- Lilu még mindig nem került elő? - kérdezte Márk, ahogy lehuppant hozzánk a nappaliban a kanapéra.
Akkor éppen öten voltunk, Szasza és én a kanapén ültünk egymás mellett, miközben a barátom a felhúzott térdeimet simogatta a beszélgetés közben, Peti és Ambrus a velünk szemben lévő kanapén helyezkedtek el, Erik pedig - ma ismertem meg, Szasza egyik gyerekkori barátja, még elvileg általánosban voltak osztálytársak, meg együtt jártak kisebbként focira és azóta nagyon jóban vannak - egy fotelban, és miközben beszélgettünk, meg viccelődtünk, mellékesen szétdobtunk egy üveg bort.
A többiek jobbára még kint voltak a tűz környékén vagy az erkélyen, mi viszont ezelőtt olyan negyed órával bejöttünk onnan.
- Nem még - pillantott a telefonjára Szasza, majd beleivott a poharába.
- Mit mondott, mikor jön? - kérdezte Márk, miközben felrakta a lábát a dohányzóasztalra valami taco-szerűséggel a kezében, amit közben evett és fogalmunk sincs, honnan szerzett ilyet.
- Fél órája - válaszoltam Szasza helyett a szőke srácra nézve.
- Lehet, csak nem látja az időt, nem? - gondolt bele Márk, ahogy Szaszával összenéztek.
Szasza nem válaszolt semmit, csak inkább nem reagálva szóban, ráhagyva biccentett egyet, én pedig megsimítottam a karját.
Nem hozta fel sokat témába, de én észrevettem, hogy viszonylag gyakran megnézte az időt, vagy hogy a húga jelzett-e bármit.
Pont úgy viselkedett, mint aki nem tudja megmagyarázni, miért, csak rossz előérzete van, ami kicsit nekem is aggodalomra adott okot, de én voltam a nyugtató fél, úgyhogy igyekeztem nem aggódni.

Olyan húsz perccel később épp megint kint voltunk az erkélyen társaság-szinten, a legtöbben rágyújtottak, előkerült egy rekesz sör, meg valaki újhoz került a hangszóró, szóval kicsit másféle zenéket hallgattunk, mint az azt megelőző másfél órában, de igazából jó volt, Biankával (akit már ismertem tegnapról) még táncoltunk is rá pár perccel előtte, amikor a konyhában kaját kerestünk magunknak, mindenesetre épp kint voltunk és felhőtlen volt a hangulat, amikor Szaszát felhívta Lili, úgyhogy a barátom lerakta a sörét, beleszívott egyet a cigijébe, pár lépéssel odébb ment és felvette.
Bár benne voltam a beszélgetésben, amíg telefonált, figyeltem rá, hogy mi látható az arcán - nagyjából tíz másodperce telefonált csak, amikor gondolkodás nélkül elnyomta a nemrég meggyújtott cigijét, és vonalban maradva sietősen, gondolkodás nélkül bement a házba, amitől egyértelműen rossz érzésem támadt, úgyhogy pillanatokon belül követtem őt, pár percet kérve a többiektől.
- Merre vagytok? - kérdezte Szasza a telefonban, ahogy végigment a házon az előszoba felé tartva, miközben érzékelte, hogy vele jöttem, de teljesen a lány szavaira figyelt, minden kimondott szótöredékre, ami akárhogy is füleltem, nem Lili hangja volt, pedig tisztán láttam, hogy amikor Szaszát felhívták, Lili neve szerepelt a kijelzőn, és ez nem nyugtatott meg nagyon.
Az előszobába érve Szasza gyorsan felvette az edzőcipőjét, mire bizonytalanul én is felvettem a cipőmet, majd ahogy Szasza kinyitotta a bejárati ajtót, a kabátomat is felkaptam, mert kimentünk a ház elé.
Szasza feszülten rágózva hallgatta a lányt a telefonon keresztül, majd ahogy kiértünk a ház elé, becsukta mögöttünk az ajtót.
- Csak álljatok meg itt, beviszem majd - mondta neki, én pedig minden egyes szavára odafigyeltem, hátha le tudok szűrni belőle valamit - Nem, az odébb van. 31-es. Arra nem lehet behajtani, a másik irányból gyertek. Lesz egy kurva nagy, fehér ház, ott jobbra majd, aztán kábé az utca közepéig gyertek be.
Nem volt sok időm kérdésekre, mert amire Szasza lerakta a telefont, fényesen világítva bekanyarodott egy taxi az utcába, mire Szasza ellökte magát a kerítésüktől és a járdához lépett, ahol lelassított az autó és kipattant belőle két lány.
- Tudsz segíteni? - nézett Szaszára az egyik lány.
- Ja, ezért jöttem ki - lépett oda Szasza, majd kiszedte a szőke húgát a kocsi hátsó üléséről.
Lili úgy tűnt, hogy egyáltalán, vagy csak alig van magánál, magától nem tudott volna megállni, nemhogy menni bárhova, úgyhogy miután a lányok továbbmentek a taxival, Szasza felvette a karjaiba a húgát, mire ösztönösen már nyitottam is nekik a bejárati ajtót, hogy Szasza be tudja venni.
- A szobájába viszed? - kérdeztem tőle.
- Jobbhíján.
Így követtem az emeletre, ahol kinyitottam neki Lili szobájának az ajtaját, Szasza pedig menyasszonyi pózban bevitte őt oda, miközben Lili a nyakánál kapaszkodott belé.
Becsuktam az ajtót magunk mögött, majd amíg Szasza lerakta Lilit az ágyra, elővettem Lili gardróbjából egy pólót és egy itthoni nadrágot, hogy ráadjuk majd ezeket.
- Csinálod? - nézett rám, a ruhákat észrevéve a kezemben - Hozok addig vizet neki.
Liliről leküzdöttem a bulizós ruháit, majd ráadtam a tiszta ruhákat, addigra pedig Szasza vissza is ért, és leguggolt a húga ágya mellé.
- Mi történt? - kérdeztem Szaszától, most, hogy már volt alkalmam rá.
- Leitatták - mondta Szasza egyszerűen - Valami faszi, aztán a barátnői már úgy találtak rá valami padon a sarokban, hogy járni se tudott, és akkor hívták a taxit. Kérdeztem a barátnőjétől, még amikor felhívott, hogy biztos pia volt-e, és nem beginázták, vagy bármi, de szerinte csak pia. Mondjuk, ha a csávó rakott volna valamit a piájába, akkor az valószínűleg nem így nézne ki, bízzunk ebben. Hol a táskája? - pillantott körbe Szasza.
- Nálam, átvettem az előbb - adtam oda neki - Szerintem mindene megvan.
- Nem lepett meg volna mondjuk, ha nem lenne meg mindene - nézett bele Szasza a kis női táskába.
Lili nem aludt, csak átfordult a másik oldalára.
- Hányni fogok - szólalt meg nyöszörögve, mire már pattantam is és áthoztam egy lavort a fürdőből, odarakva az ágy mellé.
Amint leraktam a lavort, Lili már hajolt is fölé és hányt valamennyit, mire Szasza megtartotta, én pedig fogtam a szőke haját, hogy ne legyen útban.
Nem hányt sokat, de a tisztaság kedvéért adtam neki egy zsepit, amivel lassú, határozatlan mozdulatokkal megtörölte picit a száját.
- Meg fog halni a másnaposságtól holnap, baszki - jegyezte meg Szasza nekem - De lehet, még holnapután is.
- Legalább valamennyi kijött most belőle.
- Ennyi nem fog kijönni belőle. Na, megvagy, Hugi? - kérdezte Szasza Lilitől.
- Nagyon szarul vagyok - jött ki ez a pár szó Liliből, elég összemosottan.
- Fürdőszobáig el tudsz menni?
Lili lehunyt szemmel megrázta a fejét és gyakorlatilag visszarogyott az ágyára.
- Igyál már valamit - mondta neki Szasza.
- Nem, nem - tiltakozott Lili egyből, de összefolytak a szavai, úgyhogy különösen figyelnünk kellett, hogy mit mond - Így is szarul vagyok.
- Vizet, te - nyúlt a pohárért Szasza, amit behozott korábban - Tudsz inni egyáltalán?
- Nem akarok inni.
- Nem azt kérdeztem, hogy akarsz-e - ült le Szasza a húga mellé az ágyra - Ülj fel valamennyire, Hugi - húzta fel a hátára rakva a kezét, majd ahogy Lili ülőpozícióba került, meg is tartotta a karjával, különben rongybabaként hullott volna vissza az ágyra.
Ahogy Szasza végül megitatta Lilivel a vizet, Lili a bátyjának dőlt.
- Tudsz adni még?
Elvettem a poharat Szaszától, majd gyorsan átmentem a fürdőbe, hogy újratöltsem.
Amikor visszaértem vele, Lili azt is megitta, majd visszafeküdt az ágyára.
- Hülye Nándi.
A szavait értelmezve Szaszával összenéztünk.
- Legalább ezzel egyetértünk - gondolt bele Szasza.
- Örökre egyedül leszek! - fakadt ki Liliből nyöszörögve, mire ránéztünk.
- Miért lennél? - kérdezett vissza Szasza.
- Mert senki nem szeret.
Azért ezt szomorú volt hallani tőle, mert ez alapján tényleg ez lehet benne, csak most mondta ki.
- Téged? Szerintem ezt gondold át mégegyszer - válaszolta Szasza Lilinek, miközben picit megemelte a húga fejét és eligazította a párnáját.
Lili erre nem válaszolt, talán el se jutottak az agyáig ezek a szavak, csak pár másodperc múlva megszólalt újra.
- Szasza.
- Igen?
- Úgy vittél fel az előbb, mint Apa Anyát.
- Mi? - nevette el magát Szasza értetlenül, de így is nagyon kellett figyelnie, hogy mit mond Lili.
- Olvastam a naplóban.
- Hogy Anya úgy bebaszott, hogy Apa vitte fel a szobájába, mert nem tudott járni magától? Azt nem hinném - mosolyodott el Szasza.
- Neeem. Elájult. És Apa felvitte a suliorvosiba - válaszolta Lili, bár az utolsó szót nem értettük tisztán, csak utólag következtettem ki.
- Te is az ájulás szélén vagy mondjuk.
- Aztán összevesztek. De szerelmet vallottak egymásnak.
- Na, az jó - hagyta rá Szasza elröhögve magát.
- Egyedül fogok maradni.
- Te sose vagy egyedül, Hugi.
- Nátán is hülye. Mindenki hülye!
Szasza magában mosolyogva hagyta, hogy Lili kifakadjon.
- Szasza - szólalt meg Lili megint.
- Mondd.
- Ribanc vagyok?
- Ki mondta ezt?
- De komolyan, ribanc vagyok? - kérdezte meg újra.
- Miért lennél?
- Mert nem tudok elköteleződni, csak szarul.
- Attól, hogy volt pár szakításod, meg hülyékkel vagy körülvéve, nincs gáz az elköteleződéseddel, Hugi.
- De. És egy szar vagyok - nyöszörgött Lili.
- Hogy lennél az?
- Szerinted ki lesz életem szerelme?
- Honnan tudjam? - röhögte el magát Szasza őszintén.
- Te mindent tudsz.
- Lesz olyanod, nyugi - tért vissza Szasza Lili élete szerelmére - Rágörcsölsz.
Lili erre nem tudott válaszolni, úgyhogy pár másodpercig csend volt, ami alatt már épp nyitottam volna a szobaajtót, hogy hagyjuk pihenni, amikor újra megszólalt.
- Te vagy a kedvenc bátyám - mondta Szaszának lehunyt szemmel.
Szasza erre elnevette magát, függetlenül attól, hogy pár perce még mennyire feszült volt.
- Te tényleg nagyon be vagy baszva.
- De komolyan.
Szasza halványan elmosolyodott.
- Most hiába mondanám, hogy te meg a kedvenc húgom vagy, kurvára nem fogsz emlékezni rá, úgyhogy ezt máskorra tartogatom inkább - mosolygott szórakozottan, miközben kicsit megemelte Lilit alulról, hogy kihúzza alóla a takaróját, hogy aztán betakarja vele - Kérsz valamit amúgy?
Lili egy picit megrázta a fejét, miután egyáltalán felfogta a kérdést, mire Szasza felállt mellőle a guggolásból és újra kérdezett tőle.
- Biztos? Most használd ki, hogy ugráltathatsz, többet ilyet nem lesz.
Ezen magamban nevettem egyet, Lili pedig a párnájába fúrva a fejét, újra nemlegesen reagált.
- Hagyjuk aludni akkor - mondta nekem Szasza - Hugi, ha hánynod kell, a lavorba, ha lehet.
- A szőnyeget azért elhúzom szerintem - vettem el azt az ágya mellől, csak mert a pihe-puha kis szőnyeget jelentősen nehezebb kimosni, mint feltakarítani a parkettáról - Ne hozzunk még egy pohár vizet neki?
- Hozhatunk, de mondjuk sokat nem raknék rá, hogy meg is találja, ha kell neki - válaszolta Szasza.
Mindenesetre töltöttünk még Lilinek egy pohár vizet, majd mivel szinte már aludt is egyből, becsuktuk az ajtaját magunk mögött.
- Párszor azért benézek majd hozzá, hogy mi a helyzet - mondta Szasza, ahogy kijöttünk.
- Én is - értettem egyet.
Mielőtt lementünk volna az emeletről a többiekhez, még megálltunk ketten egymással szemben.
- Annyira éreztem, hogy lesz valami, basszameg - dörzsölte meg az arcát Szasza feszülten, most, hogy már külön voltunk Lilitől és nem róla gondoskodott, így kijöhetett rajta a felgyülemlett idegesség.
Érdekes volt látni, ahogy félre tudta tenni a saját feszültségét, magában tartani annyira, hogy alig lehetett róla megmondani, amíg Lilivel törődött és őt nyugtatta.
Nem először csinálhatja a húga érdekében.
Őszintén tisztelem őt és felnézek rá.
- Legalább nem lett nagyobb baj - néztem rá - Sokkal rosszabb is történhetett volna.
- Jobb, ha nem gondolunk bele, hogy mi lehetett volna, baszki. Konkrétan bárki azt csinálhatott volna vele, amit akar, alig van magánál. Még jó, hogy a barátnői megtalálták.
- Igen - értettem egyet, majd megkönnyebbülten elsóhajtottam magam a gondolattól, hogy tényleg nem lett ennél nagyobb baj - Olyan rendes voltál vele - mondtam neki őszintén.
- Te is. Kösz amúgy - nézett rám, így utólag megköszönve, hogy segítettem neki.
- Ez a minimum - mosolyogtam rá.
Szasza lehunyt szemmel sóhajtva egyet az egésztől, beletúrt a hajába, majd ahogy visszanézett rám, megszólalt újra.
- Ezért nem miattad aggódtam volna jobban, ha ketten lettetek volna ebben az élethelyzetben egyébként - tért vissza a korábbi beszélgetésünkre, csak mert minden beigazolódott, amit pár órája mondott a konyhájukban.
Jól esett, hogy bízik bennem és a felelősségtudatomban.
- Én pedig ezért nem aggódok melletted - válaszoltam mosolyogva, tekintve, hogy jelenleg sokadszorra szerettem belé attól, ahogy kezelte a szituációt és törődött a húgával.
- De most komolyan, faszért ilyen felelőtlen. Tudom, hol voltak, nagyobb esélye volt konkrétan, hogy kihasználja valaki, hogy ennyire magánál sincs és semminek nem tud ellenkezni, mint hogy már aludjon is itthon.
- Egy hete szakítottak Nándival, biztosan ez is közrejátszott abban, hogy nem volt meg ugyanaz az önkontrollja, mint máskor.
- Ja, vágom. Ezért kéne ilyenkor fokozottabban vigyáznia magára.
Megsimítottam a karját, mire sóhajtva inkább el is engedte a témát.
- Márknak szóljunk? - kérdeztem tőle.
- Ja, persze - mondta Szasza a húga szobája felé nézve - Meg senki nem is jön fel az emeletre, hogy tudjon aludni. Csak mi, vagy Márk, ha benézünk hozzá. A többieket nem engedem fel.
- Biztos megértik.
- Megértik, vagy nem, a húgom alszik, szóval nem jönnek fel.
- Mondjam én is pár embernek?
- Nem kell, mondom majd én.
Bólogattam, majd inkább mi is lementünk az emeletről, hogy hagyjuk aludni Lilit.
Na, igen.
Sokadszorra látom be, hogy Szasza karaktere mennyire hiányzott az életemből korábban.

Egy vagy két órával később mindannyian a tábortűz körül voltunk a kertben, a hangszóró fel volt tekerve, néhányan kerítettek mályvacukrot valahonnan, úgyhogy azt kísérelték normálisan megsütni, valakik a tűz körül ültek, valakik álltak és mindig helyzetet változtattak, hogy ne rájuk menjen a füst (ez a tűz és a cigik füstjére is érvényes volt), ment a koccintgatás, a sörözgetés, mindig volt valami poén, jobbnál jobb beszédtémák, nagyon hangulatos volt az egész.
- Regikeee - karolta át a nyakamat Márk oldalról a semmiből vigyorogva, amitől először majdnem megfulladtam, de nevetve néztem rá - Te olyan jó arc vagy - mondta a hajamat jókedvűen összeborzolva, amin azért érződött, hogy ivott már ő is, de nem hibáztattam, mert ez elég sok mindenkire elmondható volt.
Egy kicsit már rám is.
- Köszi - nevettem fel, majd beleittam a sörömbe, ami akkor volt a kezemben - Te is.
- Nyomd már le megint azt a táncot, amit az afteren is amúgy.
- Nem veszel rá megint - néztem rá nevetve, és ezt tényként közöltem, főleg, hogy egy kicsit még a végtagjaim is át voltak hűlve, ezenkívül pedig pár perccel korábban, amikor a padról álltam fel, azért már megéreztem magamon az alkoholt amellett is, hogy igazán fel voltam oldódva.
- Ne mááár, olyan menő volt pedig. Ugye, Szasza? - szólt oda Márk a tőlünk pár lépéssel lévő barátom felé, aki ekkor éppen pár haverjával volt csoportban és közösen gyújtottak rá, miközben néhány poénon akkorákat röhögtek, hogy akaratlanul mosolyogva néztem oda rájuk ilyenkor mindig.
A neve hallatára Szasza egy korábbi poéntól rajta maradt mosollyal az arcán felénk nézett és kérdőn biccentett egy kisebbet, hogy ezt Márk ismételje már meg, mert nem tudja, mi a kérdés.
- Reginek táncolnia kéne - közölte Márk az állítást, mire Szasza a gödröcskéivel az arcán nézett rám.
- Ja, ideje lenne.
- Nem fogom eltáncolni az egy évvel ezelőtti koreómat csak úgy - jelentettem ki nevetve.
- Amiről lemaradtam az afteron? Azért az fájt - mosolygott Szasza derűsen.
- Pedig geci jó volt - vette el rólam Márk a karját vigyorogva, majd kivett az egyik rekeszből egy doboz sört, hogy felbontsa magának.
- Most nem lenne annyira jó, mert jelenleg örülök, hogy működnek a végtagjaim és megállok a lábamon egyáltalán - nevettem.
- Ííí, te bebasztál - vigyorgott rám Márk.
- Nem, nem basztam be - védekeztem nevetve.
- Mit nem csináltál? Nem hallottuk tisztán - mosolygott rám Szasza a szóhasználatom miatt, beszállva a szivatásomba, miközben a haverjaitól lecsatlakozva átjött hozzánk.
- Káromkodott - válaszolt Márk helyettem - Be van baszva - vonta le a konklúziót.
- Nem vagyok - ismételtem meg magam már csak azért is, de én is nevettem ezen az egészen, úgyhogy inkább csak beleittam a sörömbe.
- Mi nem vagy? Nem volt teljes a mondat - szivatott tovább Márk jókedvűen.
- Berúgva - kerültem ki a várva várt szót.
- Ne szerénykedj már, bejön neki, ha káromkodsz - biccentett Márk Szasza felé derűsen.
- Ja, káromkodásfétises vagyok - értett egyet Szasza szórakozottan.
- Tudjátok egyébként, mi a "fétis" szó eredeti jelentése? - kérdeztem csak úgy, mosolyogva, mert ez eszembe jutott.
- Oké, eldőlt, te a tanárnő-típus vagy, ha bebasztál, jól van - bólogatott Márk összeröhögve Szaszával.
- Akármit is jelent, ha megkérem a kezed, válaszolj már úgy majd, hogy "a kurva életbe, igen" - nézett rám Szasza a gödröcskéivel az arcán, mire mindhárman felnevettünk - Csak hogy dobj a hangulaton.
- "Hozzád megyek, baszdmeg" - fejeltem rá nevetve, mire Szasza és Márk jókedvűen összenéztek egy pillanatra, afféle "na, most megvan" pillantással, majd minderre Szasza rátett egy lapáttal azzal, hogy a gödröcskéivel az arcán odahajolt hozzám, mint ha egyből lesmárolna a káromkodásom hallatára, mire nevetve nekidőltem a vállának, Szasza pedig Márkkal együtt röhögve, belepuszilt a hajamba.
Ahogy ezen az egészen jó sok másodperc múlva kiröhögtük magunkat, Szasza szórakozottan Márkra nézett és megszólalt újra.
- Amúgy kajak táncolnia kéne.
- Na jó, miért tértünk vissza ide? - nevettem fel.
- Mert geci jól táncolsz - mondta Szasza derűsen, olyan természetesen, hogy esélyem se lett volna nem elhinni neki ezt az állítást, miközben mögém nyúlva megsimította a fenekem, és a nyakamhoz hajolva megpuszilt.
- Kétharmad van, Redzs - jelezte Márk rámvigyorogva.
- Nem ehetek inkább mályvacukrot? - jött ki belőlem őszintén, nevetve.
- Jó, nyugi, nem erőszak - mosolygott Szasza, derűsen összenézve aztán Márkkal.
- Nem erőszak, csak volt egy kapcsolatod, ha nem - egészítette ki Márk, mire mindhárman felnevettünk.
- Még átgondolom - hagytam rájuk nevetve, majd beleittam a sörömbe - Egyébként meg tényleg mályvacukrot akarok enni.
- Akkor gyorsan, mert pár perc múlva szerintem be lesz zabálva az egész - biccentett a többiek irányába Szasza.
- Igaz. Úúú, Márk - jutott eszembe valami felcsillanó szemekkel.
- Na, már alkudozik, jól van - röhögött össze Márk Szaszával.
- Nem, nem az - nevettem fel én is - Csak csinálsz rólunk egy képet?
- Kell a háttér, mi? - nézett rám Szasza szórakozottan.
- Persze - néztem vissza rá nevetve.
- És kajak megvártad, amíg lemegy a Nap, bebaszunk és full sötét van?
- Most jutott eszembe, na.
- Adjatok már egy telót - ment bele Márk, mire a farzsebemhez nyúltam a sajátomért.
- Nincs nálad, ne keresd - jelezte nekem Szasza, miközben odaadta a telefonját Márknak.
- Mi, honnan tudod? - néztem meg azért mégis, hogy a zsebembe van-e.
- Az előbb fogtam meg a segged, Szivi - röhögte el magát Szasza, kendőzetlenül válaszolva, mire Márk is röhögött egy jót, csak aztán belérekedt egy pillanatra, amikor majdnem elesett valamiben, ahogy hátrált valamennyit, hogy le tudjon fotózni minket, én pedig nevetve leraktam a sörösdobozomat valahova - Amúgy meg bent felraktad töltőre, még mondtad is, hogy tíz százalékon vagy.
- Tényleg - esett le, majd megigazítottam a ruhámat a kép erejére - Mit szólsz, ha megcsókolsz a fotón?
- Gondolom, ne fogdossalak szét, ha már háttérkép lesz - rakta le Szasza is a poharát egy apró mosollyal az arcán, miközben elnyomta a cigijét.
- Ja, meg ne is most basszatok, ha lehet - szólalt meg Márk jókedvűen, mire ránézve felnevettünk.
- Igazából sok veszítenivalóm nincs ezzel a háttérképpel, akárki is látja, azután, hogy az igazgatónőhöz eljutottak rólam fehérneműs képek az exem ágyáról - gondoltam bele nevetve - Meg egy olyan, amin a fürdőjükben fogdosott.
- Az cink - látta be Márk szórakozottan, majd feltartotta a telefont, hogy fotózzon - Na jó, spamelem a képeket, aztán csak jó lesz valamelyik.
- Oké - mosolyogtam rá, majd Szaszára néztem, aki a gödröcskéivel az arcán odalépett hozzám és a derekamat megfogva, miközben mindketten magunkban mosolyogtunk, jó hosszan megcsókolt, úgyhogy ezalatt készülhetett rólunk jópár kép, ami alatt én pedig átöleltem a nyakát, és néha picit változtattunk a pozíciónkon, hogy ne ugyanúgy legyünk az összes fotón.
Még lassan is hajoltunk el egymástól, meg mosolyogva egymás szemeibe néztünk, mielőtt Márkra néztünk volna, úgyhogy biztos voltam benne, hogy lett jó kép.
Valójában semmi mesterkélt nem volt a csókunkban, és már akkor tudtam, hogy fülig érő szájjal fogok vigyorogni erre visszagondolva mindig, amikor a képre nézek.
Egy kis boldogsághormon a mindennapokra, akárhányszor megnyitom a telefonom.

Nem szoktam gyakran mályvacukrot sütni, sőt, utoljára talán hatodikban sütöttem a mátrai osztálykirándulásunk során, és akkor is beleejtettem a tűzbe, szóval most igyekeztem nagyon rákoncentrálni, hogy azt az egy, szent, nehezen megkaparintott mályacukromat életben tartsam a nyárson és arányosan süljön meg minden oldalán, aranybarnára, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Szasza ekkor éppen bent volt a házban, mert azt mondta, hogy ránéz Lilire, Márk pedig másokhoz sodródott, de nem zavart, hogy akkor éppen egyedül voltam, mert kellemesen belevesztem a lobogó lángok látványába, miközben a tűz melengetett, és a mályvacukromat ellenőrizgettem.
- Szia - mosolyogtam a pár perccel később mellém leülő barátomra egy pillanatra, majd a tűz irányába néztem vissza, mert forgatnom kellett a nyársamon, Szasza pedig köszönésképpen dobott egy spontán, gyors puszit az arcomra.
- Rohadt cukin sütögeted ugyanazt a szart percek óta - jegyezte meg derűsen, ahogy a mesteri mozdulatomat nézte, majd amikor már elforgattam, a nyársamhoz nyúlt, picit máshová tartva a tűzben - Itt jobban sül.
- Köszi - mosolyogtam, miközben leráztam a karom, ami egy picit elfáradt már időközben - Azt hiszem, holnap izomlázam lesz - nevettem el magam.
- Megsütöm neked, add ide - vette át tőlem magában mosolyogva.
- Igen, azt hiszem, neked meg se kottyanna - vigyorogtam rá, miközben picit ráfogtam a bicepszére, mire egy szórakozott mosoly jelent meg az arcán.
- Akkor legközelebb te mész fel Lilihez az emeletre, meg se fog kottyanni neked az a lépcsőzés - fogott rá ő is a combomra a másik kezével, poénból rávágva, mire felnevettem.
- Szerintem a te lábad erősebb, mint az enyém.
- Ja, de ez nem minősít le téged - nézett rám a gödröcskéivel az arcán.
- Hogy van Lili egyébként? - érdeklődtem, ha már felhozta a húgát és most jött vissza tőle.
- Alszik. Szerintem kábé olyan mélyen, hogy ha robbantanánk egy bombát, azt is simán végigaludná.
- Lili egyébként is nagyon jó alvó.
- Tippeljünk, mennyit fog aludni. Első tipp, tizenhárom óra.
- Úristen - nevettem fel - Az nagyon sok.
- Nyáron simán végig aludt tizenkét-tizenhárom órákat egy csomószor, nem viccelek.
- Ebben egy kicsit irigy vagyok rá - láttam be mosolyogva.
- Ő akkor beparázott tőle és bedumálta magának, hogy biztos vérszegény.
- Tényleg vérszegény?
- Nem, Anyával kivizsgáltatták, nincs semmi baja, csak úgy alszik, mint ha kiütötték volna.
- Legalább nem inszomniás, ez is valami - mosolyodtam el.
- Ja - röhögte el magát, majd megnézte a mályvacukromat - Ez már jó lesz szerintem.
- De jó! Köszi - csillantak fel a szemeim - És ezt hogy kell leszedni róla?
- Megfogod, és lehúzod.
- De nem forró?
- Most szedtük ki a tűzből, Kicsim, nyilván nem ettől fogsz lehűlni.
- Elfelezzük egyébként? Akartam sütni neked is egyet, csak ez az egy mályvacukor maradt.
- Cuki vagy, de nem kell, nem szeretem.
- Nincs benne elég protein? - kérdeztem rá jókedvűen, mire röhögve ránézett.
- Oké, kezdesz belejönni - biccentett szórakozottan mosolyogva - Na, jó étvágyat - tartotta oda nekem a nyárs végén a mályvacukrot.
- Meg fog égni a kezem.
- Nem fog.
Próbából hozzáértem a mályvacukorhoz, de túl melegnek találtam ahhoz, hogy le tudjam szedni.
- Ez forró - kaptam el a kezem - A belseje meg gondolom még forróbb.
- Nem olyan durva, nyugi.
- Attól még forró. Mint te - vigyorodtam el a spontán, első osztályú szövegemet bevetve, mire Szasza őszintén felnevetett.
- Mint a hangulat - mosolygott derűsen, mire nevetve ránéztem.
Szeretem, hogy értékeli a humorérzékemet, és mégjobban szeretem, hogy én meg imádom az ő humorérzékét.
- Na jó, Regi, ez rá fog kövülni a nyársra lassan - jelezte Szasza egy-két perc múlva, ami alatt jól elbeszélgettünk, de a mályvacukrom azóta is ott volt a nyárson.
- De nekem hiperérzékeny a bőröm a melegre, nekem minden sokkal forróbb.
- Imádom, hogy bevállalod ezeket a szövegeket - röhögött ki.
- De komolyan - védekeztem nevetve.
- Leszedjem neked?
- Légyszi.
Szasza lazán lehúzta a mályvacukromat a nyársról, utóbbit lerakta maga mellé, a mályvacukrot pedig odatartotta nekem.
- Most szerintem nem leszek vonzó, készülj fel - jeleztem neki nevetve, Szasza pedig a gödröcskéivel az arcán a számba adta a cukor felét, mert egyszerre annyit akartam leharapni csak.
- Baszki, ez után minden hozzám fog ragadni - realizálta röhögve, tekintve, hogy így tényleg eléggé ragadni kezdett a keze a cukortól - Kinyitok egy ajtót, kezemben marad a kilincs.
A szám elé téve a számat, nevettem egyet, miközben a mályvacukrot ettem, ami picit tényleg meleg volt még, de megküzdöttem vele.
Miután megettem a mályvacukor másik felét is, még azért rendesen hagytam cukrot a kezén, úgyhogy magamban nevetve megkíséreltem a lehető legkevésbé feltűnően lenyalni az ujjairól.
- Kezd erotikus lenni, nem? - nevettem magamon közben, Szasza pedig egy bujkáló mosollyal az arcán hagyta, hogy csináljam.
- Legalább vonzó vagy, figyelj - mosolygott magában, amivel megint megnevettetett - Ezután vagy két hétig nem mosok kezet, készülj fel. Sziráki Regina lenyalta rólam a mályvacukrot. Flex - szórakozott el rajtam - Amúgy baszki, mázlid van, hogy mostam kezet ez előtt - röhögte el magát.
- Egyébként finom volt - mondtam nevetve, miután már úgy éreztem, hogy többet nem tudok megmenteni anélkül, hogy undorító lennék - Viszont nekem is kezet kell mosnom, úgyhogy menjünk együtt. Meg szerintem iszok is egy pohár vizet.
- Aha, finom volt, persze - bólogatott röhögve - Leiszod az egészet, hogy ne is érezd.
- Nem, nem azért - nevettem fel, miközben felálltam a padról - Csak szomjas vagyok.
- A szar kajáktól én is hirtelen szomjas szoktam lenni, ja - mosolygott rajtam szórakozottan Szasza, miközben ő is felállt és a ház felé indultunk.
- Jó, akkor mégse iszok, hogy meggyőzzelek.
- Én se szeretem a mályvacukrot, megértelek.
- De én meg igen, csak szomjas vagyok, mert rég nem ittam - nevettem.
- Jaja.
- Na jó, tényleg nem iszok akkor - jelentettem ki nevetve.
- Hülyülök, igyál csak - nézett rám a gödröcskéivel az arcán.
- Haha! Nyertem - vigyorogtam rá - Meggyőztelek.
- Nem győztél meg, csak rád hagytam - röhögte el magát.
- Akkor ebben a tekintetben győztem.
- Oké, ez aljas volt - mosolygott, majd kinyitotta nekem az ajtót - Megjegyeztem.
Vagy csak Lilinek volt igaza, és tényleg varázsló vagyok.

Vele nagyon szeretek szerelmesnek lenni.