Amikor másnap reggel beléptem az osztályterembe, semmi mást nem éreztem, csak hogy konkrétan a fél osztály rámnéz, össze-, megint rám, majd egymásra és úgy csináltak, mint ha mindez nem történt volna meg.
Egy jó napindítás.

Mindegy, igyekeztem minderről tudomást se venni és elhesegetni a rossz előérzetemet, ami talán a negyedik szünetig sikerült, amikor Lili megkeresett a suliban és "azonnal beszélnünk kell"-felszólítással egy nyugodtabb helyre ráncigált a sulin belül.
- Meg kell ölni az exedet, és jelentkezek gyilkosnak - közölte mindenféle bevezetés nélkül, mire egyből megemelkedett a pulzusom a témától.
Amellett, hogy ezt és ilyen módon kezdte, már az is nyugtalanító volt önmagában, hogy Bence bármit is csinált, az Liliig eljutott, aki alapjáraton nem is beszél Dávidékkal, sőt.
- Mit mondott? - kérdeztem halkan.
- Semmit. Képek - vette elő a telefonját Lili, mire kikerekedtek a szemeim - Akarod látni, vagy csak elmondjam?
- Először inkább csak mondd - válaszoltam, ahogy közben már éreztem is a remegést belülről.
Lili arcán már előre látszott, hogy sok jóra nem számíthatok, sőt, mint ha azt mondta volna vele, hogy "mondanám, hogy ne borulj ki, de ki fogsz és jogosan", úgyhogy ő is erőt vett magán először, mielőtt belement volna.
- Mindet ő csinálta rólad gondolom, bugyiban vagy és melltartóban rajtuk egy ágyon, szerintem az ő szobájában, a háttér alapján, és ebből több is van. Meg egy másik képen melegítőben vagy, egy tükörszelfi, amin hátulról ölel át, önmagában nem is lenne gáz vele, csak hát... úgy fog meg. Mármint, konkrétan... ott van a keze.
Elkerekedett szemekkel hallgattam, és kishíján a sírás határán voltam.
- Mi? - borultam ki, elgyengülten érezve magam.
- Jézusom, Regi - szűrte le a bennem lévő érzéseket Lili az arcomról aggódva.
- Hova küldte ezeket? - kérdeztem remegő hangon.
- Dávidnak vagy Bálintnak, nem tudom, de tudod, milyenek ezek, tovább küldték, baszki. Három srácot basztam le az osztályomból egyszerre, akiknél megláttam ezt. Gondolom, nem akarod látni a képeket akkor.
- Tudom, melyikek lehetnek. Inkább nem - dörzsöltem meg az arcom, de teljesen szét voltam csúszva ettől az egésztől.
- Jól vagy azért? - fürkészett Lili.
És épp itt tartottunk a beszélgetésben, amikor megszólalt a telefonom a zsebemben, mert Szasza írt, hogy következő szünetre ér ide.
Nem tudtam eldönteni, hogy mit mondjak neki, amikor majd észreveszi rajtam, hogy valami nagyon nem stimmel.

Olyan szinten volt gyomorgörcsöm, amikor a következő órára beléptem az osztályterembe, hogy nem csodálkoztam volna, ha elsírom magam és ájultan összeesek, így egymás után.
Mindenki felém nézett, ahogy megjelentem.
Konkrétan mindenki.
A lányok összesúgtak, a fiúk egy apró mosollyal néztek rám, majd össze.
Mint ha az egész világ ellenem fordult volna - megint.
Vagy talán soha nem is volt az én oldalamon, csak egy kis ideig fegyverszünetet kötöttünk.
- Sziráki, kijönne? - szólított fel a biosztanárnő az óra elején, hogy lefeleltessen.
Gyenge lábakkal felálltam a padomból, majd hevesen verő szívvel végigmentem a padok között.
Éreztem a tekinteteket, ahogy elmentem a többiek előtt, és nem olyan tekintetek voltak, amiket csak úgy semmibe tudok venni, de valamilyen szemszögből még olyanok sem, mint amiket tavaly májusban éreztem a régi sulimban.
Úgy éreztem magam, mint egy tárgy, mint egy megtestesült, két lábon járó, szaftos pletyka. Mint egy darab hús.
Mint egy lány, akinek a volt barátja által fehérneműs, elég kirívó képek terjedtek el az új sulijában, és pontosan jól tudom, hogy most ez a téma a fiúk között.
- Haljak meg, kajak jó segge van - hallottam valamelyik fiútól, aki egy másik fiúnak mondta, terv szerint halkan, de kristálytisztán hallottam, és az egyetértést is.
Valamelyik fiú poénos füttyentését pedig pláne.
Azt hittem, minden módon megaláztak már, ahogy csak meg tudnak.
Tévedtem.

Az osztály előtti stresszhelyzettől - ami teljes mértékben elvonta a figyelmem - kegyelemnégyesre összeszenvedett felelésemet követően visszaültem a helyemre, a tanárnő pedig bekapcsolta a projektort, hogy egy, az új témánkhoz kapcsolódó videót mutasson nekünk YouTube-on.
Nos, a videó egy reklámmal indult, amiben egy fehérneműben lévő nő jelent meg.
- Regi, te vagy az? - hallottam meg valahonnan az osztályból, ami osztatlan sikert aratott a fiúk körében, sőt, egy-két halk lánynevetést is hallottam, ami talán még jobban is fájt, mint a fiúké.
A tanárnő csúnyán nézett arra, én pedig csak el akartam tűnni onnan.
Bár ezek után már az sem segített volna azon, hogy kevésbé érezzem magam szétcsúszva.

Amikor kicsengettek, a sírógörcstől küszködve az első pillanatban hagytam el a termet, ahogy csak tehettem - hihetetlen, hogy ezek után még arra is figyeltem, hogy ne úgy menjek ki, mint aki menekül, nehogy ezzel méginkább sebezhetőnek tűnjek.
Pedig az voltam, minden másodpercben egyre jobban.
Miért van rutinom a megaláztatásban?
Amikor kiértem a suliból, Szasza még nem volt ott, úgyhogy a friss levegőn igyekeztem összekapni magam, amíg meg nem érkezik.
Teljesen szét voltam csúszva, csak pörögtek a gondolataim, és őszintén, féltem, mindentől, ami eszembe jutott akkor.
Alig lehettem kint egy fél percet, amikor Szasza kocsija megjelent az utcában, megállt vele a suli előtt, majd már szállt is ki belőle és odajött hozzám.
Ahogy magához húzott, hogy hosszan megöleljük egymást, szó szerint a karjaiba hullottam, talán tudatalatt vezérelve - remegtem belül, fojtogatott a sírógörcs és azt se tudtam, mihez kezdjek, így olyan szorosan öleltem meg, mint ha ezzel biztosíthatnám, hogy örökké velem maradjon.
Az utolsó esélyemnek láttam, hogy ne roppanjak össze attól, amennyire a félelmeim átveszik felettem a hatalmat.
Szasza valószínűleg nyitott lett volna a hosszú ölelkezésre, ha nem érzi meg rajtam egyből, hogy valami nagyon nem oké, hogy így menekülök a karjaiba, ezért egy kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcomat.
Nem akartam a szemébe nézni - ahogy végül mégis megtettem, mert nem hagyott más választást, képtelen voltam tovább tartani magam, és csak annyit éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe és eluralkodik rajtam, hogy eszméletlenül kétségbe vagyok esve.
Először elfordítottam a fejem, majd a tenyerembe temettem az arcom és előtte állva, remegve sírtam el magam.
Szasza szeme láttára zuhantam össze.
Tíz másodpercig se sikerült lepleznem előtte, hogy baj van.
- Mi a fasz, Regi, mi zajlik itt? - kérdezte egyből, idegesen a suli felé nézve, majd egyenesen rám.
- Bence - néztem rá könnyes szemekkel.
Szasza, ahogy így egyenesen, a szemembe nézve látta, ahogy teljesen összeroppanva sírok, akármi is történt, éreztem, ahogy olyan feszült lesz, hogy bármelyik pillanatban képes lett volna bármire, csak várta, hogy mit fogok mondani.
Ahogy a volt barátom neve elhangzott, abban a pillanatban a tekintete is megváltozott, és idegesen elfordította a fejét egy másodpercre - még a nyakán lévő egyik ér megfeszülésén is látszott, hogy egyből ideges lesz, főleg, hogy annyit látott csak eddig, hogy sírok miatta.
- Elküldött pár régi képet rólam innen néhány srácnak, akik körbeküldték a suliban, mármint, teljesen elterjesztették, még Lilihez is eljutott, és... - próbáltam felvázolni remegő hangon, össze-vissza csapongó gondolatokkal.
- Milyen képek? - vágott a közepébe Szasza.
- Nem, én... nem akarom megmutatni - jöttem zavarba méginkább.
- Regi - nyomatékosította Szasza, nem hagyva kérdéseket, csak hogy pontosan tudja, miről van szó.
Remegő kézzel elővettem a telefonom, ő pedig maga körül vibráló levegővel fürkészett.
Tulajdonképpen már mindegy volt, hogy ő látja-e, vagy sem.
Sokat görgetve előkerestem a galériámból mindet, amikről tudtam, hogy körbejártak, gyorsan beraktam őket egy mappába, hogy lapozni tudjon, és odaadtam neki a telefonomat.
Ahogy átvette a telefonomat, rá se tudtam nézni, csak a sírógörccsel küszködve, könnyes szemekkel elfordítottam a fejem, fel se fogva inkább, hogy most belevontam ebbe.
Szasza idegesen rágózva gyorsan végiglapozta azt a pár képet, majd visszaadta a telefonomat és egyszerűen csak elindult a sulim bejárata felé, bármiféle hezitálás nélkül, mire ijedten utána néztem, és elé léptem, a mellkasára rakva a kezem.
- Mondj egy nevet - közölte Szasza egyszerűen, feszülten elszakítva a tekintetét a sulitól, rámnézve.
- Nem akarom, hogy miattam... - kezdtem remegő hangon, könnyes szemekkel, ahogy felnéztem rá, a mellkasán tartva a kezem, mint ha meg tudnám állítani.
- Mondj egy kibaszott nevet, Regi, akivel kezdjem - ismételte meg magát Szasza - Az exed majd akkor jön, ha már nem itt leszünk. Ha te nem mondasz senkit, a húgom fog, mert kurvára most volt elég.
- Nem akarok visszamenni oda most! - tört ki belőlem a sulimra utalva.
- Akkor várj meg itt.
- Nem maradok itt, ha te bemész, és... - kezdtem kétségbeesetten.
- Akkor mit csináljunk, üljünk kocsiba és kezdjük az exeddel, aki most már lassan kurvát is csinált belőled ezen a helyen, vagy mi a szar? - kérdezett vissza kiborulva - Kinek küldte el ezeket eredetileg?
- Dávidnak vagy Bálintnak, nem tudom, de... - kapkodtam a tekintetemmel össze-vissza, teljesen szétcsúszva.
- Oké - került ki Szasza, és ezzel be is lökte a suli ajtaját, egyenesen be oda.
Fékezhetetlenül és kontrollálhatatlanul.
Egy pillanatra lefagyva azt se tudtam, hogy most egyáltalán mit csináljak, majd végül utána siettem.
- Szasza! - szóltam utána, de a hangom visszhangként nyelte el az aula, a környék figyelmét felkeltve arra, ahogy Lilien végzős bátyja megállíthatatlanul, célirányosan ment végig a sulin.
Soha nem éreztem még őt ennyire veszélyesnek.
Mindenki egyből tudhatta, hogy miért lehet itt, és hova tart, valószínűleg már a kocsit is kiszúrták páran az ablakból, amikor a sulihoz ért, senki nem is próbálta meg megállítani, csak figyelte, hogy mi fog történni.
Amikor utána sietve felértem az első emelet aulájába, annyit láttam, hogy Lilien éppen Dáviddal veszekszik, valószínűleg rajtam, meg az egészen, az utóbbi kívülről nézve is pofátlanul nyersen Lilivel, egy lépést megtéve felé, hogy elég lekezelő és befenyítő legyen az erőviszonyokat érzékeltetve, és őszintén, ezt ennél rosszabbkor nem is tehette volna meg.
Van az a megjelenés, ami már önmagában lesöpör mindenkit az asztalról, porig alázva, a földdel egyenlővé téve, mint ha sosem lettek volna.
Pontosan ez a megjelenés volt most Szaszáé a bőrdzsekijében, a tetkójával a nyakán, a széles vállával, a kék szemeivel megakadva ezen a jeleneten - határozott, megingathatatlan, tekintélyt parancsoló, bármire képes, és minderre rá még olyan ideges is, hogy vibrált körülötte és a tekintetében a feszültség.
Összességében pont olyan, akitől minden oka volt megrendülni Dávidnak, amikor Lili válla felett átpillantva észrevette a szőke lány bátyját.
Még én is megrendültem.
És valószínűleg mindenki a környéken, sőt, még annál távolabb is, mert valószínűleg az iskola minden folyosóján tisztán lehetett hallani a hangját annak, amikor Dávid hangos puffanással először levágódott az aula hideg kövének, majd a vérző orrát megtörölve kísérelte meg, hogy feltápászkodjon.
Hangsúly azon, hogy először.
Majd újra, és újra.
Elkerekedtek a szemeim, ahogy végignéztem mindezt, ahogy Szasza konkrétan megverte Dávidot, különösebb erőfeszítések vagy probléma nélkül, és az egészben az volt a legdurvább, hogy bár Dávid megkísérelt ellenkezni valamit, de még úgy se volt semmi esélye, hogy érződött, hogy ha akar, Szasza még tovább is elmehetett volna.
Durva volt, és megállíthatatlan, amitől megremegett a gyomrom.
Nem úgy tűnt, mint akinek akadnak gátlásai, vagy hogy saját magán kívül bárki meg tudta volna állítani.
És határozottan olyan sem volt a kisugárzása, mint aki először csinálja mindezt.
Dávidnak vannak haverjai, Bálinték kapásból ott voltak a közelben, de senki nem mert odamenni, vagy beleszólni.
Amikor Szasza elengedte Dávidot, azon a ponton, ami már pont elég volt, leguggolt hozzá.
- Nem Regiből lesz a kurva ezen a helyen - közölte Szasza ellentmondást nem tűrően, tartva vele a szemkontaktust - Örülj neki, hogy egy helyen létezhetsz vele, az összes kibaszott haveroddal, meg az exével együtt. A húgomra meg rá se nézz, baszki, mert nem véletlen dobott a faszba.
Senki nem csodálta, hogy ezek után Dávid már nem nagyon szólt vissza semmit, csak valamit morgott, meg dünnyögött az orra alatt, de senki nem hallotta, maximum Szasza, de ő meg pont nem foglalkozott vele, szóval így ő se hallotta - Bálinték a közelben nézték ezt végig, mint Lucáék is, csak ők külön Bálintéktól, mert a közelükben nem beszélhették volna meg Szasza megjelenését és kisugárzását női szemmel.
Szasza felállt, beletúrt a hajába, majd a húgára nézett, aki végig a közelben volt és mindehhez hozzáfűzve megszólalt.
- Szóval mindenki, akinek van élete, kurvára abbahagyhatja a pattogást azon, hogy Regi mit csinált lassan egy éve, köszi! - közölte Lili jó hangosan a környéknek, csak hogy egyértelmű legyen.
Soha nem védtek még be így, és nem tudják, mennyit jelentett.
Szasza közben odajött hozzám.
- Még valaki? - kérdezte egyszerűen, ahogy odalépett felém.
Lenyűgözve néztem rá, és talán a szemem csillanásán is látszódhatott minden, amit most vele kapcsolatban éreztem.
- Köszönöm - tört ki belőlem őszintén, az utóbbi percekre utalva, a sokk alatt.
- Mégegyszer sírsz innen akárki miatt, baszki... - nézett körbe feszülten - Fel is gyújtom ezt a helyet, de minimum kinyírok valakit.
Akaratlanul elmosolyodtam, megtörölve a kicsit még talán könnyes szememet, majd az egésztől, csak odaléptem hozzá, hogy megöleljem - Szasza visszaölelt, egy puszit nyomva a homlokomra.
- Lehet kimegyek amúgy, mielőtt valami random tanár megtalál innen és meginterjúvol - pillantott el az egyik irányba Szasza a gödröcskéivel az arcán.
- Tényleg, te jó ég - realizáltam ellépve tőle.
- Mennyi van a szünetetekből? - kérdezte egy órára pillantva.
- Ez a hosszú szünet, mármint az ebédszünet, szóval még negyed óra.
- Jössz addig? - nézett rám.
- Persze - válaszoltam vadul dobogó szívvel.

Amikor Szaszával lementünk a lépcsőn, éreztem magunkon a tekinteteket, de őt nem érdekelte, soha nem hozza zavarba a figyelem, így engem sem feszélyezett, pláne, hogy még mindig az utóbbi percek sokkja alatt voltam.
Kimentünk a suliból, és mivel az autó az épület előtt állt, az eső pedig csepergett egy picit, erre a néhány percre beültem Szasza mellé a kocsiba, amit persze még nem indított el.
Most, hogy ketten voltunk, mindenki más nélkül, egymásra néztünk.
Elsírtam magam előtte, két perccel később pedig úgy megverte az első szembekerülő embert, aki tehetett erről, hogy senki ne merjen a közeljövőben bántani emiatt.
Egyébként is csak azért volt itt eredetileg, hogy egy másik pletykát eloszlasson rólam.
Ahogy egymás szemeibe néztünk, és azzal a gyönyörűen kéklő, rendíthetetlen, heves érzéseket sugárzó szemeivel találkozott a tekintetem, pillangókkal a gyomromban megállapítottam magamban, hogy kimondhatatlanul szeretem őt.
Most olyan volt a szememben, mint ezelőtt még soha.
Az eső egyre jobban szemerkélt odakint, cseppekkel borítva a szélvédőt és az autó ablakait, halk hangot hagyva maga után, mindez pedig csak felerősítette bennünk, hogy ezek után hagyhatjuk felszínre törni az érzéseinket, amik az elmúlt percekben egyébként is felfokozódtak - én összezuhantam, ő pedig felidegesítette magát, ezért megvert egy srácot, aki részben mindezt okozta nekem, most pedig itt ültünk a kocsiban, ketten, hogy mégis mit fűzhetnénk még mindehhez szavakkal.
Nem mindent lehet szavakba önteni.
Soha nem éreztem még ilyennek velem kapcsolatban, mint ma, ez az érzés pedig újra és újra végigjárt rajtam, belülről hatással rám.
Habozás nélkül helyezkedtem át az autója ülésén, hozzá hajolva, mire a mozdulatsoromra egyből reagálva ő is hozzám hajolt és a következő pillanatban már is megcsókoltuk egymást, hosszan és a felfokozott érzéseinktől olyan szédítően, hogy utolsó biztosítékként a nyakába kapaszkodtam.
Szasza a csókunk közben a fülem mögé tűrte egy hajtincsemet, majd végigsimított, a derekamnál átölelve, mire egész testemben libabőrös lettem.
Ahogy elhajoltunk egymástól egy picit, pont annyira, hogy a tekintetünk összetalálkozhasson, a pillangókkal a gyomromban a szemeibe nézve akaratlanul elmosolyodtam.
Most éreztem meg igazán, mennyire hiányzott.
Szasza a szemembe nézve megsimított, majd egy apró mosollyal az arcán visszahajolt hozzám, hogy hosszan megcsókoljon újra, mire a pillanat szárnyain elszállva mindentől, ami csak van ezen a világon, a hajába túrtam.

Nem érzem azt, hogy ellenem van a világ, ha mellettem van és ő lehet a világom.

Emiatt pedig mindig szeretettel fogok tartozni neki.
*****************************************
Picit utólag, de kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek! ❤️