Kinyitom a szemem. A reggeli nap egyik sugara pont kiégeti a retinám, ezért átfordulok a másik oldalamra. És ekkor ér a nagy sokk. Ismét. Egy ismeretlen férfi fekszik mellettem. A héten már harmadszor. Nem is tudom, hogy ez mennyire lepett meg. Hónapok óta így megy ez. Szinte minden nap más és más. Átfordulok a másik oldalamra, a fejemre húzom a takarót és próbálom ellökni magamat a valóságtól, amiben ez az idegen ott feküdt mellettem. Lehunyom a szemem és elvonatkoztatok attól, hogy már egész világos van a szobában, ahol fekszem, ahhoz képest, amit komfortosnak érzek. Sötétben szeretek aludni. Felmerül bennem, hogy lehet, nem a saját szobámban vagyok, mert ott teljesen le lehet sötétíteni, bár az is lehet, hogy csak elfelejtettem leengedni a redőnyt. Szükségem van még alvásra, ezt tisztán tudom, ezért inkább elengedem az előző gondolataimat, most már úgysem tudok javítani jelenlegi helyzetemen.

Félálomban vagyok, tudom, hogy már reggel van és, hogy fel kéne kelnem. A sokáig alvást mindig naplopásnak éreztem. Valaki lehuppan az ágy szélére, amitől egy remegés járja át az egész matracot. Résnyire kinyitom a szemem és kisandítok a körülöttem lévő világra. Egy férfi ül mellettem az ágyon. Sötét haja összeborzolt, látszik rajta, hogy nem rég kelt ki az ágyból. Borostás az arca, úgy saccolom, hogy körülbelül három napja borotválkozhatott utoljára. Egy sötétkék V nyakú pólót visel. A póló kivágása egész nagy, látatni hagyja mellkasát, melyet fekete szőr borít kissé. Nem nagyon szőrös csak épphogy. Szeretem, ha egy férfi szőrös. Főleg a lába legyen szőrös. Ez mindig arra emlékeztet, hogy nem csak nekem nő szőr a lábamon, hanem a férfiaknak is. Csak én szenvedhetek egy csomót, hogy megszabaduljak tőle. A férfi kezében két színes csíkos bögre van, az illatából ítélve kávét hozott. enyhén elmosolyodik mikor látja, hogy kinyitom a szeme. Szemöldökei közel nőnek egymáshoz, de nem érnek össze, kék szeme világít sötét színeihez képest, arccsontja markánsan kirajzolódik.
- Jó reggelt Édi! Hoztam kávét. Tejjel, cukorral. Remélem így jó.
- Utálom, ha így szólítanak. – mondom nyűgösen. Felnyomom magam ülésbe, hogy elvehessem a kávét – Köszönöm! – egy nagyot belekortyolok