- Egy diákigazolványt kérhetek? - nézett rám a pénztáros, amikor Alízzal sorra kerültünk a mozi pénztáránál.
- Persze - vettem elő az enyémet, majd odaadtam neki, és Alíz is.
- Külön fizetitek vagy egybe? - kérdezte a pénztáros, miközben beütött valamit a gépébe.
- Külön - feleltem jobb híján, mivel Alíz nem szólalt meg.
- Készpénz vagy kártya?
- Mindkettőnknek készpénz - válaszoltam kettőnk nevében.
- Rendben. Akkor kettőezer-négyszázkilencven forint mindkettőtöknek. Tízforintosotok van esetleg?
Ahogy kifizettük a mozijegyeket, átsétáltunk a büféhez.
- Te mit fogsz kérni? - néztem Alízra, miközben beálltunk a sorba.
- Nem tudom - tűrte az egyik hajtincsét a füle mögé zavartan - Te?
- Szerintem egy közepes popcornt, meg talán IceTea-t, de ezt még nem találtam ki - fürkésztem a kiírást a pénztár felett.
- Az baj, ha én most nem kérek semmit? - kérdezte Alíz az egyik kezével a másik karját dörzsölgetve, miközben zavartan az egyik lábáról a másikra állt.
- Nem, dehogy - néztem rá, de egy kicsit azért meglepett - De hogyhogy?
- Otthon kicsit elrontottam szerintem a gyomrom és nem vagyok éhes - válaszolta a tekintetét elkapva.
Megvan az az érzés, amikor csak úgy, a semmiből bekapcsol valami ösztönszerű megérzés, de mégsem tudod elmagyarázni, hogy miért?
- Szegény - húztam el a szám - De persze, megértem. Nekem úgy is lehet, hogy sok lesz, szóval ha mégis kérsz popcorn-t, akkor vegyél nyugodtan az enyémből.
- Köszi, Regi.

A mozis jegyellenőr eligazítása alapján bementünk a hatos moziterembe, miközben én a popcornommal, az üdítőmmel és a táskámmal egyensúlyoztam, hogy semmi ne csússzon ki a kezemből.
- Melyik sorban vagyunk? - kérdeztem Alíztól, ahogy beértünk a terembe.
- Hetes, asszem - nézte meg gyorsan a jegyeket - Tizenhárom-tizennégyes székek.
- Az merre van? - pillantottam végig a mozitermen.
Ahogy végignéztem a sorokon a lépcső alján állva, nemsokára összetalálkozott valakivel a tekintetem, mire felcsillantak a szemeim.
Márk volt a moziteremben, és ahogy észrevett, felragyogott arccal felpattant a hátsó sorban a helyéről és lejött hozzánk.
- Regikeeee, haliii - pattant elém Márk, mire meglepetten elnevettem magam, és igyekezve, hogy ne most öntsem rá a jegesteámat vagy szórjam ki a popcornt, mosolyogva visszaöleltem.
Márk a stílusához illően egy világosabb színű, bő farmerban volt, fehér pólóban, edzőcipőben és a szokásos bőrnyakláncával, a sötétszőke hajából viszont vágtak valamennyit, így most már sokkal szőkésebbnek tűnt, ami kiemelte a zöldeskék szemeit - persze így is lelógtak a szőke tincsei, és az a tipikus, hátratúrós-fiúhaj volt, de pont olyan hosszúságúra vágták, hogy copfba már nehezen tudta volna fogni. Kicsit a fiatal Ryan Gosling-ra emlékeztetett a hajstílusa.
Őszintén, tényleg tök jól állt neki a haja, a stílusához, a kisugárzásához és a beköszöntő tavasz-szezonhoz is tökéletesen passzolt.
- De jó lett a hajad - dicsértem meg meglepetten, ahogy észrevettem.
- Kösz - vigyorodott el Márk, ösztönösen beletúrva - Elvesztettem egy fogadást, azért lett vágva belőle.
- De tényleg jól áll.
- Rád lehet számítani, Redzs - borzolta össze a hajam tetejét vigyorogva, a Lili által kreált (mint "Redzsina", amit az angoltanárunk szokott használni rám), ezáltal a családjában elterjedt becenevemet bedobva, mire elnevettem magam.
Alíz mögöttem állt, és a fejét elfordítva hagyta, hogy beszélgessünk.
Márk a vállam mellett elpillantva, ahogy feltűnt neki Alíz, egyből felismerte, függetlenül attól, hogy nagyjából azon az egyetlen házibulin látta csak decemberben, amit még Lili szervezett a szalagavató utáni hétvégén.
- Cső - intett neki a szokásos nyitott, barátkozós stílusában, mire Alíz felé kapta a fejét.
- Szia - köszönt vissza neki Alíz elhalkult hangon, mint aki szinte csodálkozik, hogy a végzős, és lássuk be, azért kifejezetten helyes, jellegzetes kisugárzású Márk hozzászólt.
- A szöszi srácot hol hagytátok? - kérdezte Márk mosolyogva Alíztól és tőlem, felváltva nézve ránk.
- Vincét? - kérdeztem vissza.
- Ja, még a bulin ő volt veletek a trióban.
Alízra néztem, aki kellemetlenül szorongatta a pulcsija ujját, a szemeit lesütve, majd vissza Márkra.
- Most ketten jöttünk - válaszoltam meg egyszerűen, mosolyogva - Mivel nem vagyunk trió.
- Kár, pedig már kezdtelek shippelni vele - nézett Márk Alízra derűsen, lazán felé mutatva, olyan márkosan, mire elmosolyodtam - Hol ültök?
- Ott - mutattam a helyünk irányába.
- Nem ültök be hozzánk? - dobta fel Márk.
- Nem oda szól a jegyünk.
- Hagyjad már, kit érdekel? - röhögte el magát.
- Tudom, csak ha valakinek meg mellétek szól...
- Vagyunk kábé nyolcan a teremben, ha ilyen lesz, akkor is talál majd helyet magának. Vagy max majd akkor átültök.
- Odaüljünk akkor? - néztem Alízra, mert nem szerettem volna mindig helyette meghozni a döntéseket.
- Nekem mindegy, ülhetünk - adta meg magát, elhárítva magáról a döntést.
- Kivel vagy itt? - kérdeztem Márktól.
- Öcsémmel, már lógtam neki egy mozival.
- Krisivel? - csillantak fel a szemeim.
- Miért örülsz neki jobban, mint nekem? - röhögött ki Márk, mire én is felnevettem.
- Nem az, csak őt már régen nem láttam - szabadkoztam nevetve.
- Aha - hagyta rám szórakozottan, miközben átvette az üdítőmet, hogy ne mindent én cipeljek, de nyilvánvalóan egyből beleivott, ahogy elindultunk felfelé a lépcsőn.
A minden-megvámolás egyike a tipikus Márk-szokásoknak, amiktől nehéz nem kedvelni.

- Szia Krisi - köszöntem Márk öccsének, amikor felértünk a hátsó sorba, mire a tízéves kissrác felkapta a fejét és előrehajolva rámnézett.
- Helló - pattant ki a székéből, hogy lepacsizhasson velem, amit nevetve véghez is vittem a legjobb tudásom szerint - Megvan még a közös pacsink, Regi?
- Persze - mosolyogtam, majd megcsináltam vele a még decemberben megkoreografált közös pacsinkat is.
A székeken úgy helyezkedtünk el, hogy Krisi ült legbelül a sorban, mellette Márk, mint eddig, Márk mellett én, mellettem pedig Alíz.
- Ne csináááld, te nem eszel? - szúrta ki Márk, hogy Alíznál nincs kaja, teljesen ledöbbenve, hogy ilyen létezik.
- Nem vagyok éhes - mosolygott Alíz zavartan.
- De tényleg?
- Igen, igen.
- És nem vizsgálták át a táskádat amúgy? Esküszöm, ha moziőr lennék, az lenne a leggyanúsabb, ha valaki nem hoz be kaját, mert tuti az csempészik be valamit - gondolt bele Márk szórakozottan, mire halkan elnevettem magam.
- Nem, nem vizsgálták át - nevetett egy picit Alíz.
- De na, vegyél már egy nachost - nyomott elé Márk egy tálcával.
Alíz eléggé vonakodott, majd végül elvett egyet, belemártva a szószba.
- Köszi.
- Ezt amúgy nektek is adom, nekünk rohadt sok lett - nyomta a kezembe Márk az egész tálcát - Aztán majd lehet, nyúlok belőle, de legyen már nálatok.
- Az jó, ha nálad van? - néztem Alízra, tekintve, hogy nálam már volt egy popcorn.
- Persze - válaszolta Alíz bizonytalanul.
- Tényleg egyél belőle, vagy az enyémből is akár, ha kérsz - biztattam, nehogy ezen múljon az, hogy hogyan érzi magát.
- Tudom, köszi.

Amikor elkezdődtek a reklámok, az ölembe vettem a popcornt, hogy ünnepélyesen elkezdjem enni.
Épp bedobtam egyet a számba, amikor kiszúrtam, hogy Márk fotóz, úgyhogy nevetve felé kaptam a fejem.
- Elküldtelek Szaszának - vigyorgott rám Márk.
- Mi?
- Nem bírtam ki, olyan vicces kép lett.
- Na jó, inkább nem is akarom látni - ráztam meg a fejem nevetve - És Szasza nem furcsállja, hogy mit keresek veled egy moziban?
- Még nem látta, de majd mindent megmagyarázok - nézett vissza rám Márk derűsen, majd az öccse felé nézett - Ne legyél már nyomorék, hogy Subway Surf-özöl - röhögte el magát.
- Döntöm a rekordomat - jelezte Krisi beleveszve a játékba.
- Vágod, elhozlak moziba, és ugyanazt csinálod, mint mindig máskor - égett ki rajta Márk jókedvűen.
- Még megy a reklám - védekezett Krisi.
- Megvan, hogy ez a gyerek 2013-ban született amúgy? - nézett rám Márk, csak hogy én is rökönyödjek meg ettől az irreálisnak hangzó adattól - Csak mert én 2006-ban. Legális egyáltalán 2010 után születni? - gondolt bele, mire felnevettem.
- Valószínűleg.
- De érted, már tudtam írni meg olvasni, meg suliba jártam 2013-ban, mit született ő meg akkor? - nézett az öccsére röhögve, a haját összeborzolva.
- Neee, elrontom a rekordomat! - szólalt meg Krisi.
- Két hónap múlva érettségizek és a gyerek konkrétan a Subway Surf-ön izgul - szórakozott el rajta Márk, nekem mondva a gondolatait - Kiolvastad az Egri csillagokat, gyerek?
- Azt se tudom, mi az - válaszolt Krisi, miközben a játékra fókuszált.
- Ja, nekem is kábé ez, de nekem legalább érettségi tétel - látta be Márk, mire felnevettem.
- Szaszának érettségi előtt magyar korrepet tartok, lehet, neked is be kéne csatlakoznod - jegyeztem meg jókedvűen mosolyogva rá.
- Mondasz valamit, szerintem beiratkozok.
Nem akartam kiszorítani Alízt a beszélgetésből, úgyhogy nemsokára felé fordultam, hogy vele is beszélgessek.
Ahogy odafordultam hozzá, egyből megszólalt.
- Márk is végzős, ugye? - kérdezte halkan, szinte suttogva.
- Igen, igen - bólogattam.
- Akkor ő is tizennyolc éves.
- Nem, ő fiatalabb Szaszánál. Egy hónap múlva lesz tizennyolc.
- Jaaa, értem - bólogatott Alíz - És tuti ehetek a nachos-ából?
- Persze, azért adta neked.
Alíz az ölében lévő nachosra nézett, majd jópár pillanat habozás után végül kivett egyet és bizonytalanul megette, mire akaratlanul elmosolyodtam.
- Ha kérsz inni, nyugodtan ihatsz a poharamból - ajánlottam fel - Zöld IceTea.
- Köszi, de most nem kérek.
- Oké, itt lesz a lábamnál, vedd el, ha mégis.
- Rendben.
Közben kicsit leraktam a popcornomat, majd visszadőltem a bordó ülés támlájának.
Alíz pár másodperc múlva suttogva megszólalt.
- Akkor Márk bika? - kérdezte, mert ezek szerint az utóbbi másodpercekben Márk horoszkópját számolgatta abból, hogy kiderült számára, hogy áprilisi.
- Szerintem még épphogy kos - számoltam át én is, mert bár pontosan nem tudtam volna megmondani, abban biztos voltam, hogy április tizenvalahányadikán van Márk szülinapja.
- Az jó - suttogta, mire elmosolyodtam.
Alíz szeret ilyen adatokat számolgatni emberekről. A másik hobbija még, megtudni, hogy pontosan milyen volt a Hold az égen, amikor a másik született, és hogy összeillik-e az ő Holdjával, szóval ha hazaér, tuti azt is meg fogja nézni.
Egyébként elvileg Alíz és az én Holdam összerakva pont teliholdat ad ki.
Őszintén, én nem igazán hiszek a horoszkópokban, de amióta Alízzal barátkozom, már egészen képben vagyok velük.
- Te bak vagy, ugye? - nézett rám.
- Igen. Te meg halak.
- Ühüm. És Szasza?
- Nyilas. Lili ikrek. Krisi mérleg talán.
- Akkor Márkéknál mindenki tűz- vagy levegő jegy.
- Majdnem. Liliék anyukája is halak, mint te.
- Vele még nem találkoztam.
- Pedig nagyon kedves. Biztosan megismered majd valahogy - mosolyogtam rá.
- Azt tudom, hogy kedves. Mesélted, hogy milyen rendes volt veled. Meg hogy anyukáddal barátnők.
- Igen - mondtam mosolyogva.
Kedvelem Alízt.
Tényleg.
Még mentek a reklámok, amikor bekapcsolt a telefonom kijelzője, mert Szaszától érkezett egy üzenetem.
"Összefutottatok Márkékkal? xd"
A nevét olvasva akaratlanul mosolyogni kezdtem, majd visszaírtam neki.
Épp a válaszomat gépeltem be neki, amikor Márk megint lefotózott.
- Megint elküldtél Szaszának? - néztem rá elnevetve magam.
- Ja, hagyj lássa, ahogy vigyorogsz attól, hogy rád írt - mosolygott Márk derűsen, mire picit zavarba jöttem, de mosolyogva néztem rá - Amúgy beszívezte az előző képet rólad.
Mosolyogva bekapcsoltam a kamerát és sunyiban lefotóztam Márkot, hogy én is elküldhessem Szaszának.
"Ha már popcorn-evős képeket kaptál rólam" - írtam hozzá mosolyogva.
"Ja, hot volt" - írta vissza, mire magamban nevettem egyet.
Persze nem üzeneteztünk sokáig, mert egyrészt neki kezdődött az edzése, másrészt nekünk meg a filmünk a húszpercnyi reklám után.

Nagyjából a film felénél voltunk, amikor Alíz lerakta az öléből a félig elfogyott nachost és kiszaladt mosdóba.
- Majd elmeséled, mi volt a filmben? - kért meg.
- Persze - vettem át tőle a nachost, hogy ne boruljon fel.
Csakhogy Alíz vagy tíz percig nem jött vissza, és ez ennyi idő után már keltett bennem némi aggodalmat, hogy minden rendben lehet-e vele.
Oldalt odahajoltam egy picit Márkhoz, hogy mondjak neki valamit, ami feltűnt neki és az előttünk lévő ülés irányába nézve ugyanúgy közelebb hajolt, hogy hallja a hangomat.
- Szerinted utána menjek? - kérdeztem tőle halkan.
- Alíz után?
- Igen, mert ő már alapból úgy jött ide, hogy nem volt jól, elvileg elrontotta a gyomrát, és már egy jó ideje kint van már - mondtam rápillantva.
- Kajak elrontotta a gyomrát? - lepődött meg.
- Azt mondta.
- Na, én meg letoltam rajta a nachost.
- Nem tudom, hogy mi baj lehet vele - mondtam őszintén - Szóval szerinted megnézzem?
- Ha nem jön vissza egy-két percen belül, akkor lehet, igen.
- Okés - suttogtam, majd visszahelyezkedtem az eredeti ülőpozíciómba.
Pár másodperc múlva Márk azonban újra hozzám hajolt, hogy most ő mondjon valamit.
- Miért, amúgy szerinted van vele valami?
A kérdésére egy pár pillanatig haboztam a válasszal.
- Nem tudom, csak van egy megérzésem, hogy valami nincs rendben.
- Mert, más mint szokott?
- Kicsit. Fáradtabb, energiátlanabb, kedvtelenebb... sápadtabb is egy kicsit, sokat tűnik el, visszahúzódóbb, bizonytalanabb... nem is tudom.
- Beszélj vele.
- Már próbáltam. Elvileg semmi baja.
- Rákérdezzek nála?
- Másodszor találkozol vele, Márk - emlékeztettem.
- Jó, de én hamar bevágódok az embereknél.
- Tudom, de nem hinném, hogy megnyílna. Hónapok óta barátnők vagyunk Alízzal és nekem se beszél róla. Nem akarom faggatni, ha ennyire nem akar megnyílni erről.
- Alulértékeled a képességeimet - mosolyodott el derűsen.
- Nem, csak a realitást nézem - mondtam egy akaratlan, halk nevetés kíséretében.
- Oké, mindegy, azért szólj, ha mégis rákérdezzek.
- Megjegyeztem - néztem rá egy halvány mosollyal az arcomon.
Alíz hamarosan visszajött hozzánk és szótlanul leült mellém.
- Minden oké? - suttogtam neki.
- Persze, csak sor volt és nem találtam meg először a mosdót.
- Ja jó, akkor jó. Egyébként semmi fontosról nem maradtál le, annyi, hogy a lány hazalátogatott a családjához, volt egy kínos beszélgetés a családtagjaival, de semmi nagy fordulat nem történt.
- Rendben, köszi.
Ahogy megbeszéltem ezt Alízzal, Márk észrevétlenül megbökött, hogy mi van, mi derült ki, mire ránéztem, és a tekintetemmel azt sugalltam neki, hogy fogalmam sincs, de papíron nincs semmi baj.
Talán túlgondolom, mert szoktam ilyet.
Remélem, hogy túlgondolom.

Amikor a film véget ért, a befejezéstől teljes extázisban még a stáblista alatt is a helyünkön maradtunk.
- Ez nem a Marvel, hogy legyen még a végén valami, menjünk már kajálni - szólalt meg Krisi, mire nevetve ránéztem.
- Jöttök velünk kajálni? - kérdezte Márk Alíztól és tőlem, ha már így feljött a téma.
- Alíz? - néztem a barátnőmre.
- Elmegyek veletek szívesen odáig, de aztán haza kell indulnom, mert Anya megkért, hogy ne maradjak sokáig - válaszolta Alíz, miközben a cuccaival babrált.
- Merre laksz, hazadobjalak? - kérdezte tőle Márk lazán, előrehajolva, hogy lássa tőlem.
Alíz először a felmerülő ötlettől is zavarba jött, de aztán némi bizonytalanság után a haját megigazítva nem tudott nemet mondani.
- Oké, akkor hazavisszük Alízt, aztán kajálunk - tervezte el Márk, majd rámnézett, meglökve a karom az ötletétől - Amúgy mit szólsz, ha hozzánk megyünk? Írok majd Szaszának, hogy ugorjon be ő is.
- De ne már, én Mekit akarok enni - szólt közbe Krisi.
- McDrive, itt úgy sincs Meki - nézett rá Márk, lerendezve ezt a kérdést - Csak a körtéren maximum.
- Nekem jó, persze - mentem bele, majd Alízra néztem - Valamit vehetünk neked, amíg nem kell elindulnod - ajánlottam fel kedvesen.
- Nem kell, köszi. De kedvesek vagytok - mondta egy pici mosolyra húzva a száját.

A mozitermet elhagyva Alízzal a filmről beszélgettem, ami mindkettőnknek nagyon tetszett, és a főszereplő is szimpatikus volt, amiben nagyban egyetértettünk, Márk pedig Krisivel hülyült valamin, aztán mind a négyen végül akkor kerültünk egy beszélgetésbe újra, amikor Márk kocsijához értünk.
Krisi bepattant előre, a bátyja mellé, én pedig Alízzal a hátulra, majd elindultunk először Alízékhoz.
- Köszi a délutánt, Regi - ölelt át Alíz, mielőtt kiszállt volna a kocsiból - Sziasztok - köszönt Márknak és Krisinek teljes zavarban.
- Helló - köszöntek neki vissza egyszerre, mire Alíz megilletődötten elmosolyodva intett egyet és kiszállva becsukta maga mögött az ajtót.
Mindhárman utána néztünk.
Még mindig él bennem ugyanaz a megérzés, csak nem tudom rendesen megmagyarázni.
Továbbra is remélem, hogy azért, mert nincs is mit.

Márkékhoz megérkezve levettem a cipőmet, eközben pedig Márk felhívta Szaszát, hogy edzés után ugorjon be ő is ide.
- Hagyjunk neked kaját amúgy? - kérdezte tőle Márk, miközben én halványan mosolyogva azt kísértem figyelemmel, ahogy Krisi sunyiban már bontotta is ki közben az egyik mekis papírzacskót.
Krisi tipikusan az a gyerek, aki szó szerint mindenkinek az öccse, akikkel összehaverkodik idősebbek közül, és már én is kezdem úgy érezni, mert nem lehet nem imádni a kissrácot.
- Menj már, az egészséges - röhögte el magát Márk, ahogy Szaszával telefonált, mire a telefonból kiszűrődő hangok alapján Szasza is röhögött egyet - Veszel pár sört amúgy? Redzs, neked jó a sör, vagy valami más legyen? - nézett rám.
- Jó lesz, persze - válaszoltam Márkra nézve.
- Mikor jössz akkor, negyed óra? - kérdezte Márk Szaszától, miközben melléktevékenységként valami filctollat pörgetett az ujjai között és dobott fel, majd kapott el néha - Figyelj, csinálsz pár húzódkozdást itt, Regi még örülni is fog neki - mondta Szaszának derűsen, miközben rám vigyorgott, mire akaratlanul visszamosolyogtam rá afféle "haha, nagyon vicces"-stílusban, akármiről is lehetett szó.
Szasza nem tudom, mit válaszolt neki, de jókedvűnek hangzott a hanglejtése, Márk pedig őszintén röhögött egy nagyot a poénján, mire mosolyogva megforgattam a szemem, mert tuti köze volt hozzám.
- Na jó, mi, le vagyok maradva, Szasza veled jár? - szólalt meg Krisi összezavarodva, miközben nyúlt egy sültkrumplit a bátyja kajájából, mire rámosolyogva biccentettem egy picit - Jóóó, az nagyot megy.
- Köszi - nevettem el magam halkan a megfogalmazásán - De nem vagy lemaradva nagyon, csak múlt hét óta tart.
- Ja, akkor jó. Márk! - szólt a bátyjának Krisi félig teli szájjal, aki épp akkor tette le a telefont Szaszával.
- Eszed a kajámat? - pattant oda Márk az öccséhez, majd ezzel a lendülettel el is vette a tesója kajáját.
- Kajak nem mondtad, hogy Regi Szaszával jár? - hitetlenkedett Krisi Márkon.
- Tíz éves vagy, ember - röhögte el magát Márk derűsen - Én tízévesen fociskártyákat gyűjtöttem, meg peonzáztam, szóval állj le - nézett rá jókedvűen.
- De nem vagyok hülye, nekem is van csajom - válaszolta Krisi lazán, mire Márk hitetlenül elröhögte magát, és miután összenézett velem, az öccsére nézett.
- Mi van? - röhögött teljesen készen ezen a bejelentésen.
- Jaja, a Hanna.
- Na jó, ez kész - szórakozott el rajta Márk teljesen, én pedig nevetve hallgattam őket - És mit csináltok, fogjátok egymás kezét?
- Nem avatlak be a magánéletembe - dőlt hátra a székén Krisi magabiztosan vigyorogva.
- Na, én meg Szaszáékéba nem téged. Amúgy meg dobd csak vissza a hagymakarikáimat - vette ki az öccse kezéből a papírzacskót - De várj már, Hanna az osztálytársad, nem? - tért vissza a témára Márk, mert ez már eszméletlenül elszórakoztatta.
- Aha, a legjobb nő az osztályból.
- Az ötödik bé legjobb nője, nem vagy kispályás, hallod - biccentett Márk elismerően, de folyamatosan mosolyogva - És hogy volt ez, párba állítottak titeket, amikor állatkertbe mentetek az osztállyal, vagy mi? - nézett az öccsére röhögve.
- Nem, a Dominikékkal elmentünk kajálni a Mammutba, utána meg Hannával kimentünk a Millenárisba.
- Millenáris, beszarok.
- Aztán bedobtam pár rizzt - vigyorgott Krisi, élvezve a témát, azzal a kisfiús-rosszgyerek mosollyal, ami egyébként imádnivalóan cuki volt kívülről, és képtelen voltam nem mosolyogni, ahogy hallgattam Márk ötödikes kisöccsét, aki valószínűleg alig várta, hogy menőzhessen kicsit a végzős bátyjának, hogy ő se olyan kicsike már.
- Nem akarom tudni, mik voltak - szögezte le Márk derűsen mosolyogva.
- Nem is mondom el, a végén még belopod - nézett rá vigyorogva, mire Márk az öccsére nézve elröhögte magát a poénon.

Még a konyhában lévő étkezőasztalnál kajáltunk és beszélgettünk, amikor Szasza megérkezett.
Márk vette észre először, aki velem és a konyha bejáratával szemben ült.
- Helló - köszönt Szasza, ahogy bejött a konyhába, mire akaratlanul elmosolyodva hátrafordultam hozzá.
Szasza a székem mögé lépve két oldalról megsimította a karom és köszönésképpen egy halvány mosollyal az arcán belepuszilt a hajamba, majd lepacsizott Márkkal, és Krisivel is, aki egyből nyúlt felé egy pacsira.
- Még mindig kajáltok? - pillantott végig az asztalon Szasza derűsen, ahogy lazán leült a mellettem lévő, egyetlen üres székre, a mozdulatsora közben pedig megsimította a combom az asztal alatt, mire elmosolyodva megsimogattam a rajtam lévő kezét.
- Elpofáztuk az időt - válaszolta neki Krisi.
- Hallod, az megvan, hogy a tízéves öcsémnek van nője, nekem meg nem? - nézett Márk Szaszára kiégve, mire Szasza jókedvűen röhögött egyet, majd Krisire nézett.
- Kicsoda? - kérdezte Krisitől a mosolygödröcskéivel az arcán.
- Hanna - válaszolta Krisi büszkén vigyorogva.
- Olyat szól a gyerek, hogy berizzelte a Millenáris parkban, mert a legjobb nő az osztályból - mesélte tovább Márk Szaszának szórakozottan.
- Nem is értem, honnan szedte ezeket - szólalt meg Saci, Márkék anyukája a nappali környékéről derűsen, aki ott teregetett és hallotta a beszélgetést (időközben mi már köszöntünk neki), mire halkan felnevettem, miközben összenéztem Szaszával.
Na igen, Krisinek elvileg van egy végzős bátyja, gyakorlatilag meg kettő, le se tagadhatná.
- Saját fejlesztés, Anya - vigyorgott Krisi, ahogy beletúrt a hajába.
- Aha - röhögte el magát Szasza biccentve, miközben nyúlt egyet a sültkrumplimból - Amúgy a nappaliban leraktam a sört - nézett Márkra, csak megjegyezve.
- Hova, a nappaliba? - hallotta ki Krisi szemtelenül mosolyogva.
- Csajt kaptál, sört nem kapsz - közölte vele Márk derűsen.
- Hé, már ittam bele sörbe életemben - védekezett Krisi.
- Micsoda, mikor? - kérdezte Saci nevetve, ahogy bejött hozzánk a konyhába, majd leguggolt a sütőhöz, rápillantva a bent készülő sütire.
- Apa jófej volt a hajózáson - mesélte Krisi az anyukájának.
- Hajaj - mosolygott Saci, majd Szaszára nézett - Szia Szasza - köszönt neki kedvesen, mert vele eddig nem futott össze a házban - Lili?
- Hívtam, hogy jön-e, de edzés után randizik, szóval ő ma kiesett - válaszolta Szasza.
- Könyörgöm, mondd, hogy valaki újjal randizik - nyöszörgött Márk.
- Nem, de én is ugyanezt kérdeztem tőle - nézett rá Szasza derűsen.
- Elvileg egy étteremben vannak - meséltem, csak úgy - Aztán átmennek Nándihoz.
- Oké, akkor Lilit nem látjuk egy napig - tudatosította Szasza biccentve.
Na igen, a gyakorlatban nem csak Krisinek, Lilinek is kettő bátyja van, és mindkettő eldöntötte már, hogy nem kedveli a barátját, ezen a felálláson pedig azon egy módon van csak esélye változtatni, ha valaki másra cseréli.

Miközben a konyhában ettünk tovább és a többiek beszélgettek, rápillantottam a telefonomra, mert egy rezgéssel jelezte, hogy valaki írt nekem. Alíz volt.
"Ugye nem voltam nagyon gáz ma a moziban?"
Megesett a szívem Alízon, aki ezek alapján valószínűleg azóta ezen stresszeli magát, úgyhogy gyorsan visszaírtam neki.
"Nem, dehogy is. :) És örülök, hogy összehoztuk ezt a délutánt!"
"Én is!" - írta Alíz - "És bocsi, hogy hamarabb el kellett jönnöm."
"Semmi baj, teljesen érthető volt. Majd még szervezhetünk ilyen programokat, ha szeretnéd."
"Persze, tök jó lenne."

Még mindig ugyanaz a megérzés.
Nem minden megérzésre van okunk hallgatni, ugye?