[Alíz szemszöge]
- Alíz, gyere már ki, nem hiszem el! - hallottam meg a nővérem hangját, mire gyorsan becsúsztattam a mérleget a helyére, mint ha ki se vettem volna onnan.
- Jó, na, egy pillanat!
- El fog késni a díjátadójáról, Alíz! - védte be Anya a nővéremet, mire nehezen felsóhajtottam, majd lehúztam a vécét és megmostam a kezem, mint ha mosdóztam volna és kijöttem a fürdőből.
- Tízkor kezdődik a díjátadód, nem? - kérdeztem Verát, a nővéremet, amikor kijöttem, mert nem értettem, hogy kési le, ha még csak hat óra múlt és már szinte indulásra kész volt.
- Jó, de előtte még Karolináékkal kávézunk, és ha később kezdünk kávézni, akkor lehet, hogy elkésünk a díjátadóról - magyarázta meg a nővérem legyintve, majd bement a fürdőszobába.
- Alíz, próbálj meg legközelebb kicsit kevesebbet bent lenni, egy fürdőszobánk van - mondta Anya, majd a konyhába sietett, mert az öcsém nem tudta eldönteni, hogy mit reggelizzen, ezért Anyát hívta oda, hogy segítsen neki.
Inkább nem mondtam semmit, csak bementem a szobámba, hogy elkészüljek a suliba, de nagyon fáradt voltam, ezért olyan lassan készülődtem, hogy lekéstem a buszomat.
- Már megint lekésted a buszt? - szúrta ki Anya az időt, mielőtt elindultam volna otthonról, később, mint kellene.
- Nem, csak elmarad az első órám - füllentettem a tekintetét kerülve.
- Bevitted tegnap a pénzt a titkárságra?
- Milyen pénzt?
- A menzára. Ebédbefizetés.
- Ja, aha, igen - bólogattam, de teljesen szét voltam szórva.
- Tízórait csomagoltál magadnak, vagy készítsek neked? - kérdezte Anya.
- Nem kell, tegnap este csináltam szendvicset.
- Mikor szoktál szendvicset csinálni magadnak? Soha nem látom.
Igazából nem szoktam.
- Mielőtt lefekszem, vacsi után.
- Rendben - hagyta rám Anya, majd végignézett rajtam - Már megint ezek a bő ruhák? Elveszel bennük!
Annál jobb.
- Kényelmesek - mondtam halkan, a tekintetemet elkapva.
- Tizenhat éves lány vagy, Alíz. Öltözködhetnél kicsit nőiesebben, vagy csinosabban. Sőt, most az időjárás sem olyan rossz, vannak szép rövidujjúid, szoknyáid...
- Fázom bennük - mondtam kifogásként.
Látszom bennük.
- Egyébként miért takartad le a tükrödet a szobádban? - hozta fel Anya.
- Mert a sötétben ijesztő.
Mert nem akarom látni magam benne.
- Ne hülyéskedj már, Alíz. Ez azért egy kicsit gyerekes. Délután szedd le azt a pokrócot a tükrödről.
- Jó, rendben - adtam meg magam a tekintetét kerülve.
- Anya, hol a hajsütőd? - szólt ki a nővérem a fürdőből, mire Anya egyből arra pördült.
- Mit keresel, Kicsim? - nyitott be hozzá Anya, mire sóhajtottam egyet, majd inkább csak elindultam otthonról.

[Regi szemszöge]
Mielőtt Szasza hazament volna tanítás előtt, eldobott kocsival a sulimhoz.
- Ma lesz edzésed, ugye? - kérdeztem tőle, amikor megérkeztünk a sulim utcájába és megállt az épülettől valamennyire.
- Kábé minden nap van, szóval lesz - válaszolta meg egyszerűen - Este hívlak.
- Várom - mosolyogtam rá.
- A pólómat meg legközelebb visszakérem - lobogtatta meg a rajtam lévő sötétszürke, bő pólója alját a gödröcskéivel az arcán.
- Ha nem leszek vele annyira polgárpukkasztó a suliban, hogy Lucáék kinyírnak, akkor mindenképpen visszaadom - nevettem, mire ő is elnevette magát.
- Amúgy eskü jól áll, csak én is hordanám.
- Szeretem ezt az együttest - néztem a rajtam lévő pólójára.
- Ja, nem is a semmiért vagy a barátnőm, hidd el - döntötte a fejét az ülés támlájának, miközben mosolygó tekintettel nézett rám.
- Rájöttem, hogy igazából egyezik a zenei ízlésünk.
- Szerintem is, ha kihagyod a magyar altert - mosolygott derűsen, de tudtam, hogy ezt csak azért mondja, mert szeret ezzel szivatni.
- Életcélom megszerettetni veled az altert.
- Hagyd békén az elveimet, Regi, a felét már így is dobtam, amióta ismerlek - röhögte el magát, és nem sértően mondta, szóval én is felnevettem erre.
- Én is, a saját rémálmom lettem. Összebarátkoztam egy lánnyal és lefeküdtem a bátyjával - vigyorogtam rá, visszavágva neki - Micsoda egy gátlástalan, erkölcsi szakadék vagyok.
- Akkor gondolom, én is, mert nem látom a problémát - mosolygott a gödröcskéivel az arcán.
- És arról még nem is beszéltünk, hogy ugye Márkkal és veled kavartam egyszerre... - hoztam fel Lucáék egyik korábbi pletykáját, mire, mivel eszébe juttattam ezt, őszintén röhögött egyet.
- Menthetetlen vagy - nézett rám egy olyan édes, nevetést visszafojtó mosollyal az arcán, amitől bárki szerelmes lesz ezen a világon.
- Valószínűleg.
- Mindenesetre, ha házasodni akarnál, a neved elé csak csapd oda, hogy "Varga", aztán majd utólag leboltoljuk a családban, hogy pontosan melyikünké vagy.
- És kikötnék Lili házastársaként.
- Jobban shippelném veled, mint a mostani palijával, az fix - röhögte el magát jókedvűen, mire én is felnevettem.
- Egyébként tudtad, hogy Vincének elvileg tetszett korábban Lili?
- A húgom kinek nem tetszett még innen szerinted? - fordította meg a kérdést - Amúgy meg, ha csak múlt időben tetszett Vincének Lili, az azért van, mert most már te jössz be neki. Na jó, amúgy, Regi - váltott témát Szasza, ahogy ellökte magát kicsit az üléstől, és játékosan rácsapott egyet a combomra, mire mosolyogva ránéztem - Tilosban állok.
- Jaj, bocsi, nem láttam, szállok is - csatoltam ki a biztonsági övemet.
- Nem kell, csak ha még dumáljunk, akkor átállok valahova, szóval döntsd el.
- Mennyi az idő?
- Háromnegyed.
- Akkor még pár percet beszélgethetünk? - kértem meg mosolyogva.
Szasza egy apró mosollyal az arcán kiállt onnan, ahol eddig volt a kocsival, majd egy picit továbbgurult az utcában, kicsivel távolabb a sulimtól, ott pedig már le is parkolt, csak nem szálltam ki.
Épp ekkor láttuk meg Alízt leszállni egy buszról, ahogy zsebre tett kézzel gyalogolt a suli felé. Kedvtelennek tűnt és fáradtnak, mint mindig mostanában.
- A büfében veszek majd neki valami meglepit. Vagy inkább meghívom kajálni suli utánra - terveztem el - És próbálok ma többet beszélgetni vele.
- De cuki vagy - nézett rám Szasza halványan elmosolyodva.
- Te is ezt tennéd, ha egy barátod ilyen lehangolt lenne az utóbbi időben, nem?
- Ja, többek között lehet.
- És ez tudod, miért van? Mert a minőségi idő az egyik szeretetnyelvünk - oktattam ki mosolyogva.
- Az élet egy leendő pszichológus barátjaként - foglalta össze a jelenséget egy mondatban szórakozottan.
Ebben a mondatban nem is tudom, hogy melyik rész mosolyogtatott meg leginkább.
- Egyébként ez most egy nagyon random téma lesz, de hova jársz kondiba? - kérdeztem ránézve.
- Hopp, egy hátsó szándék - szűrte le derűsen rámnézve - A közelünkben van egy, nem lesz meg névre, úgyhogy majd átküldöm a címét. Mert, jönnél? - mosolygott magában, miközben a kezébe vett egy üveg ásványvizet, ami a kocsijában volt, letekerte a kupakját és beleivott.
- Csak ha téged nem zavar, mármint, tökre megértem, ha jobban szeretsz egyedül edzeni. Csak régebben volt egy időszak, amikor a barátnőimmel jártam edzeni, és most egy picit megjött a motivációm hozzá megint, az itteni konditermekről viszont fogalmam sincsen.
- Oké, egy, miért zavarnál, kettő, támogatlak, gyere. Amúgy Lili is oda jár, mint én, csak általában más időben, meg Márk is sokszor ugrik be oda, szóval valamelyikőnkkel nagy eséllyel úgy is összefutsz. De ha akarod, tőlem mehetünk egy időben is.
- Az jó lenne, mert első alkalommal lehet, hogy kérek majd egy kis segítséget.
- Ja, nyugodtan. És, mi hozta meg a motivációdat? - kérdezett rá mosolyogva.
- Egyrészt te, másrészt, hogy az edzőm rá akar állni, hogy külön táncórákat tartson nekem és felkészítsen egy országos válogatóra, harmadrészt meg kikapcsolódás és jó hatással van az emberre lelkileg.
- Milyen válogató? - kérdezte, miközben lerakta az ásványvizes palackot valahova.
- Na igen, ezt most neked mondom először - láttam be nevetve a hajamba túrva - Eddig nem mondtam senkinek, mert nem döntöttem el és Anya például tuti elkezdett volna győzködni, hogy menjek. Igazából, ugye most pár hét múlva lesz egy táncfellépés, amin a csapattal és Lilivel párosban is fellépünk. És nekem már készülőben van egy szólóprojektem, ami még nem biztos, hogy addigra kész lesz, de még ebben a tanévben biztosan, úgyhogy valahol biztos fel kell lépnem majd vele, innen meg jött az ötlet, hogy ha elég motivált leszek addigra, június elején lesz egy válogató, és azt is megpróbálhatnám. Szólóban.
- De mibe válogat be? - pontosította a kérdését.
- Egy országos tánccsapatba. Tudod, akiknek aztán egy csomó fellépésük van itt-ott, képviselik az országot nemzetközi szinten, szóval elég menő. Talán a TF szervezi, de ez nem biztos, mert még nem érdeklődtem többet Anitától. Még nem igazán döntöttem el, hogy meg akarom-e próbálni. Mindenesetre március 23-án lesz a fellépés, amin Lilivel, meg a sulis csapattal leszünk.
- Tudom. Már ezer éve szabaddá tettem.
- Komolyan? - néztem rá elolvadva.
- Szerinted hogy megy ez, a húgom színdarabját megnézem másodszor is, de téged nem, vagy mi? - röhögte el magát őszintén.
- Mondjuk a húgoddal lesz páros előadásom - gondoltam bele mosolyogva - Van két okod megnézni minket.
- Ja, meg két okom flexelni - értett egyet biccentve, egy mosollyal az arcán - Jó hétvége lesz amúgy. Következő nap én megyek országosra. Ha azt megnyertük, áprilisban EB.
- Ez de menő! Hol lesz az EB?
- Londonban. Szóval az a terv, hogy megnyerem jövő hét után az országost, kiviszlek magammal, másodszoros Európa-bajnok leszek a csapatommal és egy hétvégét ott maradok veled.
- Azt hiszem, addigra be kell szereznem egy szurkolói pólót magamnak - mosolyogtam - Tudod, ami ugyanúgy néz ki, mint a mezed, csak póló, és az lesz a hátamon, hogy "Varga", meg egy bazinagy huszonhetes, és akkor mindenkinek egyértelmű lesz, hogy kinek szurkolok.
- Oké, gyere hozzám feleségül, ez ennyi volt - közölte mosolyogva.
- Nem kell kétszer kérned - mosolyogtam vissza rá - Most mennyi az idő? Csak hogy ne késsek el - pillantottam az órára - Jó, még adok magunknak két percet.
- Figyelj, ha már a te erkölcseidről beszéltünk, ha ez megnyugtat, én minden percben viszem bele a rosszba a húgom kiskorú barátnőjét - gondolt bele szórakozottan - Ha most elkésel, az mégegy csepp a pohárban.
- Emlékszem, az aftereteken még nem akartál leitatni - hoztam fel mosolyogva.
- Ja, mert ismertelek egy hete és kijött belőlem a felelősségtudat.
- Meg akkor még tényleg a "tizenhat éves húgod kiskorú, tizedikes barátnője" voltam a szemedben - tettem hozzá.
- Hagyjuk már - nézett rám a gödröcskéivel az arcán - Az első pár napban maximum. Mindig bírtalak.
- Ezt éreztem rajtad, csak nagyon nehezen nyíltam meg. De te is mindig szimpatikus voltál nekem.
- Ja, tudom - válaszolta lazán, egy apró mosollyal az arcán kinézve a szélvédőn.
Oké, ezt egyféleképpen tudtam értelmezni, mégpedig, hogy nem csak önmagában a szimpátiámat érezhette meg.
Bár nagyon nem érinthette szokatlanul, hogy előkerült mégegy lány, akinek titkon tetszik.
Szasza kifejezetten hozzá lehet szokva ehhez az érzéshez.
- Van valami tanárod a környéken amúgy? - nézett körbe Szasza.
- Nem igazán, miért? - pillantottam körbe én is, miközben Szasza egy kattintással, lazán kikapcsolta a biztonsági övemet, amit aztán ösztönösen visszacsúsztattam a helyére.
- Mennyi időnk van, másfél perc?
- Legyen inkább három - mosolyogtam rá, mire a gödröcskéivel az arcán belement ebbe, majd a derekamat félkézzel átölelve maga felé húzott, és hozzám hajolva ráérősen megcsókolt.
A kezeimet először a mellkasánál pihentettem, majd a csókjaink alatt a nyakát öleltem át vele, a hajába túrva, mire Szasza egyik keze a combomra szökött.
- Haljak meg, ez apám lesz - hajolt el tőlem egy pillanatra, ahogy meghallottuk, hogy bekanyarodik egy másik kocsi az utcába, majd az egyik visszapillantón át két másodpercen belül meg is bizonyosodott erről, mire derűsen biccentett egyet, én pedig halkan elnevettem magam - Ja, hozza a húgomat. Mindjárt átadlak neki.
Én igazán ráértem.
Ahogy Szaszával végül elengedtük egymást és elköszöntünk, kiszálltam a kocsijából, pont egyszerre Lilivel, aki az apukájuk fekete autójából pattant ki tökéletes szettben, sminkben, hajjal, ragyogó külsővel - amint észrevett, felcsillantak a szemei, majd egymáshoz szaladtunk és szinte a nyakamba ugrott.
- Na jóóó - vigyorgott Lili, ahogy kiszúrta rajtam a bátyja pólóját, mire én is elvigyorodtam - Komolyan nálad aludt? - ugrabugrált lelkesen, csillogó szemekkel.
- Igen - mosolyogtam boldogan.
- Tudod, hogy mesélned kell majd!
- Mindenképpen - ígértem meg mosolyogva.
- Váááá!
Oké, azt hiszem, Lili hivatalosan is az egyik legnagyobb drukkerünk.

Mivel Lilivel beszélgettem, már egy vagy két perce ment az óra, amikor beestem a terembe.
- Elnézést a késésért - szabadkoztam a matektanárom előtt.
Ahogy a helyemre ültem, szinte minden szempár rajtam volt az osztályból.
Páran össze is suttogtak, ahogy kivettem, valószínűleg kiszúrták, hogy Szasza kocsijával érkeztem, talán a pólóját is kikövetkeztették, nem tudom, mindenesetre annyira jó reggelem és tegnap délutánom/estém volt, hogy gond nélkül elengedtem a fülem mellett, sőt, igazából még meg is mosolyogtatott.
Első szünetben épp a táskámban pakoltam, hogy találjak magamnak egy rágót, amikor megállt a padomnál Luca, Vivi és Hédi, az osztály nagymenő lány-triója.
- Sziuuus - huppant fel a padomra Vivi.
- Sziasztok - néztem fel rájuk, miközben ösztönösen eligazítottam a barna tincseimet, hogy ne lógjanak a szemeimbe.
- Tetszik a pólód - dicsérte meg Luca egy kamumosollyal az arcán - Vagy hát gondolom, Szaszáé.
- Igen, de visszaadom neki - válaszoltam ötlet híján, egy kölcsönös kamumosolyra húzva a számat - És köszi.
- Amúúúgy ti jártok, vagy most mi a helyzet köztetek? - érdeklődött Hédi, igyekezve természetesen, mint ha nem mindhárman, a válaszomra várva, pletykára éhezve faggatnának éppen - Úgy shippelünk titeket, ne tudd meg.
Aha.
Meg a nagy frászt.
- Láttuk ám a kocsit reggel... - vigyorgott Vivi utalgatóan.
- Együtt vagyunk, igen - válaszoltam meg a mosolyomat magamon tartva.
- De ez akkor ilyen komoly kapcsolat, vagy csak olyan... spontán? - kérdezett tovább Luca, és nem tudtam eldönteni, hogy mi teszi feltűnőbbé a telt ajkait és a hófehér fogait, a rózsaszínen csillogó szájfénye, vagy a mentolos rágója, amit csak diszkrétebben csattogtathatott volna.
A férfi agresszió elsöprő, indulatos és mindent lehet, csak félreérteni nem.
A női passzív-agresszió észrevétlenül tud kést szúrni a másikba, miközben úgy álcázza mindkét fél a mosolyával mindezt, hogy kívülről soha nem jönnének rá.
Egyébként van egy olyan meggyőződésem, hogy több női gyilkos volt a történelem során, mint férfi, csak épp ezek miatt a módszerek miatt kevesebbszer buktak le.
- Elég komoly - tartottam meg a szemkontaktust Lucával mosolyogva, akinek erre azonkívül, hogy a szája ugyanúgy mosolyra húzódva maradt, a tekintetén tisztán látható volt, ahogy végigfutott benne a megmerénylésem gondolata lépésről lépésre.
- De jóóó - mosolygott Vivi, de inkább tűnt vicsorgásnak, mint őszinte mosolynak.
- Nagyon cuki couple vagytok - tette hozzá Hédi.
- Amúgy itthon leszel most hétvégén? - kérdezte Luca témát váltva - Lesz egy buli nálam, és gyere majd. Hozd Szaszát is nyugodtan.
Hamar a lényegre tért.
Valamiért egyből éreztem, hogy erről fog fújni a szél.
- Köszi a meghívást, remélem, el tudok menni - hárítottam el az azonnali válaszadást, függetlenül attól, hogy már akkor biztos voltam benne, hogy kihagyom.
- Tök jó lenne. Majd beveszlek a csopiba, ahol szervezzük.
- Oké, köszi.
Épp erről beszéltem velük, amikor a szemem sarkából láttam, hogy Alíz kimegy a teremből, mint mostanában egyébként sokszor, csak ezúttal se tudtam utána menni, mert jelenleg éppen a három cicababa pattant rám.
- Na jó, és amúgy mesélj - kapta el a tekintetem Vivi vigyorogva, miközben a padomon ülve a székemre rakta a hófehér, drága edzőcipőjét. Valószínűleg egy műtőasztalt nem tartanak akkora gonddal tisztán, mint Vivi a méregdrága, fehér sneaker-ét - Hogy jöttetek össze? Vagy mikor? Meddig mentetek el? - kérdezgetett.
Esküszöm, vezető politikusok nem kapnak annyi kérdést az újságíróktól, mint én, akárhányszor Szasza merül fel.
- Randiztunk egy ideig, aztán az egyik randinkon kimondtuk, hogy együtt vagyunk - válaszoltam meg egyszerűen, mert őszintén nem terveztem pletykát gyártani a magánéletemről és a kapcsolatomról, meg egyébként is, miért számolnék be róla, szóval igyekeztem úgy válaszolni, hogy közben kikerüljem a konkrét válaszadást.
- De cukiii - mosolygott Hédi.
- Milyen randi volt? - faggatott tovább Vivi.
- Megnéztem egy meccsét, és utána még együtt maradtunk - rövidítettem le.
- Úristen, voltál a meccsén? - kerekedtek el Hédi szemei.
- De amúgy ez az egész randizás hogy indult? - kérdezgetett Luca látszólagos lelkesedéssel - Ki hívott el kit?
- És nem furi, hogy Lili bátyjával jársz? - kérdezett Hédi is.
- Nem, dehogy, Lili is támogatja a kapcsolatunkat - válaszoltam meg Hédi kérdését - Szóval nem, dehogy is, nem fura.
Lucának nem válaszoltam, mert egyszerűen csak nem volt energiám hozzá, úgyhogy úgy csináltam, mint ha az egyszerre kérdezésben nem hallottam volna a kérdéseit, ő pedig hálistennek nem tette fel őket újra.
- De akkor ti ilyen kis lelkitársak vagytok, hogy így egymásra találtatok, vagy mi? - kérdezte Vivi, miközben kérdés nélkül kiszedte a táskámból kicsit kilógó testpermetemet, magára fújva egy picit belőle.
Diszkrét.
- Mármint, nagyon csini vagy, Regi, szóval a külsőd is biztos megfogta, csak gondolom, az érdeklődésetek hasonlít, vagy ilyesmi - tette hozzá Vivi - Én előtted tökre azt hittem, hogy nála a fiatalabb lányok egyből tabuk, mert egy csomó mindenki tudok, akik tök szépek, és mégse jött össze valahogy, szóval valamit nagyon tudhatsz.
Magyarra lefordítva a mondata jelentése: "Egy csomó, nálad szebb lányt dobott, szóval nem értjük, hogy téged miért nem."
Őszintén, ezekre a kérdéseknek álcázott kijelentésekre mit kellene válaszolnom?
- Sok mindenben egy hullámhosszon vagyunk, igen - válaszoltam végül, ötlet híján, mert azt se értettem, hogy milyen választ akarnak hallani, úgyhogy egy mosolyt magamra erőltetve mondtam egy őszinte tényt.
- Igen, azt láttuk, amikor itt volt - hozta fel Hédi, aki a padomnak dőlt egy kicsit.
- Szegény Dávid - nézett hátra Luca nevetve, mire az említett fiú az osztály másik feléből a neve hallatára felkapta a fejét.
- Mi van? - kérdezett vissza tőle igazán úriemberhez méltó módon.
- Semmi, csak Szaszáról beszélünk - válaszolta Vivi Dávidnak a lábát lógatva.
Dávid erre csak rámnézett, elküldött jópár helyre a tekintetével, amit álltam, majd idegesen elkapta a tekintetét és a padra hajtva a fejét inkább elkezdte nyomkodni a telefonját.
Megmondom őszintén, kész megkönnyebbülés volt kiszabadulni a lányok gyűrűjéből.

Ahogy kimentem a teremből, Alíz után indultam volna, hogy megkeressem, de alig tettem pár lépést, amikor valaki utánam szólt.
- Regi!
A beszédhangra furán felszaladt a szemöldököm, majd hátrafordultam, így Dáviddal kerültem szembe.
A fekete hajú srác a szemembe nézve odalépett hozzám.
- Igen? - kérdeztem vissza.
- Mit beszéltél velük? - kérdezte egyből, és feszültnek tűnt.
- Kikkel?
- Lucáékkal.
- Elkezdtek kérdezni Szaszáról. Miről beszéltünk volna? - értetlenkedtem.
- Szóba jöttem.
- Luca hozott fel egy mondat erejére, miután feljött, amikor Szasza egy hete bejött ide.
- És Luca mit mondott?
- Mire akarsz kilyukadni most? - nevettem el magam őszintén, mert nem értettem.
Persze, azt értettem, hogy miért zaklatott a témától, végülis a barátom az egész suli előtt verte meg, amiért megalázott, csak a beszélgetésünket nem értettem.
- Mit mondott? - ismételte meg Dávid zaklatottan.
- Hogy szegény te - válaszoltam meg értetlenül.
- Nem kell engem sajnálni.
- Én nem sajnállak - mondtam teljesen őszintén.
- Ja, tényleg, miért is tennéd - mosolyodott el gúnyosan.
- Igazából szeretnél mondani valamit, vagy csak az érdekelt, hogy Lucáék mit mondtak? - tértem a lényegre, mert tényleg szerettem volna megkeresni Alízt.
Dávid rágózva elkapta a tekintetét, majd visszanézett rám.
- Kapott valamit amúgy? - kérdezte.
- Ki?
- A palid, amiért nekem jött szerdán - emlékeztetett feszülten.
- Mit kapott volna? Nem is ide jár - válaszoltam egyszerűen - De az igazgató behívta és külön be is jött múlt héten, hogy megbeszéljék ezt.
- Akkor sincs olyan, hogy bejön valaki a suliba és nekimegy egy random gyereknek - háborgott Dávid.
Amikor egy férfi egója sérül, összekapja magát, érett módon kezeli a konfliktust és legközelebb jobbra törekszik.
Amikor egy fiú egója sérül, az pedig pont ilyen - az, hogy férfi vagy fiú, nem életkortól függ, mert pont ugyanúgy reprezentálja Dávid, Bence és apukám is.
- Azért ne haragudj, de a "random" elég túlzás - vágtam rá - Lehet, hogy te se örülnél neki, ha a barátnődről egy iskolában olyan képeket terjesztenének el, mint rólam, osztályszinten poénkodnának róla és ribancot csinálnának belőle, miután már a magánéletéről is pletykákat gyártottak. És a barátnőd se lenne túlzottan feldobva. Szóval én se voltam. És ő se volt - közöltem egyszerűen, a szemeibe nézve - Nyilván nem én kértem meg, hogy verjen meg téged, de te meg nem tettél ellene azzal, hogy az idióta exemtől kapott képeket körbeküldted a suliban, aztán poénkodtál rajtam. De ha nagyon szeretnéd, megkérem Szaszát, hogy ugorjon be ide újra és beszéljétek meg, biztosan tűkön ülve várná - tettem hozzá, enyhén ironikusan.
- Úgy is dob két hét múlva - mosolygott gúnyosan.
- Tulajdonképpen attól még, mert kicsivel többet tudtál meg a magánéletemről akaratomon kívül, nem jelenti azt, hogy automatikusan közöd is van hozzá, Dávid.
- Most, hogy összejöttél Lili bátyjával, te lettél a nagypofájú csaj, vagy mi? - kérdezte lenézően, mire - Csak mert most hirtelen többet hallottalak beszélni, mint egész első félévben összesen.
- Talán, mert eddig nem volt miről beszélnem neked.
- Attól még, mert rád nézett egy végzős, ne képzeld magad többnek.
Erre megforgattam a szemeimet, majd ha már ő is lekezelően beszélt velem, én is lekezelően mosolyogtam vissza rá.
Egy kicsit viccesnek tartom, hogy őt például pont annak a végzősnek a húga dobta két hét után.
- Kezdem érteni, miért lettetek jóban Bencével.
Miközben ezt mondtam, a szemem sarkából megláttam Alízt újra, úgyhogy elléptem Dávidtól.
- Most megyek, ha nem baj.
- Menj - vont vállat hanyagul, zaklatottan a hajába túrva, mire Alíz után indultam.
Pár lépést tettem csak, amíg Dávid még utánam fordult, hogy valamit utánam szóljon még, aztán végül dühöngve magába fojtotta, és az ajtót bevágva beviharzott az osztályterembe.
Ismétlem, ilyen, amikor egy fiú-egó megsérül.
Objektíven nézve a legtöbbször nevetséges.

[Alíz szemszöge]
Mindig az alagsori mosdóba megyek, mert ott soha nincs szinte senki.
Erőszakosan megtöröltem a szemem, majd megnyitottam a csapot, hogy kiöblítsem a számat egy picit.
Ahogy aztán a tükörbe néztem, megtámaszkodtam a mosdókagylón és a saját szemeimbe néztem.
Annyira undorodom magamtól.
Bárcsak ne lennék önmagam ellensége.
Soha nem leszek olyan, mint ők - de akkor mégis miért küzdök ezért ennyire?
Miért csalódom magamban ennyiszer, miért küzdök azért, hogy újra és újra elbukjak, miért érzem kudarcnak, ha tudom, hogy egy előre eldöntött harcba sodródtam?
Csak el kellene engednem, ugye?
Olyan könnyen mondják ezt azok, akikért mindenemet odaadnám, hogy a helyükben lehessek.
Mint ha minden nap újra magamba döfném ugyanazt a kést, és könyörgöm, valaki vegye el tőlem, mert már ahhoz sincs elég erőm, hogy letegyem.
Én miért ezt kaptam az élettől? Mit vétettem?
Csak olyanokat tudnék megkérdezni minderről, akik nem érthetik azt, hogy hogyan tudok rettegni és undorodni magamtól egyszerre.
Nagyon félek attól, hogy hol fogok még kikötni ezek után.
Azt akarom, hogy valaki észrevegye, hogy mi zajlik bennem ilyenkor, de mégsem akarom, mert még magamat is megvetem tőle, és úgy se tudna segíteni ezen senki.
Nehezen, ha senki nem tud megérteni ebben.

Óra előtt pár perccel kijöttem a mosdóból, hogy elinduljak vissza a terembe.
A büfé mellett mentem el, és lépcsőztem fel, amikor az egyik lépcsőfordulóban majdnem nekimentem valakinek.
Vince volt.
- Bocsi - szabadkoztam a tekintetemet elkapva, és függetlenül attól, hogy megremegett a gyomrom a közelségétől, inkább csak továbbmentem.
Beszélgettem volna vele, ha tudom, hogy mit mondjak, amivel nem járatom le magam jobban, ha mernék nevetni előtte, ha nem érezném minden másodpercben, amíg vele vagyok, hogy annyi mindenki mással lehetne még, és velük biztosan szívesebben lenne.
Miért akarna velem lenni?
Olyan lányok tetszenek neki, mint Lilien vagy Regi, akik olyan gyönyörűek, érdekesek, sokat lehet velük nevetni, szép a mosolyuk, tehetségesek, sportosak, okosak, menő programjaik vannak együtt, tökéletes alakjuk van, szép ruháik, Regi a legmenőbb sráccal jár, és megértem, amiért Szaszának ő tetszik, emiatt meg a menő lányok is folyton vele foglalkoznak, Lilien pedig már tavaly óta mindenkinek tetszik a suliból, mindenki ismeri és mindenki a barátnője akar lenni.
Én is az akarok lenni, csak amikor Liliennel beszélgettem, vagy a társaságukban voltam, annyira azt éreztem, hogy kilógok onnan, hogy azt se tudtam, mit mondjak, minden megszólalásomat kínosnak éreztem, és még saját magamat is unalmasnak találtam. Biztosan ők is annak találnak engem, csak megtűrtek ott.
Nem tudom, hogyan legyek szimpatikus másoknak, ha ahogy társaságba kerülök, annyira feszengek, hogy úgy viselkedek, hogy még saját magamnak is unszimpatikus vagyok. Én vagyok az a lány, aki csak áll a többiek között, aki megy a többiek után, és akire nem reagálnak, amikor megszólalok, ezért utána hülyének érzem magam, hogy miért szólaltam meg?
Az a lány, aki akármennyire is próbálkozik, hogy olyan legyen, mint a többiek, valamiért mindig kilóg, és meg sem közelítem azt a szintet, ami másoknak erőfeszítések nélkül megvan.
Másoknak miért megy minden ilyen egyszerűen?
Ha lehetne egy kívánságom, hogy azt változtassam meg magamon, amit akarok, azt kérném, hogy cseréljenek ki valaki másra úgy, ahogy vagyok, mert nincs rajtam semmi, amit szeretnék.
Talán akkor esélyem lenne arra, hogy bárki észrevegyen, mert most egyszerre akarok feltűnni és eltűnni.
Bárcsak valaki más lennék.

[Regi szemszöge]
- Alíz! - szóltam a világosbarna, hosszú hajú barátnőmnek, de először nem hallotta meg a hangom, úgyhogy picit siettem, hogy utolérjem - Alíz!
Ezt már meghallotta, úgyhogy megállt és rámnézett.
- Minden rendben? - kérdeztem aggódva, ahogy megláttam az arckifejezését, és valahogy újra megjelent bennem az érzés, hogy erre az őszinte válasza egy "nem" lenne.
- Ja, igen, persze - bólogatott, miközben elkapta a tekintetét egy pillanatra - Azért köszi.
- Nem vagy beteg? - fürkésztem, csak hogy valamire rákérdezzek, hogy legalább beszéljünk róla.
- Nem, dehogy is. Talán egy picit megfáztam.
Nem mondom, hogy ezt teljesen elhittem neki, mert volt egy olyan megérzésem, hogy folyamatosan palástol valamit, de nem akartam jobban faggatni.
- Szegény, jobbulást.
- Köszi - húzta egy mosolyra a száját, majd elfordította a fejét, hogy visszamenjünk a terembe.
Gyanakodva pillantottam végig rajta, hátha kiszúrok valamit, ami segíthet rájönni, hogy mi lehet vele.
A szokásos bő ruháiban volt, bő nadrág, nagy, picit elnyűtt, csíkos pulcsi, jó hosszú ujjal, amit napközben szokott markolászni, és amikkel a karján lévő pigmentfoltokat rejtegeti mindenáron. Illetve a csuklóját, mert mindig azt mondja, hogy szerinte fura csuklója van és túl vékony.
Az egyébként is világos, szeplős bőre egy picit sápadtabbnak tűnt, a vékonyszálú haját szétjött, enyhén csapzott copfban hordta, a frufruja kócosan hullott a homlokára, a kerek, világoskékes szemei pedig bágyadtan, tompán fénylettek.
Fáj a szívem Alízért, mert valami egyértelműen van vele, csak sehogy nem akar beszélni róla - talán szégyelli. Nem tudom.
Bárcsak tudnék segíteni rajta.
- Egyébként ráérsz valamelyik nap? - érdeklődtem tőle, mert eredetileg ezért kerestem meg.
- Persze, mire? - kérdezett vissza zavartan megigazítva a haját.
- Elmehetnénk esetleg sütizni, vagy kajálni valamit... - dobtam fel - Vagy moziba is mehetnénk. Csak mert már beszéljük egy ideje, hogy csináljunk valamit sulin kívül.
- A mozi jól hangzik - válaszolta halkan.
Átfutott az agyamon, hogy feltűnően csak arra reagált, de nem akartam túlgondolni.
- Örülök - mosolyogtam rá - Esetleg holnap délután van időd? Vagy ma?
- Inkább holnap, mert ma tanulnom kell.
- Okés - alkalmazkodtam hozzá természetesen - Akkor várj, nézzük meg, hogy mi lesz egyáltalán holnap. Melyik moziba menjünk? - vettem elő a telefonomat.
- Nekem mindegy.
- Vagy van valami film egyébként, amit szeretnél megnézni?
- Igazából az is mindegy.
- Jó, várj, akkor mondjuk legyen az Allee - kerestem rá az első helyre a közelből, ami eszembe jutott és van ott mozi - Suli után menjünk egyébként, vagy előtte haza akarsz menni?
- Neked hogy jobb?
- Nekem mindenhogy megoldható.
- Nekem is - tűrte egy tincsét a füle mögé - De akkor... nem tudom. Inkább hazamegyek, és lerakom a cuccaimat.
Nem mondom, hogy gördülékenyen, de végül megszerveztük a holnapi programot.

Aggódom Alíz miatt. Tényleg.