Már éjfél is bőven elmúlt, amikor Lilivel pizsiben, az ágyán egymás felé fordulva beszélgettünk még. Persze azért feküdtünk be, hogy aludjunk, de ez ilyen helyzetben sosem így működik, mert olyan jól elbeszélgettünk, és annyit nevettünk - miután Lenivel hárman végignéztünk egy sírós, romantikus filmet, amin "kiérzelegtünk magunkat", és végignassoltuk az estét -, meg még egy pici vörösbort is felbontottunk a hangulat kedvéért, hogy egyből úgy se tudtunk volna aludni.
- Van elég takaród egyébként? - kérdezte Lili rámnézve, mert egy nagy takarón osztoztunk ketten, mivel azt találtuk először és ez megfelelt.
- Persze, még picit sok is, nyugodtan húzd magadra jobban.
- Nyugi, attól tartok, hogy amikor alszok, úgy is magamra húzom egy kicsit. De csak rángasd vissza, ha ez történik, nem fogok felkelni rá.
- Megjegyeztem - ígértem meg nevetve.
Lili picit kényelmesebben elhelyezkedett az ágyában, majd visszatért a takaró-kérdés előtti témánkra.
- Oké, akkor most összeszedek tíz dolgot, amit a kapcsolatunk alatt is utáltam Nándiban és tudhattam volna róla, hogy red flag, ha nem lettem volna hülye - gondolt bele, miközben a hátára feküdt, hogy átgondolja - Először is, sokszor elbizonytalanított azzal, hogy nem dicsért meg.
- Emlékszem, a múlt pénteki bulin is ez volt a nyaralótokban.
- Igen, pfú! Ott nagyon felcseszett. A második, hogy nem szerette a zenéket, amiket hallgatok, úgyhogy mindig az ő zenéit hallgattuk, mert kibírtam, és ha az enyéimet hallgattuk volna, csak lehúzta volna.
- Eddig megadom a pontot - értettem egyet.
- A harmadik, hogy előttem két hónappal szakított egy exével, és amikor elmesélte a sztorit, igazából az exével értettem egyet, csak sosem mondtam neki.
- Oké, három per három - fogadtam el, mint jogos bizonyítékot, hogy Lili sokkal jobb Nándinál.
- Negyedik, ami óriási red flag, hogy a családom nem kedvelte, amiért persze akkor ki voltam akadva, főleg Szasza és Márk miatt, na jó, leginkább Szasza miatt, de már kitapasztalhattam volna, hogy ha valakit ők nem kedvelnek, arról a végén mindig kiderül, hogy okuk volt rá. Lehet, hogy egyszerűen csak megérzik, nem tudom - gondolt bele - Tuti van valami báty-receptoruk, amivel megérzik a red flag-et ezer kilométerről is azokban, akikkel vagyok.
- Simán lehet - mosolyodtam el.
- Szerintem Anya se kedvelte, csak úgy csinált, mert kedves és azt látta, hogy szeretem Nándit. Hülye Nándi! Anya még sütött is Nándi családjának. Mi is megehettük volna akár. Remélem, valakinek a torkán akadt a pite.
Ezen halkan elnevettem magam, mire Lili is, belátva, hogy azért viccesen hangzott, ahogy mondta ezeket, majd folytatta.
- Ötödik, hogy akárhányszor moziba mentünk, mindig egy szar volt a film, csak néha úgy csináltam, mint ha nem lett volna az és tetszett volna. Még a mozi is ellenünk volt! - hozta fel, közepesen meggyőző bizonyítékként, de én természetesen hagytam magam meggyőzni - Még a filmválasztáshoz se ért. Hatodik, esküszöm, ha fel kéne hoznom, hogy mikor éreztem magam leginkább a barátnőjének, vagy hogy mikor törődött velem úgy, ahogy szerettem volna, a top tíz ilyen pillanatból nyolc alkalommal ittunk, mert buliban voltunk, és ez azért gáz. Mármint, hogy ehhez az kell, hogy igyunk.
- Ezzel is egyetértek.
- Kezdek belejönni egyébként. Hetedik, nincs jogsija, pedig ő is végzős. Oké, persze ez nem alap elvárás, csak most bele akarok kötni mindenbe - gondolta át, majd egyszerre elnevettük magunkat - Azért a villamosról, meg a volánbuszról leszállva, amin emberek közt nyomorgok, kevésbé romantikus egy éttermi randi, mint ha kocsival vinne, nem? Amúgy meg Úristen, a nyolcadik is meg van, mi a szarért kell Tárnokon lakni? Miért a bolygó másik felén? Jó, nyilván nem a településsel van bajom, csak basszus, inkább ki se akarom számolni, hány kilométert utaztam végig ezért a gyökérért. Belőlem élt a BKK, a MÁV és a Volánbusz, vagy kik ezek. Ruhát kellett volna vennem ebből a pénzből. Ja, és a kilencedik, szinte soha nem hívott meg semmire, én viszont igen őt. Tehát, akkor vagy ne hívjuk meg egymást, vagy akkor ő is engem, amennyiszer én őt, de az, hogy ez ennyire egyoldalú, azért gáz, nem? Mi vagyok én, sugarmommy? Mert egyébként nem.
- Már csak egy kell.
- Arra valami ütőset akarok - futtatta végig a fejében a dolgokat, majd pár pillanat múlva megszólalt - Jaj, hát persze! Úgy kezdtünk el randizni, hogy komoly kapcsolatot akarunk, erre még ki se mondtuk, hogy együtt vagyunk, amikor már szexelni akart. Mondom, most akkor mi van? Már nem azért, de nekem egy komoly kapcsolat többek között úgy néz ki, hogy nem teper le már azelőtt, hogy egyáltalán elkezdődne, mert nem csak a testiségről szól, érted. Nem is feküdtem le vele egyből egyébként, mondtam neki, hogy ember, ha csak szexelni akarsz, akkor arra keress valaki mást, ha én is csak a szex miatt akarnék valakit, akkor nem annál az embernél próbálkoznék be, akitől komoly kapcsolatot akarok és úgy volt, hogy ő is, azért vagyunk egymással, azért randizunk, hogy ebből az legyen. Ezt meg is értette, szóval ezzel onnantól nem volt baj, csak most, amikor összevesztünk és a fejemhez vágta, hogy megvárattam, játszottam a szűzkurvát, meg mit tudom én. Dögöljön meg.
- Basszus, ez nagyon gáz - kerekedtek el a szemeim - Komolyan azt mondta, hogy szűzkurvát játszol?
- Aha - bólintott Lili kiakadva - Bocs, nem szűzkurvát játszok, hanem épphogy kurvát nem, akit azért szedhet össze, hogy megbassza. Azért ennél hagyj legyen már több méltóságom.
- Persze - értettem egyet pislogva - De akkor leállt vele az elején?
- Igen, mert utána megbeszéltük ezt a dolgot, de egyébként itt már rohadtul feltűnhetett volna, hogy ez a pali nem komplett. Annyira rossz emberekbe tudok beleesni mindig! - fakadt ki a tenyereibe temetve az arcát.
- Ezek csak tanítanak téged, Lili.
- Igen, mindig ugyanarra, hogy nem tudok jól választani. Egyszerűen csak mindenkiről kiderül előbb vagy utóbb, hogy egy gyökér! Nem akarom azt hangoztatni, hogy minden fiú ugyanolyan, de én valamiért mégis csak ugyanolyanokkal találkoztam, és tudom, hogy a párválasztásommal van baj, csak nem tudom, hogy tudnék nem rosszul választani. Én igyekszem, csak mindig elszúrom! Mindig azt hiszem, hogy most kikerültem ebből a körforgásból, de aztán mindig rájövök, hogy nem, mert ugyanott kötök ki. Esélyem sincs! Minden kapcsolatom fiúkkal, ami jól jött ki és nem vágott talajra, azok komolytalanok voltak. Kicsit nehéz így elköteleződni, vagy elhinni, hogy valaha jó kapcsolatban leszek.
- Még ott lehet a Valery-d - nyugtattam meg mosolyogva, hogy ne adja fel a reményt.
- Ha ő is egy seggfej lesz, vagy egy nyomorék, nem tudom, kinek torkát vágom el először a korimmal, az övét, vagy az enyémet. Így egymás után leginkább.
- Nándiét - dobtam be, mint harmadik opciót.
- Oké, jogos.
Ezen egy picit elmosolyodtam.
- Tudod, Regi... - sóhajtotta el magát, miközben felém fordult - Elolvastam Anya kilencedikes, meg tizedikes naplóját, mert a többit még nem találta meg, és nem tudom, hogy akarom-e, hogy megtalálja. Imádtam olvasni az első két naplóját, mert annyira cukik benne Apával, a történeteik, meg a gimis éveik, és egyszerűen tényleg csak imádom, de épp azért, mert ennyire imádom, egy kicsit azért fáj is a szívem tőle. Nekem ez az egész annyira nem így néz ki. És persze, nyilván lehet mondani, hogy nem mindenki ugyanazt az utat járja be, de akkor is. Kicsit szívás.
- Biztos vagyok benne, hogy a szüleidnek is rengeteg nehézségen kellett átküzdeniük magukat korábban, hogy most ezt az életet élhessék. Talán más nehézségek, mint neked, vagy nektek Szaszával, de mindenki elé állít akadályokat az élet.
- Persze, ez tök logikus, csak... - húzta el a száját Lili kedvtelenül - Most komolyan, a legnagyobb problémái Anyáéknak kilencedikben meg tizedikben azok voltak, hogy Anya egyszer visszautasította Apát tizennégy évesen, mert bizonytalan volt Apa érzéseiben, Apának volt valami barátnője, hogy túltegye magát Anyán, amitől Anya szomorú volt, aztán meg amikor már együtt voltak, egyszer szakítottak két hónapra, mert félreértés volt közöttük és Apa azt hitte, hogy Anya visszament a volt barátjához, de egyébként meg egész végig ott voltak egymásnak, ott volt a szerelmük, tök jó gimis éveik voltak, azóta jóban vannak az akkori barátaikkal... érted. Annyira szívesen cserélnék velük.
- Azért szerintem olvasd el anyukád későbbi naplóit is, ha megtalálja majd őket. Vagy beszélj velük, hogy nekik mik jelentették a nehézségeket, miken mentek keresztül... nekik sem volt tökéletes az életük, biztos, hogy nem volt az. De egyébként megértelek. Viszont ne aggódj ezen, mert te is meg fogod találni azt, akit anyukád apukádban megtalált, nem kell, hogy ez ugyanakkor történjen, mint nekik. Egyébként meg, most, hogy felsoroltad ezt a tíz negatívumot Nándiban, legalább ezekhez már mindenképpen tudod tartani magad, hogy ne köss ki mégegyszer ugyanebben a helyzetben - néztem rá kedvesen.
- Olyan támogató vagy, Regi. És köszi - mosolyodott el egy picit - Durva belegondolni, hogy most is hogy össze tudsz kapni másokat, mire leszel képes, ha már pszichológus is leszel?
Ez nagyon jól esett.
Liliék értenek ahhoz, hogy egy-egy mondattal az ember teljes napját feldobják.

Amikor Lilivel már végérvényesen elköszöntünk (talán ez a negyedik vagy az ötödik nekifutás lehetett), mindketten lehunytuk a szemünket, hogy elaludjunk.
Lili eszméletlen jó alvó, úgyhogy olyan tíz perc múlva már mélyen aludt, halkan, aranyosan szuszogva. Néha picit lennék a helyében.
Nagyjából fél órát forgolódtam, majd végül feladva, mert nem voltam álmos, a kezembe vettem a telefonom, minimum fényerőre véve, bár nem mint ha bármi fel tudta volna kelteni a szőke lányt mellettem.
"Ébren vagy?" - írtam az üzenetemet, mert valamennyi ideje már hallottam, hogy Szasza hazaért.
Azt hiszem, evett valamit a konyhában, aztán a szobájába ment utána, úgyhogy reméltem, hogy fent van még.
Szasza hamar megnyitotta az üzenetemet, mire megdobbant a szívem, és akaratlanul elmosolyodva meg se vártam a válaszát, csak írtam neki egy újat.
"Átmehetek hozzád?"
"Húgom alszik már?" - írta vissza.
"Igen, hamar elaludt. :) Már vagy fél órája minimum."
"Oké, gyere nyugodtan"
Mosolyogva kikapcsoltam a telefonom, majd a szobában hagyva, mert nincs rá szükségem, kibújtam az ágyból, ügyelve, hogy minél csendesebb legyek, gyorsan a pólóm alá vettem egy melltartót, kiengedtem a hajam és kisunnyogtam a szobából.
- Szia - suttogtam Szaszának, ahogy becsuktam a szobája ajtaját, és lehuppantam mellé az ágyára.
- Helló - hajolt a számhoz mosolyogva, majd egy köszönős-csók után hozzátette - Asszem megint én leszek az oka, ha holnap kialvatlan leszel - jegyezte meg a gödröcskéivel az arcán.
- Egyébként se vagyok még álmos - mosolyogtam rá - Meg ezért szívesen leszek kialvatlan.
- Cuki vagy.
- Ugye te se vagy álmos még? Szólj, ha igen.
- Ezt miért játsszuk le minden alkalommal? - nevette el magát őszintén, ahogy lerakta a telefonját - Az esélye szinte nulla, de ha mindenképpen aludni akarnék helyetted, jelezni fogom, nyugi.
- Oké, oké - nevettem halkan én is.
- A bor ti voltatok amúgy?
- Otthagytuk a konyhában?
- Ja - nézett rám Szasza derűsen.
- Igen, egyébként mi voltunk. Túl nagy hatással volt ránk, hogy Nándit a sírig átkoztuk. Nagyjából félóránként változott, hogy Lili ki akarja nyírni, vagy sírni akar miatta.
- Sírt végül?
- Nem, legalábbis amikor sírt, volt egy olyan kifogása, hogy a film hatotta meg, amit anyukáddal és vele néztünk. Tegnap este egyébként sírt? Amikor már hazaértél.
- Aha, elvileg. Meg gondolom is. Úgy is kinyírom az exét, ha látom - közölte tényként.
- Szegény Lili, úgy sajnálom azért. Nem ezt érdemelte.
- Rohadtul nem.
- De amikor elaludt, most egyébként jó kedve volt - meséltem - Sokat beszélgettünk, egy csomó mindenről. Úgy tűnt, hogy picit megnyugodott.
Szasza egy apró, kedves mosollyal az arcán nézett rám, amit egy picit köszönés-félének is éreztem, hogy megvigasztaltam a húgát.
- Szóval mi voltunk a vörösbor - tértem vissza az eredeti kérdésére halkan elnevetve magam - Lili ötlete volt.
- A körmödre való tisztelettel - vette a kezébe a kézfejemet jókedvűen, a húga által frissen kipingált körmeimre tekintve, mire nevetve ránéztem.
- Lehet.
- Mennyire vagy józan? - kérdezte a gödröcskéivel az arcán.
- Még a határaimon belül vagyok - nyugtattam meg mosolyogva - Te?
- Ja, én is, gyalog jöttem haza, meg kajáltam azóta.
- Nem mondtam volna meg egyébként, hogy ittál.
- Mert valószínűleg kábé ugyanazon a szinten vagyunk most már, hogy józanodok - nézett rám szórakozottan.
- Milyen volt a buli egyébként? Vagy hol voltál?
- Van egy kocsma a közelben, haverjaimmal oda szoktunk beülni inni. Összevergődtünk most valami pécsi társasággal, tippem sincs, mit kerestek itt, de jó arcok voltak - mesélte elröhögve magát, ahogy visszaemlékezett a pár órával ezelőtti eseményekre - Elvertem párat billiárdban, dumáltunk velük, volt pár csaj, kértek valami zenét, hogy táncoljanak, addig valami holland gyereket fogadtunk be magunk közé, nem tudom, hogy került oda, de kibaszott viccesen beszélt angolul. Aztán a holland csávó behívta a dán haverját, aki meg németül beszélt, de hallod, én ilyen németet még életemben nem hallottam. De pár feles után már egészen megértettük egymást, eskü jó humora volt a gyereknek, jófej volt. Meg amúgy még az elején meccset néztünk, és nyertünk. Ja, amúgy ez most full jó volt - foglalta össze röviden az estéjét a gödröcskéivel az arcán.
Mosolyogva hallgattam, mert szeretem, amikor Szasza mesél.
- Örülök, hogy jól érezted magad - mosolyogtam rá.
- Majd napközben megnézem, mennyit hagytam ott amúgy - gondolt bele elröhögve magát.
- Annyira csak nem sokat - nevettem fel.
- Kiderül - nézett rám derűsen mosolyogva - Amúgy egyszer majdnem felhívtalak.
- Hogyhogy? - kérdeztem nevetve.
- Passz, az pont az offos szakasz volt, amikor mindenki ki volt ütve, és nem tudom, akkor valahogy indokoltnak tűnt, hogy bebaszva felhívjalak negyed egykor - röhögte el magát őszintén, mire én is felnevettem - Asszem pár pécsivel cigiztünk az utcán, valamiről dumáltunk és innen jött, valamit meg akartam kérdezni tőled, csak tippem sincs, hogy mi lehetett. Aztán nem tudom, mi történt, lehet, pont akkor ugortunk át a szomszéd kebaboshoz, onnantól meg azért már tisztább a kép.
- Pedig felvettem volna, ha hívsz - mondtam mosolyogva.
- Ja, tudom - biccentett egy halvány mosollyal az arcán, miközben levette a pulcsiját, mert melege lehetett.
- Mondjuk a kebab azért jó az éjszaka közepén - gondoltam bele derűsen.
- Nagy vibe.
- Meg azért kicsit ki is józanít. Mint úgy általánosságban ezek a tartalmas kaják. Én egyszer egy fesztiválon megvettem egy szelet pizzát kábé kétezerért, mindegy, lehúztak, de jó tömör volt, meg nyilván zsíros is valamilyen szinten, szóval teljesen összekaptam magam tőle.
- Kétezerért tényleg lehúztak mondjuk.
- Fesztivál - magyaráztam meg egy szóval.
- Melyiken voltál?
- Tavalyelőtt nyáron az EFOTT-on, de csak egy napra.
- Beengedtek oda tizenöt évesen? - számolta át, szórakozottan megakadva ezen.
- Nem tudom, Bencéék társaságával voltam, és valahogy bekerültem, én se igazán értem.
- Ja jó - röhögte el magát, rámhagyva - Amúgy azon ott voltam én is.
- Komolyan? - lepődtem meg felcsillanó szemekkel - Melyik nap?
- Bérletem volt, végig voltam.
- Ne már, találkozhattunk volna - mosolyodtam el - Részben azért is, mert nem éreztem magam valami jól. Oké, a koncertek jók voltak, meg annyira nem volt rossz, csak egyedüli lány voltam négy fiúval és mind a négyen el voltak ázva a piától, szóval ezért jött jól az a pizza, mert így legalább én magamnál voltam, és tudtam rájuk vigyázni, nehogy bármi legyen.
- De akkor már együtt voltál Bencével, nem?
- De.
- És te vigyáztál rá, meg a haverjaira?
- Aha - vallottam be kellemetlenül, mire Szasza a fejét megrázva csak elröhögte magát, nem kimondva a véleményét erről inkább, mert már nem mondana újat - Például bementek valami tóba, ahová papíron nem lehetett bemenni, és engem is beráncigáltak, mármint, nem szó szerint, csak tudod, hogy "naaa, gyere mááár", és ezért megadtam magam. Részben azért is mentem be, hogy ha valami baj van, ott legyek. Az egyik srác, kiderült egyébként, nem is tudott rendesen úszni, csak ezt eddig egyikőnknek se mondta, és azért ment be a vízbe, mert be volt rúgva és őt is rávették a többiek, aztán belépett valami hirtelen mélyülő részbe, amitől bepánikolt, úgyhogy a biztonságiak hozták ki, megnyugtatták, minket meg lecsesztek, hogy miért mentünk be. Elég gáz volt, ott voltunk a parton, és akkora felhajtás lett abból, hogy kihoztak minket onnan, meg a fiúkat, akik vagy háromszor elestek közben, meg nem tudtak felmászni a stégre, hogy szerintem mindenki a közelből minket nézett. Anyának inkább el se mondtam.
Ahogy elmeséltem ezt, Szaszának a felismeréstől elkerekedtek a szemei és rámnézett.
- Na jó, mi a fasz, ezt esküszöm, láttam.
- Mi? - kaptam fel a fejem döbbenten.
- Komolyan - röhögte el magát pont ugyanannyira meglepetten, mint én - Magamtól valószínűleg az életben nem jutott volna eszembe, de most, hogy mondod, mindenre megesküszöm, hogy megvan.
- Neee - temettem a tenyerembe az arcom nevetve.
- Emlékszem, Márk még mondta is, hogy szegény csaj ott istápolgat négy srácot, meg kiröhögtük a haverjaidat magunk között, ahogy faszkodtak azon, hogy kimásszanak a vízből. Aztán meg nem vágtuk, hogy hogy került ide egy csapat nyolcadikos. Kajak te voltál? - röhögött fel újra, eszméletlen jól elszórakozva ezen a hihetetlen és váratlan fordulaton.
- Én tényleg azt hittem, hogy elfelejthetem ezt a jelenetet, mert senki nem látta, aki ismer - nyöszörögtem már magamon nevetve.
- Pont annyi maradt meg, amit most elmondtam, nyugi - nézett rám jókedvűen mosolyogva - De ha nem hozod fel, eszembe se jut soha.
- Miért az egyik legkellemetlenebb pillanatomban láttál először? - rökönyödtem meg, ahogy belegondolva.
- Az a pillanat hidd el, hogy nem neked volt kellemetlen. Ott volt négy srác, akik közül egyet ki kellett menteni, a másik három meg úgy be volt baszva, hogy csoda, hogy őket nem, te voltál az egyetlen normális, senki nem téged ítélt el.
- Legyen igazad - dörzsöltem meg az arcom.
Szasza szórakozottan mosolyogva nézett rám.
- Most komolyan zavarban vagy? - kérdezte egy szemtelenül gyönyörű mosollyal az arcán.
- Ez elég gyakran bekövetkezik a közeledben - szaladt ki a számon őszintén, zavartan nevetve egyet, majd ránéztem.
Egymás felé fordulva ültünk a kanapén, miközben Szasza a kanapé támlájára támasztotta a karját, és a mosolyából ítélve tetszhetett neki a válaszom.
Van, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy mit is bámuljon - ebben a pozícióban a méginkább feltűnő karizmait, a tetoválását az alkarján, a mosolyát, kézfejét, aminek az ujjai közé vette az egyik hajtincsemet, egy pár pillanatra eljátszva vele, majd a fülem mögé tűrve, a szemeit, a homlokára lógó haját...
Nincs könnyű dolgom, lássuk be.
Néhány másodperc szemkontaktus után Szasza megszólalt.
- Mennyire sietsz aludni?
- Szerinted annak az esélye, hogy az alvást válasszam helyetted, bármennyivel is több lehet a tiednél? - kérdeztem vissza egyszerűen, és teljesen őszintén.
A válaszomra Szasza halványan elmosolyodott újra, majd hirtelen ötlettől vezérelve felhozott valamit.
- Oké, már egészen haladok vele, de még azért megismernélek jobban - hozta fel mosolyogva, korábbról visszaidézve magát - Mennyire vagy spontán?
- Az attól függ.
- Mitől?
- Hogy mi az ötlet, amit mérlegelnem kéne. Vagy hogy mik a körülmények.
- Szóval nem vagy az.
- Nem így mondanám. Szeretem a spontán dolgokat, csak tudod... biztonsági játékos vagyok - idéztem vissza magamat én is, rámosolyogva - Nem spontán nem vagyok, csak meggondolatlan nem. Miért?
Szasza derűsen nézett rám, majd elvette a karját a kanapéról, hogy felálljon majd onnan.
- Ha most fognám magam, és kimennék a szobámból, anélkül, hogy tudnád, hogy hova megyek, és feldobnám, hogy gyere velem, velem jönnél? - kérdezte teljesen egyszerűen, egy magabiztos mosollyal az arcán, mert pontosan jól tudhatta, hogy úgy se tudnék nemet mondani neki.
- Igen, mert te kéred - válaszoltam meg, visszamosolyogva rá.
- Oké, akkor bízol bennem - állapította meg a gödröcskéivel az arcán - Vagy csak sok volt a vörösbor.
- Még nem adtál okot rá, hogy ne bízzak benned.
Szasza azzal az apró mosollyal viszonozva a szempillantásomat, biccentett egyet, majd felállt a kanapéról, a szoba ajtaja felé véve az irányt.
- Akkor, jössz?
Egyvalamit biztosan megismertem magamról, amióta az életemben van.

Hihetetlen hatalma van felettem.