Közel van a srác lakása. Pár sarok. Csinos kis társas házban van. Felmegyünk a lifttel. A másodikon lakik. Kétszobás lakás. Nincs rendetlenség, tisztaság van. De szeretem én a rendezett lakásokat. kibújok a cipőmből és követem emberünket a konyhába. Idefele jövet ő is bemutatkozott, Kelemen Gergelynek hívják. Leülök a konyha asztal szélére. Sok kellemetlen szituban voltam már nem érzem magam nagyon kínosan. Volt már ennél rosszabb is. A polttól felém fordul és közelebb lép hozzám. Egésszen közel áll, épphogy nem ér hozzá a lába a lábamhoz.
- Kegyed hogy szereti a kávét? - kérdezi kihívó mosollyal. Tudom, hogy meg lesz rökönyödve mikor meghallja, hogy iszom a kávét. Vissza mosolygok rá, mosolyomat hasonló érzelmekkel fűszerezve, mint az övé.
- Egy pressot kérek szépen egy 3 dl-es bögrébe, és légyen szives töltse föl szinültig tejjel. Furán néz, látom a zavart az arcán. De azért el kezdi csinálni.
- Bemutatom a kisasszonynak hogyan kell jól kávétfőzni - mondja. Villog a szeme, akár egy éles kés pengéje. Látom rajta, hogy kóstolgat. Meg akarja tudni milyen fából is faragtak. De odase neki, tetszik nekem ez a játék. Egy másodpercig elgondolkodok az ajkamat szívva mit is vágja vissza, de aztán csak ennyit mondok: ha olyan ügyes kápráztasson el. Azt a mosolyomat vetem rá amit akkor szoktam amikor akarok valamit, valami mocskosat, egy férfi embertől.

Lefőzi a kávét...
- Hát ez igazán mesteri volt! Úgy főzi a kávét, mint bárki más! - kiáltok fel tettetett ámulattal. Leveszi a cinizmust a hangomból, kap egy jó pontot. Az ercon felé nyúl hirtelen és megfricskázza az orrom. Meglepődök a hirtelen mozdulattól kissé meghátrálok, nekitámaszkodok a konyha pultnak. Követi a mozdulatomat és elém áll és két kezével mellettem a pultra támaszkodik. Kelepcébe kerültem és nem is túl nagyba. Az arcomon érzem a lélegzetét, ahogy kifújja az orrán a levegőt.
- Főzzön jobbat ha tud - a hangja tele van kihívással, a hátamon felálnak tőle a szőrők. A közelségétől és az érzédtől, hogy tehetetlenné tesz, ahogy maga és a pult közé présel elindít bennem egy bizsergést. Valahonnét mocskos helyekről.
- Esetleg tegeződhetnénk - mondom figyelmen kívül hagyva előbbi szurkálódását.
- Esetleg igen - feleli. Közelebb hajol hozzám teste a testemhez ér, érzem minden domborulatát, ahogy azt is, hogy a szituáció kicsit sem hagyja hidegen nemes részeit. A kezdetleges bizsergés vad forró hullámmá alakul át bennem és mint a szomjazó, vágyom arra, hogy hozzám érjen, tenyere végigjárja a testem minden apró procikáját. De a kezét nem emeli fel a pultról, még mindig mellettem támaszkodik. - Ez egy javaslat? - kérdezi mélyebb hangon. Kicsit elhagytuk már a tegeződés kérdését úgy érzem.
- Valami olyasmi - felelem reketten, ahogy mély tengerkék szemébe nézek és egy pillanatra egy másik szituációba röppenek, ahol ő rajtam fekszik testsúlyával az ágyhoz szorít keze a csuklómat szegezi a fejem felett az ágyhoz és az a testrésze mely most egyre növekszik bennem dolgozik, és a legnagyobb gyönyöröket okozza.

Hirtelen ellép tőlem. Válla gyorsan emelkedik ahogy havesebben veszi a levegőt, de próbálja visszaállítani normálisra a polzusát. Nekem is valószínűleg éppen ezt kéne csinálnom.
- Első randin nem nyúlnunk nőhöz, ez nálam szabály.
- Szeretem a szabályokat - bököm ki, magam sem tudom miért. Egy felajzott oldal pillantást vet rám, és ez elég ahhoz, hogy tudjam vágyaink kiegészítik majd egymást, ha beteljesülnek. - Ez egy randi?
- Valami olyasmi - veti oda és megragadja a tejet, hogy a kávémba töltse.
Mindenféle magyarázás szükségtelen a mennyiségéről, mert egyből eleget tölt bele.

Most valaki először. Még egy jó pont