Szaszáék nyaralója tényleg gyönyörű volt - valójában egy olyan hely, ahol még lakni is szívesen laknék, télen-nyáron.
És tényleg a Balaton-parton volt, csodás kilátással, stéggel, kiülővel, két külön terasszal a nyaraló két oldalán, kerttel, tűzrakóhellyel, függőággyal, nagy kocsibeállóval, de még grillezni is lehetett, mindezt pedig akkor megállapítottam már, amikor még be se mentünk.
Na igen, egyből lejött róla, hogy ez a nyaraló, amit valószínűleg jobbára Casso intézett, a felesége nagy álma volt.
Pont olyan tökéletes volt, mint amilyen a szerelmükhöz illik.

Tehát hangsúlyozom, hogy a fentieket akkor állapítottam meg, amikor még nem léptem be a nyaralóba.
Szerintem mindent elmondok azzal, ha annyit mondok, hogy a földszint alatt eggyel lévő szinten konkrétan volt egy biliárdasztal, csocsó, darts, italhűtők, hangszórók és led-fénysorok, hogy méginkább úgy érezze magát az ember, mint egy nívós szórakozóhelyen, ahol háromezernél kezdődnek a piák.
Oké, végülis otthon medenceterük van, a balatoni nyaralóban meg medence helyett szórakozóhely, végülis miért ne?
Ezen a ponton megértettem, hogy miért van itt ennyi buli tartva.
Egyébként ezenkívül egyszintes volt a nyaraló, tágas helyiségekkel, gyönyörű belső berendezéssel, és a folyosókon végig festményekkel.
Én voltam az egyetlen, aki nem volt még itt, úgyhogy amíg a többiek kipakoltak (például a piák mentek egyből a hűtőbe), körbenéztem, hogy feltérképezzem a helyet.
A nappalin, a konyhán és a fürdőn kívül volt egy külön hálószoba (Lenié és Cassoé), egy-egy szoba, ami Szaszáé és Lilié, illetve két vendégszoba. Volt egy olyan sejtésem, hogy az egyik vendégszoba célzottan Márkék használatára lett kialakítva, akik gyakran megfordulhatnak itt, a másik pedig arra, ha esetleg az eddigi szobákba, vagy a nappali kihúzható bútorain valakik nem találnának alvóhelyet.
Ezek szerint ez gyakran előforduló eset itt.
Ebben a házban egyébként érdekes módon több festmény volt a falakon, mint az otthonukban - gondolom, valamit kezdeni kell az itthagyott képekkel.
Amit még érdekesnek találtam, hogy Leni itt készült alkotásai, amiket ez a hely ihletett és soha senki nem látta, aki nem járt itt, valahogy mások voltak, mint amiket eddig láttam tőle.
Talán amiatt, amit Szasza elmondott az itteni alkotásairól, ezeket a képeit láttam a legszebbeknek.
Ennek a nőnek aranykezei vannak, az biztos.
Az egyik falon volt egy kisebb képkollázs, amin kiszúrtam egy képet, amin Leni és Casso vannak, de még fiatalabbak, a húszas éveik elején lehettek - Leni a kamerába mosolyogva felmutatta a kezét, amin látszódott a jegygyűrű az ujján, Casso pedig megpuszilta az arcát. Emellett a kép mellett pedig közvetlenül az az esküvői képük, amit már az otthonukban is láttam. Gyönyörűek.
És Szasza kiköpött apja.
Megállapítottam magamban, hogy két ilyen csodás ember gyönyörű szerelméből tényleg csak két olyan tökéletes gyerek születhetett, mint Szasza és Lili.
Egy mesébe illő, mindent kibíró szerelemből köttetett boldog, szeretetteljes házasság csodálnivaló gyerekei - milyenek legyenek, ha nem olyanok, akik ennyi lehetőséget kaptak az élettől?
Soha nem fogják megtudni, mennyit tanultam az életről önmagában azzal, hogy megismerhettem a családjukat.

- Szólózol? - kérdezte Szasza egy halvány mosollyal az arcán, ahogy odajött hozzám, lecsatlakozva a többiektől.
- Már nem - néztem rá mosolyogva, elszakítva a tekintetem az előttem lévő festménytől - De szerintem sejtetted, hogy itt leszek.
- Ja, rátettem volna egy nagyobb összeget.
- Egyébként körbenéztem már a nyaralóban, és nagyon tetszik - mondtam kedvesen, majd bekanyarodtam a folyosón, a következő kép elé állva.
Ez nem festmény volt, hanem talán grafittal, vagy valami ilyesmivel készülhetett, mindenesetre egészen különleges technikának találtam, és a kép is elvontabb volt, de gyönyörűen kidolgozott és elképesztően szép.
- Ezt nem anyukád csinálta - állapítottam meg valami belső megérzés alapján.
- Nem, mert én - válaszolta lazán.
Lenyűgözve néztem rá, most, hogy a világ természetességével kimondta, hogy ezt ő csinálta.
Eszméletlenül tehetséges, és ezt végre újra megállapíthattam.
- Kábé másfél éve - tette hozzá, csak úgy.
- Ez nagyon menő, Szasza - mondtam a képre őszintén, a csodálattól elkerekedett szemekkel - Komolyan.
Szasza halványan elmosolyodott a dicséretemre, és köszönésképpen megsimította a derekam.
- Anyámnak is bejött, úgyhogy ő rakta ki ide, aztán fel is dolgozta otthon festményként - mesélte a képre nézve - Amúgy az a képe kint volt az egyik kiállításán, és oda volt írva, hogy az én rajzom alapján készült. Flex volt - mosolyodott el halványan az emlék felidézése közben - Csak még mindig mondja Anya néha, hogy ez meg ez feldobta neki, hogy állítsak ki én is, de biztos, hogy nem.
- De miért nem? - érdeklődtem kedvesen.
- Mert nem érdekel - közölte egyszerűen, elröhögve magát - Az egész nem.
- Pedig a mennyországban éreztem volna magam egy teremben, ahol az alkotásaiddal vagyok körülvéve - mosolyogtam - De persze, megértem, ha nem érzed úgy, hogy ki akarsz állítani.
- Hogy felismerted amúgy, hogy én csináltam - jegyezte meg a gödröcskéivel az arcán a képre felpillantva.
- Anyukád képei közül már sokat láttam, neked pedig két rajzod kint van a szobámban - vontam vállat szerényen mosolyogva - Kezdem feltérképezni a stílusotokat. Úgyhogy felismertem.
Szasza egy apró mosollyal pillantott rám, majd vissza a képre, és éreztem, hogy megjelent benne egy határozott gondolat ezzel kapcsolatban, csak nem mondta ki hangosan.
- Mi az? - kérdeztem mosolyogva, mire elnevette magát.
- Semmi extra, csak elintézted magadnak, hogy szerelmes legyek, ne gondold túl - válaszolta teljesen egyszerűen, a gödröcskéivel az arcán, mire hevesen dobogó szívvel, megilletődötten mosolyogva elfordítottam a fejem.
Vannak mondatok, amik képesek beleragadni az emberbe.
Akármennyire is félig vicc volt talán.

- Hányra hívtátok az embereket? - kérdezte Márk, levágva magát Szasza mellé egy kanapéra.
Ekkor éppen öten a nappaliban voltunk, én Lilivel egy kanapén, mert a beszélgetés előtt, és kicsit közben is megmutatott nekem pár képet, Emma pedig fotelban ücsörgött maga alá felhúzott lábakkal.
- Hétre - válaszolta Emma - Szóval még fél óra.
- Én azt mondom, alapozzunk - állt fel Márk - Hozzak egy Jägert? - nézett végig rajtunk.
- Dobj már meg egy sörrel is - nézett rá Szasza.
- Engem is - csatlakozott be Emma.
- Engem ne, mert nem szeretem - mondta Lili a telefonjából felnézve.
- Amúgy rakunk zenét? - kérdezte Emma.
- Nem a te listádat, Hugi - közölte Szasza Lilinek egyből, mielőtt felmerülne egyáltalán.
- Nekem még megvan az a lista, ami a szülinapodon is lement ugyanitt - nézett Emma Szaszára.
- Egy darab számra nem emlékszem arról, de oké - ment bele Szasza őszintén elröhögve magát.
Szóval Emma bekapcsolta az egyik hangszórót, majd elindította a zenéket is rajta, Márk pedig hamarosan visszatért a Jägerrel, egy rekesz sörrel és poharakkal.
- Bátor vagy - jegyezte meg Lili Márk egyensúlyozós megoldására, ahogy mindezt behozta egy körben.
- Ja, kösz - rakta le a cuccokat Márk a dohányzóasztalra lazán - Szasza - dobott egy dobozos sört az unokatesójának, aki lazán elkapta, majd fel is bontotta.
- Meleg még? - kérdezte Emma, miközben ő is elkapott egy sört.
- Nem volt ideje lehűlni, most hoztuk - nézett rá Márk.
- Tudom, csak kérdeztem - bontotta fel Emma a sajátját, majd beleivott.
- Oké, Redzsina - nézett rám Lili derűsen az angoltanárnő megszólításával élve, mire elnevettem magam - Mi addig lecsapunk a Jägerre - nyúlt az üvegért jókedvűen, mire Márk röhögve ránézett, majd ezzel a lendülettel el is vette a közeléből, kinyitotta és vigyorogva beleivott ő.
- Csak egyensúlyoztál a poharakkal, vagy miért hoztad őket? - kérdezte Emma elnevetve magát, tekintve, hogy Márk nem igazán vette őket használatba.
- Hülyülök, nyugi - mosolygott Márk jókedvűen, majd töltött ki a poharakba.
- Légyszi senki ne hányjon be, mert hányásfóbiás vagyok - jelezte Emma.
Márk összenézett Szaszával, majd poénból elkezdett émelygést imitálni.
- Ne már! - nézett rá Emma.
- Jó, oké, majd időben jelzem, ha hányok és addig ki tudsz menni - legyintett Márk.
- De jófej vagy.
Amíg Emma és Márk erről beszéltek, Szasza rámnézett.
- Figyelj a határaidra - jegyezte meg egy halvány mosollyal az arcán, még a medencéjüknél indított párbeszédünkre visszautalva.
Halkan elnevettem magam.
- Mindenképp.
Lilinek eközben megszólalt a telefonja, és felcsillanó szemekkel fel is vette.
- Szia Nándiii - köszönt bele elvigyorodva, majd felállt, hogy picit odébb tudjon menni a telefonáláshoz.
Lili köszönésre Szasza és Márk unottan összenéztek.
- Már is itt vagy? Okés, beengedlek - hallottuk Lili hangját, ahogy kiment az előszobába.
- Meghívtátok azt a gyereket is? - rökönyödött meg Márk Emmára nézve.
- Lili barátja - emlékeztette Emma.
- És?
- Bocs, de Regit is meghívtuk - hozott fel Emma rám mutatva, ha már én meg Szasza barátnője vagyok, mire Szaszával egyszerre ránéztünk.
Ezzel lefordítva annyit mondott, hogy csak Szasza miatt vagyok itt.
- De Regit bírjuk, meg a haverunk, azt a csávót meg csak Lili tudja elviselni - válaszolta Márk egyszerűen.
- De most miért ne hívta volna meg Lili a barátját a saját bulijára?
- Nem az, csak miért tudott eljönni a gyerek? - nyöszörgött Márk - Legalább ne elsőnek jött volna, hanem amikor már elvegyülhet mások között.
- Voltál már Lili szobájában? - nézett rám Szasza, mire megráztam a fejem - Akkor most nézd meg, mert ha itt lesz a csávó, én már nem nyitogatnék be oda - jegyezte meg elröhögve magát, majd beleivott a sörébe, mire Márk is röhögött egyet.
- Inkább majd reggel - nevettem, mire rámnézve Szasza szórakozottan megrázta a fejét, hogy nem, az se sokkal jobb.
Ha már itt tartottunk, hogy Lili kiment, nem akartam egyedül ücsörögni, úgyhogy átültem Szasza mellé a kanapéra, a barátom pedig végigkísért a tekintetével.
Bár, hogy hozzátegyem, nem csak az ő tekintetét éreztem magamon.

- Helló - lépett be a nappaliba Nándi Lili mellett, mire mind ránéztünk.
- Cső - köszönt neki vissza Márk intve egyet, miközben leült az egyik kanapéra, ahol szabad hely volt - Momentán van Jäger, meg sör itt, dobjak? - nézett rá, csak hogy valahogyan letudja a "befogadós" részt.
- Ja, kösz - ment bele Nándi.
Nándiról azt kell tudni, hogy egy szőkésbarna hajú, zöld szemű srác, pár centivel magasabb Lilinél, kosarazik, és van egy kétpetéjű lányikre, aki Lili színjátszós társa, szóval rajta keresztül ismerkedett meg Lili Nándival.
- Mennyi lenne a pulzusod, ha most megmérném? - néztem Szaszára mosolyogva, halkan megkérdezve, amit a közelségünk miatt feltűnésmentesen megtehettem.
Szasza a kérdésemre elszakította a tekintetét Nánditól és egy apró, megjelenő mosollyal az arcán rámpillantott.
- Inkább ne mérd meg - válaszolta a gödröcskéivel az arcán, kicsit közelebb hajolva hozzám, hogy csak én halljam, mire halkan felnevettem.
- Százötven? - tippeltem be.
- Ha kivonod az enyémből Márkét, talán azzal lemegyünk annyira - pontosította szórakozottan, miközben lazán átkarolt oldalról, és beleivott a sörébe, én pedig nevetve nekidőltem a vállának.
- Ha itt lesznek a többiek, majd el tudod kerülni. Úgy is Lilivel lesz legtöbbet.
- Nem tudom amúgy, kik lesznek még itt, szóval az még külön érdekes lesz. Emma - szólt át a volt barátnőjének, mire a másik kanapén ülő lány elszakítva a tekintetét Márktól, Lilitől és Nánditól, egyből ránézett - Kik jönnek még majd?
Mielőtt Emma válaszolt volna Szaszának, egy pillanatra rámterelődött a tekintete és a pozíciónkra, majd Szaszára nézett.
Mivel Emma válaszára vártunk, akaratlanul és jogosan őt néztem én is, ahogy Szaszára figyel.
Még mindig szerelmes belé.
A tekintetén látszott, ahogy ránézett, amikor Szasza hozzá szólt, de mégsem olyan szerelem, amit még december elején láttam a szemeiben - az boldog szerelem volt, rózsaszín, álmokkal teli és csak úgy csillogott tőle a tekintete; most inkább tűnt annak a kilátástalan szerelemnek, ami minden fájdalom és észérve ellenére nem tud eltűnni belőle, mert képtelen máshogyan nézni rá, anélkül, hogy az érzelmeitől csodáló, kitágult pupillákkal viszonozza a pillantását.
Nem minden érzelmet, vagy kötődést lehet tudatosan irányítani.
Pontosan ismerem ezt az érzést.
- Csak azokat tudom, akiket én hívtam - válaszolta Emma - Ambrusék jönnek biztosan. Barniék, Mátéék - sorolta fel átgondolva - Csehák is lehet, itt lesz. Bocsi.
A név hallatára egyből tudtam, hogy Hangáról van szó, mire Szasza fáradtan elsóhajtotta magát, lehunyt szemmel hátradöntve a fejét a kanapé támlájának.
Félretéve, hogy ez a mai nap egyik top-legvonzóbb látványa volt, azért nem volt egy semleges információ.
- Oké - nézett Emmára Szasza újra, de látszott, hogy nincs oda az információért - Több?
- Pár barátnőmet hívtam még, de őket szerintem nem ismered. Ezenkívül Lilit kérdezd.
Szasza biccentett egyet, majd rámnézett.
- Mindjárt jövök - mondta Szasza, majd elvette mögöttem a karját, felállt mellőlem, és lerakta az előttünk lévő asztalra a sörösdobozát - Igyál belőle addig, ha kérsz - pillantott rám egy apró mosollyal az arcán, mire jókedvűen visszamosolyogtam rá, ő pedig Liliék felé fordult - Hugi!
Lili a bátyjára nézett, Szasza pedig biccentett egyet kifelé a nappaliból, hogy jöjjön ki egy kicsit, mire Lili lerakta, ami éppen a kezében volt és utána ment.
Szasza és Lili kimentek a nappaliból, én pedig egy kis habozás után a kezembe vettem Szasza sörét, hogy igyak belőle egy kortyot.
- Amúgy veletek még nem találkoztam - lépett oda hozzánk, mármint Emmához és hozzám Nándi.
- De, velem igen - jeleztem ránézve.
- Ja, tényleg, csak az rövid volt. De bemutatkoztam?
- Igen, és tudom is, hogy ki vagy.
- Oké, oké. Nándi vagyok - nézett Emmára.
- Én is tudom. De Emma - mutatkozott be azért Emma.
- És itt ki kinek a kije amúgy? - kérdezte Nándi, csak hogy képben legyen.
- Szasza Lili bátyja, Márk az unokatesója, Regi Szasza... barátnője, én meg Márknak és Szaszának vagyok az... osztálytársa - fejezte be Emma.
Az én részemnél enyhén érződött, hogy nem szívesen mondja ki ezt, az utolsó szó pedig olyan nyögvenyelősen jött ki a száján, hogy nem csodáltam volna, ha félbehagyja a második szótag után.
- Ne fokozd már le magad így, helóó - mosolygott rá Márk derűsen - A haverunk - helyesbítette Márk Nándira nézve.
Emma kellemetlenül mosolyogva biccentett, a konyha felé fordítva a fejét, amerre Szasza ment legutóbb.
Jobban megértem és sajnálom a helyzetét, mint azt ő gondolná, vagy feltételezné rólam.
- Ahaaa, vágom - bólogatott Nándi - Amúgy jó ez a hely. Itt leszünk a nappaliban?
- Nem, van lent biliárd, meg ilyenek - válaszolta Márk.
Márk van elég extrovertált ahhoz, hogy úgy tudja fenntartani másokkal a haverkodás látszatát, hogy egyébként a háta közepére nem kívánja az embert, csak jobb nem rosszban lenni vele, jelenleg Lili miatt.
- Kajak? - lepődött meg Nándi - Muti már.
- Oké, gyere - adta meg magát Márk, majd mielőtt kimentek volna a nappaliból, Nándi háta mögött unottan rámnézett, ebből a tekintetből pedig minden kiolvasható volt, úgyhogy igyekeztem nagyon halkan felnevetni.
Így viszont Emmával ketten maradtunk.
Nem tudtam, hogy most beszélgetni fogunk-e, vagy kínosan ülünk inkább egy helyen, pattogott közöttünk a labda, én viszont átpattintva hozzá, beleittam Szasza sörébe, hogy addig se kelljen megszólalnom.
Emma megnézett egy értesítést a telefonján, és látszott, hogy nagyon nem akar beszélgetni, de végül megszólalt.
- Amúgy most akkor ti együtt vagytok, vagy hol tart ez? - kérdezte rágózva rámnézve.
És felhozta.
Éreztem, hogy természetes hatást akar kelteni, mint ha csak úgy kérdezné, de tudtam, hogy nyilvánvalóan nagyon nem ez a helyzet.
- Igen - válaszoltam a hajamat megigazítva.
Szó szerint vibrált a levegő, ahogy feljött ez a téma.
- Aha - biccentett Emma elkapva a tekintetét - Jó, csak mert én leragadtam ott, hogy végül nem jöttetek össze, mert mit tudom én, valami történt. Ezért kérdeztem csak, mert már nem értettem.
- Igen, megértem, ha kicsit zavaros - nevettem el magam kényszerűen - De végül... így alakult - válaszoltam kinyögve, ahogy leraktam a sörösdobozt.
Van, amikor a két évfolyammal feletted járó, magában dühös exbarátnő, aki bármikor felhozhatja, hogy mennyivel régebb óta ismeri a barátodat, vagy hogy jogosan van kiakadva rád, kérdezget tőled, és tipped sincs, hogy mivel ne rontsd tovább a helyzetet.
- Érzékeltem - mondta Emma, majd a konyha felé pillantott, hogy visszajönnek-e már a többiek.
És ez pont az a helyzet volt.
Az egészben az a legnehezebb, hogy megértem őt, teljes mértékben, mert voltam korábban a helyében.
Elfogadom a dühét, elfogadom, hogy utálja látni, hogy Szasza most velem van, és ezáltal utál engem is.

Elfogadom, és megértem - épp ezért érzem nehéznek ezt az egészet vele kapcsolatban.