Nem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek egy sorscserét ennyire várni.

A jégpálya széléről néztem Szasza meccsét, és őszintén, le se tudtam venni róla a szemem.
Nem túlzott, amikor azt mondta, hogy magával húzza a csapatot azzal, ahogyan játszani tud, mert gyakorlatilag uralta a jégpályát.
Támadói posztban volt, de úgy éreztem rajta, hogy kimondottan vagy kimondatlanul valamilyen szinten csapatkapitány-szerepe is van, mert végig azt lehetett róla leszűrni, hogy a fejében van már az egész meccs, százféle végkimenetellel és mindig tudja, mit csináljanak ahhoz, hogy megnyerjék, és mindenki hallgat is rá.
Nem láttam még hokimeccset élőben, úgyhogy bár elvileg tudtam, mégis ledöbbentett, hogy ez egy ennyire intenzív, gyors és durva sport, konkrétan én fáradtam el, ahogy néztem őket.
Na jó, valójában a megszállottja lettem a sportnak, és a meccs minden megszakításánál azért szurkoltam, hogy még tartson jó sokáig, hogy hagyj nézhessem.
Persze, volt egy kis motivációm erre a jégpályán, huszonhetes, "Varga" feliratú mezben.
Nem sejtettem, hogy ennyire képes leszek újra szerelembe esni attól, ha sportolni látom.

Megnyerték a meccset, természetesen, én pedig vigyorogva úgy tapsoltam a pálya szélén, hogy nem csodálkoztam volna, ha napokig piros lesz a tenyerem.
Amikor lejöttek a jégről, Szasza szándékosan a végére maradt, félkézzel levette a sisakját és odacsúszott hozzám a palánkhoz, ami mögött álltam.
A haja enyhén kócos volt, picit nedves, és a homlokára lógtak a tincsei, az arca néhol kipirult az intenzív mozgástól, az állkapocsvonala jobban kirajzolódott, a lehellete pedig láthatóvá vált a hidegben.
Ez a szívdöglesztő látvány eszembe juttatta, hogy milyen szinten vagyok beleesve.
Tegnap este beszéltem vele üzenetben legutóbb, így alig vártam, hogy ma élőben is beszélhessünk.
- Szia - mosolyogtam rá a palánknak támaszkodva, ahogy odacsúszott hozzám.
- Helló - pillantott rám egy apró mosollyal az arcán, majd hozzám hajolt és köszönésképpen kérdés nélkül megcsókolt.
Az ajkai érintésére végigjárt belül az a kellemes érzés, és a pillangóimmal a gyomromban nyúltam a hajához.
Ahogy elhajoltunk egymástól egy picit, Szasza még a jégen, a palánk felett közel az arcomhoz, mosolyogva elszakította a tekintetét az ajkaimtól, a szemembe nézve.
Ezzel az apró, magabiztos mosollyal az arcán kishíján annyira elgyengítette a végtagjaimat, hogy készen álltam egyensúlyt vesztve összeesni - pedig nem is én voltam a jégen.
- Nagyon jó volt a meccs - szólaltam meg őszintén, megdicsérve - Főleg te. Azt hiszem, nyitott lettem erre a sportra - mosolyogtam rá - És egyébként, csak hogy tudd, idefele a buszúton a szabályokat olvastam, hogy képben legyek, szóóóval én is neked adok igazat, és egyetértek, hogy ki kellett állítani azt a srácot a másik csapatból.
- Oké, ha feleségül akarod vetetni magad, a legjobb úton jársz - közölte egy apró mosollyal az arcán.
- Tulajdonképpen, ha jól számolom, most már megütöttem a pontszámot - hoztam fel jókedvűen még a régebbi beszélgetésünket, amit a szülinapomon kezdtünk a sulijuk udvarán.
- Na, lehet mégis megelőzöm a szüleimet akkor - gondolt bele szórakozottan a korai esküvőt tekintve, mire halkan elnevettem magam.
Időközben lassan ketten maradtunk a jégpályánál, úgyhogy körbepillantottam.
- Egyébként legálisan vagyunk még itt bent? - néztem körbe.
- Életem poénja lenne, ha kiraknának egy jégpályáról.
- Most valamiért elfogott a hangulat, hogy be akarok menni hozzád - láttam be - Csak nincs korim, szóval mindegy.
- Béreljek neked egyet?
- Nyitva van a kölcsönző most?
- Nem, de mindenkit ismerek innen, megoldom, nyugi.
Mosolyogva átgondoltam a dolgot, majd végül megadtam magam az ötletnek, amit leolvasott az arcomról, úgyhogy rátért a megvalósításra.
- Hányas kell?
- Kilences. De közelebb van a nyolcashoz, mint a negyveneshez, ha nem lenne.
- Miért van ilyen kicsi lábad? - röhögte el magát.
- Nem tudom - nevettem fel én is.
Szasza mosolyogva nézett rám.
- Oké, átöltözök, aztán hozom - csúszott hátra a jégen egy halvány mosollyal az arcán.

Amíg Szasza elvolt, ha már időt terveztünk eltölteni együtt, megigazítottam a sminkem, a hajam és egy pici parfümöt fújtam magamra, ami mindig van a táskámban.
Azzal a sráccal leszek, aki tetszik, na.
Amikor visszajött hozzám, már utcai ruhában volt, farmerban, kapucnis pulcsiban és bőrdzsekiben, és egy pár fehér női korcsolya volt a kezében, amit nekem hozott.
- Köszi - mosolyogtam rá megilletődve, majd leültem az egyik közelben lévő padra, hogy átvegyem a Converse-emet a korcsolyára.
Szaszán értelemszerűen rajta volt a fekete korija, úgyhogy bevárta, amíg átveszem.
- Min küzdesz? - kérdezte Szasza szórakozottan, amikor a jobb lábamon lévő korcsolyámat igazgattam már egy ideje.
- Próbálom jobban meghúzni itt a korimat, csak beakadt - válaszoltam az egyik előrehulló hajtincsemet közben hátradobva a vállam mögé.
Szasza egy pár másodpercig még nézte, ahogy szórakozom, majd leguggolt elém, hogy megoldja a problémámat.
Hangosan dobogó szívvel néztem rá, ahogy lazán, pikkpakk megszorította a korcsolyámat, mint ha meg se erőltette volna, majd felállt és felhúzott engem is a padról.
- Nem vagy túl kifáradt a korizáshoz? - kérdeztem ránézve, tekintve, hogy ő közvetlenül ezelőtt tolt le egy komplett hokimeccset.
- Majd te felpörgetsz - pillantott rám egy apró mosollyal az arcán - De amúgy nem vészes.
A jégpálya bejáratához mentünk.
- Bemész először inkább te? - álltam meg, csak mert attól jobban biztonságban éreztem volna magam, tekintve, hogy utoljára december elején koriztam - A jégre felmenni mindig para.
Szasza derűsen mosolyogva megadta magát, és lazán felment a jégre, majd felém fordult.
- Így már nem az? - kérdezte a gödröcskéivel az arcán az egyik kezemet megfogva, hogy tartson, miközben én a másikkal a palánkba kapaszkodtam jégre lépés közben.
Ahogy a jégre értem, bizonytalanul elengedtem a palánkot, Szasza pedig egy apró, magabiztos mosollyal az arcán, a kezemet fogva elhúzott onnan, beljebb, maga felé, hogy ne ragadjak le a palánknál.
- Kevésbé - válaszoltam mosolyogva ránézve.
A kezeinket eközben leengedtük magunk mellé, de hagytuk, hogy ugyanúgy összeérjenek.
Közel voltunk egymáshoz, és egymás szemeibe néztünk.
- Az megvan, hogy ez az első előre megbeszélt randink? - kérdeztem abba se tudva hagyni a mosolygást.
- Aha - kapta el a tekintetemet egy halvány mosollyal az arcán - Amúgy megkérdeztem, egy óránk van a jégen maximum, utána edzés lesz itt. De ráérek utána is, a tied a délutánom.
- Ugyanez - mosolyogtam, majd mivel az egy helyben állásom nem volt valami stabil, leginkább a semmitől elvesztettem az egyensúlyom egy picit, szóval ezt korrigálva egy halk sikítós-nevetés kíséretében ösztönösen kiraktam a kezem, mire Szasza automatikusan utánam kapott.
- Tartalak, nyugi - mondta a gödröcskéivel az arcán.
- Köszi. Még át kell állnom a korizásra, régen nem voltam jégen - szabadkoztam nevetve.
- Decemberben utoljára?
- Igen, még veletek. Mielőtt átmentem volna hozzátok, hogy ott aludjak.
- Ja, emlékszem - nézett rám mosolygó tekintettel, miközben a kezemet fogva hátracsúszott egy kicsit a jégen, én pedig mentem vele, így elindultunk körbe.
Szasza olyan simán ment mellettem a jégen, mint ha csak sétálna, úgyhogy ennek hatására a beszélgetésünk közben próbáltam nagyon arra figyelni, hogy hamar belejöjjek és én is simán haladjak.
- Szerintem leveszem a kabátomat - lassítottam le egy kicsit, amikor már bemelegedtem.
A kabátomat lerakva így felül csak egy fehér garbó volt rajtam, és látszott a hozzá felvett nyakláncom - pontosan az a nyaklánc, amit még tőle kaptam a szülinapomra.
Ma vettem fel először azóta, hogy másfél hónapja megszakítottuk, bármi is volt közöttünk.
Szasza észrevette rajtam, a következő másodpercben pedig egymás szemébe néztünk.
Tudtam, hogy hordani akarom.

Olyan fél óra korizás után Szaszával ideiglenesen lementünk a jégről, hogy picit ülhessek és ihassak egy teát.
Kicsit nevetségesnek éreztem, hogy ő végigtolt egy egyórás meccset, aztán korizott is velem, mégis én akartam leülni, de mindegy.
A jégpálya melletti padon ülve a kezemben tartottam a forró teás poharat, élvezve, hogy felmelegíti a kezem, és egy picit azért vártam vele, hogy ne forrázza le a nyelvem.
- Itt most kabát nélkül azért kicsit hűvösebb van - láttam be.
- Kell a kabátod? - kérdezte, csak mert a jégpálya egyik palánkjára raktam le.
- Nem, van teám, de köszi - néztem rá mosolyogva, majd beleittam a poharamba.
- Milyen? - pillantott rám.
- Nagyon jó, kérsz?
Szasza átvette a poharamat, megkóstolta a teámat, majd visszaadta.
- Azt hittem, a teákat is ismered innen - mosolyogtam rá, mire derűsen rámpillantott.
- Hihetetlen lesz, de nem teázni járok ide.
Halkan felnevetve nekidőltem a vállának, mire megsimította a combom.
- Egyébként a családod tud róla, hogy itt vagy? - kérdeztem, csak kíváncsiságképpen.
- Ja, de nem tőlem - válaszolta elröhögve magát.
Jó, igaz, Lilinek elmondtam, Lili pedig továbbadta otthon, szóval Szaszának ezzel nem sok dolga volt.
- A legpraktikusabb dolog, hogy jóban vagy a húgommal, komolyan - közölte jókedvűen - Nem faggat nulla huszonnégyben, és nem kell témákat pattintgatnom, mert tőled már mindent tud úgy is. Életem legjobb deal-e.
- Akkor azt hiszem, ezt az érvet nem vetted figyelembe, amikor felállítottad a "húgom barátnőivel nem"-elvedet - mosolyogtam.
- Tényleg nem - röhögte el magát őszintén.
- Egyébként mielőtt elindultam volna ma otthonról, Anya a lelkemre kötötte, hogy adjam át, hogy valamikor, ha ráérsz, szívesen látunk majd. Mármint, nálunk, ha már én is egy csomószor voltam nálatok. Lehet, anyukámnak is előnyös az "a lányom a barátnőm fiával van"-helyzet - fordítottam meg, mire elnevettük magunkat.
- Ja, mondjuk legutóbb úgy voltam nálatok, hogy random felhívtalak, hogy engedj be - gondolt bele a gödröcskéivel az arcán.
- Kicsit sajnálom, hogy az volt az egyetlen alkalom, amikor nálunk voltál, az utóbbi három hónapból.
- Lili volt vagy kétszer-háromszor, nem?
- De, amikor... szóval amikor már Apa nem volt nálunk, és múlt hét péntek között. Ebben az időszakban.
- Vágom, Regi, amikor nem voltál nálunk, mert ott voltam - mondta ki helyettem teljesen természetesen.
- Nem csak az én döntésem volt, hogy inkább Lili jöjjön hozzánk - védekeztem.
- Tisztában vagyok vele, nyugi.
- Viszont most már nyugodtan megyek hozzátok, úgyhogy behozhatod a lemaradást Lilivel szemben - tértem vissza a témára mosolyogva.
- Nem érzem magam lemaradva - közölte egyszerűen, a mögöttünk lévő falnak döntve a fejét - De amúgy akkor beugrok majd.
- Most már talán beengedlek a szobámba - mosolyogtam jókedvűen, mire a gödröcskéivel az arcán rámnézett.
- Azt hittem, ezt ki kell érdemelni valamivel - jegyezte meg szórakozottan.
- Az előbb nyertél meg egy meccset, szerintem kiérdemelted - nevettem el magam halkan.
- Ja jó, én meg már abban voltam, hogy a tegnapival átléptem ezt a vonalat - hozta fel elröhögve magát.
- Valóban - nevettem halkan - Azzal már kiérdemelted a szobalátogatást. A mostani meccs az erkélyemre ment.
- Szigorúak nálatok a szabályok, hallod.
- Nem gondolod, hogy csak úgy mindenki ki-be járkálhat a szobámban.
- Húgom mit csinált? Mesélj.
- Csak fiúkra érvényes ez, bocsi - mosolyogtam jókedvűen.
Szasza röhögött ezen az egészen egyet, majd átkarolva egy puszit nyomott a hajamba.
Ez olyan természetes volt.
A kislányos zavaromtól picit meggyengült kezekkel, mosolyogva kiittam a teámból az utolsó kortyokat, majd kidobtam a papírpoharat.
Nagyon közel jártunk témákban ahhoz, amit fel kellett volna hoznom, részben, mert Anya megkért, így amikor visszamentünk a jégre, erőt vettem magamon és rátértem.
- Egyébként... szóval beszélnünk kellene valamiről - néztem rá, amikor megálltunk egymással szemben a jégen - Vagyis igazából Anya a lelkemre kötötte, hogy beszéljek veled róla, úgyhogy idefele jövet ezen is gondolkoztam és... most beavatnálak.
- Oké, mondd.
- Beszélnem kéne Bencével.
Szasza a témára a szemét lehunyva, fáradtan elsóhajtotta magát, én pedig folytattam.
- És örülnék, ha... velem jönnél. Ha ott lennél a közelben.
- Miről beszélnél vele?
- Alapjáraton, hogy ez a képes-dolog mi volt, hogy képzelte és hogy ez nagyon undorító húzás volt, amit szeretném, ha hallana tőlem. Szeretnék úgy eljönni onnan, hogy hihetek abban, hogy nem az lesz a következő, amit anyukám is mondott nekem, hogy apukámról fog fecsegni Dávidéknak, vagy hogy a suli faliújságára irkál majd a további privát dolgaimról.
- Ja, csak erre nem lesz időd, hogy végigmondd neki, mert addigra ötször megöltem már, onnantól kezdve, hogy megláttam.
- Segítene a tudat, hogy a közelben vagy. Ha nem nagy kérés.
- Hatalmas kérés, Regi - mosolyodott el rajtam derűsen, mire akaratlanul nevettem egyet magamon.
- Holnap délután mondjuk ráérnél?
- Holnap délután neked lesz táncod elvileg. De amúgy ja, megoldom, jó lesz.
- Köszi - mosolyogtam rá, majd belegondoltam - Úgy tűnik, hogy ezen a héten minden nap találkozunk.
- Amiből kétszer megverek valakit, jó arány.
- Mindenképpen szeretnék megpróbálni beszélni Bencével.
- Az első rossz szó után fogom kitörni a kezét, Regi, komolyan mondom. És vedd úgy, hogy ez volt a kedves verzióm.
A tekintetemet picit lesütve elmosolyodtam, ahogy ezt mondta, akaratlanul megérintve a kézfejét, ösztönösen a tudtára adva az iránta való érzéseimet, mire Szasza megsimította a kezem.
- Amúgy, ha már így feljött... - váltott egy kicsit Szasza a témákban, mire felnéztem rá - Amikor legutóbb beszéltünk erről, utána pár nappal elmentél vele randizni, szóval ezért kérdezem. Túlvagy rajta amúgy? - tette fel a kérdését egyszerűen, a tekintetemet elkapva.
A kérdésére, ahogy a szemembe nézett, olyan érzésem volt, mint ha megremegett volna a szívem.
Oka lehetett, hogy ezt megkérdezte, és ez zavarba hozott.
- Miért kérdezed ezt?
- Mert érdekel? - kérdezett vissza őszintén.
Átgondoltam a válaszomat, hogy úgy tudjam használni a szavakat, hogy azt hallhassa, ami tényleg bennem van.
- Karácsonykor, amikor nálatok voltam és a lépcsőtökön beszélgettünk, igazad volt - kezdtem halkan - Mert pár nappal utána tényleg azt mondta, hogy hiányzom neki, felhozta, hogy közel voltunk egymáshoz, meg egy csomó mindent, ami hatott rám, és nem tudtam nemet mondani neki, önmagában arra se, hogy találkozzak vele, mert nagyon bizonytalan voltam, sokkal közelebb a májusi eseményekhez, még nem voltak olyan biztos pontjaim itt ahhoz, hogy ne a régiek húzzanak vissza és akkor még talán tényleg nem voltam túl teljesen a kapcsolatunkon, a szerelmünkön, vagy azon, amik történtek általa. Csak, tudod... - kaptam el a tekintetemet, az érzéseimet megfogalmazva - Időközben minden, ami hozzá kötött, és ami miatt vissza tudtam esni... eltűnt. Egy részét pont ő maga vágta el. Ha arra gondolok, ahogy régen láttam őt, vagy akár még ősszel is, és arra, ahogyan most, hogy a többi oldalát is láttam... két különböző ember, és az utóbbit ha akarnám, se tudnám se szeretni, se hiányolni. A régit pedig azért nem hiányolom, mert azóta elteltek hónapok, rengeteget gondolkodtam, meg pszichológusnál is voltam, és... próbálom jól megfogalmazni ezt - nevettem el magam zavartan - Bence tulajdonképpen apukám újratöltve - mondtam ki kezdésképpen, először hangosan - Mármint, sok szempontból az, tulajdonságokat, karaktert és a rám való hatását nézve is. Valójában sajnos adja magát, hogy régen mellette kötöttem ki, mert tudatalatt összekötöttem őket, mégis, Bencét a "jó verzió"-nak ítéltem. Tudod, ami bepótolhat valamit. És igazából, persze, nem száz százalékig, de nagyrészt, amikor hónapokkal a szakításunk után őt hiányoltam, vagy az összes ilyen érzelmi szál, ami hozzá kötött, tulajdonképpen nem mint egy valós embert, Novák Bencét hiányoltam, hanem egy... karaktert az életemből, amivé alakítottam. Nem Bence szavai bizonytalanítottak el, hanem a... szerepének a szavai. Ez lehet, hogy nem érthető így - láttam be a hajamat megigazítva - Mindenesetre fel kellett nőnöm, időnek kellett eltelnie, meg kellett tanulnom máshogy néznem a múltra ahhoz, hogy ezt így tudjam látni, és így el is rettenjek ettől. Nem tudom többet hiányolni és nem tudom szeretni többet, vagy hasonlóan nézni rá, mint régen, részben pont emiatt, hogy tudatosultak ezek. Azzal, hogy kiléptem ebből a tudattalan kötelék-dologból, tényleg, mint ha... az egészből kiléptem volna. Vagy inkább kidobott magából. Ehhez talán kellett, hogy Apa visszajöjjön és Bence is vele nagyjából egy időben csinálja azokat, amiket csinál. És épp azért, mert végre kiléphettem egy korszakból, még érzékenyebb vagyok azokra, amiket felhasznál rólam a múltból. Másrészt pedig megalázó is és tőle viszonylag független, régi sebeket tép fel újra. Szóval röviden válaszolva a kérdésedre, a kötődésemen és az érzelmeimen iránta túlvagyok. Most leginkább elszenvedem, hogy elkövettem azt a hibát, hogy megbíztam benne, és tartok attól, hogy mit fog csinálni még, ami sajnos egyenlőre a jelen, szóval ezen nincs mit túllenni. Bocsi, hogy hosszú voltam - igazítottam az egyik hajtincsemet a fülem mögé akaratlanul - Kettőnk miatt kérdezted?
- Nem tudom, feltűnt-e, Regi, de engem érdekel, hogy mi van veled - válaszolta egyszerűen.
- Jól esik, úgyhogy... feltűnt - néztem rá egy pici mosollyal az arcomon.
Szasza halványan elmosolyodott, majd ha már eddig is megvolt közöttünk a fizikai kontaktus, gyengéden és ösztönösen, rákulcsolta az ujjait az enyéimre.
- Viszont akkor kérdezhetek én is? - pillantottam rá, miközben az érintésétől pillangók ébredtek a gyomromban.
- Nem ígérem, hogy én is le tudok tolni neked egy ilyen komplex pszichológiai elemzést, de hajrá - kapta el a tekintetem egy apró mosollyal az arcán, mire halkan elnevettem magam, majd összeszedtem a gondolataimat és egy nagy levegő után rákérdeztem:
- Most te hogyan állsz... bárki mással? - kérdeztem őszintén, zavartan ránézve - Mármint, csak mert mostanában kicsit összetorlódtak a dolgok, mondjuk, hogy decemberben még volt Emma, aztán egy hét múlva én, aztán Hanga, aztán most megint én... - soroltam fel, ami csak úgy eszembe jutott.
Szasza őszintén elnevette magát, majd rámnézett.
- Ezt a húgom szokta csinálni.
- Mit?
- Hogy úgy sorolja fel ugyanezt, mint ha csak úgy, random cserélgetnélek titeket. Tudod, az egész arról szól, hogy volt egy barátnőm, csak közben megismertelek téged, te kezdtél el bejönni, ezért vele szakítottam, hogy veled lehessek, csak az események nem nagyon így jöttek, most viszont megint itt vagyunk, és továbbra is veled akarok lenni. Ne komplikáld túl.
- De akkor Hangával már nem beszéltek? Vagy hogyan történt ez?
- Nem sok volt konkrétan közöttünk, azon kívül, hogy beszéltünk, Regi, szóval nem is nagyon volt mit lezárni. Megdumáltam vele, hogy ez most így nem, nem volt valami hosszú beszélgetés. Ennyi, komolyan. Ne miattam legyél bizonytalan.
Kedvesen mosolyra húztam a számat, ahogy ránéztem.
Nem tudom annyira felértékelni magam, hogy felfogjam, hogy Hanga már a második lány, akit Szasza elhagyott miattam.
- Nem vagyok bizonytalan - mondtam kedvesen, ahogy összetalálkozott a tekintetünk - Benned legalábbis nem.
- A többit megoldjuk majd - nyúlt az arcomhoz egy halvány mosollyal az arcán, majd eltűrte az egyik hajtincsemet onnan - Hogy legyen a holnap? - tért rá a volt barátom témájára, akivel beszélni szerettem volna.
- Neked jó az edzésem után?
- Fél öt?
- Igen, nagyjából.
- Akkor már igen. Eléd megyek kocsival.
- Ha Szentendrén nem lesz a sulinál vagy a focipályánál, becsengetek hozzájuk. Az anyukája kedvelt, szóval csak nem raknak ki.
- Bele tudnék kötni az anyjába, őszintén.
- Én is. Bár sok kontrollja soha nem volt Bence felett, erkölcsileg meg pláne.
- Gratulálok hozzá.
Valójában Bence egyedüli gyerek és anyagilag mindig, mindent megkapott a karrierista szüleitől, de nagyjából csak anyagilag kapott tőlük dolgokat, és ahogy nőtt fel, egyre csak romlott velük a kapcsolata, ami egyébként se volt valami erős kötelék.
Mindig érdekesnek találtam, hogy mennyi mindent meg tud magyarázni egy-egy adott emberrel kapcsolatban a családi háttere, akkor is, ha szomorú dolgokra mutat rá.
- Na jó, talán lenne mégegy kérdésem - néztem rá, mire halványan elmosolyodott.
- Na jó, legyen.
- Azon kívül, hogy érdekel, hogy mi van velem, biztos, hogy nem miattunk kérdezted, hogy túlléptem-e rajta? - kérdeztem őszintén, mert nem éreztem azt, hogy teljes választ kaptam korábban.
Szasza egy másodpercre elfordította a fejét, hogy erre most hogyan válaszoljon.
Örökké el tudnék gyönyörködni benne.
- Figyelj, Regi... - szólalt meg végül, miután feszülten elsóhajtotta magát, és beletúrt a hajába - Nem tudom, mennyire volt eddig egyértelmű, de eleinte nem csak azért nem mozdultam rád, mert a húgom barátnője vagy, vagy mert nekem ott volt Emma. Amióta ismerlek, tudom, hogy volt előttem egy rohadt meghatározó, egy éves kapcsolatod, ami neked az első volt, nagyjából mindenben, és nehezen teszed túl rajta magad, mert rohadt szarul is ért véget. Egyrészt full érthető, nem erről beszélek, másrészt meg nem tudom nem figyelembe venni ezt - mondta őszintén, a szemembe nézve - Őszintén, én már két hónapja is lazán összejöttem volna veled, sőt, ha nincs ez, nem is kell szilveszterig kihúzni, amikor azért ittunk és nem volt ott a barátnőm, ezt a "nincs közöttünk semmi, mert nem lehet"-dolgot, sokkal hamarabb és sokkal egyértelműbben is közeledtem volna hozzád. Le is szartam volna alapból, nem gondolod, hogy csak azért, mert elvileg tizedikes vagy és a húgomon keresztül ismertelek meg, ha bejössz és lehetne belőlünk bármi, dobni foglak, vagy olyanokkal szórakozok, hogy majd dumálunk, ha véletlen összefutunk, hagyjuk már. Viszont azt nem tudtam kihagyni a számításból, hogy van egy exed, aki kurvára nem az a random ex, még mindig megjelenik néha, még mindig bizonytalan leszel, elmész vele randizni, mert nem tudsz nemet mondani és eleinte minden egyes beszélgetésünkben nála lyukadtunk ki, ami nem gáz, ne érts félre, mert ezzel mindig egy fokkal jobban megismertelek, de rohadtul szem előtt kellett tartanom, hogy vele éppen hol tartasz, mint apukáddal kapcsolatban is, ha akarok kettőnktől bármit. És amúgy akarok, szóval igen, ilyen szempontból is érdekelt. De alapvetően is, tudod, hogy érdekel, hogy mi van veled, Regi.
Őt hallgatva, hangosan dobogó szívvel lesütöttem a szemem egy picit, majd erre ránéztem, mire elkapta a tekintetem.
Közel voltunk egymáshoz, és ez hatással volt rám.
- Tudod... - szólaltam meg halkan, erre reagálva - Sokáig én is azt éreztem magamon, igazából még szombaton, sőt, hétfőn is, hogy nem állok készen arra, hogy... úgy konkrétan... bármiféle fenntartás nélkül belevágjak... bármibe. Most viszont, hogy itt vagyunk, főleg a tegnapi után, vagy így az egész hatására, ezt valahogy... nem érzem most - mondtam ki őszintén - Szóval azért kérdeztem meg háromszor, és bocsánat, hogy ennyiszer megkérdeztem, csak hogy tudd, hogy engem... szóval engem ez már nem tart vissza. Tényleg - néztem rá hangosan dobogó szívvel.
Ahogy összetalálkozott a tekintetem az övével, az a gyönyörű, kék szempár, mint ha most egy picit máshogy fénylett volna rám - szinte libabőrös lettem tőle.
- Veled akarok lenni, Szasza - mondtam ki halkan, szívből, mire Szasza egy pillanatig a szemembe nézett, majd a derekamat átfogva közelebb húzott magához a jégen, és hozzám hajolva hosszasan megcsókolt, ami annyira szédítő volt, hogy nem csodáltam volna, ha a korcsolyáim két különböző irányba csúsznak el, ahogy elolvadok.
A csókja hatására végigjárt az a kellemes, meleg, libabőrös érzés, annak ellenére, hogy a kabátom rajtam se volt, csak a teámnak volt esélye korábban felmelegíteni, majd ösztönösen átöleltem a nyakát.
- Nem én foglak megakadályozni ebben - közölte Szasza az apró gödröcskéivel az arcán, ahogy elhajoltunk egymástól, de éppen csak alig, a homlokunkat összetámasztva, hogy pár szót tudjunk váltani azért, mire mosolyogva ránéztem - Rohadt sok mindent meg tudok neked mutatni, Regi, amire eddig mindenkid alkalmatlan volt. Már bocs.
- Már így is sokat mutattál nekem - mondtam őszintén, elmosolyodva.
- Ja, és még nem voltál a barátnőm.
Mosolyogva néztem rá, egy szemkontaktussal megbeszélve vele mindent, majd végül, hogy azért el is hangozzon valami, ő szólalt meg először.
- Ahányszor felbasztam már magam azon, amiket meséltél arról, hogy régen, vagy mostanában ki hogy bánt veled, asszem eléggé képben vagyok ahhoz, hogy tudjam, minél érdemelsz rohadtul többet, Regi. Szóval szerezzünk egy jó napot a húgomnak, és mondjuk már ki.
- Megpróbálhatjuk - mondtam mosolyogva ránézve, hevesen dobogó szívvel.
- Figyelj, ahhoz, hogy feleségül vegyelek, ha már vannak pontjaid, meg ilyenek, nem árt, ha járunk is előtte valamennyit - hozta fel a gödröcskéivel az arcán, mire felnevettem.
- Jogos - mosolyogtam - Akkor tulajdonképpen én lettem a közös barátnő a húgoddal?
- Nem, késő, már lecsaptalak a kezéről, és nem osztozkodom - válaszolta szórakozottan, az egyik hajtincsemet a fülem mögé tűrve.
Halkan nevetve, a nyakánál átölelve a mellkasához bújtam, mire Szasza visszaölelt és egy puszit nyomott a homlokomra, majd a szórakoztatásunkra kicsit megemelt az ölelésünkben, így ahogy a korcsolyám eltávolodott a jégtől, meglepetten nevetve, egy pici sikoly-szerű hagyta el a számat, ahogy ösztönösen belé kapaszkodtam.
De persze megtartott - mint amilyen mindig is volt nekem.
Valaki, akiben bízhatok, mert úgy is megtart, aki felemel, amitől a fellegekben érzem magam, és akiről tudhatom, hogy úgy fogok földet érni, hogy nem csúszik ki alólam a talaj, mert a karjai között vagyok.

Sokadszorra is belátom, hogy Lilinek volt igaza, még hónapokkal ezelőtt.

A legjobb helyen vagyok vele, ahová csak kerülhettem volna.