[Márk szemszöge]
- Te most komolyan flörtöltél a mekissel? - röhögtem ki az unokahúgomat, ahogy a gyorskajákkal beültünk az egyik helyre a Mekiben.
Kábé félúton voltunk Tihany és Budapest között kocsival, Ambrust már kiraktuk Székesfehérváron a vasútállomáson, mert ő onnan vonattal ment tovább, úgyhogy mi meg beugrottunk kajálni egyet ketten.
- Nem, csak próbálom kedvességgel kompenzálni, hogy másnapos vagyok, hátha kevésbé leszek visszataszító - dörzsölte meg a szemeit Lili - Neee, baszki, spirál volt rajtam - kapta el a kezét.
- Ja, most kicsit olyan, mint ha behúztak volna neked egyet - vigyorodtam el.
- Na jó, mi a vécé-kód? - nézte meg a blokkot Lili, felállva a helyéről - Gyorsan lemosom.
- Oké, mid van neked? - húztam magam elé a tálcáját.
- Ne, ne edd meg a kajámat! - kapott utána nevetve.
- Menjél mosakodni - biccentettem a mosdó felé vigyorogva.
- Ha eszel a kajámból, megverlek - fenyegetőzött Lili.
- Várom - mosolyogtam vissza rá derűsen.
Ahogy Lili elment, ránéztem a telefonomra.
Talán épp instáztam, amikor Emma rámírt, amire azért felfigyeltem - értesítésből elolvastam, hogy mit írt, de hosszú volt, szóval megnyitottam a Messengert és hosszan rányomva megpróbáltam úgy elolvasni, hogy ne írja ki neki, hogy láttam.
Na, hát két mondatig jutottam kábé, amikor elbasztam és véletlen megnyitottam.
Faszomat már.
Őszintén, nem azért nem akartam neki eredetileg egyből válaszolni, mert ne érdekelt volna, csak egyelőre még nem jutottam el odáig, hogy tudjam, hogy mit reagáljak, akármit is mond, meg úgy általában, hogyan viszonyuljak hozzá.
"Szia Márk! A tegnap este óta még nem tudtunk beszélni, és bocsi, hogy így köszönés leléptem reggel, Peti dobott ki az állomásra, csak Szaszával összevesztünk, meg nem is voltam valami jól, úgyhogy ezért siettem haza, tényleg sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni tőled. :("
Először még csak ennyit írt, és erre önmagában még rohadtul nem tudtam, hogy mit válaszoljak, mert pont a lényeget kerülte ki, de aztán írta tovább, úgyhogy azt bevártam.
"És igazából azért írok, mert nem tudom, hogy mennyire emlékszel a tegnap estére, vagy hogyan állsz hozzá, igazából akármi a véleményed, megértem, de azért tök jó lenne, ha tudnánk róla beszélni élőben. Legalábbis nekem fontos lenne. Esetleg ráérsz valamikor a közeljövőben? Bocsi, amiért ilyen hosszan írtam."
Oké, rátért a lényegre és továbbra se vágom, mit mondjak.
Az egész rohadt gáz, és még Szaszával is meg akartam beszélni, csak ő ma még a nyaralóban maradt Regivel, szóval halott, úgy ahogy van.
Beleittam a kólámba, beletúrtam a hajamba, majd ha már megnyitottam, visszaírtam neki.
"Helló, nem gáz, gondoltam, hogy emiatt léptél le" - írtam az első üzenetre, mert jobb ötletem nem volt, majd vártam pár másodpercet és válaszoltam a másodikra - "Ja, szerintem is jó lenne. Nagyon halott vagy ma?"
"Most egy kicsit, de nekem ettől még teljesen jó az, ha ma beszélünk."
"Oké, akkor majd beugrok hozzád estefele. Ha kidőlsz addig, szólj és akkor holnap megyek."
"Rendben, de nem fogok kidőlni"
Én mondjuk lehet.
Emmával gyorsan lezártam aztán a beszélgetésünket, majd amíg még Lili nem jött vissza, beletúrtam a hajamba és a mellettünk lévő ablakon kinézve őszintén, full elgondolkodtam.
Az egész egy szar, és rohadtul nem akartam, csak be voltam baszva.
Kilencedik legelején randiztunk Emmával kábé két hétig, gólyatábor után, de teljesen komolytalan volt, csak tizennégy évesek voltunk, meg akkor állt össze a társaságunk és azóta csak poénkodunk rajta, ha szökőévente egyszer valahogy eszünkbe jut, nem is volt köztünk amúgy semmi, asszem megfogtuk egymás kezét és ennyi, még csak nem is voltak olyan érzelmeink egymás iránt, elég random volt, olyan sztori, amiről meg tudod mondani, hogy tizennégy éves korodban történt és tényleg csak poén, főleg, hogy utána összevergődtünk társaságként, ami négy éve stabilan megvan és rohadt sok mindent csináltunk együtt. Most először ingott meg, amikor Szasza szakított Emmával, és azóta ez érződik is.
Szóval kábé mindig barátként néztem Emmára, az egyik legjobb barátomként, mint Szasza is most őszig, legalábbis mindenkinek így mondom, meg magamnak is - aztán tizenegyedik elején elkezdett bejönni, és tetszett is egy darabig, de nem akartam belőle semmit, sose akartam többet barátságnál, főleg, hogy azért azt akkor már le lehetett vágni, hogy bele van esve Szaszába.
Nem mondtam ki senkinek akkor, hogy bejön, magamnak se nagyon, csak megtörtént, ez van, aztán elmúlt, csak egy random fellángolás volt, azóta volt több barátnőm is, meg jöttek be mások és őszintén, kábé el is felejtettem, hogy valaha néztem rá többként barátként, száz százalékig haverzónában volt még tegnap ugyanilyenkor is, függetlenül attól, hogy nem értek egyet vele mindenben, meg megvan a véleményem róla azzal kapcsolatban, ami Szaszával volt, vagy Regivel, de ettől függetlenül az egyik legjobb barátom évek óta.
Aztán tegnap rámhajtott, mindketten be voltunk baszva, flörtöltünk, valamikor kiültünk a hátsó teraszra, dumáltunk, ittunk még valamit, smároltunk - valószínűleg azért nem mentünk tovább, mert szarul lett és kidőlt - és ez most kibaszott fura.
Mert amúgy meg az eddigiek hagyján, csak egyébként Szasza exe, azóta is Szaszát szereti, és még közelebb is vittem a baráti társaságunkat ahhoz, hogy végképp halott legyen.
Alapból rohadtul elítélném, hogy Szaszával és Regivel egy helyen direkt ráhajt valakire, felejtésként vagy visszavágásként, csak éppen kurvára én voltam az a valaki, akit ebbe bele tudott rángatni, és ez kibaszott gáz.
Nem azt mondom, nem jön be most Emma, felbasz ez az egész annyira, hogy ennyitől nem jöttek vissza az érzéseim, annyi viszont igen, hogy egyszer valamikor bejött.
Lehet azt mondani, hogy mindegy, hogy ki tetszett, ha már múlt idő, de amúgy ez általánosságban nem így van - helyzettől függ, hogy milyen mértékben, de ha valaki egyszer bejött, ő egyszer bejött, kész, pont, és önmagában ettől már is nem ugyanolyan, mint a többiek vagy az átlag barátok, pláne, hogy erről az egészről csak én tudtam, és semmi drámai nem történt, egyszerűen csak elmúlt egy évvel ezelőtt, mert kezdetektől fogva elengedtem, hogy ebből bármi legyen.
Így utólag visszagondolva nem jön be a tegnapi, de másfél évvel ezelőtt bejött volna, akármennyire is nem akartam soha semmit tőle, és full akaratlanul gondolok erre.
Rohadtul fura, és tippem sincs, mit csináljak, szóval emiatt összességében szar.
Ja, szóval elgondolkodtam, és az egészből az zökkentett ki, amikor visszajött Lili, úgyhogy elraktam a telefonom, mint ha mi sem történt volna.
- Az egyik lány adott kölcsön sminklemosót, olyan cuki volt - mesélte Lili, miközben lehuppant velem szemben és kiszedett egy sültkrumplit magának.
- Rád nézett és megsajnált szerintem - néztem rá elmosolyodva.
- Ahogy kinéztem, elképzelhető - nyöszörgött - Amúgy te megvártál? De jófej vagy - pillantott a tálcámra, mert még bele se ettem a kajámba szinte.
- Ja, tudom - nyitottam ki egy ketchup-ot jókedvűen - A húgomért mindent, Liluka.
- A félhúgodért - javított ki ösztönösen, mire elröhögtem magam.
- Oké, akkor mégsem leszek jófej - vettem át a nuggets-ét.
- Neee, csak a nuggetset ne!
Az emberek ritkán látnak szar kedvűnek, és nem azért, mert mindig jókedvem van, hanem azért, mert a legtöbb dolgot ezzel palástolom.
- Kajak ilyen kicsi adagot kértél? - röhögtem ki, ahogy kinyitottam a dobozt.
- Ne bánts, most ennyi fér belém - vette vissza tőlem nevetve, majd témát váltott - Amúgy Emmával mikor fogsz beszélni? - tért rá egyből, csak lazán.
- Ma este beugrok hozzá.
- De egyébként mi volt ez az egész? Én csak annyit láttam, hogy rád nyomult.
- Ja, mert ennyi volt.
- Bocsi, Márk, nem ellened, de ez azért elég gáz.
- Nekem mondod? - értettem egyet kellemetlenül.
- Ráadásul direkt Szasza és Regi előtt kezdte - folytatta Lili - Értem, hogy ki van borulva Szasza miatt, de komolyan úgy tudja ezt legjobban kezelni, hogy ráhajt az unokatesójára?
És ez asszem meg is magyarázza, hogy miért engedtem el tizenegyedikben azt, hogy elképzeljek Emmával bármit.
- Nem feltételeztem, hogy önmagában miattam hajt rám - túrtam a hajamba.
- De ez olyan gyerekes. Oké, én is csináltam már olyat, hogy féltékennyé akartam tenni az exem, de nem az unokatesójával, aki a tök jó haverom is, pláne, hogy Emma tegnap Regit is egy csomó kellemetlen helyzetbe hozta, meg direkt meghívta Hangát is, hogy szar legyen nekik. Az egész arra ment, hogy Regi kellemetlenül érezze magát, és ezáltal Szasza is. Én szeretem Emmát, de ez gáz.
- Ja - értettem egyet kínosan kinézve az ablakon.
- Aztán meg még össze is veszett vele.
- Mikor?
- Amikor a fürdőben volt, mert szarul volt, Regi meg bement hozzá, hogy megnézze, hogy jól van-e, aztán elvileg mindent Regi fejéhez vágott, hogy lenyúlta a barátját, tönkretette őt, a kapcsolatát, meg a barátságát is Szaszával, meg hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint ő.
- Baszki - dőltem neki a szék támlájának magam elé nézve, hogy oké, ennél szarabbul már tényleg nehezen jöhetett volna ki ez az egész.
- De nem te vagy a hibás egyébként, hanem Emma, mert gyerekesen kezelte ezt.
- Lepattinthattam volna mondjuk - válaszoltam, miközben kiszedtem egy sültkrumplit.
Fogalmam sincs, miért nem csináltam.
Mondanám azt, hogy be voltam baszva, mert végülis magyarázat, csak nem elég.
Regivel nem sokat beszéltem ma még, de csak nincs kiakadva rám, legalábbis szar lenne.
- Nándival mizu amúgy? - tereltem át a témát, ahogy ránéztem - Megdicsért azóta?
- Így is mondhatjuk - vigyorodott el - Lefeküdtünk a buli alatt.
- Ezt nem akartam tudni - röhögtem el magam - Mikor lépett le egyáltalán?
- Hajnalban hazament vonattal, mert ma meccse lesz, szóval otthon akart aludni.
- Nyomorék - mosolyogtam derűsen, miközben valamiért random egymásra pakoltam a ketchupos dobozainkat, mert most miért lennének szétszórva, ha lehet belőle tornyot csinálni?
Elvileg vannak ilyen melléktevékenységeim.
- Ne mondd ezt a barátomra - nevetett fel.
- Oké, attól még az.
- Te vagy egy nyomorék.
- Te is - válaszoltam jókedvűen, ha már a félhúgom, mire Lili felborította a tornyomat - Na jó, ez övön aluli volt.
- Tudom - vigyorgott.
- Ott a palid - biccentettem ki az ablakon poénból, mert pont egy átlag tizenhat éves-fuckboy ment el az utcán, Tech Fleece-ben, Air Force-ban, zenét hallgatott AirPods-on, szívta a Poco-t és közben valakivel irogatott, mire Lili egyből arra fordította a fejét, majd unottan visszanézett rám, de közben nem bírta ki röhögés nélkül, csak megrúgta a lábam az asztal alatt.
Szaszával tizenhat éve képezzük ki, egész jól állunk vele.

Délután, ahogy Lilit hazadobtam, én is hazaugrottam még egy rövid időre.
- Szia Márk! - köszönt ki nekem Anya a konyhából, ahogy hazaértem.
- Helló - dobtam le a cipőm - Csak te vagy? - kérdeztem Anyától, majd beugrottam hozzá a konyhába, mert szomjas voltam.
- Nem, Krisi is, csak játszik a szobájában, és azt mondta, hogy ne menjünk be hozzá, mert a barátaival van hívásban - válaszolta Anya, majd a szemüvegét picit eligazítva lerakta a kezéből a tálcát és mosolyogva köszönésképpen megölelt - Milyen volt a buli? - érdeklődött kedvesen, miközben visszalépett a konyhapulthoz, mert épp sütött közben, én meg levágtam magam a konyhaasztalhoz egy székre.
- Jó volt, adtam - válaszoltam, majd bedobtam egy ribizlit, mert ki volt rakva egy csomó egy tálban az asztalra - Apa kocsijával jöttem haza.
- Miért nem a tieddel?
- Mert odafele Szasza vezetett és eldobott engem is, csak most ő még ottmaradt Regivel a nyaralóban. De Apával ledumáltam telefonon és mondta, hogy jöhetek az övével, mert ő úgyis otthagyta múlt héten, amikor Leniékkel lent voltatok. Apa hol van most amúgy?
- Beugrott a bátyjához. Pityunál elromlott valami... izé. Nem tudom, nem értek az elektronikai cuccokhoz - vont vállat Anya nevetve magán.
- Ja, oké. Mit sütsz?
- Krisi nemsokára megy majd át az egyik barátjához, és küldök vele sütit, mert múltkor tök kedves volt az anyukája.
- Most game-elnek, és még átmegy hozzá? Beszarok - röhögtem el magam - Mikorra megy amúgy? Csak mert eldobom, ha kell, úgy is lépek én is ma még.
- Hova mész?
- Beugrok Emmához, de csak dumálunk.
- Miért, mi történt?
Ide mondjuk nem annyira akartam kikötni a beszélgetés során.
- Semmi durva, csak most a bulin rámnyomult valamennyire és kérte, hogy beszéljük meg élőben.
- Húha.
- Mindegy, szóval eldobom Krisit, csak mondd, hogy mikorra megy.
- Szerintem nagyjából egy óra múlva, de inkább kérdezd meg.
- Oké - álltam fel, majd loptam egy sütit Anya tálcájáról - Kösz a sütit - jegyeztem meg derűsen, ha már megvámoltam, mielőtt kimentem volna a konyhából.
- Vigyél Krisinek is, ha már te is vettél! - szólt utánam Anya, mire elvettem mégegy sütit, majd végigmentem a házon az öcsém szobájáig.
Egyet kopogtattam, hogy érezze a törődést, de aztán egyből nyitottam is be, mire a tízéves öcsém levette a fülest a fejéről és hátranézett rám.
- Én viszlek, mikorra mész? - kérdeztem, miközben átpasszoltam neki a sütit, ő meg elkapta.
- Megkérdezem, várj - lépett vissza a hívásba - Mikorra menjek amúgy? - kérdezte a haverjától, majd még tíz másodpercig elröhögtek valamin - Na várj, tartsd kicsit. Elvileg hatra. Kajak te viszel? - nézett rám.
- Aha, mert rohadt jófej vagyok és mostantól lógsz nekem. Hova kell menned?
- Ahová a múltkor is.
- Oké, fél hatig game-eld ki magad.
- Addig elverem őket - vigyorgott rám az öcsém, mire elröhögtem magam.
- Ez az alap, kisgyerek.

Miután Krisit kiraktam a haverja házánál, egyből már mentem is Emmáékhoz, a házuk előtt adtam magamnak tíz másodpercet, hogy összeszedjem magam agyban, amennyire lehet, majd becsengettem.
Ez rohadt kellemetlen lesz, de ez van.
Emma nyitott ajtót.
- Szia Márk.
- Szia.
Ja, tényleg kellemetlen.
- Felmenjünk a szobámba? - kérdezte Emma.
- Ha úgy gondolod - túrtam a hajamba.
Nem mint ha nem lettem volna százezerszer nála, de ez most a tegnap este után máshogy ütött.
A szobájában becsukta az ajtót magunk mögött, majd megálltunk egymással szemben.
Körbenéztem a szobájában, és konkrétan öt másodperc múlva kiszúrtam Szasza pólóját, ami nála maradt valószínűleg.
Vannak dolgok, amikről azért annyira nem érdemes beszélni, de mindegy, itt voltam.
Ránéztem, hogy ha már ő dobta ezt fel, kezdje ő.
- Oké, szóval... - szólalt meg a tekintetét elkapva - Te hogy állsz a tegnapihoz?
Beletúrtam a hajamba, és egyébként felbaszott, hogy nincs hajgumim.
Emma szét van csúszva, ez tény amúgy, ami akkor kezdődött, amikor Szaszával még együtt voltak és akkor robbant ki teljesen, amikor Szasza szakított vele, és azóta offos úgy, ahogy van.
Szar így látni őt.
Felbaszott a tegnapi és gáz is, de nem akartam megbántani, vagy bunkó lenni vele, mert attól szarul érezném magam, meg ő is, most viszont attól éreztem magam szarul, hogy tippem se volt, mit akarok reagálni rá.
Rohadt fura - az egész, hogy most ketten voltunk a tegnapi után.
Ennyit arról, hogy nem számít, ha valaki iránt valaha többek voltak az érzéseid, akkor is, ha már elvileg elmúltak.
- Nem nagyon vágom, hogy mi volt ez - mondtam végül, ránézve.
- Én se. Sajnálom - sütötte le a szemeit.
Egy full biztos, amikor még bejött volna, hogy ez megtörtént közöttünk, mindent akartam volna, csak azt nem, hogy egy ilyen este után másnap bocsánatot kérjen tőlem.
- Eléggé ki voltam borulva - folytatta őszintén - Nem is voltam jól, többféle szempontból sem, meg ugye ott volt Szasza és Regi, és...
- Ja, tudom - fordítottam el a fejem.
- Meg egyébként azóta Szaszával is összevesztem, de ezt írtam is...
- De most ez amúgy azért volt, hogy féltékennyé tedd, vagy mi? - kérdeztem rá kellemetlenül.
- Nem... vagyis, nem tudom - temette a tenyereibe az arcát - Nem kihasználni akartalak, ezt semmiképpen se hidd. Tök jó barátok vagyunk már mióta.
- Azért rám nyomultál, mert az unokatesója vagyok, gondolom.
- Nem tudom, mi ütött belém, Márk. Komolyan.
Én se, hogy valamiért tegnap elhittem, hogy nem más miatt közeledik hozzám.
- Oké, felőlem elfelejthetjük, ha akarod - mondtam ki nagy nehezen.
- Te el akarod? - nézett rám.
Elkaptam a tekintetét, de egy pár pillanatig el kellett döntenem, hogy erre most mit akarok, hogy akarjak, hogy mondjak.
- Szasza exe vagy azért, meg nyilván a barátom is, csak... érted.
- Szaszát pont nem érdeklem ilyen szempontból, ezen ne aggódj - válaszolta keserűen elmosolyodva maga elé - Nem hinném, hogy beleszólna akármibe, vagy bele akarna, ami a szerelmi életemmel kapcsolatos, és nem is akarom, hogy bele tudjon szólni.
- Engem azért érdekel.
- Szasza a barátnőjével van éppen, akiért szakított velem, szóval semmi köze hozzá, hogy kivel mit csinálok, és ezt pont ő mondta ma reggel.
- Oké, nekem viszont az unokatesóm, sőt, félig olyan, mint ha a tesóm lenne, szóval ahhoz meg van köze, és engem is érdekel az, hogy az exével kavartam tegnap.
- Akit ő hagyott el.
- Jó, Emma, én most nem arról akarok beszélni, hogy róla mit gondolsz, meg hogy mit csináltatok ketten. Csak az van, hogy rohadtul nem tudom, hogy hogyan kezeljem ezt az egészet, mert nem értem, hogy mi van most benned ezzel kapcsolatban, vagy hogy jött ez az egész.
- Nem hinném, hogy féltékennyé tudnám tenni Szaszát, főleg, hogy tegnap végig Regivel volt, szóval nem amiatt... történt - mondta a haját megigazítva, én pedig végignéztem ezt.
Emma szép.
- Oké, dühös voltam rájuk - látta be - Fájt végignézni a kocsiúton, a buli előtt, a buli alatt, hogy együtt vannak, jól megvannak egymás mellett, hogy Szasza nemcsak, hogy őt választotta, még vissza is ment Regihez, és össze is jöttek... tényleg nagyon dühös lettem ettől az egésztől. Regire meg eszméletlen féltékeny vagyok, mert... - túrt a hajába a szemét lehunyva egy pillanatra - Az hagyján, hogy tök szép, tök jó az alakja, érett, okosabb nálam, tehetségesebb, különlegesebb nálam, meg egyből beilleszkedett hozzátok, a családotokba, Lili barátnője lett, jóban lett Szaszával, jóban lett veled, a családoddal, vele táncoltál a szalagavatónkon, őszintén, hiába vagyunk évek óta barátok, féltettem tőle a barátságomat is veled, még a barátomat is lenyúlta, és minderre rá még csak nem is az az alattomos, bunkó ribanc, egyszerűen csak olyan szerencsés mindenben, amilyen én nem vagyok, és... - fakadt ki belőle, miközben megdörzsöltem a szemeimet az egyik kezemmel, majd félbeszakítottam.
- Oké, azért jó sok szar jutott neki, hidd el.
- Tudom, nem tehet erről az egészről, Szasza is folyamatosan védi, mint ha ő lenne az egésznek az áldozata.
- Nem erről beszélek. Senki nem véletlen védi.
- Őszintén nem tudom elképzelni, hogy mi az, ami miatt... - fordította el a fejét összezavarodva.
- Rohadt szar dolgokon ment keresztül, amúgy akkor is, miután szakítottatok Szaszával, és nem azért mondom, mert nem érdekel, hogy neked is szar, csak hogy tudj róla.
- Én is sok szar dolgon mentem át, Márk.
Erre nem mondtam semmit, csak visszatértem az eredeti témára.
- Folytasd amúgy, amit elkezdtél.
Emma egy pár pillanat után szintén visszatért a beszélgetésben.
- Szóval dühös voltam és fájt az egész - mondta halkan - És nem féltékennyé akartam tenni veled Szaszát, csak... nem is tudom, tényleg ki voltam borulva és ez lett belőle. Ha te megbántad, zavar utólag vagy kellemetlen, akkor sajnálom és ne haragudj.
- De Szasza miatt volt akkor - értelmeztem - Mármint, vágom, hogy egy jó ideje ő van neked a képben, csak hogy ez most azért volt-e.
- Miért kérdezed ezt?
- Mert tudni akarom, hogy egyáltalán mire voltam neked eszköz tegnap, Emma.
Emma erre először válaszolni se tudott, csak néztünk egymás szemeibe.
Általában nem bánom meg, ha őszinte vagyok, de ezt lehet, nem akartam ennyire kimondani.
- Nem eszköz voltál, Márk - szabadkozott.
- Emma - nevettem el magam kínosan, hogy ez viccnek is rossz.
- Sajnálom, ha így érzed - hajtotta le a fejét.
- Oké, mindegy, ezt megbeszéltük akkor, felejtsük el - ráztam volna le a témát inkább - Kiborultál, semmi gáz, nem történt meg.
Emma egy picit beleharapott a szájába, habozva, hogy mit mondjon, amit végigkísértem a tekintetemmel.
Őszintén, megint azt éreztem a legjobb megoldásnak, ha hagyom, hogy azt higgye, hogy nem komoly nekem a téma és nem ilyen rohadt nehéz ez a beszélgetés, hogy túlléphessük rajta és engedjük el ezt az egész szart.
- Én azért élveztem - szólalt meg rámnézve - Mármint, tudom, hogy barátok vagyunk, meg minden, de szeretek veled lenni és tök jó volt. Ne érts félre. De megértem, ha zavar téged, hogy megtörtént.
- Nem azért zavar, mert szar lett volna, csak... - túrtam a hajamba feszülten - Most szarul érzem magam tőle. A körülmények miatt.
- Nem akartam, hogy szarul érezd magad.
Kínosan elnevettem magam.
- Akkor miért hajtottál rám, amikor mindenki tudja, hogy nem is én jövök be neked évek óta? - néztem rá a karjaimat széttárva - Mármint, vágom, féltékeny voltál, meg dühös vagy rájuk és szar érzés, megértelek, nem az, csak ettől még gáz, mert amellett, hogy Szasza exe vagy, meg hülyét csináltam magamból, még össze is vesztél mindkettővel, pár óra különbségekkel, hogy én meg veled smároltam.
- Tudom, hogy összevesztem velük, de nem akarok még veled is összeveszni.
- Én nem veszekedek veled, mert értelek, csak te is érts engem.
- Megértelek, Márk!
A zsebembe rakva a kezem, az ablak irányába néztem, és egy pár pillanatig nem is mondtam semmit.
Ez az egész elbaszott.
- És senki nem rád neheztel a tegnapi miatt - szólalt meg egy kicsivel később, hozzátéve, mire ránéztem - Én nyomultam rád. Bűntudatom van az egész buli miatt, de nem akarom, hogy te is így érezd magad.
Az egészen megrökönyödve egy pillanatra felfelé fordítottam a fejem, majd visszanéztem rá, próbálva úgy őszinte lenni hozzá, hogy nem bántom meg.
- Nem a fejedhez akarok vágni semmit, ne érts félre - pillantottam rá - Vágom, hogy szarul esett, ami Szaszával volt, megértelek, de nem értek egyet azzal, ahogy kezeled ezt velük. És ezt most azért mondom, mert minderre rá még én is belesodródtam abba tegnap, amivel még csak egyet sem értek, elég ellentmondásos, szóval ezért basz fel valahol.
- Mire gondolsz?
- Hogy mindenki megért téged, Emma, hogy szarul jöttek ki a dolgok, és sajnálunk is, nem kell meggyőzni minket arról, hogy rossz neked, mert tudjuk, senki nem direkt bántani akart, Szasza se, meg Regi se, szóval semmi szükség nem lett volna arra, hogy két hónap után itt tartsunk, hogy Hanga random fel-le járkált a buliban, összevesztetek Regivel, meg rám hajtottál, hogy Szaszát felbaszd.
- Nem tudok ennyire könnyen túllépni ezen!
- Nem várja el tőled senki, csak arra nincs szükség, hogy még most is bűntudatot akarj kelteni direkt másokban!
- Én csak azt szeretném érezni, hogy nem én vagyok a közellenség és valaki egy kicsit is tud úgy beszélni velem a témában, hogy nem érzem azt, hogy minden az én hibám!
- Miért lennél közellenség?
- Mert akárkivel beszélek, soha senki nem engem véd be, hanem őket, Szasza Regit folyamatosan, Regi magukat, te is őket, mindenki őket! Lassan már jó, hogy nem ők az áldozatai ennek az egésznek azzal, hogy nem egyből tudtak összejönni, mert én ott voltam!
- Senki nem áldozat, Emma, mert senki nem azért csinált semmit, hogy megbántsa vele a másikat.
- Szasza megcsalt.
- Ezt szerintem túlreagálod - közöltem egyszerűen, a karjaimat széttárva.
- Miben? - kerekedtek el a szemei.
- Semmi nem is volt közöttük, az meg ne legyen már megcsalás, hogy korrekt akart lenni és szakított veled, amikor már egyértelműen más kezdte érdekelni.
- Szerintem meg volt közöttük valami - válaszolta Emma a karjait összefonva - Nem vagyok hülye.
- Beszéltem erről Szaszával, és nem volt.
- Akkor nyilván csak úgy, Lili tizedikes barátai miatt maradt ott náluk szilveszterkor.
- Oké, beszélgettek, az még nem megcsalás.
- Szerintem nem csak beszélgettek.
- De egyébként te most csak feltételezgetsz, azt tudod? Amúgy meg ha volt is közöttük bármi, egyből utána szakított, mert nem csalni akart téged, de egyébként nem vágom, hogy miért beszéljük ezt ennyire túl, rohadtul nem is Szaszáról van szó most. Nem azért vagyok itt, hogy arról a kapcsolatodról, meg a szakításodról beszéljünk, ami miatt rámhajtottál tegnap, mert bebaszva én voltam a legalkalmasabb arra, hogy visszavágj az unokatesómnak. Azt akarom megdumálni veled, hogy most amúgy mi legyen, mert ez most elég halott így - mutattam kettőnkre.
- Miért hagytad, hogy így közeledjek hozzád, Márk? - nézett rám - Azonkívül, hogy be voltunk baszva. Lepattinthattál volna.
Na, igen.
Feltette a rohadt jó kérdést.
- Mert jóban vagyunk, szerintem elég egyértelmű - magyaráztam ki - De rohadtul nem rólam szólt, szóval felőlem kajak hagyhatnánk is, csak kicsit most fura a barátodnak lenni, hogy nincs egy napja, hogy végigflörtöltünk egy bulit és az erkélyen smároltunk. Nem mint ha nem lenne már mindegy a társaságunknak amúgy - tettem hozzá a fejemet elfordítva.
- Nem csak az én hibám!
- Ez a része most bocs, de eléggé az - néztem vissza rá.
- Sajnálom! - fakadt ki - Nekem se könnyű barátkozni Szaszával, és a szemedbe nézni se a tegnapi után!
- Akkor nem történt meg, csak hagyjuk már ezt - próbáltam lezárni.
- Nem akarom elveszíteni a barátságodat, Márk!
- Én se akarok rosszban lenni veled, csak nem vágom, hogy mit csinálsz az utóbbi időben!
- Én se tudom! - tört ki belőle.
Feszülten beletúrtam a hajamba, majd pár másodperc múlva Emma megszólalt megint.
- Egyébként Márk... - törte meg a csendet, mire ránéztem - Te élvezted? Mármint, akkor.
- Szerinted miért nem jutott eszembe, hogy pattintsalak?
Ahogy egymásra néztünk, Emma megszeppenve nézett rám, én meg inkább elfordítottam a fejem.
Egy estére megint bejött.
- Akkor miért akarsz úgy csinálni, mint ha meg se történt volna? - kérdezett vissza.
- Mert mi a másik opció? - hitetlenkedtem - Ja, tudom, az, hogy kerüljük egymást.
- Nem akartalak kihasználni, Márk - nézett rám.
- Oké - engedtem el, inkább rá se nézve - Akkor ezt megdumáltuk szerintem.
- Nagyon haragszol rám? - kérdezte aggódva.
Ahogy ránéztem, összetalálkozott a tekintetem az övével.
Baszki.
Lehet, azért mondom, hogy rohadt fura ketten lenni vele, mert csak nem akarok belátni dolgokat.
Esküszöm, hogy elmúlt.
Négy éve jóban vagyunk, mégis egy este kavart fel mindent.
- Nem, nem az - néztem el róla inkább, a hajamba túrva - Mindegy, akkor átdumáltuk. Hétfőn találkozunk.
- Igen - bólogatott, mire biccentettem egyet, és már nyúltam az ajtajához, hogy kimenjek, mert egyszerűen már csak nem akartam itt lenni.
Más körülmények között imádtam volna, de ezek rohadtul nem azok a körülmények voltak.
Emma még odalépett hozzám, hogy elköszönésképpen szokás szerint megöleljük egymást, szóval elengedtem a kilincset, és visszaöleltem, mielőtt hazamennék.
Máshogy ütött.

Az egész máshogy ütött.