[Lili szemszöge]
- Lilien, Nátán! - szólt ránk az edzőnk - Csináljátok a páros elemtől. Megy az idő.
Szemforgatva Nátánra néztem, majd odacsúsztam hozzá.
- Nem nézhetjük a külön résztől? - nézett Nátán az edzőre.
- Bele ne halj, hozzám kell érned, Úristen - ironizáltam a hangomat elvékonyítva, csak hogy minél inkább hasonlítson az övére.
Nátán egy bosszús pillantást vetett rám, majd visszanézett az edzőre.
- Nem, a párostól csináljátok - mondta az edző - És örülnék neki, ha így egy hónap után abbahagynátok végre egymás lehúzását, nagyon nem könnyítitek meg vele a dolgomat, a sajátotokat meg pláne nem.
- Én nem tehetek róla, hogy egy seggfej - tettem fel a kezeimet.
- Te mondod? - röhögte el magát Nátán, mire a szemöldökömet felvonva, csípőre tett kézzel fordultam felé - Nálad lekezelőbbet...
- Fejezzétek be, nem érdekel, ki milyen! - zárta le a témát az edző - Ha nem vagytok képesek együttműködni, párcsere lesz. Vagy egyáltalán nem is lesz páros munka.
- Oké - válaszoltuk egyszerre, belemenve ebbe az ajánlatba.
- Ez nem volt tényleges választási lehetőség. Húsz percet kaptok, ha addigra nem sikerül begyakorolnotok a koreográfiát az elejétől kezdve a dobásig, tovább maradunk itt, egészen addig, amíg nem sikerül összehozni.
Az edzőnk ezzel kiment a jégpályáról, mi pedig Nátánnal egymásra néztünk.
- Kösz - lökte be nekem.
- Nem miattam volt - vágtam rá - De essünk túl rajta.
- Mindjárt, csak iszok - csúszott hátra a jégen, majd a palánkhoz ment, hogy igyon a kulacsából.
Magam előtt összefont karral vártam meg, ahogy Nátán ráérősen iszik, idegesítően lassan, majd a kezébe vette a telefonját és megnyitott rajta valamit.
- Te mit csinálsz? - kerekedtek a szemeim.
- Visszaírok egy haveromnak, egy pillanat.
Az edzés kellős közepén.
Hitetlenül nevetve széttártam a karomat a világnak afféle "mit vétettem?"-stílusban.
- Nátán! - szóltam rá fél perc múlva.
- Pillanat, várj már - telefonozott tovább.
- Na jó, mennyit írsz még neki? - hitetlenkedtem - Egy közös gaminget nem akartok letolni egyébként?
Nátán nem válaszolt, én pedig kardomba tudtam volna dőlni.
- Tuti, hogy nem ugyanazzal beszélgetsz még mindig - közöltem valamennyivel később, mert észrevettem, ahogy a képernyőjén alkalmazást váltott.
- Rámírt a barátnőm.
Akaratlanul kitört belőlem a szarkasztikus nevetés.
Bárki képes járni vele?
- Na ne viccelj.
- Nem viccelek - mondta.
- Nátán, megy az idő - jeleztem neki.
- Én tudom a koreót - válaszolta lazán, a telefonján pötyögve - Te nem?
Bosszúsan elfordítottam a fejem.
Meg akarom ölni.
Hogy lehet valaki ennyire nagypofájú?
Nagyjából másfél perc múlva már kellőképpen felidegesítettem magam, úgyhogy erőteljesen rászóltam.
- Varsányi Nátán, leszarom a barátnődet, most azonnal gyere ide, mert nem fogok csak miattad tovább ittmaradni!
Nátán meglepetten pillantott rám, de ez csak egy másodperc volt, mert folytatta a telefonozást.
- Nyugi már.
- Úgy értem, hogy most! - ismételtem meg magam ellentmondást nem tűrve.
Az elmélettől eltekintve, technikailag van két idegesítően erős akaratú bátyám, ami megnevelt arra, hogy ne adjam fel könnyen.
Nátán elröhögte magát.
- Figyelj, lehet, hogy otthon te vagy a kis hercegnő, de engem nem fogsz ugráltatni.
Nem válaszoltam neki, csak odacsúsztam hozzá és kérdés nélkül kiütöttem a telefonját a kezéből, ami így kiesett a jégpályán kívülre az edző cuccaihoz.
- Mi a szar? - kapott észbe Nátán, majd rámnézett.
- Nem kis hercegnő vagyok otthon - válaszoltam meg neki egy erőltetett mosollyal az arcomon.
- Kiütötted a kezemből a telómat!
- Jaj ne - játszottam a megszeppentet ironikusan - Mi lesz veled? Mi lesz a barátnőddel? Bele se merek gondolni.
- Tuti betört a képernyőm.
- Tuti nem érdekel. Hét perce várok rád.
- Nincs rajta fólia, baszki!
- Akkor minek hozod be edzésre? - kérdeztem vissza egyszerűen - Konkrétan a palánk szélén tartottad. Ha eltört, akkor gratulálok.
- Ha eltört, kifizeted.
- Szerintem a szüleid meg fogják tudni oldani.
- Te fogod kifizetni.
- Nem, nem fogom.
- De, ki fogod.
- Nem fogom.
Álltam a tekintetét, felfelé nézve rá, anélkül, hogy a szempillám megrebbent volna.
- Ha nem jössz ide dühöngeni, nem törik össze.
- Ha kibírsz húsz percet a csajod nélkül és nem húzod az időmet, nem töröm össze.
- Te nem vagy normális.
- Percekig kértelek, hogy fejezd be, mert az időmből megy. Vess magadra.
- Nem csodálom, hogy nincs palid.
- Csodálom, hogy van barátnőd. Megírhattad volna neki, hogy részvétem.
- Azt se tudja, ki vagy.
- Én se tudom, hogy ki ő. Úgy nézek ki, mint akit érdekel?
- Őszintén? Ja.
Felnevettem.
- Lehet, hogy otthon te vagy a szupersztár, de itt nem vagy - néztem rá mosolyogva.
Nátán ellökte magát a palánktól és közelebb csúszott hozzám egy kicsit, de el se szakítottam a tekintetem a szemeitől, akármilyen közel kerültünk így egymáshoz.
A bátyámtól tanultam.
- Idegesnek tűnsz - jegyezte meg Nátán egy apró mosolyra húzva a száját.
Vibrált körülöttünk a feszültség, de igyekeztem azt a hatást kelteni, mint aki még soha nem volt nyugodtabb.
- Néha nehezen viselem az egoista parasztokat.
Egy pár másodpercig még álltuk egymás tekintetét, szinte már-már versenyszerűen, hogy ki bírja tovább, majd végül elcsúszott tőlem és kikerült.
Mosolyogtam egyet magamban. Nyertem.
Szasza büszke lenne rám, ha látta volna.
- Na, csináljuk ezt a szart - mondta Nátán a jégpálya közepére csúszva.
Nem válaszoltam neki, csak elé csúsztam.
- A páros résztől csináljuk? - kérdeztem ránézve.
- Gondolom.
Megálltunk egymással szemben.
- Te rágózol? - tűnt fel.
- Nem, eszem a semmit - válaszolta szarkasztikusan.
- Köpd ki.
- Mert?
- Mert edzésen nem rágózunk. Félrenyeled, megfulladsz és elejtesz az emelésnél.
- Azzal menne az időd sajnos - húzta egy szemtelen mosolyra a száját.
- Azzal, ha betörne valamelyikőnk koponyája és ki kéne hívni a mentőket, talán kicsit jobban.
- Te látsz itt kukát? - nézett körbe, ezzel igazából közölve, hogy nincsen.
- Nem, de oldd meg. Köpd zsepibe.
Nátán kiszedte a rágóját a szájából.
- Átveszed?
A kérdésére kikerekedtek a szemeim.
- Pfúj, nem! - hajoltam el tőle - Hülye vagy?
- Akkor marad - dobta vissza a rágóját a szájába.
Fújtatva ráhagytam inkább, majd közelebb csúsztam hozzá, hogy csinálni tudjuk a páros elemet.
- Inkább csak csináljuk.
Megfordultam előtte, háttal állva elé, ő pedig átfogta a derekam.
Az a szerencséje, hogy legalább jó illata van és erős, különben már rég az edzőm asztalát ütöttem volna párcserét követelve.
Ahogy így álltunk, pár pillanat múlva mindketten elkezdtünk hangosan beszámolni kettőnknek, de ez így egyszerre természetesen nem ment, mert nem együtt volt.
- Én számolok be - jelentettem ki neki, miközben azóta is háttal simultam neki, a kezeivel a derekamon.
- Nem, én. Te szarul számolsz.
- Csak hogy tudd - nevettem fel idegesen - Veled ellentétben én a korcsolya mellett zenélek, táncolok és színészkedem is. Tudok számolni, ne félts engem. Nekem nem csak a jégből áll az életem.
- Ezért vagy bénább, mint én.
- Ezt mindig csak mondod, de még nem sikerült nagyon lenyűgöznöd.
Ha elengedte volna a derekam, vele szembefordulva mondtam volna mindezt neki, de ugyanúgy fogta, így be kellett érnem azzal, hogy hátrafordítom felé a fejem.
- Nem azt mondom, hogy nem tudsz számolni, csak élesben mindig elbaszod - közölte Nátán - Gondolom, zavarba jössz, vagy nem tudom.
- Mitől jönnék zavarba? - forgattam meg a szemeimet unottan.
- Lássuk be, elég sokat kell fogdosnom téged a koreó alatt. Nem lehetsz hozzászokva.
- Nem véletlenül rohanok a fürdőbe edzés után egyből. Amúgy meg hozzá vagyok szokva, ne aggódj. Jobban, mint te.
- Te vagy az a csaj, aki mindenkire ráhajt, ha ivott egy korty alkoholt, ugye?
- Nem, az a barátnőd.
Nátán idegesen fújtatott egyet, mire elégedetten mosolyogva elfordítottam tőle a fejem.
- Öt, hat, hét, nyolc - számoltam be, és már vettem volna a lendületet, de ő csak azért sem indult el - Na jó, Nátán, baszki! Beszámoltam! - csattantam fel.
- Én számolok.
- Jézusom! - idegesítettem fel magam rajta.
A cél érdekében ráhagytam a számolást, mert ha ennyire számít neki ez a gyerekes dolog, én nem fogom az időmet feleslegesen erre áldozni.
- Öt, hat, hét, nyolc - számolt be Nátán pont ugyanúgy, mint én, aminek a hallatára megforgattam a szemem, majd újra lendületet vettem.
Nátán a koreográfia alapján felemelt a derekamnál fogva, majd ahogy gyakoroltuk, az egyik kezével átfogott a combomra emelés közben, hogy így tudjunk forogni együtt, én a levegőben hátrahajolva, ívbe feszített háttal, miközben ő végig tartott engem.
Fekete, szűk leggings volt rajtam, fekete hosszúujjúval, sportos anyag volt, de vékony is, így minden egyes érintését éreztem.
Ahogy végeztünk a forgással, újra fogást váltott, hogy lesegítsen a levegőből a jégre - a kezei között csúsztam lefelé egészen addig, amíg a jeget nem érte a korcsolyám, majd megtámaszkodtam a két vállán, vele szemben érkezve.
Nátán egyik keze a derekamon volt, a másik pedig a belső combomon, ahogy földet értem, majd elengedtük egymást, folytatva a koreográfiával.
- Nem számolsz? - kérdeztem rá időközben Nátánnál, miközben a koreó alapján megfogtuk egymás kezét és így mentünk tovább.
Zavarba jöttél, Nátán?
A gondolattól elmosolyodtam magamban.
- Szükséged lenne rá? - kérdezett vissza lazán, majd elengedtük egymás kezét, mert a külön részünk következett.
Egyszerre kellett volna forognunk, de nem igazán sikerült szinkronban.
- Neked lenne szükséged rá - jegyeztem meg, mert ő csúszott ki a tempóból.
- Te rontottad el - vágta rá gondolkodás nélkül, miközben már csak azért se hagytuk abba a koreográfiát, mert azzal azt az érzést keltettük volna a másikban, hogy nem tudjuk, hogy van tovább.
- Én biztos nem. Ütemre voltam.
- Akkor ülj még be pár zongoraórára.
Erre nem válaszoltam, mert az én részem volt a koreográfiában és semmiképpen nem akartam elrontani úgy, hogy végignézte az egészet, hibákat keresve, így úgy csináltam, hogy semmibe ne tudjon belekötni.
Nem adom meg neki ezt a sikerélményt.
- Fogd már össze rendesen a hajad, rohadt zavaró - bökte ki végül, mire csak kiröhögtem.
Ennyibe tudott belekötni.
A következő páros elemünk következett, amiben újra háttal álltam neki, és így haladtunk tovább egymás kezét fogva, miközben megforgatott jobbra, balra, majd pár szinkronban történő táncmozdulat után felkapott, átpörgetett magán, majd behajlította a lábait, hogy egy lábbal ráállhassak a combjára, kitartva ezt a pozíciót, miközben tovább haladtunk.
Ezután egy újabb látványos emeléssel leszedett magáról, pont úgy, ahogy tanultuk.
- Te meg tarts még pár lábnapot - válaszoltam neki utólag.
- Arra neked is mehetne - mondta, és ekkor épp táncos rész volt a koreográfiában, ami alatt kiválóan el tudtunk vitatkozni - Meg seggre is.
- Majd szólok a barátnődnek, hogy a seggemet nézed - közöltem egyszerűen, majd mindketten forogtunk pár pirouette-t.
- Ilyen ruhákban mindenki a seggedet nézi. Azért veszed fel.
- Legalább nekem van mit nézni - vágtam rá.
- Hagyjuk már.
Páros elem következett, amiben egymással szemben voltunk, közel egymáshoz, egymás kezét fogva, úgyhogy a pólója aljához nyúltam, felhúzva rajta egy pillantás erejére.
Azt reméltem, hogy bele tudok kötni a felsőtestébe, de baszki, nem tudtam.
- A bátyámnak jobb. Kapd össze magad, Nátán - mondtam végül.
- Miért gondolod, hogy neked akarok bejönni?
- Amiért te is ezt gondolod rólam.
- Van csajom.
- Legyen.
Hamarosan eljutottunk addig a koreográfiában, amit az edző mondott, hogy el kell érnünk a gyakorlásban, úgyhogy ösztönösen lelassítottam, mivel tovább nem is tanultuk még, Nátán viszont felkapott és megcsinálta velem a dobást, amire egyáltalán nem számítottam, és épphogy landolni tudtam rendesen.
- Hé! - tártam szét a karom - Úgy volt, hogy ezt nem csináljuk meg most.
- Mert te csak úgy tudsz megcsinálni mindent, ha előre szólnak neked?
Erre inkább nem válaszoltam, csak ránéztem az órára.
Volt öt percünk addig, amit az edző tűzött ki nekünk határidőnek.
- Megcsináljuk újra? - kérdeztem tőle.
- Szerintem nem kell, tudjuk ezt - válaszolta, miközben a palánkhoz csúszott, hogy újra igyon a kulacsából.
Én is ezt tettem, és a kulacsaink egymás mellett voltak, úgyhogy ugyanoda csúsztunk mindketten.
- Elfáradtál? - mosolyogtam jókedvűen, az enyhén kipirult arcát látva, majd kinyitottam a kulacsom.
Még a haján is látszódott az izzadtság, mert oda nem jutott abból a töménytelen mennyiségű férfi dezodorból, amit magára fújt.
- Ennyitől nem.
- De - néztem rá vigyorogva - Ki vagy pirulva, Nátán.
- Csak mert téged emelgettelek.
- Ötvenkét kilót. Durva. Meggondoltam magam, lábnap helyett bicepszre kéne edzened.
- Nem a súlyoddal volt a baj, csak rossz volt a tartásod és így nehezebb volt megfogni.
- Aha.
- Kétszer akkora vagyok, mint te, persze, majd biztos nem tudlak felemelni.
- Nem vagy kétszer akkora.
- Hány centi vagy? - kérdezte tőlem.
- Százhetven.
Nátán felröhögött.
- Fix nem.
Tényleg nem, mert százhatvanöt, de semmi nem vett volna rá arra, hogy ezt be is valljam neki.
- Te mennyi vagy? - kérdeztem vissza.
- Százkilencven.
Erre én is felnevettem.
- Biztos, hogy nem.
Végül egyikőnk se tudta meg a másik pontos magasságát.
Pedig nagyon tudni akartam.

- Ebből nem csinálunk rendszert - közölte a bátyám, amikor beültem mellé a kocsijába.
Az edzésem után felhívtam, mert úgy számoltam, hogy mostanában megy ő is haza edzésről, és igazam lett, így eljött értem, hogy hazavigyen.
- Miért nem? - mosolyogtam rá az agyát húzva, majd bekötöttem magam - Tökre útba estem neked.
- Ja, útba estél volna, ha full máshonnan jöttem volna. Miért csak most végeztél amúgy? - kérdezte az órára pillantva, mert máskor korábban szoktam.
- Mert Nátán egy gyökér.
Szasza ezen csak röhögött egyet.
- Ne nevess, tényleg az - néztem rá - Miatta tartott tovább az edzés.
- Imádom, hogy van egy ilyen gombod, amit ha benyomsz, akkor elkezded hajtogatni, hogy Nátán a szar és minden az ő hibája, ez meg kábé minden alkalommal megtörténik, amikor valamire választ kell adnod bármivel kapcsolatban - közölte Szasza derűsen - Lekésted a villamost? Nátán egy gyökér. Szar az idő? Nátán egy gyökér.
- Ez most tényleg az ő hibája volt! - védekeztem nevetve, megállítva a szivatásomban - Az edző adott húsz percet gyakorolni, amiből elment minimum tíz csak amiatt, mert a barátnőjével irogatott, meg utána is direkt húzta az időt.
- És felbasztad magad azon, hogy barátnője van - jegyezte meg magában mosolyogva, ami egyébként eszméletlenül idegesítő tud lenni.
- Pont leszarom, hogy barátnője van! Legyen, felőlem!
A bátyám erre csak egészségesen kiröhögött, amit akkor szokott csinálni, amikor nem tudom meggyőzni, és pontosan jól tudja, hogy engem meg idegesít azzal, hogy nem tudom meggyőzni.
- Az idegesített, hogy vele irogatott, és közben az én időmből ment - magyaráztam - Egyébként kiütöttem a telefonját a kezéből, amikor már tényleg felcsesztem magam. Jól meglepődött - meséltem büszkén.
- Eltört legalább?
- Sajnos nem, pedig jó lett volna - húztam fel a lábam az ülésen.
- Ne rakd fel a lábad - szólt rám egyből.
- Tiszta a cipőm. Tegnap vettem.
- Ja, és azóta minden szarba beleléptél.
- Hé, amúgy Regi felrakhatja a lábát a kocsidban - kértem ki magamnak.
- Regi leveszi a cipőjét magától, mielőtt felrakná, és vigyáz a kocsimra. Amúgy meg a barátnőm, rá más szabályok vonatkoznak - közölte a gödröcskéivel az arcán.
- Én meg a húgod vagyok.
- Tudom. Most hozlak el edzésről, pedig buszozhatnál is.
Nevetve megforgattam a szemem, majd visszatértem a témára.
- Azt mondtam Nátánnak, hogy neked jobb felsőtested van, mint neki.
- Na jó, mi a szar, ez hogy jött témába? - röhögte el magát őszintén, majd belegondolt és módosította magát - Tudod mit? Nem akarom tudni inkább.
- Azt mondta, hogy nem jó a seggem.
- Oké, Hugi, mi a fasz - készült ki ezen röhögve.
- Úgy volt ez, hogy belém akart kötni, mert nem bírja feldolgozni, hogy nem jobb nálam - magyaráztam - És azzal kezdte, hogy szar a hajam, úgyhogy én meg mondtam neki, hogy ő meg tartson lábnapot. Erre azt mondta, hogy tartsak én is, meg seggre is. És én meg erre mondtam, hogy neki is van hova fejlődni felsőtestben.
- Jézus. Nem tudom, én amúgy sportolni járok edzésre, nem veszekedni, lehet, nektek is ezt kéne.
- Ő köt belém.
- Mert visszaszólsz neki és kiütöd a telóját a kezéből.
- Megérdemelte. Eszméletlen idegesítő volt és lekezelő is.
- Nem azt mondtam, hogy nem érdemelte meg, csak ne csodálkozz, hogy beléd köt, ha tudja, hogy ugrasz rá.
- Figyelemhiányos paraszt - foglaltam össze a koripartneremet röviden.
Szasza elfojtottan mosolyogva megforgatta a szemeit.
- Most min vigyorogsz? - néztem rá.
- Semmi.
- Szasza! - nyomatékosítottam.
A bátyám őszintén elröhögte magát.
- Csak érdekel, hogy mikor hagyod abba a próbálkozást, hogy elhitesd velem, hogy nem jön be neked.
- Nátán? - kerekedtek ki a szemeim a mondat hallatától is hitetlenül - Nekem?
- Folyamatosan róla beszélsz, Hugi, életemben nem láttam a csávót, de már tudok mindent, nem hiszlek el - röhögött Szasza.
- Azért beszélek róla, mert ki nem állhatom és le kell vezetnem a feszültségemet!
- Persze - biccentett derűsen.
- Annyira idegesítő, amikor nem hiszel nekem!
- Ne haragudj, de ha ennyire utálod, mi a faszért vagy még vele párban? - égett ki rajtam Szasza szórakozottan - Öt perces kör lenne az edződnél azt mondani neki, hogy te ezt nem akarod.
- Az edzővel nem akarok kiszúrni!
- Aha.
- Tudod, miket mond nekem Nátán? - borultam ki - "Nem csodálom, hogy nincs palid" - utánoztam Nátán hangját rosszindulatúan, elmélyítve a hangszínemet - Meg hogy én vagyok az a csaj, aki mindenkire ráhajt, ha iszik egy korty alkoholt. Tapló.
Szasza egy pár másodpercig nem válaszolt, csak egy bujkáló mosollyal az arcán vezetett tovább, mire inkább rákérdeztem.
- Oké, inkább mondd.
- Mindig szar volt az ízlésed - állapította meg tényként Szasza a gödröcskéivel az arcán.
- Kösz - vágtam rá ironikusan.
- Hozz fel egy exedet, aki nem volt egy faszfej. Én szoktam megverni őket, hidd el, én tudom - közölte derűsen.
- Jó, de azért ennyire nem fos az ízlésem, hogy egy Nátánt crusholjak, aki meg van győződve arról, hogy az ő seggéből tör ki a napfény - jelentettem ki gondolkodás nélkül - Így is részvétem a barátnőjének.
- Hugi - állította le az érvelésemet Szasza röhögve - Te ezekhez vonzódsz.
- Nem, ne mondj már ilyeneket.
- De. Vegyünk mondjuk egy random faszit, aki magasabb, mint egy méter nyolcvanöt, jól néz ki, sportol, van egója, volt már vagy hatszáz nője, úgy kezeli a csajokat, mint a ruhákat, amiket váltogat, és figyelmet ad neked. Nátán is figyelmet ad neked, oké, hogy azzal, hogy basztatjátok egymást, de attól még tény, hogy ad, és neked ez kell. Te vagy az első csaj, aki egyből odadobná magát az ilyeneknek.
- Szerintem egy kicsit túl pontosan le tudtad írni ezt a faszit, lehet, azért, mert magadból indultál ki - mosolyogtam rá erőltetetten, Szasza pedig derűsen biccentett egyet - Amúgy meg kösz, de nekem nem kell Nátán figyelme, mivel ez abban merül ki, hogy sérteget és tönkreteszi az idegrendszeremet.
- Oké, ezért mondtam, hogy érdekel, meddig próbálod ezt beadni. Ezek szerint még tart - közölte mosolyogva.
- Na jó, hagyj már ezzel!
- Te hoztad fel. Úgy nyolcvanezredszerre.
- Mert azt hittem, hogy ha a húgodat egy nárcisztikus gyökér cseszteti, akkor engem fogsz pártolni!
- Ki mondta, hogy nem téged pártollak?
- Nem vagy valami támogató!
- Én mondtam, mit csinálj. Ha tényleg felbasz és nem akarsz vele együtt dolgozni, menj oda az edződhöz. De amúgy mit csináljak ezen kívül, jelentsem fel bunkóságért, vagy mi? - röhögte el magát hitetlenül.
- Jó, oké. De Nátán akkor is egy paraszt.
- Az.
- És nem jön be. Azt se tudom elképzelni, hogy kibírjak vele nyugodtan öt percet egy légtérben, nem hogy bejöjjön, Jézusom.
- Oké.
- Nem hiszel nekem.
- De, dehogynem - válaszolta a gödröcskéivel az arcán, szóval egyértelműen nem.
Szaszának néha nem lehet válaszolni, amivel a sírba tud kergetni.
- Na jó, nincs kedved hirtelen Regivel találkozni? - adtam fel a beszélgetést, mire Szasza derűsen elmosolyodott.
- De, van, csak épp téged viszlek haza.
- Ne fáradj, ez után a beszélgetés után szívesen kiszállok, ha ezen múlik - mosolyogtam rá visszaszólva neki.
- Azért megsértődnél, ha most kiraknálak az út szélén, nem? - mosolygott vissza egy pillanatra.
- Nem sértődnék meg, csak jelezném Reginek, hogy a barátja képes kirakni a húgát az út szélén.
- Te vagy a húgom, innentől kezdve elég könnyű kimagyarázni ezt.
- Na jó - nevettem fel - Ez már személyes.
- Mindig is az volt.
Mivel vezetett, megvártam, amíg megáll egy piros lámpánál, és csak akkor bokszoltam bele a karjába.
- Ezen fejlessz még - jegyezte meg a bátyám jókedvűen mosolyogva rajtam.
- Majd rajtad fejlesztek.
Szasza elröhögte magát, majd továbbmentünk hazafelé.
- Egyébként most tényleg, mikor taliztok Regivel? - érdeklődtem, ha már feljött.
- Ezt most úgy kérdezed, mint ha nem tárgyalnál ki vele mindent, ami velem kapcsolatos.
- Jó, de épp ezért akarlak téged is hallani, mert mindig mindent csak Regitől tudok. Azt tudom, hogy pénteken elmész vele színházba, mert rávett.
- Na, erről beszélek - közölte röhögve - Nem kellek én már ide, tudsz mindent.
- Mit néztek meg?
- Nem tudom, Hugi, mit nézünk? - kérdezett vissza szórakozottan mosolyogva.
- Jane Austen-t. Pontosabban valami modernebb változatot.
- Konkrétan - biccentett jókedvűen.
- Azért az menő, hogy rávett Regi a Jane Austen-re.
- Aha, így is mondhatjuk. Annyi biztos, hogy ismerőssel legalább fixen nem futok össze majd. Nem ilyen közegből érkezem - gondolt bele Szasza.
- Úgy is tudom, hogy Regivel fogsz foglalkozni - vigyorogtam rá - Mindegy, hogy mi megy a színpadon.
Annyira shippelem Szaszát Regivel, hogy arra nincsenek szavak, ezzel egyszerre meg annyira akarok egy olyan kapcsolatot, mint az övék.
Annak viszont örülök, hogy ha már nekem nem nagyon, legalább nekik jutott egy ilyen, mert egyébként tényleg eszméletlen cukik.
Akármilyen bizarr is ezt a bátyámra mondani.
- Nyilván, nem gondolod, hogy Jane Austen érdekel ennyire, hogy ott legyek.
Mosolyogva néztem a bátyámra.
- Egyébként Márk szülinapján cukik voltatok. Titeket néztelek végig.
- Nem para - röhögte el magát Szasza.
- Jó, nem parán gondoltam, érted, hogy értem, na - magyarázkodtam mosolyogva - Csak jó volt rátok nézni. Lásd be, hogy igazam volt, amikor decemberben elkezdtelek shippelni Regivel.
Szasza erre nem válaszolt, csak a mosolygödröcskéivel az arcán vezetett tovább.
- Na, erre nem tudsz mit válaszolni, mi? - vigyorodtam el.
- Nem azért jöttem össze Regivel, mert te azt mondtad, Hugi - mondta Szasza magában mosolyogva.
- De attól még igazam volt. Te viszont az elején még nagyban ragaszkodtál a "húgom barátnőivel elvből nem" elvedhez.
- Attól még, mert nem hajtottam rá egyből, én se voltam vak.
- Csak meg voltál győződve róla, hogy kettőnk közül te tudod jobban.
- Én tudtam jobban. Akkor jöttem össze vele, amikor itt volt az ideje. Ha rajtad múlik, Hugi, ez már az első hét után megtörtént volna.
- Akkor is én ismertettelek meg a barátnőddel. Ezt nem veheted el tőlem - feleltem mosolyogva.
- Ezt nem is akartam.
- Még szép.

Mindentől függetlenül továbbra is tény, hogy Nátán egy gyökér.