[Szasza szemszöge]
- Nem is tudtam róla, hogy meghívta Hangát! - védekezett a húgom, ahogy kihívtam két percre dumálni, a többiektől külön.
- Ketten szerveztétek ezt, Hugi - emlékeztettem.
- Jó, de nem kértem tőle listát, hogy kiket hívott meg!
Őszintén felbaszva magam, beletúrtam a hajamba.
- Bocsi, hogy ez most kínosan jött ki, nem volt rá hatásom - mondta Lili.
- Oké, ne tőlem, nem velem lett kibaszva ezzel - néztem rá, csak hogy értse a problémámat - Alapból én elkerülném, mert leszarom.
Lili erre egyből értette, hogy Regire gondolok, mire feszülten megdörzsölte az arcát.
- Már az is határeset volt amúgy, hogy Emmával van egy buliban, meg hogy együtt utaztunk - jeleztem, amire meg mondjuk volt hatása.
- Nem rakhattam ki Emmát a saját bulijáról! Azért mondtam neki, hogy hívja nyugodtan a barátnőit, hogy legalább velük legyen, ha már itt lesz!
- Oké, ő meg meghívta Hangát, és nem vagyok hülye, vágom, hogy miért. Jó, ha két mondatot beszélt vele azelőtt, hogy megtudta volna, hogy kavartam vele.
- Nem értem, miért így kell visszaszúrnia.
Idegesen rágózva elfordítottam a fejem.
- Regi is csak elkerüli őket, nem? - kérdezte reménykedve - Basszus, én nem akartam, hogy ez ilyen szar legyen! - nyöszörgött.
- Ha szarul érzi magát, elviszem.
- Nem is ő tehet arról, amit te csináltál.
- Vágom, csak szarul fogja érezni magát, ha Emmáék látványosan bűntudatot kezdenek éreztetni vele, tudod, milyen megértő, meg empatikus ezekben. Rohadtul magát fogja ostorozni, de még ha nem is, alapból szar, hogy körülötte lesznek.
- Tudom, hogy az, és most én is szarul érzem magam!
Erre nem nagyon tudtam mit mondani, ő viszont folytatta.
- Én azt akartam, hogy legyen egy jó estéje, ha már kapásból ezen a héten volt ez a képes-dolog róla a suliban, Bence, meg az előtte lévő hetekről ne is beszéljünk, de ez nagyon gáz, hogy most így alakult.
- Mondom, ha szarul érzi magát, lelépek vele valahova.
- Csak meg tudjuk oldani ezt valahogy! És egyébként nem is biztos, hogy Emma vagy Hanga bármit éreztetni akarnak vele.
- Ezt most mondd ki magadnak mégegyszer és próbáld meg elhinni.
Lili nyöszörögve belátta, hogy tényleg szar.
- Szörnyű barátnő vagyok - temette a tenyereibe az arcát.
- Hát, ez most el lett baszva - láttam be, nem nagyon tagadva.
- Még tortát is hoztam neki!
- Reginek?
- Igen, mert tudod, elmaradt a szülinapi bulija, és oké, az már régen volt, de azóta ez az első közös bulink, mert utána volt az apukája, meg hogy elment, összezuhant, aztán Bence is, és most, hogy összejöttetek és annyival jobb ránézni, mint egy hete, gondoltam, utólag bepótoljuk még azt egy kis tortával - tört ki belőle, majd szomorúan elsóhajtotta magát. Ja, pont ugyanígy voltam vele én is. - Ez most olyan rossz így. Nyilván nem akartam ilyen helyzetbe hozni Regit.
- Oké, nem feltételeztem, csak most, hogy ez így alakult, ne lepődj meg, ha nem leszünk itt végig.
Lili inkább nem mondott semmit - nem mondta, de nyilván nem dobódott fel az ötlettől, hogy Regi meg én nem leszünk itt.
- Nem teszem ki ennek - közöltem egyszerűen - Legalább miattam ne szívjon, ha már általánosságban mindenki miatt folyamatosan.
- Persze, megértem - látta be.
Egy pár másodperc csend után, mert erről már nem tudtunk többet átbeszélni, én szólaltam meg először megint.
- Amúgy meg te úgy is Nándival leszel - röhögtem el magam őszintén, mert kábé mindegy neki innentől, hogy kik vannak még itt - Fel se tűnne, ha nem lennénk itt.
Lili akaratlanul elnevette magát.
- Hé, ne mondj ilyet!
- Egész este azt fogom nézni, ahogy fogdos téged, Hugi, minden jogom megvan hozzá - mosolyogtam rá derűsen.
- Nem, mert mondtam neki, hogy rád való tekintettel legyünk diszkrétebbek mások előtt - mosolygott vissza.
- Aha, és ezért nem megyek a szobád közelébe se a következő huszonnégy órában.
- És én se a tiedbe - vágta vissza, mire elmosolyodtam.
- Ja, azt megköszönjük.
Még hagyhattam volna magam az ámításban, hogy a buli alatt nem különülünk el a többiektől Regivel így is-úgy is, ha nem is azért, mert ki akarom menteni onnan, hanem szimplán csak inni fogunk, és felfokozódik az, hogy amúgy józanon is full addiktív a csaj, és folyamatosan teszteli az önuralmamat, meg én is az övét, szóval nem futottam le a felesleges köröket azzal, hogy átvágjam magam.
- Van egy olyan érzésem, hogy holnap Regivel lesz miről beszélnem - vigyorgott Lili, mire röhögve ellöktem magam a konyhapulttól, aminek eddig támaszkodtam.
- Pattanj le a magánéletemről, Hugi - jeleztem mosolyogva, miközben elindultam volna ki a konyhából, majd még visszanéztem rá - Mert ez most már az enyém is.
- Ezért imádom, hogy az én barátnőm volt előbb - tette csípőre a kezeit vigyorogva.
- Ja, és beszélhetsz vele rólam, meg amiket én csináltam vele, jól jártál, tényleg - indultam ki a konyhából szórakozottan rámnézve.
- Na jó, Szasza, le foglak húzni nála a hátad mögött, nem viccelek! - fenyegetőzött nevetve, mire én is elröhögtem magam - Az összes red flag-edet ki fogom tálalni, egytől egyig!
- Oké. Asszem vannak eszközeim, amikkel kompenzálhatom majd - néztem vissza rá derűsen mosolyogva, mielőtt kimentem volna a konyhából, mire a húgom már csak nevetett egyet.
Azt mondjuk nem számítom annak, hogy a húgommal elhoztuk egy buliba, ahol együtt lesz egy exemmel és egy majdnem-exemmel.
Ma vettem Reginek egy Sudoku-t, szóval ha holnap belenézek, és csak egy számmal is több van benne, mint amióta legutóbb láttam a kezében, akkor kimondhatjuk, hogy a sokadik kapcsolatomban végül kiderült, hogy elbuktam barátként.

[Regi szemszöge - kicsivel később]
A lenti szinten voltunk, és egyébként jó sokan, sokkal többen, mint arra számítottam - Lili kékeslilás led-fényeket állított be, egyéb más, színes, változó fényekkel felülről, amik nagyon hangulatossá tették a helyet.
A hangszórókból folyamatosan szólt a zene, egy mindenki által folyamatosan bővített lejátszási listát végigjátszva, amire jópáran mindig táncolgattak, amit akkor én éppen kicsit távolabbról néztem, mert a biliárdasztal mellett voltam, és mosolyogva hátranéztem Szaszára, aki mögém lépve megsimította a derekam, majd egy poharat nyomott a kezembe.
Mosolyogva átvettem tőle, majd a formaság kedvéért koccintottunk, mielőtt megittuk volna.
- Így jó lesz játszani amúgy - jelezte szórakozottan, amikor leraktuk a poharakat valahova, mire a biliárddákóval a kezemben nevetve az asztalra néztem.
- Ketten játsszunk vagy engedjünk másokat is csatlakozni?
- Ellened nem lenne valami fair - jegyezte meg a gödröcskéivel az arcán.
- Ezzel most azt mondod, hogy mindenképpen legyőznél? - nevettem el magam.
Igazából jogos feltételezés volt onnantól kezdve, hogy az este folyamán már jeleztem neki, hogy keveset, sőt, igazából alig biliárdoztam életemben, szóval eleinte nem is nagyon akartam játszani.
- Nem, nyilván te vagy túl jó - válaszolta derűsen rámpillantva.
Erre nevettem egyet, majd rátértem a témára.
- Kit vegyünk be a játékba?
Megkönnyítette a dilemmát, hogy Márk ebben a másodpercben pattogott oda hozzánk, és a következőben megkérdezte a biliárdot illetően, hogy amúgy "nem akarunk letolni egy kört?".
- Ambrus mondta amúgy, hogy játszana, ne hívjam akkor? - kérdezte Márk, ha már így hárman megvoltunk - Mondanám, hogy Lilit hívom, de őt gyanúsan nem láttam egy ideje - jegyezte meg szórakozottan, mire Szasza elröhögte magát.
- Ja, akkor inkább Ambrus.
Ambrus is hamar előkerült, úgyhogy felosztottunk négyünket két párra, amiből az egyik Szasza és én, a másik pedig Márk és Ambrus voltak.
- Regi, kezded? - dobta fel Márk, ahogy bekészítettük a golyókat az asztalon és mindannyian szereztünk egy-egy dákót - Te vagy a nő, meg ilyenek - tette hozzá, ahogy töltött a poharába a valahonnan előszedett borosüvegből.
- Igazából azt gondoltam, hogy ellesek pár trükköt, amíg sorra kerülök - nevettem el magam őszintén.
- Kezdjem? - nézett rám Szasza egy apró mosollyal az arcán, hogy tudjak lesni.
- Légyszi - kértem meg.
Szasza ellépett a biliárd asztal egyik szélétől, aminél eddig állt, majd lazán felkapott egy dákót, átment a másik oldalra, becélozta a fehér golyót, egy nyílegyenes, erős, villámgyors rutinmozdulattal ellőtte, és ahogy szétgurult az összes háromszögbe rendezett, színes golyó az asztalon, kettő kapásból, telibe le is ment.
Miért is pont ebben ne lenne jó igazából?
Szasza egy apró, megjelenő mosollyal az arcán felegyenesedett és ellépett az asztaltól, amit megdobbanó szívvel néztem végig.
- Akarunk esélyt nyerni, szóval lehet, hogy nem ezt lesed el? - dobta fel Ambrus jókedvűen rámnézve, mire mindannyian nevettünk egyet.
- Most akkor megint te jössz, ugye? - kérdeztem Szaszától, előszedve a nagyon mélyen és nagyon eldugottan tárolt biliárdtudásomat, mire Szasza az asztalon végigpillantva biccentett egyet.
Apukám nagyon jó biliárdos volt, nyilván rendszerint kocsmákban játszotta, meg tévében is nagyon sok Snooker-t nézett, így elméletben azért ragadt rám valamennyi, akkor is, ha pont őmiatta soha nem voltam motivált, hogy játsszak. Ezelőtt legtöbbször, amikor régen a barátaim hívtak magukkal és biliárdoztak, önként leginkább csak néztem őket, nem szálltam be.
Ami érdekes volt, hogy most, ebben a kontextusban alig jutott eszembe apukám, legalábbis nem voltak olyan érzéseim ezzel a játékkal, mint korábban, sőt, igazából kezdtem élvezni, hogy beszálltam.
Szasza egyébként letett még két golyót egymás után, majd Márk jött.
- Mik vagyunk mi, a csíkosak? - kérdezte Ambrust, miközben bekészült egy lövésre.
- Aha.
Márk gyorsan beleivott a poharába, mielőtt lőtt volna, majd lerakott egy zöld színű golyót.
- Taktikai piálás - jegyezte meg Márk szórakozottan.
Márknak a következő nem ment le, úgyhogy derűsen rámnézett.
- Na, Regi, ezt lesegetheted - lépett el az asztaltól röhögve.
- Te jössz - nézett rám Szasza, miközben Márk poénján még mosolygott.
- Hoppá - vettem fel a dákómat, majd kicsit bizonytalanul beletúrtam a hajamba.
- Menni fog?
- Kiderül - raktam a kezemet az asztalra, kicsit kísérletezgetve, hogy hogyan kényelmes ellőni majd a fehér golyót.
Szasza a mozdulatsoromat nézve egy halvány mosollyal az arcán ellökte magát az asztaltól, majd odajött hozzám, hogy kicsit eligazítsa a pozíciómat.
- Melyiket akarod? - kérdezte, ahogy mögöttem állva már abból a szögből látta az asztalt, mint én, a golyókra nézve.
- A kettest.
- Aha - találta meg a tekintetével, majd hozzám hajolva hátulról ráfogott a kezeimre, a jó szögbe irányítva.
Az érintésére és a közelségére igyekeztem nem feltűnően vigyorogni, tekintve, hogy Márk és Ambrus végignézték ezt, ami nehéz volt, mert olyan libabőrös voltam, hogy nem csodáltam volna, ha kifolyik a dákó a kezemből.
- Innen már csak lődd el - mondta, mire elmosolyodva rápillantottam, ő pedig megsimítva elengedett.
Egész testemben megremegtem tőle, és melegség járt végig, a legkellemesebb módon, majd elgyengült lábakkal igyekeztem visszazökkenni a játékba.
Az elolvadás szélén nem volt könnyű.
Végül összeszedtem magam és egy mozdulattal, amibe mindent beleadtam, leraktam azt a kinézett golyót.
- Na, jó vagy - mondta Szasza természetesen.
- Megint te jössz - jelezte Ambrus.
- Igen, igen - nézegettem a golyókat, valamiféle stratégiát igyekezve kitervezni - Mit szólsz a hatoshoz? - kérdeztem Szaszától, ha esetleg azt próbálnám meg lerakni, mert az olyan kedvezőnek tűnt.
- Mehet - ment bele Szasza, ezúttal hagyva, hogy egyedül próbáljam meg - A másik oldalról lehet jobban jársz - jegyezte meg segítségképpen.
- Van benne valami - helyezkedtem át, majd kitámasztottam a dákót a kezemen, és becéloztam a fehér golyót.
Miközben mindhárom tekintetet éreztem magamon, igyekeztem minél inkább összpontosítani, majd hangos koccanással ellőttem.
Ahogy lement a színes golyó, felcsillant a szemem.
- Hopp - szólalt meg Márk derűsen, a dákójára támaszkodva.
Szaszára néztem, aki egy apró mosollyal nézett rám, amitől én is mosolyogni kezdtem, mert boldog lettem tőle.
Büszke tekintet volt. Talán nem is számított másra.
- Megint én? - kérdeztem, csak hogy biztos legyen.
- Aha - válaszolta Szasza a gödröcskéivel az arcán nézve, én pedig liftező gyomorral hajoltam a biliárdasztalra újra.
A következő lövésem majdnem jó volt, több golyó is elmozdult, de végül nem tettem le egyet sem, úgyhogy amíg Ambrus jött, odamentem Szaszához, aki egy halvány mosollyal az arcán oldalról átölelte a derekam és megpuszilta a halántékomat.
Imádom a kisugárzását, ahogy ezeket ennyire természetes csinálni tudja.

A játékunk során egyre többen gyűltek az asztal közül, nézve a partinkat - egy idő után már nem zavart nagyon, mert úgy éreztem, hogy egészen belejöttem a játékba.
Jó érzés volt letenni egy-egy golyót.
Az egyik ilyen alkalommal valamiért átszaladt a fejemen, hogy vajon Apa most büszke lenne, ha látna?
Aztán ezt a gondolatot elhesegettem, mert ennek már nem kellene számítania.
- Ki vezet? - jött oda az asztalhoz Emma, miközben mosolyogva az asztal szélére támaszkodott, végigkísérve a tekintetével, ahogy Szasza éppen akkor lövi el a fehér golyót, egyenesen lerakva vele egy másikat, mire ránéztünk.
Szasza a biliárdgolyóktól elszakítva a tekintetét, felnézett rá, majd egy apró mosollyal az arcán megszólalt.
- Tippelj.
Emma elnevette magát.
- Jól van, alázz csak - nézett Márk Szaszára röhögve, mire az unokatesója szórakozottan vigyorgott vissza rá, majd ellépett az asztaltól.
- Emma, bejössz a helyemre amúgy? - dobta fel Ambrust a dákót a lány felé tartva.
- Na jó, te meg itt hagysz, menjetek már - égett ki Márk, majd beleivott a poharába.
- De megkapsz engem - vette át a dákót Emma mosolyogva.
Szasza után kapásból Emma jött így Ambrus helyett, én pedig tagadni próbáltam magamban, de annak örültem volna a legjobban, ha nem lő jót.
Emma eligazította a haját, rutinosan a bal vállára, majd magabiztosan odalépett az asztal egyik oldalához, ráhajolt és hamarosan ellőtte a golyót.
- Emma-klasszik - jegyezte meg Márk Szaszának derűsen, a világosbarna hajú lány testtartására utalva, aki a célzása alatt felemelte az egyik lábát, mire Szasza elnevette magát.
Valószínűleg sokat biliárdozhattak már együtt, így esélyem se volt érteni a belső poént.
Akaratlanul belegondoltam, hogy mennyi olyan dolog köti össze hármójukat, azon túl, hogy végzősök és évfolyamtársak, amikhez nekem közöm sincs.
Nem volt jó érzés.
Ahogy legurult a golyó, amit Emma lőtt, a croptop-ban lévő lány vigyorogva szökkent egyet, majd pacsizott egyet Márkkal.
A következő lövésével nem tett le golyót, úgyhogy rámnézett.
- Szerintem te jössz - mondta nekem.
- Tudom - igazítottam meg a hajam, majd végignéztem az asztalon.
Egy piros golyón akadt meg a tekintetem, kinézve magamnak, úgyhogy igyekezve a lehető legtökéletesebb szöget kiválasztani, megcéloztam a dákóval.
Most, hogy itt volt Emma, nagyon nem akartam elrontani.
Örömmel vettem tudomásul, amikor lement, de nem csak én, Szasza is, mert ezzel is eggyel jobban álltunk.
Igazából azt vettem észre, hogy még Márk is, a másik csapatból, minden jó lövésemre elismerően, jófejen reagált, és mindez olyan jó érzés volt - annyi kivétellel, hogy Emma nem tűnt valami feldobottnak.
- Rohadt jó vagy - közölte Szasza teljesen természetesen, ahogy mosolyogva odamentem hozzá, amikor már nem én voltam soron, mire elvigyorodtam, Szasza pedig a kezébe vette a poharát, hogy igyon belőle - Nem poénból vagy a barátnőm - jegyezte meg a gödröcskéivel az arcán, majd kiitta a maradék whisky-jét a poharából.
Mármint, azt hiszem, whisky volt, bár azt nézve, amilyen pontosakat lőtt ennek ellenére, igazából nem tudom.
- Mint látod, én se annak veszem - mutattam az asztal irányába egy halk nevetés kíséretében, mire ő is derűsen elnevette magát, majd ahogy lerakta a poharát valahova, a mozdulatsora közben lazán megsimított.
Mosolyogva utánanéztem, majd igyekeztem visszazökkenni a biliárdba.
Ahogy mindketten újra a biliárdasztal és a többiek irányába néztünk, a következő pillanatban Emma Márk felé fordult és megkérdezte.
- Ihatok a sörödből, Márk? - kérdezte tőle Emma.
- Ja, csak hozz újat, ha megittad - válaszolta Márk lazán, az asztalra hajolva, hogy lőjön.
- Oké - nevetett egyet Emma, majd ahogy elment az éppen célzó Márk mögött, megsimította a hátát, mire Márk rápillantott, Szaszára, akivel összenéztek, majd vissza a biliárdgolyók irányába.
A mozdulatsor után a mellettem álló Szaszára néztem, mire ő is rámnézett, én pedig lábujjhegyre állva a füléhez hajoltam, mire ő is úgy hajolt hozzám, hogy hallja, amit halkan kérdezni akarok.
- Van köztük valami? - kérdeztem, csak hogy tudjam, miközben az emberek zajai és a hangszóróból szóló zene miatt csak hozzá jutott el a kérdésem.
Szasza a kérdésemre rámpillantott, majd egy szórakozott mosollyal az arcán megrázta egy picit a fejét.
Már épp hajoltam el tőle, amikor aztán ő hajolt a fülemhez közelebb, hogy válaszoljon.
- De ha tippelnem kéne és Márk hagyja magát, a közeljövőben jót fogok röhögni.
- Nem zavarna? - érdeklődtem.
- Ha kavar egyet Márkkal, legalább nem csak én leszek a szar - közölte derűsen, mire ránézve elnevettem magam.
Oké, ez jellemzően más szemszögből lett megvilágítva, mint az enyém.
Miközben ezt megbeszéltük egymás között, Márk lerakott egy golyót, Emma pedig annyira boldog lett ettől, hogy a nyakába ugrott.
- Azért ennyire nem voltak közvetlenek, még ma sem - jeleztem Szaszának, csak észrevételként.
- Emma kezd bebaszni - válaszolta Szasza egyszerűen, teljesen természetesen, mert ismeri annyira, hogy simán levágta róla.
- Egy kicsit tényleg - láttam be - Jobban fel van oldódva.
- Te is amúgy - nézett rám szórakozottan mosolyogva.
- Teljesen magamnál vagyok - védekeztem elnevetve magam.
Oké, lássuk be, egy szonda-teszten nem mentem volna át, de eszemnél voltam, és a mozgáskoordinációm is rendben volt, csak feloldódtam ebben a környezetben, és elkezdett fűteni az a szokásos, meleg érzés.
- Vágom, csak te is feloldódtál már - mondta a gödröcskéivel az arcán.
- Nem én ittam whisky-t az előbb - vágtam vissza rámosolyogva, mire elröhögte magát, majd felvette a biliárdasztal szélének támasztott dákóját, mert ő jött.
- Mit szeretnél, mit lőjek neked? - kérdezett vissza szórakozottan mosolyogva, miközben közelebb lépett az asztalhoz.
A világ leggyönyörűbb mosolyával ajándékozott meg ekkor éppen, így őszintén szólva rá tudtam volna vágni, hogy ezek után akármit.
- Mondjuk a kéket - választottam ki az egyik golyót, ami szimpatikus volt, miközben Szasza mellett állva egy picit az asztal peremének támaszkodtam.
- Ja, hogy ez így megy - jegyezte meg Márk elröhögve magát.
Szasza szórakozottan felmérte a golyók helyzetét, és előnyösnek ítélte meg, mármint, ami neki könnyű, úgyhogy miközben becélozta a fehér golyót, poénból ennyit mondott:
- Ha ezt elbaszom, szakíthatsz.
Erre elnevettem magam, a következő másodpercben meg már le is ment a golyó.
- Ezt megúsztad - nézett rá Márk derűsen, ahogy kibontott egy üveget.
- Ja, kemény volt - egyenesedett fel Szasza az asztalról a gödröcskéivel az arcán, majd mivel már csak egy színes golyónk volt az asztalon, értelemszerűen azt célozta be következőre, hogy lerakja.
Igazából Szaszát nézni biliárdozni egy egészen különleges, minden érzékszerve pozitívan kiható élmény, amit csak felfokoz a tény, hogy ebben az esetben teljesen jogosan szabad nézni őt.
Mondtam már, hogy imádom a látványát rövidujjúban?
Mellette tulajdonképpen már csak mellékes információ, hogy egyébként lement a golyó.
- És akkor majd oda kell lelőni a fekete golyót - mutattam az egyik lyukra, értelmezve, ahogy visszaállt mellém.
- Tudod te - támasztotta neki az asztal szélének a dákót halványan mosolyogva.
- Csak Apától - válaszoltam természetesen, mire rámnézett, majd vissza az asztalra.
Emma ekkor éppen lassan már hason feküdve hajolt rá az asztalra, hogy lőjön, miközben Márkkal nevetett valamin.
- Te jössz - adta a kezembe Szasza a dákómat, amikor Emma befejezte a lövéseit.
- De innen hogyan lőjem arra? - túrtam a hajamba a fekete és a fehér golyó között cikázva a tekintetemmel, néha a lyukra kipillantva, ahová a feketét kell majd belőnöm.
Szasza is végignézett az asztalon.
- Próbáld meg arra - mutatta a kezével.
- És akkor annak van esélye úgy bepattanni?
- Nem nagy, de... ja - válaszolta - Figyelj, ellövöd arra olyan félig erősen, hogy visszapattanjon, és ebben a szögben kábé arrafele fog menni utána, csak az erőssége a lényeg, hogy ne lassuljon be már az előtt, hogy nekimenne - vázolta fel elmutogatva a levegőben, teljesen lazán, hogy mi lesz.
Hangosan dobogó szívvel néztem rá, akaratlanul mosolygó tekintettel, ahogy magyarázott nekem.
- Inkább küldd meg jól és menjen el a rákba, mint hogy meghagyd nekik ezt a helyzetet, szóval csak nyomjad - nézett rám a gödröcskéivel az arcán.
Persze erre Márk jelezte neki, hogy "ezt megjegyeztük", mire Szasza röhögve nézett felé, majd vissza rám.
- Oké, szóval... - léptem oda az asztalhoz kicsit bizonytalanabbul, igyekezve mindent átvenni magamban, amit Szasza mondott.
Szasza, látva a bizonytalanságomat, átment a másik oldalra, az egyik mutatóujját amögé a pont mögé rakva az asztal peremén, amire gondolt, hogy el kéne találnom.
- Csak küldd meg, aztán majd lesz valami - mondta Szasza nekem, majd poénból hozzátette - Maximum pofán baszol, ha nagyon megküldöd.
- Ezzel most nem vettél rá teljesen, hogy teljes erőbedobással lőjek - nevettem el magam, Szasza pedig magában mosolygott rajtam és az aggodalmaimon.
- Nem fog kirepülni, nyugi már - szólalt meg Márk jókedvűen mosolyogva - Most már inkább te verj meg minket, mint Szasza, mert vele számoljuk, hogy hányszor vertük meg egymást - tette hozzá, mire mindannyian elnevettük magunkat.
- Nem biztos, hogy megvernek minket - mondta Emma.
- De, ki leszünk szopatva, figyeld meg - röhögött Márk őszintén, majd beleivott a sörébe - Legalább a zene jó - jegyezte meg egy kicsit odafigyelve a zenékre is, majd jókedvűen elkezdett rá rugózni, amik aztán kisebb táncmozdulatokká váltak, amit Emma nevetve nézett.
Közben én ellőttem a fehér golyót, és bár az iránya jó volt, egy picivel, ha erősebbet lőttem volna, nekikoccant volna a feketének, csak sajnos az a hiányzó fél Newton erőm úgy döntött, hogy nem most nyerjük meg a játékot.
Mondjuk szerencsére Márknak és Emmának még két színes golyója fent volt.
Amíg Márk jött, odamentem Szaszához.
- Bocsi - mondtam neki mosolyogva a lövés miatt - De hatásosabb kicentizni a győzelmet.
Szasza elnevette magát, miközben a biliárdasztal szélének támaszkodva nézte az unokatesója produkcióját, majd felpillantott, mert Lili akkor jelent meg, és szintén észrevett minket, úgyhogy ugrálva odajött hozzánk.
- Juj, mi van itt? - kérdezte Lili kíváncsian, ahogy odapattant az asztalhoz - Szasza, ti vezettek?
- Aha - biccentett Szasza lazán, majd elszakította a tekintetét az asztaltól és derűsen a húgára nézett - Elhagytad a kiegészítődet, Hugi - jegyezte meg neki szórakozottan, ahogy odament hozzá.
- Mi, melyiket...? - nyúlt Lili a fülbevalójához ösztönösen, mire Szasza kiröhögte, Lilinek pedig ekkor esett le, úgyhogy nevetett egyet magán - Hé, ő a barátom, nem a kiegészítőm!
Szasza szórakozottan megborzolta a húga haját, majd féloldalasan a biliárdasztal felé fordult.
- Amúgy hogy nézek ki? - kérdezte Lili a bátyjától, megigazítva a felsőjét.
Szasza őszintén elröhögte magát.
- Nem úgy, mint akiről megmondanák, hogy barátja van.
- Nem törvényszerű glow down-olni csak azért, mert van barátom, mivel az azt mutatná, hogy csak a fiúk miatt akarok jól kinézni, és ez nem igaz - válaszolta Lili, amit Szasza egy apró mosollyal az arcán hallgatott.
- Ja, most nem azért akarsz bejönni mindenkinek, hogy összejöjj velük, hanem hogy felbaszd őket, hogy miután bejössz már nekik, rájöhessenek, hogy foglalt vagy.
- Magamnak akarok tetszeni.
- Akkor miért engem kérdezel, hogy hogy nézel ki? - kérdezte Szasza, szórakozottan húzva a húga agyát.
- Márk! - szólt át Lili Márknak, aki akkor lépett el az asztaltól, átadva Szaszának a lövés lehetőségét, mire az unokatesója ránézett - Hogy nézek ki?
- Miért nem Nándit kérdezed? - röhögte el magát Márk - Mármint, az ő véleménye a lényeg, nem? - szállt be Szasza szivatásába jókedvűen.
Erre Szasza olyan jót röhögött, hogy akaratlanul belemosolyogtam.
- Na jó - adta fel Lili nevetve.
Szasza koccanó hanggal ellőtte közben a fehér golyót.
- Tudod, hogy jól nézel ki, nyugi már - mondta a húgának a gödröcskéivel az arcán, felegyenesedve az asztaltól.
- Jó, köszönöm - fújt ki Lili egy adag levegőt megkönnyebbülten - És egyébként azért kérdeztem ennyire, mert Nándi még nem mondott semmit.
- Szólj, és kidobom, nem kell sokáig győzködnöd - közölte Szasza egyszerűen.
- Nem kell kidobni, csak attól tartottam, hogy mi van, ha azért nem mondott semmit, mert nem tetszek neki, szóval elbizonytalanodtam. Egyébként pedig kedveld már, a barátom - tette hozzá Lili.
- Nem látom itt - pillantott körbe Szasza.
- Jobb is mondjuk - jegyezte meg Márk csak úgy, szórakozottan összenézve Szaszával.
- Biztosan összehaverkodna veletek, ha nyitnátok felé - jelezte Lili a bátyjának és a majdnem-bátyjának.
- Helóó, én nyitottam felé - tette fel a kezeit Márk védekezően.
- Én is, és azóta úgy vagyok vele, hogy inkább rádhagyom a társaságát, örülj neki - mondta Szasza derűsen a húgának - Amúgy meg ne velem akarjon haverkodni, fektesse az energiáját abba, hogy ne bizonytalanodj el miatta.
- Ott a pont - szólalt meg Emma, aki pont ekkor lőtt egyet.
- Jó, sajnos tényleg - látta be Lili is.
- Na, ennyi - zárta le a témát Szasza, majd rámnézett és egy apró mosollyal az arcán megpöckölte a lógós fülbevalómat - Te jössz.
- Tényleg - kapcsoltam, majd a kezembe vettem a dákót, végigpillantva az asztalon - Akkor ugyanúgy a fekete oda - mutattam az egyik lyukra a biztonság kedvéért.
- Aha, most egész jó helyzeted is van amúgy - mondta Szasza.
- Ha belövöm, akkor megnyertük, nem? - kérdeztem, mire biccentett egyet.
- Hajrá Regiii - tapsolt Lili lelkesen.
Megigazítottam a felsőmet, majd az asztal felé hajoltam, megtámasztva a dákó végét a kézfejemen a lehető legjobb szögben.
- Azért ez szerintem necces - jegyezte meg Emma.
- Meglesz az - legyintett Márk lazán.
- Ebben a helyzetben szerintem nem - válaszolta Emma, miközben bontott egy sört.
A mondatra egy fél másodperc erejéig megálltam a mozdulataimban és felé pillantottam, majd vissza a két golyóra.
Szasza az asztal másik oldalán állt, amerre lőni készültem.
- Meglesz, csak baszd neki - mondta Szasza halványan mosolyogva - Kicsit jobbról.
Igyekeztem kizárni a gondolataimból a volt barátnőjét, vagy hogy minimum tíz ember figyelte a környéken, hogy mit fogok lőni, legalábbis tudatosan mindenképpen, majd jól fókuszálva megcéloztam, és a lehető leghatározottabban ellőttem.
A fehér golyó eltalálta a feketét, ami végiggurult a zöld anyagon, folyamatosan lassulva egy kicsit, majd végül meglepetésemre tényleg beesett a lyukba.
Megnyertük.
Felcsillanó szemekkel Szaszára néztem.
- Jó, ez szép volt - tartotta a kezét Márk, mire ránéztem és mosolyogva belecsaptam - Belejöttél a végére.
- Ti is nagyon jók voltatok - dicsértem meg őt és Emmát, ha már nyertünk.
Oké, mondjuk ehhez a "nyertünk"-dologhoz tegyük hozzá, hogy ez nyolcvan százalékban Szasza érdeme, de büszke voltam rá.
- Ja, jó meccs volt - mosolygott Márk derűsen, majd lepacsizott Emmával is, eközben pedig Szasza odajött hozzám, úgyhogy odafordultam hozzá.
Ahogy odalépett hozzám, egy rövid, gyors csókot nyomott a számra, amibe mindketten belemosolyogtunk.
- Rohadt jó voltál amúgy - mondta a számra a gödröcskéivel az arcán - Nem veszem be, hogy nem játszottál korábban.
- Tényleg nem játszottam - nevettem halkan.
- Akkor csak simán kapsz egy pluszpontot - válaszolta a szokásos feleség-pontozós témánkban, mire felnevettem.
- Pontok szempontjából szerintem már felülről verem azt a lécet.
- Valószínű.

Apró örömök - megnyertem Szaszával egy biliárdjátékot az unokatesója és a volt barátnője ellen, és az enyém lehetett az utolsó lövés.

Apróak, de örömök - és őszintén?

Boldoggá tettek.