[Szasza szemszöge - egy nappal korábban]
- Szia - köszönt Emma, ahogy beült mellém ma matek előtt, mert a tanárunk tegnap úgy döntött, hogy mindenféleképpen tizenkettedikben, az utolsó három hónapra akar beleszólni abba, hogy hogyan ülünk, és nyilván az exemet kellett berakni mellém.
Miért van olyan érzésem, hogy ezt a csávót szarrá bullyingolták gimiben, és jogos volt?
- Helló - néztem fel rá a padról, amin eddig a fejemet pihentettem, ahogy telóztam.
Nem azt mondom, hogy több lány van képben a kelleténél, de épp Hangának írtam vissza eközben, miközben Emma leült mellém, akivel Regi miatt alig beszéltem az utóbbi két hónapban.
Már én is belekavarodtam a szerelmi életembe, mi a fasz.
- Csehák? - kérdezte Emma, miután rápillantott a telefonomra.
Oké, egy, nem értem, miért kell nézni, kettő, ha már nézi, legalább ne tudjam, vagy minimum hagyjuk meg nekem, hogy hihessem azt, hogy a szakításunk után két hónappal már létezhet olyanom előtte, hogy magánügy.
- Aha - válaszoltam, miközben gyorsan visszaírtam valamit, amivel talán lezártam a beszélgetést, legalábbis ez volt a terv.
- Hamar túlléptél - jegyezte meg, mire csak lehunytam a szemem és fáradtan elsóhajtottam magam, hátha ezzel kijön belőlem nagyjából az agyfasz - Egy hónapja szakítottatok Regivel, nem?
Most erre mit mondjak, baszki?
Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy pezsgőt is bontott, ahogy megtudta.
Ha én lennék Isten, minden párnak bemutatnám a másikat, mielőtt összejönnek, hogy milyenek lesznek majd exként, hogy mindenki átgondolhassa még párszor, hogy biztos akarja-e ezt - sokkal kevesebb felesleges kapcsolat lenne, ez full biztos.
- Együtt se voltunk - raktam el a telefonom, miután belike-oltam Hanga üzenetét és ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetésünket - És Hangával se vagyok, amúgy - tettem hozzá, de mondjuk sok kedvem nem volt belemenni ebbe.
Csak mert a közeljövőben Regivel fogok összefutni megint, de ezt inkább nem is mondtam, nem úgy akarok meghalni, hogy a padtársam a nyakamba szúr egy körzőt matekon.
Meg nem mint ha köze lenne hozzá most már.
Lehet, hogy régebben képben voltunk egymás szerelmi életével, főleg, amikor közeledni kezdtünk, meg együtt is voltunk egy rövid ideig, csak azóta történt pár dolog azért.
Engem is zavar, ha belegondolok, hogy volt egy rohadt jó barátságunk, amit elbasztunk, de ezt asszem nem úgy kell ezt helyrehozni, hogy hárompercenként eszembe juttatja, hogy melyik résznél tettem hozzá az elbaszódáshoz.
- Egyébként Lili meghívott a jövő pénteki bulijára - mondta Emma.
Az jó, mert nekem erről az egészről nem szólt.
- Igen?
- Még vele találtam ki ezt a bulit novemberben, ha már március elseje péntekre esik, szóval igen.
Kösz, Hugi.
- Na, az jó - nyögtem ki nagy nehezen.
Full biztos vagyok benne, hogy Regit is meghívja, és őszintén, nem tudom, kit fog Emma megölni előbb, őt vagy engem.
- De ez nálunk lesz? - kérdeztem.
- Nem, elvileg Lili lebeszélte a szüleiddel, hogy a nyaralótokba megyünk, ha már első tavaszi nap.
Hát, ez nagyon romantikus, miért vagyok benne biztos, hogy rohadt szar idő lesz ugyanúgy, függetlenül attól, hogy március elseje lesz?
- Bocs, de amúgy ennek így mi a kompozíciója? - kérdeztem rá őszintén, mert komolyan nem vágtam.
- Hogy itt lesz a tavasz, és tök jó, hogy egy pénteki napra esik. Egyébként a nyaralótok közelében lesz egy nyilvános koncert elvileg, ami még érdekel is minket Lilivel.
Ez konkrétan merényletnek minősül már.
- Ki lesz még ott?
- Nem tudom, Lili azt mondta, hogy intézi, hogy kiket hívjon meg.
Oké, akkor Regi garantált, amivel önmagában nincs baj, csak Emma jelenléte miatt még kitalálom, hogyan kéne mondjuk tüdőgyulladást kapnom addig, és rávennem Regit, hogy ő is hagyja ki ezt a túl random bulit.

- Hogyhogy, mi lesz holnap? - kérdezte Hanga, akit hazafele felhívtam, hogy nem fogok holnap találkozni vele.
- A húgomnak beígértem, hogy megnézem. Előadása lesz Szentendrén.
- Milyen előadás? - érdeklődött.
- Színdarab. Ő a főszereplő, tudod - tettem hozzá elröhögve magam.
Nagyon meglepő, tényleg.
- Megértem, biztos tök ügyes - válaszolta Hanga - És utána nem érsz rá?
- Anyámnak lesz szülinapja, inkább megyek vasárnap hozzátok, ha az jó neked.
- Persze, teljesen. És, mit csinálnánk? - kérdezte a hangja alapján mosolyogva.
Most, hogy erre rákérdezett, már is kevésbé érdekes.
- Nem spoilerezek - válaszoltam halványan elmosolyodva.
- Juj - vigyorgott - Egyébként bemutatlak majd a szüleimnek.
- Ismerem a szüleidet.
Nem mondom, hogy hatalmas lelkitársakra leltem bennük, de ismerem őket.
- Jaj, tényleg - nevetett fel, mire akaratlanul elröhögtem magam ezen - Akkor nem. Viszont a cicámat még nem láttad.
Pont amiatt leszek ott, tényleg.
Azt meg inkább már nem mondtam, hogy oké, élőben nem láttam, de vagy nyolcmillió képet mutatott róla és minden harmadik instastory-jában benne van.
- Ja - hagytam rá, majd inkább témát váltottam, miközben felszálltam egy buszra - Ott vagytok még amúgy? - kérdeztem a Szépművészeti Múzeummal kapcsolatban, csak mert ma a sulijával évfolyam-szinten oda mentek, és pont egy olyan buszon voltam, ami kábé arra vitt volna, ha tovább megyek vele.
- Igen, mármint a többiek igen, csak én kijöttem a folyosóra, még mielőtt hívtál volna. Kicsit uncsi volt a kiállítás, mindenki olyan sokat ácsorgott a képek előtt, mint ha megtanulni akarnák. Még képet se lehetett csinálni rendesen, pedig akartam, tudod, olyat, ahol háttal állok a kép előtt a kamerának - mesélte - Hasonlót, mint amilyet a könyvtárban csináltam egy barátnőmmel, és kiraktam Instára, tudod.
Ja, amikor csak azért bement egy barátnőjével könyvtárba, mert "aesthetic", csináltak egy képet és kijöttek, aztán odaírta a kép alá, hogy "megvettük az Egri Csillagokat az Országos Szabó Ervin Könyvtárban".
- Milyen kiállítás volt ez egyáltalán? - kérdeztem vissza szórakozottan mosolyogva, ha már ekkora volt az érdeklődés.
- Valami francia pali festményei voltak. Nekem a legtöbb kép túl elvont volt, nem nagyon értettem, mit akar vele.
- Ja, ezekbe bele kell látni a dolgokat - mosolyodtam el.
- Én olyat nem tudok - nevetett.
Soha nem mondanám, hogy minden lány ugyanolyan, mert aki ezt mondja, az valószínűleg a saját, beszűkült látószögébe ragadva tudatalatt keresi azokat, akik ugyanúgy fogják majd neki reprezentálni, hogy szar az ízlése és az igényszintjén kéne változtatni.
Ez életem legjobb mondata lett.
Szóval, ha valaki ugyanolyanokat fog ki mindig, rossz értelemben, akkor nagy valószínűséggel vele van a probléma.
Az emberek hajlamosak ezt ott elbaszni, hogy különlegeset keresnek, sablonos elképzelésekkel, tömeg tulajdonságokat alapul véve.
Asszem, ha valaki a különlegessége miatt tűnik fel, az pont ott kezdődik, hogy nem tudod beilleszteni egy ideálba, amit már kitaláltál előre, mert emiatt különleges, meglep és neked kell felfedezned.
Én se tudtam róla, hogy így meg tud venni, ha egy lányt úgy ismerek meg, hogy a nappalinkban anyám festményeit nézi, kirak egy rajzot a szobájában, amit én dobtam össze és nem volt célom vele, végignézte Anya kiállítását, kielemezve szóban a képeket, egy buli közepén a szobámban találom a gitárommal, és mivel inkább sétál, mint elviteti magát kocsival, rohadt jót beszélgettem vele, amíg hazakísértem.
Ja, kicsit feltolta az igényszintemet, szóval nem véletlen jutott eszembe most, amíg Hanga beszélt a kiállításról.
És őszintén, ebben a témában határozottan őt hallgattam volna inkább.
- Egyébként te merre vagy most? - kérdezte Hanga.
- Ha továbbmegyek busszal, kábé tíz perc és a Szépművészetinél, ezért kérdeztem, hogy te ott vagy-e.
- De jó! Okés, akkor kimegyek, úgy se nézem már a képeket.
Regi után kereshettem volna valami művész csajt, hogy ne érezzek egy beszélgetést ennyire üresnek, de semmi értelme, mert vele akkor meg a többit érezném annak.
Ha találnék egy elvileg ugyanolyat, mint ő, az se lenne ugyanaz, szóval meg se próbálom.
Idegesítőbb úgy elengedni valakit és úgy keresni másokban, hogy konkrétan épphogy az enyém volt, hajszál híján, csak kicsúszott a kezeim közül az utolsó pillanatban anélkül, hogy erre bármi hatásom lett volna.
"Majdnem".
Mindig felbaszott ez a szó, és méginkább felbasz most, hogy rá is érvényes lett.
Majdnem összejöttünk, majdnem lettünk mi ketten, majdnem jól megvoltunk.
Majdnem, jelentése, kurvára nem, de legalább már elhitted, és ezért még szarabb.

- Milyen napod volt? - kérdezte Hanga, amikor már együtt voltunk és leültünk valami random padra Városliget környékén.
Nagyjából olyan nap volt, ami megkérdőjelezi, hogy érdemes volt-e egyáltalán energiát szánni arra, hogy belevágjak.
- Voltál már edzésen, ugye? - kérdezett mégegyet, mielőtt még válaszolhattam volna az előzőre.
- Ja, meg még megyek kondiba kábé egy óra múlva - néztem meg az időt gyorsan.
- Életem flexe, hogy láttalak már kondizni - vigyorgott Hanga.
Múlt héten jött velem kondizni, mert ő is csinálja, úgyhogy úgy voltunk vele, hogy végülis aznap összehangolhatjuk.
- Nekem mondod? - pillantottam rá elmosolyodva - Egy haverom rád kérdezett amúgy azóta.
- Megfogták a guggolásaim, vagy mi? - nevetett fel.
- Valószínű - röhögtem el magam őszintén.
Mondjuk Csehák Hangáról beszélünk, szóval azok szerintem kábé mindenkit megfognak, aki nem vak.
- Mit kérdezett rólam? - érdeklődött.
- Hogy velem vagy-e, aztán mondtam, hogy igen. Bocs, valakitől elvágtalak - néztem rá derűsen.
- Csak nyugodtan, akárkitől - támasztotta a fejét a vállamra mosolyogva - Egyébként rólad meg a barátnőim kérdeztek. Vagyis közölték, hogy hot vagy. Úúú, amúgy képzeld - nyúlt a gyűrűmhöz, mire ránéztem - Megvan a fellépőruhám, és csináltam képet róla csak neked. Mármint, amin rajtam van, nyilván - vette elő a telefonját.
Hanga előkereste a képet a galériájából, miközben kicsit megfordult és nekem dőlt, mire odébbraktam a haját a vállára, hogy ne legyen full az arcomban.
- Rating-eld egytől tízig - adta a kezembe a telefonját, mire átvettem tőle.
A fejére támasztottam az állam, átöleltem a derekát az egyik kezemmel, a másikkal meg ránéztem a képre a telóján, egyszer nagyítva egyet rajta.
Ezt a rating-elős dolgot a húgom szokta erőltetni, és nála már kapásból közlöm ilyenkor, hogy nem csinálok ilyet.
Most is éreztem a késztetést.
- Téged vagy a ruhádat? - kérdeztem, miközben random megállapítottam magamban, hogy kezd szar lenni a rágóm íze.
Ránéztem a csajra a képen, nem fogok hazudni, kurva jól nézett ki rajta, de konkrétan ez jutott eszembe egyből azután, hogy ezt megállapítottam.
Az van, hogy ez a csaj konkrétan semmi újat nem tud mutatni, oké, vannak dolgok benne, amikre azt mondom, hogy ez jó, ez bejön, bejöhetne, meg nem véletlen beszélünk egy ideje, de meglepni nem fog, mert nyitott könyv az egész.
- Az összhatást - vigyorgott rám Hanga - Az egy pont a legrosszabb, a tíz meg a "letépem rólad, amint a fellépésed után hazaértünk hozzád és már a szobádban vagyunk".
- Ja, hogy ahhoz már a szobádban kell lenni, oké - röhögtem el magam őszintén, ahogy visszaadtam a telóját - Most sincs spoiler, majd a fellépésed után megtudod - mosolyogtam szórakozottan.
Fun fact, nem leszek ott.
- Jó, addig úgy is megyünk bulizni, majd leitatlak és kiszedem belőled - nézett rám mosolyogva.
- Felejtsd el, nem tudok úgy bebaszni, hogy kiszedj belőlem bármit - válaszoltam szórakozottan.
- Akkor beállunk, nem hagytál más opciót - mosolygott rám.
- Szívsz két slukkot és leköt, hogy nevetsz azon, ahogy levegőt veszek, hagyjál már - röhögtem ki őszintén, mire ő is felnevetett, és bosszúból belenyúlt a hajam elejébe, hogy elbassza, vagy mit tudom én.
- Mint amikor... - hozott volna fel egy sztorit, de már előre nevetett rajta, úgyhogy mosolyogva hagytam, hogy kinevesse magát, mielőtt folytatja, úgy is tudtam, mit akar - Szóval mint amikor legutóbb Balázséknál voltunk. Na jó, mindegy, nem égetem magam - nevetett a tenyerébe temetve az arcát.
- Valakihez megyünk amúgy, vagy csak beülünk piálni? - kérdeztem, ha már ilyen fixen kijelentette, hogy a fellépéséig bulizunk.
- Kriszti mondta, hogy lehet, tart egy hb-t, de ez nem biztos, szóval ha nem tart, akkor csak a szoki. Jövő péntekhez mit szólsz?
- Szombat inkább.
- Miért, mit csinálsz pénteken?
Most jön a kellemetlen rész.
- Húgom meg Emma még valamikor ledumáltak egy hb-t és összeszervezték a nyaralónkba.
Itt kellett volna feldobnom, hogy jöjjön ő is, csak azt már tudtam, hogy Emma és Regi ott lesz, és ha elhozom Hangát, két perc múlva kábé ég a nyaraló.
- A tihanyiba? - kérdezte Hanga.
- Hogy tudod - néztem rá elröhögve magam, miközben random eligazítottam egy hajtincsét.
- Valamiért megjegyeztem - mosolygott Hanga - Oké, akkor szombat. Várjunk, akkor pénteken ott lesz Emma meg te is? Mármint, ő az exed.
- Ja, de nem vele leszek nyilván.
- Oksi, csak kérdeztem.
- Jövő héten mikor érsz rá amúgy? - váltottam témát.
- Szerdán és csütörtökön. Meg pénteken is, csak akkor te nem.
- Szerdán viszlek valahova akkor.
- Meg vasárnap is átjössz elvileg - nézett rám.
- Aha, majd írok.
Hanga lehúzta a karkötőmet a kezemről, hogy csak úgy felvehesse.
- Egyébként a húgod most hány éves? - kérdezte, majd felhúzta maga elé a lábait.
- Tizenhat.
- Akkor ő most tizedikes? - számolta át, mire biccentettem egyet - Ez pont jó korkülönbség egyébként. Mármint, tizenhat éves korban a lányok azért már tudnak tök érettek is lenni, szóval nálatok már alig számít ez a két év, gondolom.
Ja, és erre jó példa, hogy majdnem összejöttem a szintén tizedikes barátnőjével.
- Amúgy olyan szép a húgod - mondta Hanga kedvesen - De tényleg.
- Ja, szerintem is - értettem egyet, mert őszintén nem tudtam, mit mondjak erre ezen kívül.
- Gondolom, van barátja - nézett rám mosolyogva.
- Aha, és egy fasz.
Hanga nevetve a vállamra döntötte a fejét.
- Tudod, mi jutott eszembe a múltkor? Még általánosból, amikor ki akartak rúgni téged, amiért napközben kiszöktetek a suliból a bátyámékkal együtt, és megtaláltak titeket a dohinál a szomszéd utcában.
Ja, a bátyjával jó pár éve haverok voltunk, jobbára, amíg egy suliba jártunk, egy csomó közös ismerősünk van, de ettől függetlenül Hangával kábé idén beszéltem először.
Elég random hozta ezt fel, szóval elnevettem magam.
- Nem ezért akartak kirúgni, csak ezzel jött össze annyi intő, hogy ki akarjanak.
- Jó, lehet. Mindenesetre, amíg hetedikesek voltunk, Mátéék meg ugye nyolcadikosok és ti jóban voltatok, kábé hetente hallgattam otthon, hogy Anya meg anyukád telefonáltak, hogy mihez kezdjenek veletek, szóval amióta most randizunk, azt mondtam otthon, hogy már nyugodtabb vagy - mesélte Hanga, amin röhögtem egy jót - Csak hogy tudj róla - nevetett Hanga - Papíron benőtt a fejed lágya és nem csinálsz illegális dolgokat.
- Oké, akkor inkább te jössz majd mindig hozzánk, mit szólsz? - dobtam fel szórakozottan.
- Tökéletes - nevetett Hanga.

Nem azt mondom, hogy nem tudom, hogy mit csinálok, szimplán csak felbasz, hogy ott vagyunk, hogy ezt csinálom.
Most például, hogy péntek éjszaka, azután, hogy összefutottam este pár haverommal, már csak félig bebaszva lerakom a gitáromat, amin random játszottam egyet, majd kimegyek az erkélyemre, hogy elszívjak egy cigit és átgondoljam, hogy mi a fasz lesz holnap a húgom előadásán, amin full biztos, hogy Regi is ott lesz.
Kétféle opciót tudok így hirtelen elképzelni, ha nem tartjuk kézben a dolgokat normálisan, vagy úgy fogunk csinálni erőltetetten, mint akik között soha semmi nem volt a világon, vagy végigsmárolunk egy felvonást, hogy aztán majd megbánjuk.
Regi mellett nehéz nem elsietni a dolgokat - konkrétan a csaj a megtestesítője mindennek, ami full az esetem, úgy, hogy előtte amúgy a nagy részét meg se fogalmaztam magamban, hogy a gyengém, csak így menet közben realizáltatta velem.
Nem azt mondom, hogy fordult már meg a fejemben, hogy most azonnal odamegyek hozzá, lesmárolom, aztán a következő percben meg elveszem feleségül, de a húgom bulijának a kellős közepén a szobámban találtam a gitárommal, már azelőtt járt önszántából anyám kiállításán, hogy megismertük volna, képben van kábé mindennel, ami érdekel, és rohadt érdekes meglátásai vannak nagyjából mindenről, szóval elhallgatnám úgy egész nap.
Hát, jó, az meg, amikor kijött a medencénkből, konkrétan beleégett a fejembe, nem fogom letagadni.
Ja, szóval kemény lesz megint látni, neki is, és nekem is.
Ha olyan három hónapja valaki közölte volna velem, hogy majd egy buli után, már rég nem józanon azért gyújtok rá, mert a húgom barátnőjére gondolok, akivel az élete elbaszta a kapcsolatunkat és olyan helyzetbe kerültünk, hogy nem az a prioritás, valószínűleg kényszert éreztem volna, hogy megverjem saját magam, hogy mi a fasz, ez hogy jött össze, hol vannak az elveim.
Nem tudom, de ha már eltűntek, tűnhettek volna később.
Sok mindennel lehet kezdeni valamit, meg lehet tenni lépéseket önerőből, meg lehet próbálni helyrehozni egy kapcsolatot, jobban odatenni magad, hogy megérezd a másik igényeit, akármit lehet, egyvalami van, ami nem így működik, és most pont itt vagyunk - jó emberek, rossz időben.
Készen állt egy kapcsolatra, csak egy nappal később visszaesett, és minden ráomlott az utóbbi sok hónapjából, amit elszenvedett, nem tudom, mennyit változott azóta, mert kábé egy hónapja nem beszéltünk, szóval pont ezért lesz kemény találkozni holnap, látni, és vagy ezer dolgot megállapítani a legutóbbi találkozásunkhoz képest.
Nem azt mondom, megy tovább az élet azóta, hogy külön vagyunk Regivel, legtöbbször, kilencvenöt százalékban úgy fogom fel, hogy oké, megpróbáltuk, nem jött össze, az ő érdekében jobb ez így, nem állt meg a világ - aztán van az az öt százalék, mint mondjuk ez most, az erkélyen.
Ezek azért fejbevágnak ilyenkor.
Nem csodálom, amiért fel tud baszni.

Sok sikert holnap az akaraterőmnek.