A napellenzőnket természetesen a homokba állítva hagyjuk, ezért sűrű káromkodás közepette, mégis visszafordulunk, hiába tettük meg utunk negyedét. A fenekem továbbra is sajog - erős a gyanúm, hogy némi extra színt kap a forró aszfalttól -, jóllehet, nem állhatok meg, mert a fiúk az egész utca füle hallatára ordítozni kezdenek, hogy tartsam már a tempót, és ne lazsáljak.

Mikey unatkozni kezd, ezért úgy dönt, játszunk egyet. Tudni kell, ezek a játékok a 5 Seconds of Summer - rel sokkal inkább kínszenvedés jellegűek, mintsem megnevettetőek és probléma feledtetők.

- ... megittunk két liter málnaszörpöt, és a pukkadás határán álltunk. - meséli a gitáros, miközben az összecsukott napozóággyal telleget a levegőben. - Na, de akkor jó Patric barátommal úgy döntöttünk, pisilő versenyt tartunk.

- Hogy mi van? - vonom fel mindkét szemöldökömet az undorral küszködve.

Ebben a pillanatban egy barna hajú srác lép a járdára. Csak hátát látom, valamint a fehér ujjatlan pólóját és a rövidnadrágját. Nem foglalkozunk a másikkal, mind az ötünk a saját dolgával törődik.

- Négy méter, harminchét centiméter, baszod. - húzza ki magát büszkén. - Én vagyok a király!

- Gratulálok, igazán szép teljesítmény! - bólogatok szarkasztikusan. - Ha mégsem jönne be ez a zenész cucc, legyél versenypisilő!

A fiúk felröhögnek. Elmosolyodom, és leállítom a deszkámat a földre. Felkészülök rá, hogy új fogást találva rajta tovább cipekedek - mert, ugye a napellenző is az én gondjaimra marad -, de Calum segítségét felajánlva kicseréli kezeink tartalmát, így a széket viszem tovább.

„Milyen hősies vagy, Hood. Mondjuk nem nehezteltem volna, ha ez az ötleted negyed órával előbb jut eszedbe!" - morgok magamban.

Kinyújtóztatom elgémberedett hátamat, hallom a gerincem ropogását.

- Engem soha nem lehet komolyan venni! - zsörtölődik Mike, ahogyan betérünk egy szűkebb utcácskába. A fiú továbbra is előttünk sétál, azonban gyorsítván nagyobb hely tátong közte és a csapatunk között.

Őt figyelem, mikor Michael - nek válaszolok, ugyanis feltűnt: a fiú elég gyakran sandít hátra a válla felett.

- Nem tudom, ezzel a történettel mit akartál elélni. - röhögök fel.

- Megnyerni a „Strange Story Challange" - t. - válaszolja.

- Van egyáltlán ilyen? - szívogatom az ajkam továbbra is az előttem futólépésben haladó fiú hátába lyukat égetve tekintetemmel.

Ismét hátrafordul, ezúttal meg sem próbálja eltitkolni, minket néz, sokkal inkább gyorsan felénk kapja a fejét, azután rögtön vissza. Lábai összegabalyodnak, majdnem elesik Felhorkanok.

- Ha nincs is, most hoztam létre. - megvonja a vállát.

- Rendben. Calum sztoriját akarom hallani! - jelentem ki.

Szemem sarkából látom, ahogy elsápad, szemei tágra nyílnak.

- Egyszer... khm. - megnyalja a szája sarkát. - Mielőtt elmondom, Summer, tudnod kell, ez az oka, amiért nem kezdek ki rajongókkal. - bólintok, jelezvén, megértettem. - Szóval. Egyszer az egyik koncerten, az állóban volt egy lány, aki az első dal eléneklése után felkeltette figyelmemet, és rabul ejtette tekintetemet. Volt, hogy neki is énekeltem. Az fellépés lefolytával kiderült, a csaj VIP jegyes. Ja! - kap a homlokához. - És Calum - girl. Dedikáltunk neki és a barátnőinek, majd a búcsú pillanatában, nagy gyengeségemben randira hívtam.

- Tényleg, erre emlékszem! - röhög fel Mikey. - Epic fail.

- Bekaphatod, Gordon. - reagálja le a basszgitáros. - Az este csodásan telt, bár a lány kicsit félénk volt, de ez tetszett benne. Nem tudom, mi vezetett minket odáig, hogy a hálószobám küszöbén egymásba gabalyodva, szétgombolt ruhákkal kössünk ki, de nem bántam. - hallom a srácok visszafojtott nevetését, ezért én is elmosolyodom. Gondolom, nem ez lesz a történet vége, elvégre a játék lényege: életünk legdurvább élményét elmesélni. - Éppen a blúzát hámoztam le róla, mikor gyengéden eltolt magától. A szemembe nézett, és... pofonhányt.

Ashton és Michael felvisítanak, én megrökönyödve bámulok Mr. Szörfszakértőre.

- Azután mi történt? Lefeküdtetek?

- Frászt. - grimasz kíséretében válaszol. - Kitoltam a szobámból, és rácsaptam az ajtót. Majd a gönceit is utána küldtem. Hallottam még a magyarázkodását, hogy ne haragudjak, mert ő mennyire izgult, elvégre én vagyok Calum Hood, a 5sos - ból... Tudod, a szokásos. Inkább bezárkóztam, és többször is letusoltam egymás után.

- Hah. - pislogok nagyot, ajkaimat szívogatva. - Jól lerendezted. Ash - t már meg sem merem kérdezni...

- Ne, ne! Légyszi, ez a legjobb! - lelkesül fel Mike. Szóval, lefordítva: mind közül a fürtös sztorija lesz a legfurcsább.

- Én vagyok az egyetlen, aki a bandából leérettségizett. - kezd bele. - De ezt ne úgy képzeld el, mint a suli stréberét, kör alakú szemüvegben, leckét körmölve. A tanároknak úgy kellett átrugdalniuk a vizsgákon. Az egész osztályunk sikeresen teljesítette mind a szóbelit, mind az írásbelit, ezért gondoltuk leöntünk kicsit a garatra. Egy sztriptíz bárba mentünk a legjobb barátom javaslatra. Jó pár feles, korsó sör, és egyéb gusztustalan lötty után esett le, itt nem nők táncolnak. Ezek a szemetek elrángattak egy meleg klubba, ráadásul az egyik le is smárolt!

Grimaszolva nevetem el magam. Nem tudom eldönteni, melyikőjük nyerje meg a „díjat", hiszen a pisilős Michael - é olyan „ezt inkább ne vállald fel!", Calum - é „szegény, ez kínos lehetett", és Ashton - é „Jézus úr isten" kaliberű történetek. Mindegyik megállja a helyét, bár én külön - külön kategóriába sorolnám őket.

- Te jössz, Summy baby! - csap a szabad kezével Cal a fenekemre. Időközben a napellenzőt átpasszolja Ash - hez. - Mi a te legdurvább történeted?

- Durva? - kérdezek vissza homlokráncolva, gondolkodva. Én nem tudok felsorolni bulizós élményeket, iskolás csínytevéseket, a diáktársaimmal való viccelődések egyikét sem. Mindig ki voltam közösítve, megeshet, néha én okoztam az emberek közömbösségét felém a flegma stílusommal és visszaválaszolgatásaimmal. Csak a családomról tudok mesélni, viszont ezek nem éppen a legvidámabb dolgok közé tartoznak. De Calum azt mondta, durva. Ez az... nagyon is. - Egyszer apám annyira megvert, hogy két hétig nem hagyhattam el a lakást a zúzódások és kék - zöld foltok miatt.

Amint kiejtem a számon, az kívánom, bárcsak ne hamarkodtam volna el a válaszadást. Nem arról van szó, hogy nem beszélném meg a fiúkkal múltamat - de, megtenném; nekem már csak ők maradtak, a családomként tekintek rájuk, még a durcás Hemmings - re is -, sokkal inkább arról, szeretném megőrizni a jókedvet, az önfeledt nevetést, és nem ünneprontóként elkönyvelni saját magamat.

- Azt hiszem, győztem. - jelentem ki suttogva, keserű mosolyra húzva szám sarkát.

Michael féloldalasan átöleli a vállam, és egy puszit nyom a fejem búbjára.

- Többé nem bánthat, vigyázunk rád, Harcos. - szorosabban hozzábújok, szinte elveszek a karja között.

Így sétálunk jó tíz percig. A srácok szorosan a közelemben, a fiú előttünk, rengeteg utca mögöttünk. Éppen betérünk a következőbe, mikor azt vesszük észre, az ujjatlant viselő ismeretlen leguggolva igazgat valamit a betopós papucsán. Szép teljesítmény, meg minden, de igazából még a hülye is látja, hogy megint minket bámul.

- Az a gyerek rohadt sokat forog hátra, nem? - kérdezi Mike a fogai között szűrve.

- Én is észrevettem. - jegyzem meg. A fiú ismét talpon van, még gyorsabb tempót diktál lábainak. - Szerintetek miért?

- Passz. De nagyon úgy néz ki, mint aki az üldözői elől menekül. - válaszol Ashton.

Mind a négyen egyszerre fordulunk hátra, azonban senki sincs mögöttünk. Homlokráncolva nézek a dobosra, aki a fiú hátát szuggerálja.

- Szerintem azt hiszi, követjük. - mondja lassan Calum.

Értetlen arckifejezést öltök magamra. Komolyan egy majdnem kétméteres, kidolgozott srác tart egy magas, piszkafa lánytól? Nem hiszem. Talán a fiúk rémítik meg. Igen, ennek nagyobb értelme van; elvégre itt van Michael a vörös hajával és a szemöldökpiercingjével, Calum az izmos bicepszeivel és tetoválásaival, és Ashton... a napellenzővel.

Hirtelenjében perverz vigyor ül ki arcomra.

- Kövessük! - jelentem ki csillogó szemekkel, lerázva magamról Mikey karját. Elvégre hányszor fordulhat elő, hogy egy magamfajta lány megijeszthet egy srácot? Az esetek többségében fordítva történik - futnunk kell, nehogy megerőszakoljanak az éjszaka sötétjében.

Megvonják a vállukat. Beletelik egy kis idő, míg átgondolják, azután egy az egyben ugyanolyan beteges képpel gyorsítunk be, és haladunk a fiú után. Nem mondhatnám, hogy erre születtünk. Lábdobogásunkat meghallva el sem próbálja titkolni félelmeit, nyíltan a szemembe néz. Előre fordul, futólépésbe váltva tér le a következő utcába; ott átmegy az út másik felére. Követjük. Lassan futva loholunk utána, ő pedig cikk - cakkban próbálkozik a lerázásunkkal. Manőverezéseinek az a vége, hogy Ashton és Michael az út jobb, Calum és én a bal oldalán caplatunk utána. Rohamosan kapkodja a fejét, nekem pedig erős elhatározásra és arcizmokra van szükségem, nehogy felnevessek.

Teljes pánikban befordul balra, velünk a nyomában. Calum kezébe nyomom a holmimat, és futok, ahogy a lábam bírja. Szegény srác még jobban megindul; tarkója gyöngyözik, a póló felsőtestére tapad, itt - ott kilép a papucsából és erősen zihál.

Felnevetek, majd lassítok. Hallom magam mögül Ashton - ék közeledtét.

- Ez jó móka volt! - tölcsért formálok a kezemből, és a fiúnak kiáltok. - Máskor is megismételhetnénk!

Rettegéssel szemében fordul hátra, néz ránk. Döbbenettel szétnyílt szájjal bemutat, és kirohan látóterünkből, mielőtt újra kedvet kapnánk üldözésére.

Röhögve belököm a kaput, mert út közben hazaérkezünk. Haza... igen, már ez az otthonom. Nem tudom, Hemmings - nek vagy a srácoknak mi kifogása van ellene, de büszkén tartozom ennek az épületnek a lakói közé.

Megtámasztom a kovácsoltvasból elkészített ajtót, nehogy odacsapjon a telepakolt karú barátaimnak. Calum után becsukom, majd felugrálok a lépcsőn. Mikey ledobja az összecsukható napozószéket a fűre, nem sokkal később a másik kettő is így tesz. Egy pillanatra megállok a fokon, visszanézek rájuk. Éppen nagy nyújtózkodások közepette kapom rajta őket.

- Miért csináltok úgy, mintha fejenként száz kilót cipeltetek volna? - vonom fel a szemöldököm.

Felháborodva, fújtatva kikérik maguknak, igenis nehéz volt azt a pár dolgot elhozni a strandról fél órás sétával.

- Persze, aki nem szokott hozzá... Mindenhova autóval jártok! - emlékeztetem őket. Ráhelyezem tenyeremet a kilincsre, és lenyomom. Készülök belépni, azonban a fölém tornyosuló vakszolt mahagóni ajtó nem enged, így neki ütközöm. Rángatni kezdem, mindhiába: továbbra sem nyílik. - Bassza meg! Bezárta az ajtót.

- Engedj oda! - furakszik mellém Calum. Szintén tesz jó pár kísérletet a továbbra is szilárdan álló ajtóval. - Nem gond, van kulcsunk.

- És mégis hol? - horkanok fel. Vajon mennyi ideig fog tartani, míg rájön?

- Luke - nál. - válaszol kiegyenesedve.

Erőltetett mosoly kíséretében szemébe nézek. Fél perc múlva „o" betűt formál ajkaival, majd hevesen bólogatni kezd.

„Kész agytröszt vagy, Hood!"

- Srácok, találtunk bejáratot! - közli boldogan Michael, aki épp most érkezett vissza Ashton - nal a ház körbejárásából.

Szó nélkül a nyomukba eredünk, hagyjuk, hadd vezessenek minket. Az egyik fal oldalánál megállnak, majd a piros hajú fölénk bök. Megemelem fejemet - látom, mire céloz. Az első emeleten az egyik szoba - talán a fürdő - ablaka ki van nyitva. Egy valami nem világos: hogy a jó péniszbe jutunk fel oda?

- Emelj meg! - szólok Calum - nak, aki amolyan „ezt komolyan gondoltad?" - arckifejezéssel, szánakozva mér végig. - Gyerünk! Mi lesz már?

- Miért én? - kezd nyafogni.

- Nem is tudom! - ironizálok, majd a homlokomra csapok. - Talán mert neked vannak a legnagyobb bicepszeid és a legizmosabb tested?

„Egyszóval, te vagy a legerősebb. Nem tudom, miért úgy vezettem fel, mintha szexelni szeretnék veled..."

- Ahh. Jó, gyere! - kezeit összekulcsolja, azt várva, talpammal belépek az elém tartott bakba.

- Mondd csak, Calum, te vak vagy? - kérdezem pár oktávval magasabb hangon. Kezd kihozni a sodromból ez a fiú; bármilyen jól nézzen is ki, nem ártana, ha gondolkodna néha! - Netalántán úgy látod, ha letérdelsz és bakot tartasz, be tudok mászni egy több mint két méter magasan elhelyezkedő ablakon?

- Akkor mégis mi legyen? - áll fel kipirosodva. Mitől van ilyen színe, könyörgöm? A munka gondolatától?

- Vegyél fel a nyakadba! - adom az egyértelmű választ, és már mászni is kezdek rá. Nem sokat foglalkozom hiányos öltözetünkkel. Mindaddig fel sem tűnik, amíg bőrünk össze nem ér.

Elektromos szikra ráz meg az érintés során. Szívem hatalmasat dobban, rohamosan kalapál, de elnyomom az érzést.

A sok szerencsétlenkedés után Calum leguggol, úgy mászok nyakába. Haját markolva kapaszkodom, mire felszisszen. Kezét nyújtja, amit tovább szorongathatok. Szépen lassan emelkedni kezd; a szemem sarkából látom, Ashton és Mike felkészülnek arra az eshetőségre, ha netalántán el kellene kapniuk.

Bármilyen magasra is nőtt Calum Hood nem elég ahhoz, hogy elérjem az ablakpárkányt. Fészkelődni kezdek, besegítek a nyújtózásban, mire sikerül belekapaszkodnom a keretbe. Félő, kitépem a helyéből, és kiszakítván a falból esek a földre, de egye fene. Remélem Ashton - ék felkészültek...

Húzni kezdem magam karizmaim csodájában bízva. Hát, nem kellene. Az első pár másodpercben még araszolok valamennyit felfelé, de azután megérzem a légellenállást - a szélcsendben; jól van, akkor egyszerűen gyenge vagyok, majd edzek a szörfkirállyal! -, kezem csúszni kezd, és nyöszörögve próbálom felhúzni magam.

Hirtelenjében hatalmas tenyereket érzek a fenekemen, ahogy az ablak irányába tomnak. Férfi lévén a kezek tulajdonosa először belemarkol a hátsómba, természetesen.

- Ne markolássz, inkább nyomj be! - szólok rá.

- Könnyű mondani! - panaszkodik Calum. - Mindjárt elélvezek alattad!

Michael - ékből kitör a röhögés. Bosszankodva le nézek rájuk, majd egy „mindent a nőnek kell megoldania" - tekintet után saját kezembe veszem az irányítást. Talpammal biztos pontot keresek Calum testén, amit az arcán találok meg. Belelépek. Morog a lábam alatt, amiből csak annyit érzékelek, milyen csiklandós, ha a talpadba beszélnek. De kellemes is.

Egy óriásit lök rajtam a combomnál fogva, aminek következtében kis híján beesek az ablakon. Végtagjaimat is behúzom, és boldogan terülök szét a fürdőszoba csempéjén. Kifújom magam, hagyom, hogy a hideg felület csillapítsa a test hőmet, várom, hogy szívem dobogása ismét visszatérjen a rendes kerékvágásba, és azt, hogy bőrömön szűnjön a Calum keze által okozott bizsergés.

Felpattanok, majd lerohanván a lépcsőn kihúzom a loboncomat összekötő hajgumit. Beletúrok a dús, barna zuhatagba, és kizárom az ajtót.

A fiúk becsődülnek rajta, az újonnan magukhoz vett strandcuccainkkal együtt. Ashton a deszkámat az előszoba bézs falának dönti. Rám mosolyog, széttárja a karjait. Ölelésébe bújok, mire belepuszil a hajamba.

- Fel kellene menned Luke - hoz. - súgja a fülembe, mire a vállába bólintok.

Elszakadunk egymástól. Befordulva a lépcsőn még visszanézek, és mit látok? Calum, Ashton és Michael a kanapén szétterülve, egy szál alsóban, jéghideg sörrel a kezükben relaxálnak a Női szerveket nézve. Mullins éppen a főnöke golyóit keresi, mikor felérek az emeletre. Miért rám hárul a nehezebb feladat? Ashton is úgy mondta, nekem kell beszélnem Luke - kal. De miért? Nem az én ötletem volt, mondhatni: csak kéretlen tettestárs voltam. Vagyis kért... Csak tettestárs. Egy szóval mindannyian benne voltunk, akkor miért csak rám dühös?

A harmadik emeletre felérve Luke szobájának ajtaja nincs csukva, csak behajtva. Gitár hangját hallom, messziről kiszűrődő énekét. Közelebb lépek, hogy jobban halljam a szöveget:

„Bent hagytak az óceánban,

Sodródtam el.

Nem tudom, hol kötök ki,

Ha nem kelek fel."

Hangosan tör ki belőlem a nevetés, majd belépek a szobájába. A szememet törölgetem, fogom a hasamat.

- Ne haragudj! - szabadkozom. - Csak ez éppen nem valami szokványos dal.

- Az érzéseim sem azok. - vág vissza. Feláll az ágyáról, gitárját íróasztalának dönti. - Mit akarsz? - lép elém.

- Beszélgetni.

- Látod, én pont nem akarok.

- Luke, miért csinálod ezt? - megsimítanám bicepszét, azonban ellöki kezeimet.

- Tudtad, hogy egy kétszínű, álszent kis...

- Na, jó! - szakítom félbe, mielőtt olyasmit mondana, amit megbán. - Nyugodtan elhordhatsz a sárga földig, nem zavar. De, hogy kétszínű lennék és játszanék, megjátszanám magam... azt sürgősen felejtsd el! Felőlem mártírkodj, de azért gondold át, édes, ki volt az, aki az orrodnál fogva vezetett téged!

Állkapcsa megfeszül. Ha ő így, hát akkor én is. Nem kedveskedem a világ legnagyobb bunkójának.

- Hagyd ki Arzayleá - t ebből, mert fogalmad sincsen, mi történt kettőnk között! - tornyosul fölém. Ajkai közelsége nem vonzanak, sokkal inkább ijesztőnek hat.

- Még a hülye is kitalálja, milyen egy kurvával kapcsolatot kezdeményezni! - sziszegem. - Büszke lehetsz magadra, Hemmings, átbasztak, de nagyon! Most rajtad röhög ember - állat és a fél világ!

- Menj ki! - szűri fogai közül. - Takarodj!

- Nem mondod komolyan, hogy engem hibáztatsz, amiért zátonyra futott a „járjunk Arzikával" - dolog. Ezt is én rontottam el, hmm? Nem elég neked azért neheztelni, amiért a fiúk kitalálták, lökjünk be az óceánba, poén lesz. Nem volt az, most meg pláne nem, elismerem. De akkor nem tudtam! Csak közétek akartam tartozni, és nem kívülállóként szemlélni az életeteket, mert nekem nem maradt semmim! - ordítom az arcába könnyes szemekkel. - Haragszol. Rendben, legyen. De azért nem okolhatsz, amiért voltál olyan idióta, és bedőltél Arizóna csábításának, kifizetted a piáját, kábítószert vettél neki... hogy lehettél ennyire hiszékeny, Luke? - arcvonásaim kisimulnak. Tekintetem az övébe fúrom. - Azt hitted kedvelni fog, ha költekezel érte? Hogy megvásárolhatod? Csak kihasznált, pingvin, érted? Nem szeretett. Soha.

- Summer - mély levegőt vesz, majd hangos sóhaj kíséretében kifújja a benntartott levegőt. Kezei ökölbe szorulnak. -, anyád tényleg az iszákos apád miatt lett öngyilkos, vagy valójában a ribanc lánya vezette erre az útra?

Ledöbbenve nézek az előttem álló szőkeségre; pislogás nélkül meredek rá. Könnyeim nem törnek utat, mert nem engedem. Azonban torkom égésének nem tudok megálljt parancsolni. Az érzés fojtogat - majdnem annyira, mint Luke előző szavai.

Tenyerem nagyot csattan arcán. Feje oldalra hanyatlik az ütés erejétől. Orcája máris pirosodni kezd, mégsem kap oda. Lesütött szemmel toporog előttem, nyelvével piercingjét bökögeti.

- Hogy merészeled? Hagyj engem békén, Luke Hemmings!

Kirohanok a szobából, le a lépcsőn. Hallom a szólogatásakat, lábdobogását, alulról a fiúk érdeklődését, mégis néma csendben, villámgyorsan berohanok szobámba, és becsapom a fiú orra előtt az ajtót. Kulcsra zárom.

Az ágyamra borulva zokogni kezdek. Végre felszínre tör mindaz, ami feszültséget és bánatot reggel óta magamban tartogattam.

„You are wrong, fucked, and overrated!

I think I'm gonna be sick and it's your fault!

This is the end of everything.

You are the end of everything.

I haven't slept since I woke up and found my whole life was a lie, motherfucker!

This is the end of everything.

You are the end of everything!

Shallow skin, I can paint with pain.

I mark the trails on my arms with your disdain.

Everyday it's the same - I LOVE, YOU HATE.

But I guess I don't care anymore.

Fix my problems with the blade.

While my eyes turn from blue to gray.

God, the worst thing happened to me today.

But I guess I don't care anymore.

You are wrong, fucked, and overrated!

I think I'm gonna be sick and it's your fault!

This is the end of everything.

You are the end of everything.

I haven't slept since I woke up and found my whole life was a lie, motherfucker!

This is the end of everything.

You are the end of everything!

My flaws are the only thing left that's pure.

Can't really live, can't really endure.

Everything I see reminds me of her.

God I wish I didn't care anymore.

The more I touch, the less I feel.

I'm lying to myself that it's not real.

Why is everybody making such a big fucking deal?

I'm never gonna care anymore.

You are wrong, fucked, and overrated!

I think I'm gonna be sick and it's your fault!

This is the end of everything.

You are the end of everything.

I haven't slept since I woke up and found my whole life was a lie, motherfucker!

This is the end of everything.

You are the end of everything!

You're wrong and overrated!

I think I'm gonna be sick and it's your fault!

This is the end of everything.

You are the end of everything.

I haven't slept since I woke up and found my whole life was a lie, motherfucker!

This is the end of everything.

You are the end of everything!

What the hell am I doing?

Is there anyone left in my life?

What the fuck was I thinking?

Anybody want to tell me I'm fine?

Where the hell am I going?

Do I even need a reason to hide?

I am only betrayed!

I am only conditioned to die!

You are wrong, fucked, and overrated!

I think I'm gonna be sick and it's your fault!

This is the end of everything.

You are the end of everything.

I haven't slept since I woke up and found my whole life was a lie, motherfucker!

This is the end of everything.

You are the end of everything!

You are wrong and overrated!

I think I'm gonna be sick and it's your fault!

This is the end of everything.

You are the end of everything.

I haven't slept since I found out my whole life was a lie!

This is the end of everything.

You are the end of everything!"

××××××××××××××××××××××××××××××××××××
Sziasztok, arra szeretném kérni a drága olvasóimat, hogy kukkantsanak bele barátnőm könyvébe: Black Jacket Angel, és ez egy Ashtonos fanfic)
Köszi, hogy olvastatok
Puszi
XxFlóra