- Nem követelt semmiféle áldozatot, de ha követelt is volna, az nem lenne a te dolgod.

- Igen Heszna - vicsorít egyet önelégülten Minos. - Ez nem a te dolgod.

- Szóval így játszunk? Akkor hogyha én teljesen véletlenül leküldenék néhány fontos vadászt a poklomba, vagy véletlenül kiderülne egy-két dolog, gondolom az sem lenne a ti dolgotok...

- Ne tégy úgy mintha te szent lennél - húzza össze a szemét a nagydarab - a barátodról meg ne is beszéljünk.

- Szerintem a jelenlévők közül Buckynak van a legkevesebb a rovásán.

- Egy befolyásolható katona sokkal veszélyesebb mint egy tudatánál lévő démon szólal meg újra az öltönyös.

- Úgy látom nem jutunk sehova ezzel a megbeszéléssel, szóval tekintve hogy nekem van jobb dolgom is ennél, ha megbocsátjátok ha nem, távoznánk. - A vállamra teszi a kezét, jelezve hogy álljak fel, majd az ajtó felé vesszük az irányt.

- Heszna! - áll fel az öltönyös is. - Valami munkálkodik a háttérben, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, és mindannyiunk felelőssége az, hogy ha a nézeteink különböznek is, megakadályozzuk azt hogy ártatlanok haljanak meg miatta.

Erre ő megrázza a fejét és idegesen kilép az ajtón, én pedig követem.

- Viszlát - szólok oda mielőtt leveszem a kezem a kilincsről.

Nem igazán értem hogy miről volt most szó... Még a saját világomnak is csak kapargattam a felszínét, próbáltam összerakni a múltam darabról darabra, ebből viszont semmit sem értek. Fogalmam sincs róla hogy milyen emberekkel... Vagy lényekkel állok szemben. Engem soha nem képeztek ilyenre.

- Neked nem is kell még ezeket értened. Majd elmagyarázom hogy hogyan működik ez az egész és akkor majd érteni fogod hogy miért viselkedtem így - áll meg a folyosó végén egy lift előtt. - Sajnálom hogy így kellett elkezdened megismerni ezt a világot, de egyszerűen annyira fel tudják cseszni az agyam, - mutogat széttárt karokkal - hogy, ahh, Teremtőm... Nem akarom ezen enni magam. Amúgy nem vagy éhes? Elmehetnénk a mekibe - nyomja meg a liftváró gombot. Ekkor lépnek ki a többiek a teremből, de mind vagy másik elágazáshoz mennek, vagy egy átjárón keresztül eltűnnek.

- De, menjünk.

Ahogyan másodpercekkel később belépünk a liftbe tudatosul bennem hogy nem biztos hogy jó ötlet.

- Engem itt nem-

- Téged sehol máshol nem keresnek - vág közbe. - Igazából itt... Jesszus, ha ezt most elmondom Hermi ki fog nyírni hogy ő nem volt itt, de itt csak filmekben meg képregényekben létezel. Meg persze van a színészed, de...

- Filmekben?

- Ha most azt mondod nem tudod mi az hogy film, legközelebb egy nomád népnél teszlek ki.

- Nem - szökik mosoly az arcomra. Nomád nép? Ez azért kicsit túlzás.

- Jó, értem, csak vicc volt. De tényleg vannak filmek rólad és bármilyen hihetetlen még fanjaid is vannak. Vagyis nem pont rólad, csak te is szerepelsz bennük. Majd megmutatom őket, de csak úgy hogyha Hermi is ott lesz, mert akkor tényleg széttépne ha nélküle néznénk. Igazából sok infót rólad onnan szereztünk.

Fanjaim? A filmek miatt? Azt sem tudom mik vannak ezekben.

Idő közben megérkezünk a lifttel egy föld alatti parkolóba, ahol egy fehér sportautóhoz tartunk. Elég drágának néz ki, és a felépítése sem illik azokhoz amiket eddigi életemben láttam. Nem néz ki drasztikusan másképp, de nem hasonlít egyik tipikus, gyakori márkához sem. A logó a kocsi elején is elég szokatlan: egy sárkányszerű kacskaringós vonal, ami mintha egy "L"-t és egy "E"-t fogna körbe.

- Hermi férjének a bátyja, Leo imád autókat készíteni, ő csinálta ezt is - mondja Heszna ahogy beülünk. A belseje nagyon magával ragadó, ahogy beszállunk azonnal felvillan néhány gomb és megjelenik az első ablakon néhány hologram a forgalomról, hírekről meg hasonlókról. Középen egy zenelista emelkedik fel, a motor magától beindult, az ülés pedig azonnal alkalmazkodik az alkatomhoz.

- Tetszik - jegyzem meg.

- Az jó, mert neked is csinál Leo. Pár hét és kész lesz.

Erről én eddig miért nem tudtam? Nem mintha ellenemre lenne, de kezdem azt érezni hogy hogy teljesen elvesztettem az irányítást.

- Minos embereket eszik? - kérdezem ahogy kihajtunk. Ez már a fejemben volt mióta hallottam. Messze ez volt a legmegdöbbentőbb dolog amit hallottam a megbeszélésen.

- Szoros értelemben véve nem. Igazából kínból táplálkozik, biokémiailag nézve azokból a neurotranszmitterekből amik akkor tobzódnak mikor az adott valaki, nem biztos hogy pont ember, bárki fizikailag és mentálisan szenved. De a biokémiáról Hermi tudna órát tartani, én inkább a természetfeletti oldalhoz értek. Mivel Minos Arandell egyik első számú démona, így nem kifejezetten besorolható egyik fajba sem, hiszen nem képes szaporodásra, vagy bármi ehhez hasonlóra, nembe sem lehetne elméletileg besorolni. Mindegy, a lényeg, hogy nem kifejezetten embereket eszik, bár vannak olyan fajok amik egybe falják fel az embert, testestől, ő szenvedteti az áldozatát, és kiszívja azokat a hormonokat vagy miket amik ekkor termelődnek és mivel nem tudja hol a határ legtöbbször annyit szív ki, hogy az adott személy szervezete nem tud mit kezdeni ezzel és meghal. Engem például nem tudna megölni, mert a vérem túl nagy ütemben termelődik újra, és a testem is gyorsan alkalmazkodik.

Tehát engem gyakorlatilag gond nélkül megölhetne és még ki tudja hányan megtehették volna a jelenlévők közül. Akik ki tudja mióta tudják hogy létezem, míg nekem árva gondolatom sem volt róluk. Ez rémisztő.

Alighogy kigurulunk, Heszna megbőgeti a motort és mielőtt észbekapnék, már százzal megy. Azt hiszem értem miért van neki ilyen sportautója.