Hajnali fél kettő is elmúlhatott, amikor liftező gyomorral követve Szaszát, beértem a házuk medenceterébe, ő beengedett az ajtón maga előtt, majd a világ természetességével becsukta azt és jött utánam.
A látványra hitetlenül elmosolyodtam. Utoljára akkor voltam itt, amikor decemberben Lili buliján ketten itt voltunk és bedobott a medencébe.
Az illatot érezve akaratlanul libabőrös lettem a bennem megjelenő emlékektől, és alig tudtam elfojtani a mosolygásomat.
- Lili pizsijét nem akarom összevizezni - jeleztem neki akaratlanul elmosolyodva, ahogy megálltam a medence szélén - Szóval ne dobj be.
- Miért vizeznéd össze? - kérdezett vissza a gödröcskéivel az arcán, ahogy utánam jött és egy távirányítót felkapva bekapcsolta a színes led-sorokat a medence szélén.
A nagyvillanyt nem kapcsolta fel, így csak a vízen visszatükröződő led-fények világítottak, ami eszméletlenül hangulatossá tette a helyet.
- Mert be fogsz dobni - néztem rá mosolyogva.
- Ja, megeshet - látta be szórakozottan visszanézve rám, le se tagadva.
- De amíg Lili pizsije van rajtam, addig ne. Fürdőruhám pedig momentán nincsen.
Szasza elnevette magát, majd odalépett hozzám, a rajtam lévő pólóm aljához nyúlt, felhúzva rajtam, én pedig nem tudtam megmagyarázni, hogy miért, de valami bizsergető, belső ösztönnek köszönhetően felemeltem a karom, hogy le tudja venni rólam.
Ahogy levette rólam a pólómat és az a földön landolt, mosolyogva összenéztünk, ő pedig egy pillantást megengedve rajtam, a szemembe nézett.
- Be akarsz menni a medencébe vagy nem? - kérdezte tőlem teljesen egyszerűen, egy halvány mosollyal az arcán, hogy ne a kifogásokat keressem, hanem hallgassak arra, amit meg akarok tenni, mert most ezért vagyunk itt - Az is oké, ha nem, de akkor azt mondd, ne a húgom pizsamáját.
A medence irányába pillantottam, a vízre, a türkizen világító fényekre, miközben átjárta a testemet az egész jelenet bizsergető hangulata, ketten hajnalban egy medencetérben, és nem tudtam ellenállni neki, úgyhogy a végső döntésemet meghozva mosolyogva rámnéztem, és önként levettem magamról a melegítőshortot, és a zoknimat, ami eddig rajtam volt, majd a pólóm mellé dobtam.
Szasza a gödröcskéivel az arcán nézett rám, elégedetten mosolyogva, miközben lekapta magáról a pólóját, amit magamban elvigyorodva néztem végig, majd csak hogy ne ő dobjon be ezúttal is a vízbe, a medence széléhez léptem és beugrottam magamtól.
Megmagyarázhatatlan módon imádtam ezt az egészet, és biztos voltam benne, hogy ő ezt pontosan jól tudta előre is.
Szédítőnek tartom azt a tulajdonságát, hogy ennyire tisztában van az igényeimmel, és hogy mikor mire van szükségem, néha még jobban is, mint én.
Hihetetlen dolgokra képes.
Amikor a fényektől megvilágított víz alól feljöttem, ösztönösen hátrasimítva a hajam, miközben a rajtam lévő fehérnemű fürdőruhaként tapadt rám, teljesen felpörögve, hevesen verő szívvel, akaratlanul mosolyogva fordultam a barátom felé, aki a következő másodpercben már be is ugrott hozzám egy laza fejessel.
Tökéletes fejes volt, mint a szaltója is, amit még legutóbb ugyanitt ugrott, és ezt látva valamiért belegondoltam, hogy a korábban vízilabdás apja biztosan egész életében szoktathatta a gyerekeit a vízhez.
Kedvem lenne feltenni neki azt a kérdést, hogy mi az, amihez nem ért.
Ahogy Szasza feljött a víz alól, kitörölve a vizet a szeméből, a nedves hajába túrva, tényként kimondtam magamnak, hogy ez az egyik legvonzóbb látványom volt valaha.
Szasza egyszerűen csak észvesztő.
Picit közelebb úsztam hozzá a vízben - nem volt teljesen tele a medence a vízzel, így az ő lába leért, az enyém csak lábujjhegyen, mindenesetre nem is volt szükségem rá, mert ahogy a kezemnél fogva magához húzott, egyből a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, a karjaimat pedig a nyaka köré, mire az ő érintését is a derekamon éreztem meg.
Mosolyogva hajoltunk egymáshoz, majd miközben hosszú, heves csókolózásba mélyedtünk, közelebb húzódva hozzá, a vizes hajába kaptam, az ő kezei pedig érzékien tökéletesen tévedtek el rajtam.
- Szeretlek - suttogtam a szájára két csók elcsattanása között, mire Szasza a derekamat megfogva mégközelebb húzott magához, még szenvedélyesebbé téve a pillanatot, amitől libabőrös lettem, és annyira magával repített, hogy kishíján levegőt venni is elfelejtettem.
Ha valamit nem tudtunk letagadni soha, senki előtt, az a vonzalmunk egymás iránt.
Mindig is vonzódtam Szaszához, akkor is, amikor még csak pár napja ismertem és minden erőmmel azon voltam, hogy semmi mást ne érezzek iránta - sőt, valójában már az első találkozásunk során is képes volt valami olyat éreztetni velem, aminek a hatására képtelen voltam nem gondolni rá, nem érdeklődni iránta, és ez oda vezetett, hogy egyik hétről a másikra menthetetlenül beleestem.
Mindig volt benne valami, ami az első pillanattól kezdve lehetetlenné tette, hogy semlegesen tekintsek rá.
Talán fordítva is hasonlóan lehetett ez, mert nem véletlenül történt mindez ennyire gyorsan - Szasza mindig pont úgy bánt velem és pont úgy viszonyult hozzám, ami más volt. Olyan volt.
Ebbe pedig lehetetlen lett volna nem beleszeretni.
Ahogy elváltak egymástól az ajkaink, az első pillanatban Szasza megszólalt.
- Szeretlek - mondta egy apró mosollyal az arcán, szinte a számba adva a szavait.
Észrevettem, hogy Szasza magától szereti kimondani az érzéseit, nem egy íratlanul kötelező "én is téged"-del reagálni arra, amikor én mondom neki, lerendezve ennyivel.
Valamiért ezt nagyon szeretem benne.
Sokkal őszintébbnek és személyesebbnek érzem ettől.
- A szüleid nem nyithatnak ránk itt? - kérdeztem tőle, miközben ugyanúgy egymást kulcsoltuk át a karjainkkal a vízben, csak a minimális beszélgetőtávolságig elhajoltunk egymástól.
- Ezer éve alszanak, nyugi.
Bólogattam, hogy oké, legyen igaza.
- Tudod, miért hoztalak ide amúgy? - kérdezte az egyik vizes hajtincsemet eltűrve - Azonkívül, hogy kedvem volt hajnali fél kettőkor medencézni a barátnőmmel.
A szemeibe nézve mosolyogva megráztam a fejem.
- Hogy leszard a szüleimet, vagy bármit, mert ez most rohadt jó így - közölte mosolygó tekintettel rámnézve, mire elnevettem magam.
- Azért érdekesen jönne ki, ha benyitnának ide és azt látnák, hogy az éjszaka közepén itt medencézek veled melltartóban és bugyiban, nem?
- Túl sokat törődsz azzal, hogy mi lehetne, Regi - mondta egyszerűen - Hogy mi lehet, hogy mik a következmények, és hogy miket kell megakadályoznod. Engedd el egy kicsit.
- Biztonsági játékos vagyok, tudod.
- Biztonságban vagy, nem kell annak lenned.
Megérintette a szívemet ez a mondata, amit láthatott rajtam, mert válaszolni se tudtam, csak akaratlanul elmosolyodtam, úgyhogy folytatta.
- Mondjuk amikor elmentél tavalyelőtt fesztiválozni a barátoddal és a haverjaiddal, és önként te vigyáztál rájuk, nehogy valami legyen, vagy hogy korábban tizenhat éven át azzal törődtél otthon, hogy mások igényeivel foglalkozz, hogy másoknak jó legyen és ne történjen semmi baj, lehet, hogy szükség volt rá, meg ezekre a tulajdonságaidra, de most nincs. Te mondtad, hogy bízol bennem.
- Tényleg bízom benned - mosolyogtam rá hevesen dobogó szívvel.
- Akkor higgy nekem és néha tényleg szard le ezeket, és csak csináld azt, ami jól esik. Tudom, hogy szereted felelőssé tenni magad, amivel nincs gáz, és érthető is, hogy miért, csak a komfortzónád azért van, Regi, hogy kilépj belőle - vázolta fel a világ természetességével - Nem kell mindenre ügyelned. Hidd el, hogy most kibaszott jó rád nézni.
- Pont így? - néztem végig magamon halkan nevetve, miközben a szívem már azt se tudta eldönteni, melyik irányban üssön félre a szavaitól.
- Pont így - pillantott rám a gödröcskéivel az arcán.
- És ha kimegyünk majd a vízből, vizesen megyünk végig a házon, vagy megvárjuk, amíg megszáradunk?
- Majd elgondolkozunk ezen, ha kimentünk a vízből.
- Bevezetés a hedonizmusba - mosolyodtam el.
Szasza elnevette magát, én pedig egy pár pillanat múlva felhoztam egy témát.
- Lehet egy kérdésem? - néztem rá egy picit mosolyogva.
- Ilyenkor amúgy, ha azt mondanám, hogy nem, akkor tényleg nem kérdeznéd meg? - kérdezett vissza Szasza elröhögve magát, mire én is nevettem egyet.
- Valószínűleg, mert megszeppennék - láttam be nevetve, mire Szasza szórakozottan nézett rám, várva a nagy kérdésemet, úgyhogy folytattam - Tudod, nem csak te ismernél meg engem jobban. Mit szólnál hozzá, ha... kérdéseket tennénk fel egymásnak? - néztem rá, felhozva az ötletet, amit már egy ideje szerettem volna - Mármint, olyanokat, amiket alapvetően, egy átlagos beszélgetésben nem feltétlen tennénk fel, vagy csak nem feszegetnénk a témát, akármi miatt.
- Oké, szóval vannak kérdéseid.
- Neked nincsenek?
- Lehetnek - nézett rám halványan mosolyogva.
- Akkor mit szólsz, ha megpróbáljuk ezt? - kértem ki a véleményét - Csak mert szeretem a mélyebb beszélgetéseket.
- Részben azért vagyok veled együtt, Regi, hogy a mi beszélgetéseinknek ne kelljen megállni ott, hogy átlagos beszélgetések, amikben nem hozhatsz fel akármit. Továbbmegyek, ha fel kéne hoznom öt dolgot, ami miatt először érdekelni kezdtél, ebből az egyik kapásból az, hogy pont emiatt soha nem untam még veled egy beszélgetést se.
- Mehet az első kérdésem? - mosolyodtam el.
- Oké, menjen - viszonozta a tekintetemet a gödröcskéivel az arcán.
- Mi volt a másik négy?
Szasza a kérdésem egyszerűségén elnevette magát, majd átgondolta és válaszolt.
- Ha már őszinte kérdésekkel játszunk, akkor előre leszögezem, hogy a válaszaim is pont ugyanannyira őszinték lesznek.
- Az enyéim is - néztem rá mosolyogva, majd ezennel vártam is a válaszát a kérdésemre.
Szasza pár pillanat alatt megfogalmazta magában, hogy mi lenne a legőszintébb válasza, majd megszólalt.
- Mindig bejött az érettséged - kezdte teljesen természetesen válaszolva, miközben rámnézett - Hogy elvileg egy tizenhat éves, tizedikes lánnyal beszélgettem, de gyakorlatilag meg full olyan érzésem volt veled, mint ha egyidősek lennénk és egy felnőttel beszélgettem volna. Egyszerűen annyitól, ahogy beszéltél, amikről beszéltél, ahogy látod a dolgokat, lejött belőle, hogy okos vagy, érett vagy, rohadt sok mindenben hasonlít a gondolkodásunk, olyan témák jöttek fel, meg úgy fogalmaztál meg dolgokat, amit esküszöm, élveztem hallgatni, értetted, hogy miről beszélek, én is értettem, hogy te miről, szóval ezektől egyben kibaszott érdekes voltál már az elejétől kezdve is. Mindennek ellenére úgy tudsz viszonyulni az emberekhez, kedvesen, ahogy törődsz velük, áldozathozóan, rohadt cuki vagy a húgommal, anyámmal, még Emmával is, amit nehéz lenne nem értékelni benned. Meg azért elég hot, hogy tehetséges vagy egy csomó mindenben, mindig kiderült valami új, kihívás lenne ezután nem érdekesnek találni, hogy mit nem tudok még. Plusz mindig bírtam benned, hogy különleges vagy - mondta teljesen egyszerűen, mint ha a világ legtermészetesebb tényeit mondaná, függetlenül attól, hogy majdnem elolvadtam - Külsőségeket azért nem mondok, mert attól, hogy rohadt gyönyörű vagy, önmagában még nem feltétlenül dobtam volna a barátnőmet miattad. De ettől még tény, hogy soha nem tudott nem feltűnni, hogy baszott jól nézel ki.
- Hogy csinálod ezt? - kérdeztem akaratlanul, hangosan dobogó szívvel, teljesen elolvadva tőle.
- Mit? - mosolyodott el, miközben egymással szemben voltunk a medencében, én pedig picit mozogtam fel-le, hogy egyenlően érjen a víz.
- Hogy ennyire természetesen mondod ezeket. Csak mert köszönöm - mondtam így egyben, minden egyes szavára, ami eszméletlenül jól esett tőle.
- Te mondtad, hogy legyek őszinte, nem? - kérdezett vissza a gödröcskéivel az arcán - Most amúgy én jövök.
- Juj, oké - készítettem fel magam a kérdésére.
Szasza egy bujkáló mosollyal az arcán engem nézve átgondolta egy pillanat erejére, majd még mielőtt feltette volna a már egyértelműen megfogalmazott kérdését, megszólalt.
- Azt mondod, tabu kérdések legyenek? - kérdezte magában mosolyogva, csak hogy most visszakozzak ettől, ha akarok.
- Legyenek - mentem bele.
- Mennyire?
- Bármennyire - erősítettem meg, mert semmi értelme nem lett volna a beszélgetésnek, ha határt szabok, úgyhogy innentől kezdve ő is teljesen természetesen vette az egészet, lazán biccentett egyet és így is kérdezett tőlem.
- Oké, mesélj, mikor vesztetted el? - kérdezte a gödröcskéivel az arcán rámnézve, azzal a magabiztos tekintetével, amitől legszívesebben a lábai előtt hevernék, és szinte biztos voltam benne, hogy egy ideje már felmerült benne ez a kérdés.
Zavartan mosolyogva megigazítottam a vizes hajamat, majd én is őszintén válaszoltam neki.
- Tizenöt és fél évesen, tudom, hogy elég korai. Tavalyelőtt júniusban. Balatonon volt osztálykirándulásunk.
- Mi? - röhögte el magát hitetlenül, elkerekedett szemekkel.
- Nem, nem az osztálykiránduláson történt - szögeztem le nevetve, most, hogy itt megakadtunk a mesélésem közben.
- Azért az ott lett volna mondjuk - pislogott szórakozottan.
- Igen - nevettem a hajamba túrva, majd folytattam a mesélést - Szóval ott volt osztálykirándulásunk júniusban, azt hiszem, Balatonfenyvesen, és csak kétnapos volt, de Anyáéknak azt mondtam, hogy háromnapos. Bencééknek van Zamárdin egy nyaralója, szóval feldobta, hogy az osztálykirándulás után, miután visszaértünk az osztállyal Budapestre, vonatozzunk le oda, vissza a Balatonra, aludjunk ott egy estét és másnap menjünk haza úgy, mint ha háromnapos kirándulás lett volna, én pedig belementem. Úgyhogy így senki nem tudta meg, hogy ott aludtunk, Anyának is csak sokkal később vallottam be, hogy ez így történt, mert lelkiismeret-furdalásom volt ettől az egésztől. Mármint, hogy őt is átvertem, nem csak Apát, mert igazából Apa miatt volt ennyire titokban ez az egész. Már ott, akkor is lelkiismeret-furdalásom volt. Csak Bence miatt belementem.
- Te ezt akartad amúgy? - kérdezte rajtam tartva a tekintetét.
Egyszerű kérdés volt, de nem tudtam, hogy mi lenne erre a legőszintébb válasz, amit adhatnék, úgyhogy a számat összeszorítva egy pár másodpercig átgondoltam.
- Nem tudom - vallottam be őszintén - Mármint... azért tizenöt éves voltam, nyolcadikos. Talán másfél-két hónapja lehettem együtt Bencével, amikor ez volt, és nyilván, szerelmes voltam, akkor már egy jó ideje, a kapcsolatunk elejefelé, amit nagyon élveztem akkor, ezért ezer örömmel megtettem bármit, amivel azt éreztem, hogy hozzáteszek valamit, amivel megerősítem a kapcsolatunkat, vagy ami neki jó, szóval... azért akartam, mert motivált ez az érzés.
- Akkor igazából csak megfelelni akartál neki, Regi.
- Persze - láttam be sóhajtva - Fura helyzet volt, így utólag visszagondolva. Nem én voltam az első barátnője, ő viszont az első barátom volt, és mindent jól akartam csinálni, meg amiket az előbb már elmondtam. Szóval ezt a nyaralós-dolgot, hogy aludjunk ott, ő találta ki és ő akarta eredetileg, nekem meg volt motivációm belemenni. Meg olyan érzésem is volt, hogy bele kell mennem, mert ez a helyes opció, és ő is úgy számol, hogy benne vagyok, ennek meg nem akartam ellenállni. Magamtól valószínűleg nem éreztem volna azt, hogy készen állok rá, vagy hogy szeretném, de onnantól kezdve, hogy ő akarta, kifejezetten, én nem akartam nem akarni. Úgy éreztem, hogy többet kockáztatok azzal, ha nem megyek bele, mint ha belemegyek. Nem akartam, hogy unalmasnak találjon. De ez az egész elég bonyolult.
- Oké, összefoglalom én neked, hogy ne legyen bonyolult, ő már meg akart fektetni, és tudta, hogy bele fogsz menni, függetlenül attól, hogy magadtól te még nem lépnél idáig, csak a kedvében akarsz járni, szóval kitalálta ezt a nyaralós-dolgot, amivel azt is beadta neked, hogy ez egyébként egy jó dolog neked. Te viszont alapvetően nem akartad ezt, csak ő akarta és meg akartál felelni neki, ezért meggyőzted magad, hogy te is akarod, viszont nem ez volt benned igazából, ezért érezted magad szarul anyukád miatt. Szép, amikor manipulálnod kell a barátnődet, hogy feküdjön le veled amúgy - gondolt bele Szasza, a szokásos véleményével a volt barátomról.
- Hihetetlen, amilyen jól megfogalmazod ezeket.
- Az a gyerek egy nagy sablon, szóval nincs vele nehéz dolgom.
Szeretem benne, hogy úgy nyűgöz le folyamatosan, hogy mindezt úgy kezeli, mint ha a világ legtermészetesebb dolgait csinálná.
- Csak hogy alátámasszalak... - folytattam, ha már jelenleg ez az esemény volt a témánk - Igazából, amikor szó volt arról, hogy menjünk a nyaralóba, meg egész végig, nem volt megemlítve, hogy azt akarja, hogy lefeküdjünk, csak... azért érezhető volt, nem csinált úgy, mint ha nem ez lenne a cél, de nem is mondta ki nyíltan.
- Manipuláció egy mondatban.
- Szóval tényleg éreztem, hogy ez a fő dolog, ami miatt van ez az egész, úgyhogy egész nap, estig ez volt a fejemben. Legtöbbször izgultam miatta, mindenben elbizonytalanodtam, és azon gondolkodtam, hogy mit fogok csinálni, vagy hogy hogy lesz ez az egész. Néha megnyugtattam magam azzal, hogy készen kell állnom rá, nincs mitől izgulnom, annyira nem nagy dolog, mert a barátom, szóval úgy se kerülhetem ki ezt, meg egyébként is árthatok a kapcsolatunknak, ha azt mondom, hogy nem, úgyhogy a kapcsolatunk érdekében szeretném ezt, meg nem akarom megváratni. Igazából, belegondolva tényleg izgultam.
- Mi lett végül?
- Végül annyira nem izgultam, amikor történt, mert leitatott előtte.
- Na jó, ne bassz fel - égett ki ezen, felidegesítve magát rajta, így én is éreztem, hogy mennyire gáz dolgokat mesélek, és nem rám nézve volt az.
- Nyilván, nem nagyon, nem ittunk sokat, csak hát... - túrtam a hajamba zavartan - Tizenöt évesen a nem sok is jobban megérződik. Nem voltam részeg, meg ő se, ne érts félre, csak így jobban le tudtam vetkőzni a gátlásaimat, meg a paráimat, és könnyebben belementem, amikor a nyaralóban rám mozdult filmnézés közben, miután elővette a szülei nyaralóban maradt piáját. Aztán másnap elég vegyesek voltak az érzéseim, nagyjából ugyanazok, mint előtte lévő nap ez előtt, főleg, hogy még Anya miatt is rosszul éreztem magam. De persze, az meg felpörgetett, hogy megtettem, túlvagyok rajta, elmondhatom magamról, szintet lépett a kapcsolatunk, és jót csinálhattam Bencének. Tudom, hogy szánalmas így utólag - láttam be őszintén, ránézve, ahogy befejeztem a mesélést.
- Kibaszott gáz, inkább így mondanám. De nem rád nézve.
- Csak hogy mentsem a helyzetet, szinte csak az első alkalom volt ilyen. Mármint, miután ezen túlvoltunk, már nem annyira voltak aggodalmaim ezen a téren, szóval... nyitottabb voltam rá. Érted.
- Oké, azért amit a mi első szexünknél mondtál, amikor arról volt szó, hogy mit hogy csináltál eddig, meddig mentetek el eddig egyáltalán, meg az igényeidről, az alapján is rohadtul megvan a véleményem róla.
- Az a vicces, hogy Bencével a kapcsolatunk elején hónapokig azt hittem, hogy nem én vagyok az első neki. Aztán kiderült, hogy én voltam, csak úgy csinált addig, mint ha nem így lett volna.
Szasza ezen jót röhögött.
- Akkor lehet, nem is a te aggódásodat akarta feloldani a piájával a nyaralóban.
- Nem tudom - nevettem el magam - Viszont a kérdésem helyett most te jössz.
- Az én első szexemmel? - mosolyodott el azon, hogy erre kérdezek rá.
- Aha - mosolyogtam rá - Te hány éves voltál? Meg kivel volt egyébként?
- Tizennégy voltam talán, de nem volt semmi extra, az akkori barátnőmnél voltam és lefeküdtünk, ennyi. Petrának hívták amúgy. Akkor még fociztam, és nyáron voltam egy edzőtáborban, valami diákszállóban volt, ahol ott volt egy lány röpicsapat is, és ott ismertem meg. A táborban kábé végig dumáltunk, aztán irogattunk pár hétig, eljárkáltunk ide-oda, jártunk olyan fél évet-hét hónapot, de a végére már kihűlt a kapcsolatunk, meg mindkettőnknek más jött be, szóval nem rosszban váltunk el, csak nem erőltettük tovább, nagyjából ennyi. Nyilván, nem mondom azt, hogy barátok maradtunk, mert a szakításunk után akkor beszéltünk csak egy rövidet, amikor megtudta, hogy meghalt a nagypapám, amúgy meg az utóbbi két évben egy betűt nem hallottam felőle és nem is nagyon érdekel, de olyan legalább nem volt, hogy szakítás után haragudtunk volna egymásra, meg ha most összefutnánk az utcán, nem mennénk át szándékosan az út másik oldalára, hogy köszönni se kelljen.
- Ez azért jó dolog. Könnyebbé tesz egy szakítást, ha nem rossz viszonyban váltok el.
- Mindketten elég gyorsan továbbléptünk amúgy, én mondjuk pont a legszarabb kapcsolatomba, amim valaha volt, csak akkor azt még nyilván nem tudtam.
- Mármint, ami Kírával volt?
- Aha.
- Oké, akkor megvan a következő kérdésem, de először te jössz.
- Kérdezd meg, aztán majd utána - mosolyodott el rajtam Szasza, hogy ennyire tartom a nem létező szabályainkat.
- Kíráról mit kell tudni? - kérdeztem, hogy picit beszéljen erről, mire összetalálkozott a tekintetünk.
Nem sokat tudok róla, de annyit már leszűrtem, hogy talán épp azért, mert rosszul alakult, kifejezetten meghatározó korszak lehetett Szasza életében.
Meglepetésemre egyébként egyáltalán nem hoztam zavarba a témával, gondolkodás nélkül, teljesen természetesen válaszolt a kérdésemre.
- Már akkor ismertem, amikor Petrával voltam, egy fesztiválon voltunk nyáron az egyik baráti társaságommal, és ő is ott volt velünk, mert az egyik srácnak, akit szintén ott ismertem meg, mert a haverom haverja volt, neki volt a barátnője, szóval ott ismertük meg Kírát, és onnantól több buliban is voltunk együtt. Még együtt voltam Petrával, mondjuk már a kapcsolatunk végefele, amikor Kírával elkezdtünk beszélni, eleinte csak azért, mert jóban voltunk a barátján, meg a haverjainkon keresztül, aztán szakítottunk Petrával, ő meg szakított a barátjával, úgyhogy kiesett a társaságból, és egy ideig nem is beszéltünk. A nagypapám halála után talán egy héttel futottunk össze egy buliban, teljesen más társasággal voltunk, ő is, meg én is, mindketten csak beültünk piálni a haverjainkkal, és úgy alakult, hogy ugyanazon a helyen voltunk. Egy nappal a nagypapám temetése után volt, szóval rohadtul kivoltam, többet is ittam, mint kellett volna, mindenesetre egyszer kimentem a helyről, hogy rágyújtsak, vagy már nem is tudom miért, csak mindenből elegem volt, ő meg levált a haverjaitól és utánam jött, hogy mi a baj, látja rajtam, hogy szarul vagyok, szóval erről beszéltünk, meg a szüleiről, akik akkor váltak. Mindkettőnk kivolt lelkileg, úgyhogy rohadt sokat beszéltünk onnantól, hogy átvészeljük ezeket, vagy hogy egy kicsit jobb legyen. Két hét múlva már jártunk, többet voltunk egymással kábé, mint otthon, szóval ilyen szinten ment ez, rohadtul nem volt már ez se egészséges, mert konkrétan belemenekültünk egymásba, aztán erre jött rá, hogy pár hónap után megromlott a kapcsolatunk, és így rohadt toxikus lett az egész. Kíra személyiségéről nagyjából azt kell tudni, hogy egy önző, hisztérikus picsa, ezt őszintén nem tudom szebben mondani. Én se voltam szent, pont olyan kontrollmániás voltam, kiszámíthatatlan, manipulatív, mint ő, meg még irányíthatatlan is, mindketten rohadt sokat hazudtunk, közünk nem volt egy normális értékrendhez egy idő után, és pont ugyanannyira egészségtelenek voltunk lelkileg, annyi a különbség, hogy én később felül tudtam emelkedni ezen. Egyébként egyke csaj, egy művészeti suliba jár, és festő akar lenni Finnországban, mindig ez volt a nagy terve, ennyi összesen, és nem olyan, hogy bármi kézzelfogható életcélja legyen még, szóval nem tudom, mi lesz belőle, mert nemrég hallottam róla Márktól, és elvileg eléggé le is van csúszva most. Túl okos meg soha nem volt, hogy valami más egyetemet elvégezzen, meg így azt is megkérdőjelezem, hogy bejusson valahova, maximum fizetősbe, mert az apja azért megteheti mondjuk. Nagyjából ennyi.
- Ha jól érzem, vele azért nem annyira gördülékeny a viszonyod, mint Petrával.
- Talán kétszer, ha láttam, amióta végleg szakítottam vele és akkor mindent megtettem, hogy ne kelljen találkoznom vele többet. Nincs vele semmilyen viszonyom, ezer éve túltettem magam mindenen, ami ahhoz az egész fél-egy évig tartó időszakhoz kapcsolódott, teljesen máshol tart az életem. Tanulságok maradtak belőle maximum, kapásból az egyik, hogy soha ne menekülj bele egy kapcsolatba, ha nem vagy rendben lelkileg. Nagy eséllyel többet árt az, mint használ.
Az utolsó két mondatára megdobbanó szívvel ránéztem.
Talán pont emiatt a tanulsága miatt engedett el az érdekemben, és ezért értett meg ennyire, amikor apukám távozása után megszakítottuk a kapcsolatunkat, kivárva, hogy kicsit összeszedjem magam.
Valamiért ebben biztos voltam.
Ez a történet sokkal közelebb vitt hozzá.
- Oké, én jövök - zárta le a témát Szasza, mert mindent elmondott, amit el akart, én pedig őt nézve hallgattam - Januárban, amikor nálatok voltam, azt mondtad, hogy nem hiszel a házasságban, meg a kapcsolatokban.
- Most a barátnőd vagyok - jeleztem.
- Tényleg?
A szarkasztikus kérdésén felnevettem, ő pedig a gödröcskéivel az arcán kiegészítette a kérdését.
- Csak érdekel, hogy mikor és hogyan változott meg a véleményed erről.
Tetszett a kérdése, mert gondolkodnom kellett rajta.
Szeretem a gondolkodós kérdéseket.
- Igazából... - gondoltam bele a válaszomba - Miután szakítottunk, vagyis megszakítottuk, ami közöttünk volt, teljesen elzárkóztam ezektől a dolgoktól, még amikor találkoztunk mondjuk anyukád szülinapján Szentendrén, akkor is bennem volt az, hogy tartok tőle, mert tartok attól, hogy nem vagyok elég hozzá, vagy nem vagyok elég hozzád, és vissza foglak húzni. Ez aztán fokozatosan enyhült, amikor már újra beszélni kezdtünk, és talán azon a ponton tudtam felülkerekedni rajta, amikor elterjedtek rólam azok a képek, és bejöttél a sulinkba. Mint ha, tudod... megtört volna a jég. Elkezdtem biztonságban érezni magam abban a tudatban, hogy közel engedem magam bárkihez, elkezdtek eltűnni a korábbi aggodalmaim, és emiatt az az érzésem is megerősödött, hogy veled akarok lenni. Szóval ez elérte nálam, hogy nyitott legyek egy kapcsolatra veled.
A vízben egy picit mozogva élveztem, ahogy az apró hullámzások a bőrömet érik, majd egy pillanat múlva elszakítottam a tekintetem a színes fényekkel megvilágított víztől és ránéztem.
- A házasság még picit messzebb van azért - mosolyogtam rá.
- Komolyan? - kérdezett vissza szórakozottan mosolyogva.
- Régen igazából tényleg egyáltalán nem tudtam hinni benne - vallottam be őszintén - Mármint abban, hogy részem lesz benne, és ha részem is lesz, jó dolog lesz. Korábban minden, amit a házasságokkal kapcsolatban láttam, nem igazán tett hozzá ahhoz, hogy máshogy gondoljam ezt. De most ezt se tudom ugyanúgy érezni - mondtam ránézve - Talán a szüleid miatt, vagy Márk szülei miatt. Vagy a kapcsolatunk miatt. Vagy minden egyben - nevettem el magam megilletődve, mire Szaszának egy apró mosoly jelent meg az arcán - Mindenesetre örülök, hogy ez megváltozott bennem.
Szasza halványan mosolyogva hallgatott, majd én következtem, úgyhogy kérdeztem egyet.
- Ne nézz hülyének, hogy ezt kérdezem - ígértettem meg vele előre, mire elnevette magát - Miért szidtak le életedben legjobban otthon? - kérdeztem természetesen, ami egyszerű kérdés volt, mégis kíváncsi voltam rá.
Szasza meglepődött a kérdésemen, de jó értelemben, és nem volt ellenvetése vele, úgyhogy hamarosan válaszolt.
- Egyszer, olyan két-három éve, amikor egyébként is voltak velem bajok, eltűntem pár napra, mert pár haverommal voltam egy buliban, aztán utána nem mentem haza egy darabig. Ki se józanodtam ez alatt, végigittuk az egészet, csak mindig máshol, meg füveztünk is, józanon azért valószínűleg nem csináltam volna meg, mindenesetre nem szóltam erről senkinek, meg tényleg nem tudták otthon, hogy most mi van, eredetileg arról volt szó, hogy aznap este hazajövök, szóval a frászt hoztam mindenkire, anyám tiszta ideg volt, hogy mi van velem, hol vagyok, sírt is miattam, aztán amikor random hazaestem full másnaposan, teljesen szétcsúszva, apám úgy lebaszott, hogy azon azért elgondolkodtam - mesélte Szasza őszintén - Alapvetően abban az időszakban apám támogatott, az oldalamon volt, meg minden, de ezen a ponton rohadtul meghúzta a határt, hogy azért baszki, tudjam a helyem, nem fogok csak úgy minden szart eljátszani velük, mert ahhoz van kedvem és nem vagyok vele tisztában, hogy mit csinálok. Mindig megértett és számíthattam rá, de azt soha nem hagyta, hogy anyámat megbántsam. Toplistás második lebaszásom hasonló volt, szintén Apától, ott éppen összevesztem Anyával valamin, mondtam valami durvát, ami tényleg nagyon bunkó volt és nem kellett volna, mert nem érdemelte meg, csak szar hangulatomban voltam, Apa meghallotta, rohadtul ki is osztott, hogy amúgy mi a faszt képzelek magamról, szóval ott azért még én is bekussoltam. Ezek amúgy nem hogy nem rontottak a kapcsolatunkon, így utólag full igaza volt, meg rohadtul hálás is vagyok, hogy tényleg meghúzta azt a határt, és nem hagyott mindent elfajulni odáig, amit most, később nagyon megbánhatnék.
- Tök jó, hogy így gondolkozol erről - néztem rá mosolyogva.
- Amúgy ez nagyon random kérdés volt, de esküszöm, jó volt.
- Gyakorolnom kell jó kérdéseket feltenni, tudod - mosolyogtam - Most viszont te jössz.
- Ja, tudom - gondolta át, majd pár másodperc múlva ő is feltett egy kérdést - Oké, képzeld el magad úgy, hogy rohadtul leszarsz mindent, a következményeket, mások megítélését, szóval úgy, hogy semmire nem görcsölsz rá úgy, mint ahogy szoktál. Milyen lennél? - kérdezte egyszerűen.
- Csak hogy tudd, ha eléred a célod és feloldasz ennyire? - mosolyodtam el.
Szasza erre derűsen rámnézett, majd várta a válaszomat.
- Egyébként... - gondoltam bele - Spontán - válaszoltam meg egyszerűen, mire mindketten elnevettük magunkat - Extrovertáltabb. Meg sokkal kevésbé lennék konfliktuskerülő, és sokkal gyakrabban a másik szemébe mondanám a véleményemet, ha már idegesít. Néha kényszert érzek rá egyébként.
- Ja, hallottalak már veszekedni, el tudom képzelni - mosolygott jókedvűen - Van temperamentumod amúgy. Így is kijön az, ha nagyon felbasznak - mondta a gödröcskéivel az arcán.
- Engem se túl nehéz felidegesíteni egyébként - vallottam be nevetve, ha már ő ezt szokta mondani magáról - Csak általában mérlegelem a szituációt, hogy mennyire éri meg ezt a világ tudtára adnom.
- Én azért kíváncsi lennék egyszer arra, hogy milyen az, amikor nem mérleged, csak úgy vagy vele, hogy na jó, bassza meg, most elküldöm a picsába - játszott el a gondolattal szórakozottan mosolyogva, én pedig nevetve hallgattam.
- Talán nem te fogod kigenerálni belőlem - nevettem.
Szasza derűsen megfogta a kezem, közelebb húzva magához a vízben.
- Ne fenyegess - mondta a mosolygödröcskéivel gyönyörködtetve.
- Majd remélhetőleg kezelsz, ha ez történik.
- Majd kezellek - mosolygott.
- Ha tudsz - mosolyogtam vissza rá.
- Oké, Regi, állíts csak egy ilyen kihívás elé, úgy se voltam még elég szerelmes - közölte elröhögve magát, miközben a kezével átfogta a derekam, közelebb húzva magához.
- Végülis feleségül fogsz venni, vagy mi volt - vigyorodtam el, miközben a mondata második felén olvadoztam magamban.
- Ja, de a fejemben már a feleségem vagy, szóval ez már múlt idő - nézett rám szórakozottan, mire halkan nevettem egyet - Viszont most te jössz.
- Rendben - gondoltam át, majd pár másodperc múlva ránéztem és feltettem egy őszinte kérdést - Mit gondolsz a megcsalásról?
Szasza rámnézett, így elkapta a tekintetem - pár pillanat szemkontaktus után szólalt csak meg, ami alatt mindkettőnk számára tiszta volt, hogy miért is kérdezhetem ezt.
- Nem akarok úgy beszélni erről, mint ha én nem követtem el volna hibákat - kezdte egyszerűen, de őszintén, a szemembe nézve - Nem akarok álszentkedni, tényleg. Minden joga megvan bárkinek elítélni engem ezért, én se vagyok büszke rá. Általánosságban szerintem el lehet ítélni a megcsalást, a másik felet meg rohadtul meg lehet megérteni, ha szarul érinti, mert mindenkit szarul érint, ha megcsalják, átbasszák, megalázzák, és ez a része teszi gázzá a megcsalást, hogy az esetek döntő többségében csak belerúg a másik félbe ahelyett, hogy normálisan lekommunikálta volna vele az, aki meg tudja csalni, hogy figyelj, bocs, de nem veled akarok lenni. Nyilván, van, hogy ez nem ennyire egyszerű, sokkal könnyebb így elmondani, hogy mit kéne csinálni, és rohadt sokféle élethelyzet van, amiket nem lehet egyféleképpen kezelni, de alapvetően az egyenességre lenne jó törekedni, és ebbe beletartozik az is, hogy ha nem jön be a kapcsolatod, akkor nem hülyíted a másikat és nem megcsalod, hanem vagy megbeszéled vele és megoldjátok, vagy akkor ne húzzátok egymás idejét. A megcsalásban nem az az elítélendő, ha valaki rájön, hogy nem azt keresi, amit abban a kapcsolatában az adott embertől meg tud kapni, és észrevesz valaki olyat, akivel kapcsolatban meg igen, más kezd el tetszeni neki, satöbbi, mert mindenkinek joga van keresni a saját boldogságát. Afelett viszont már lehet ítélkezni, vagy véleményt alkotni, hogy ezt az adott ember hogyan viszi véghez, vagy hogyan kezeli. Egy biztos van a megcsalásban, hogy a másik félnek szar lesz, megalázó lesz és hátbaszúrod, ezt a felelősséget meg mindenképpen vállalnia kéne annak, aki megcsalja a másikat, és mérlegelni, hogy mennyire és miért akarsz belerúgni valaki olyanba, aki valószínűleg szeret téged és bízik benned. Az, hogy valaki érdekelni kezd egy kapcsolatod alatt, valaki más kezd bejönni, máshol találod meg a helyed, ezek érzések. A megcsalás egy döntés. Döntések felett lehet ítélkezni. Kábé ennyi. Összefoglalva, nyilván, alapból nekem is az a véleményem róla, hogy szar, kurva gáz, erkölcsileg rohadtul helytelen, és én is hibaként nézek arra, amikor belefutottam, nem szívesen mondom el magamról, hogy léptem már félre, és engem is csaltak már meg, téged is csaltak már meg, rohadt sok mindenkit csaltak már meg és a legtöbb embernek kurva szar, teljesen jogosan, és senkit nem akarok felmenteni, aki hozott már bárkit ilyen helyzetbe. Magamat se, akkor se, ha tudom az akkori körülményeimet. Viszont amúgy megcsalás és megcsalás között is van különbség, vagy fokozatok, érted, szóval erről nehéz átfogóan beszélni úgy, hogy ne fekete-fehéren alkossunk véleményt róla. Nem azért nem akarom fekete-fehéren véleményezni, mert megkérdőjelezném azt, hogy szar dolog, csak felszínesen alkotott vélemény nem komolyan vehető vélemény.
Szeretem hallgatni, amikor komolyan beszél valamiről.
Lenyűgöző tulajdonságának találom, ahogy meg tudja fogalmazni a meglátásait, ilyenkor szinte iszom a szavait.
Szasza intelligens.
- Viszont akkor én is kérdezek egyet kapásból - pillantott rám, mert a válasza közben egyből meg is fogalmazódhatott benne egy kérdés - Mettől számít neked megcsalásnak?
Szerettem a kérdéseinkben, hogy bár egyszerűek és természetesek voltak, mégis, annyival jobban megismertük egymást általuk, hogy élvezet volt róluk beszélni, még az éjszaka közepén is.
- Szerintem a megcsalás nem fizikailag kezdődik - mondtam őszintén - Ezért tudok veled egyetérteni abban, hogy nem lehet ugyanúgy elbírálni az összes ilyen esetet. A megcsalás alapvetően szerintem a hűség hiányától indul. Olyan értelemben hűség, hogy hű vagy a párodhoz érzelmileg, hű vagy abban, hogy csak ő iránta vannak érzéseid, az övéit viszonzod, szíved szerint is csak vele akarsz lenni, őt szereted... szóval a hűség valamilyen szinten elköteleződés is. A hűtlenség ennek a hiánya. Szerintem nem teljesen pontosan használja a köznyelv azokat a szavakat, hogy hűtlenség, megcsalás vagy félrelépés - gondoltam bele kicsit mélyebben - Legalábbis nem mindig tiszta, hogy mit takarnak ezek. Ha nekem kellene ezt pontosabban megfogalmaznom, akkor a hűtlenség az első lépés, ami még nem feltétlenül jelent cselekedetet, csak arról szól, hogy nincs meg az a hűség, ami egy kapcsolatban ideális. Ezután beszélhetünk arról, hogy megcsalás, és az már egy cselekedet, vagy ahogy mondtad, egy döntés, hogy te azt választod, hogy tettekkel is megerősíted azt, hogy nem hűek az érzéseid a másik iránt. Az, hogy valakinek az érzelemvilágában mi zajlik le, hogy kit szeret meg, vagy kit nem szeret, afelett önmagában szerintem se lehet ítélkezni, és ebben is egyetértek veled. Az viszont, hogy annak ellenére, hogy tudja magáról az illető, hogy nem hűek az érzései, egyértelműen tisztában van vele, hogy más van nála a képben, bizonytalanság nélkül magának is kimondta, mégis a másikkal marad, mégis elhiteti a másikkal, hogy ez nem így van, bármilyen okból kifolyólag, az már egy döntés, amiről már lehet vitatkozni, mert ez esetben az illető úgy döntött, hogy ennek ellenére mégis a kapcsolatban marad, akkor is, ha nem hű a párjához. Nekem itt, ennél a döntésnél indul a megcsalás, ha nem jön hozzá semmilyen fizikai dolog, ezen a ponton még csak érzelmi megcsalásként, minden más csak súlyosbítja ezt a helyzetet. Kicsit talán nyakatekerten fogalmaztam meg, mert az egész téma nagyon nyakatekert, ha mint ahogy mondtad, nem fekete-fehéren akarunk gondolkodni róla, de összességében a megcsalás nekem a hűség és a hűségre való törekvésnek a hiánya, minden más csak kiegészíti ezt a dolgot. Ugyanúgy hűtlenség, ha az egyik fél csak érzéseket táplál valaki harmadik fél iránt, és ugyanúgy hűtlenség az is, ha valami fizikailag is történik közöttünk, mondjuk smárolnak, vagy lefekszenek, nyilván az utóbbi sokkal súlyosabb verzió, és teljesen másképpen kell minden szituáció felett ítélkeznünk, ha egyáltalán tisztában vagyunk a körülményekkel eléggé és jogunk van hozzá, de alapvetően ugyanonnan indul mindegyik eset. Objektíven így tudnám legjobban körülírni. Szubjektíven én őszintén, persze, nem akarok szűk látókörűnek tűnni, de alapvetően elítélem ezt, talán azért, mert egyrészt a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy milyen érzés, másrészt pedig nem vagyok ezzel egyedül. Mert ahogy te mondtad, akármilyen mentséget is hozunk fel, a végén a másik felet az esetek kilencvenkilenc százalékában bántja, ha megcsalják, mindezt legtöbbször csak az egyenesség hiánya miatt. De nem is ez volt az eredeti kérdés. Remélem, érthető volt azért, hogy mit akartam mondani, kicsit néha én is összezavarodtam közben - vallottam be zavartan elnevetve magam.
- Érthető volt, nyugi.
- Te mit gondolsz erről egyébként? - kérdeztem, csak hogy véleményezze a meglátásomat.
- Hogy kimaxoltad. Nem tudok és nem is akarok beléd kötni.
- Nem tudsz belém kötni? Ez életem bókja - mosolyodtam el, mire elnevette magát.
- Hosszú még az éjszaka, ne kiabáld el - válaszolta derűsen mosolyogva.
- Egyébként nagyon élvezem ezt a beszélgetést - mondtam neki kedvesen, csak úgy, hogy tudjon róla - Olyan jó témákról beszélünk, és tök érdekes hallgatni téged róluk.
- Ja, ugyanez. Rohadt jók a meglátásaid, simán elhallgatnálak még egy darabig úgy is, hogy csak te beszélsz.
- Majd csinálok egy podcast-et - vigyorodtam el.
- "Talk show Regivel" - adott egy címet a potenciális podcast-emnek elröhögve magát.
Ezen én is nevettem egyet, vele együtt, majd később Szasza szólalt meg újra, visszatérve a témákban.
- Amúgy ha ezt a megcsalás-dolgot azért kérdezted, nincs miért aggódnod miattam, Regi.
- Persze, tudom - igazítottam el egy hajtincsemet megilletődötten.
A zavaromon Szasza alig láthatóan elmosolyodott egy picit, mert ezzel lejött, hogy egy kicsit azért fején találta a szöget.
- Komolyan - erősítette meg, csak hogy minden bizonytalanságot eltüntessen belőlem - Vágom, hogy most a kapcsolatunk első másfél hetében nem lehet a legmegerősítőbb ez a pár történet, amiről ma is beszéltünk, vagy korábban velem kapcsolatban, főleg, hogy egyébként se kapkodod el, hogy kiben hogy és mennyire bízol meg, sőt, te vagy az a lány, akinek kifejezetten nem jó ötlet eljátszani a bizalmát, mert elég könnyű, meg alapból is úgy volt közöttünk eleinte bármi, hogy kapcsolatban voltam, szóval hidd el, hogy tisztában vagyok vele, hogy ez így egyben nem a legmegnyugtatóbb, de pont emiatt nem akarok még véletlenül se a bizalmaddal szórakozni. Bármilyen témát nézünk is. Lehet, nem én vagyok a legnagyobb szent a Földön, de ha valaki miatt nem kell bizonytalannak lenned, az én vagyok - mondta egyszerűen, az egyik vizes hajtincsemet elsimítva - Így is felbasz minden, amin eddig átmentél, végignéztem, elmesélted vagy olvastam a füzetedben, nem én fogom megerősíteni benned azt, amiért így is nehezen bízol meg bárkiben is. Szóval értem, hogy egyrészt alapból sincsenek jó tapasztalataid az emberekkel, vagy a faszkalap exeddel, másrészt meg belém is lehetne kötni, ha Emmát kérdezed, ő például fixen szívesen beszélne neked erről, csak rohadtul nincs értelme. Tudom, mit érdemelsz, Regi, és nem fogom alulmúlni ezt. Random kamu-ígéretek miatt meg nem rúgom fel az elveimet, nem hagyom el csak úgy a barátnőmet, majd egy másik alakulómat másfél hónap múlva, ahogy felmerül, hogy lehet köztünk valami, és ebben most már legyél rohadtul biztos.
- Az vagyok - mosolyodtam el a szavaitól megilletődve.
Kevés meggyőzőbb embert láttam, mint ő, és ez nagyon vonzó tulajdonsága.
Az az érdekes, hogy amiket elmondott, azok alapján talán tényleg okom lehetne a  bizonytalanságra, de valahogy azzal, hogy elmondta, vagy ahogy elmondta őket, mégsem vagyok képes rá.
Nem tudom, mi éreztet velem ilyen biztonságot a közelében, de mindig érezni akarom.

- Amúgy meggyőztél, tényleg spontán vagy - jelent meg egy apró mosoly az arcán, később visszatérve az eredeti kérdésre, amiért egyáltalán a medencében voltunk.
- Biztonsági spontán - egészítettem ki elnevetve magam.
- Első lépésnek jó ez. Aztán onnantól majd kezellek - idézett vissza szórakozottan nézve rám.
Nevetve kicsit megigazítottam a melltartóm pántját, majd picit elúsztam tőle, anélkül, hogy megosztanám vele, hogy mi a tervem, és kitoltam magam a medencéből.
Szasza egy apró mosollyal az arcán nézett, hogy mire készülök, miközben a medence szélére támasztotta a karjait, rajtam pihentetve a tekintetét.
- Mi a terv? - kérdezte derűsen nézve rám.
- Csak menőzni akarok neked az egyik medencébe ugrós skill-emmel, amit tudok - nevettem el magam - Ha összetöröm valamimet, akkor légyszi, legalább annyit adjunk meg nekem, hogy menő voltam - tettem hozzá nevetve, miközben csináltam pár gyors csuklókörzést.
- Vigyázz magadra azért - mondta a gödröcskéivel az arcán, ahogy azt figyelte, hogy hogyan készülök elő - Azon az oldalon pont rohadtul csúszik a széle.
- Nem olyan durva - léptem kicsit hátrébb.
Szasza a gödröcskéivel az arcán bár biccentve rámhagyta, kitolta magát a medencéből, a szélén megállva, valószínűleg jobban készenlétbe helyezve magát, nehogy tényleg összetörjem valamimet.
- Na jó, igazából tényleg lehet, nem vörösbor után a legjobb ötlet - láttam be, most, hogy így külön felhívta a figyelmemet arra, hogy nem most kéne összetörnöm magam, mielőtt nekirugaszkodtam volna.
- Azért mondom, a csuklókörzés már gyanús volt - értett egyet Szasza elröhögve magát.
- Bele akartam bognizni a vízbe.
- Oké, akkor azzal tényleg inkább szárazon menőzz.
- Azt mondod, a betört fej nem menő? - mosolyogtam rá jókedvűen.
- Imádom amúgy, hogy attól parázol, hogy a szüleim benyitnak-e az éjszaka közepén, de negyed órával később simán elkezdenél bognizni a vizes kövön - vázolta fel a két végletemet szórakozottan.
- Jó, ebben tényleg van valami, csak pillanatnyi ötlet volt - adtam meg neki a pontot nevetve.
- Ettől függetlenül menő vagy, nyugi - nézett rám a gödröcskéivel az arcán.
- Köszönöm - nevettem felszabadultan, majd én is ránéztem - Viszont akkor visszamegyünk a vízbe?
- Aha - válaszolta egyszerűen, majd egy mosollyal az arcán, menyasszonyi pózban másodpercek töredéke alatt felkapott és beugrott a medencébe, mire nevetve belekapaszkodtam a nyakába az utolsó pillanatban, és végül egyszerre csobbantunk a vízben.
Ahogy feljöttünk a víz alól, el se engedtük egymást, úgy, ahogy voltunk, én a karjaiban, ő pedig az én karjaimmal a nyaka körül, és a szemeinket lehunyva egyből egymásra tapadtak az ajkaink, heves érzelmekkel csókolva egymást.
Időközben kicsit változtattunk a pozíciónkon - a lábaimmal szorosan átkulcsoltam a derekát, az elcsattanó csókjaink során a hévtől belekapva a hajába, ő pedig a testemen végigsimítva megtartott, tökéletesebbnél tökéletesebb érintésekkel szédítve.
A pillanattól levegőt venni is jelentéktelennek éreztem, így az ajkaink elválásakor levegőért kapkodva, szapora szívveréssel néztem rá.
- Kibaszottul imádlak - suttogta az ajkaimra a gödröcskéivel az arcán, a hajamat megsimítva, de nem is hagyott időt válaszolni, mert újra heves csókokba merültünk, én pedig igyekeztem ezen az úton válaszolni neki.
Hogy én is őt, nem kicsit.
Ahogy a nyelveink újra összeértek, édesen kényesztetve egymást, a lábammal méginkább magamhoz szorítva elengedtem a haját, amibe korábban a csókunkba mélyülve túrtam bele, megkerestem a kezét az enyéimmel magamon, majd vele egyszerre nyúltunk a hátam közepéhez - mivel mindkettőnk keze arra járt, először nem volt egyértelmű, melyikőnk csatolja ki a medence vizétől szétázott melltartómat korábban, és nem is tudom megmondani, melyikőnk volt végül, mert egyszerre történt, de végül ő húzta végig a pántokat a karomon, majd én kibújtam belőle, és együtt a medence szélére dobtunk, a többi, ott fekvő ruhadarabhoz.
Hevesen verő szívvel, felgyorsult lélegzetvétellel hajoltam vissza hozzá, vele egyszerre, teljesen beleveszve a pillanatba, majd ahogy Szasza kezei kicsit jobban eltévedtek rajtam, egy jóleső, kellemes, halk sóhaj hagyta el a számat - Szasza aztán a nyakamhoz hajolt, tovább csókolva arra is, mire a hajához nyúltam, hogy a felszántsam az ujjaimmal a vizes tincseit.
- Tudod, Regi... - szólalt meg a gödröcskéivel az arcán rámpillantva, mielőtt teljesen belevesztünk volna ebbe a jelenetbe, erre az egy mondatra megszakítva - Nem mondom, hogy nem bakancslistás ez már kábé azóta, hogy legutóbb belöktelek ide - jegyezte meg derűsen, mire elnevettem magam, majd mosolyogva újra egymás ajkához hajoltunk.

Észvesztő, hogy mikbe tud belevinni.